Békés Megyei Népújság, 1978. június (33. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-25 / 148. szám
1978. Június 25., vasárnap Barátaink életéből Milyenek lesznek a szovjet lakóházak a XXI. században? A szovjet városépítés történetében először alakítanak ki olyan nagy kiterjedésű kísérleti lakótelepet, amelynek a XX. és XXI. század lakáskultúráját kell megvalósítania. A kísérletet Moszkva egyik új lakónegyedében végzik, összesen 7 épületet készítenek, mindegyikben 1000— 1000 lakással. A tervek szerint a lakótelepen 20 ezer ember él majd. A számítások szerint a kísérlet 100 millió rubelbe kerül. K terv műszaki sajátosságai A tervezők több mint 30 építészeti és műszaki megoldást dolgoztak ki. A lakótelep érdekessége, hogy a szolgáltató vállalatokat a föld alatt helyezték el. Minden lakóépület alatt parkolóhelyek találhatók, melyek 3600 gépkocsi elhelyezésére alkalmasak. A garázsokhoz lifttel lehet lejutni, az utakat a gépkocsik alagutakon közelíthetik meg. Ezzel tették lehetővé, hogy a lakótelep belterületén alig közlekedik majd gépkocsi, és a metróállomás közelsége megoldja a tömegközlekedési problémákat. A kommunális szolgáltatások irányítását automatizált központból végzik. A víz. és energiaellátás, a fűtés, .szei- lőztetési, kondicionálás és liftek irányítását diszpécser- központ hajtja végre. Itt lesz a lakótelep egyetlen „házmestere”, aki egy pneumatikus rendszer segítségével néhány perc alatt elvégzi a lakótelep területének „söprését”. Kámfort minden szinten A kísérlet célja, hogy mind a lakáson belül, mind azon kívül komfortot biztosítsanak! A demográfusok szerint az ezredfordulón egy tipikus moszkvai család 3 főből áll majd. Erre az időre már olyan lakásokat kell építeni, amelyekben minden családtagiak külön szobája van. Ezért a tervezők a lakótelep egységének a 3 szobás lakást tekintették. A lakóterek változtathatók lesznek. Ez hasznos megoldás a családi ösz- szejövetelek szempontjából. A belsőépítészek modern anyagokat : színes műanyagot. szintetikus tapétát, fát, kerámiát használnak. Valamennyi lakás erkélyes. A földszinten nagy előcsarnokokat alakítottak ki. Itt lesz kenyér- és tej üzlet, trafik, újságáruda, kölcsönző- bolt, önkiszolgáló mosoda. A hagyományos filmszínház helyett 'kultúrközpontot alakítanak ki, és mellette épül fel a sportkomplexum. Kissé odébb lesz az üdülőpark- zóna, amelynek sok szolgáltatása ingyenes lesz. A tervezők komoly figyelmet fordítottak a gyermekek nevelésére. Egységes oktatóközpontot alakítottak ki. amelynek 2 iskolája van, és itt 2600 tanuló elhelyezését biztosítja. A kereskedelmi és szolgáltatóközpontok: ,a gyalogosforgalom középpontjában helyezkednek majd el. Kik laknak majd ezen az összkomfortos lakótelepen ? A válasz egyértelmű : azok a moszkvaiak, akiknek a lakótelep felépülésekor még nem lesz olyan lakásuk, amely megfelel korunk követelményeinek. Álekszandr Gyedül Moszkva egyik épülő lakónegyede (Fotó: APN—KS) Berlin köszönti Havannát A harmadik és a tizedik VIT városában, Berlinben és az országban mindenütt, a havannai találkozóra készülnek a fiatalok. A fesztivál tiszteletére indított munkaverseny eredményei közül is kiemelkedik a Berlin új lakónegyedét építő ifjúsági brigádok teljesítménye. A fiatalok eddig kétezer új lakást építettek fel. Az orenburgi gázvezeték építésén dolgozó NDK-ifik, eddig 300 km hosszú földgázvezetéket fektettek le és a berendezések összeszerelésének a határidejét is jelentősen megrövidítik. A fiatalok közül sokan már a VIT színhelyén tevékenykednek : asztalosok, villanyszerelők dolgoznak a készülő fesztiválépületeken. A Barkas Művek fiataljai peDélkelet-Európa legnagyob csillagvizsgáló obszervatóriuma épül a Rodope- hegység Rosen csúcsán. A tervek szerint az év végén már mind a 16 objektuma működőképes lesz. A Bolgár Tudományos Akadémia új létesítményének három, egyenként 30 méter magas teleszkóp tornya, az energiablokk és az elektronikus számítóközpont már elkészült. Az obszervatórium távcsöveit a jénai Kari Zeiss Művek szállította. A bolgár csillagvizsgáló két méter hosszú teleszkópja a negyedig már elküldték Havannába a szabad idejükben készített hangszórós kis autóbuszt. Az NDK ifjúsági szervezete, az FDJ ugyanakkor különféle berendezéseket bocsátott a fesztiválszínpadok, előadóhelyiségek céljaira, a VIT-rendezőség rendelkezésére. A filmesek lengyel társaikkal együtt „A nagy áttörés” címmel készített alkotásukat viszik majd Havannába. A „Neues Leben” ifjúsági kiadó négy könyvet jelentetett meg Kubáról. „Havanna, a XI. VIT városa — Berlin köszönt” címmel a közelmúltban a szigetországot bemutató nagy kiállítás nyílt Berlinben. (BUDAPRESS — PANORAMA) dik készülék, amelyet a híres jénai gyárban állítottak elő. Az első az NDK-ban, a nnásik kettő Csehszlovákiában, és az Azerbajdzsani SZSZK-ban működik. A bolgár teleszkóp azonban korszerűbb elődeinél. Nagyobb optikai mező szolgál a csillagok megfigyelésére, tökéletesebb a spektrográfja és különleges berendezés szolgál a gyorsan mozgó, mesterséges és természetes égitestek megfigyelésére. A csillag- vizsgáló kupolájának az épületelemeit is NDK-üzemek szállították. Kooperációs Diesel-mozdony A plzefti Skoda Művekben évtizedek óta gyártanak villanymozdonyokat A szovjet vasútvonalakon csaknem 1600 Skoda-villanymozdony fut. A csehszlovák gyárban a közelmúltban szovjet és magyar szakemberek segítségével megkezdték Diesel elektromos motorkocsik készítését is. Az új „20 MO” jelű Diesel elektromos kocsi a hosszú és még nem villamosított szibériai vasútvonalakra készül. Ha az új típus beválik, a következő években több ezer motorkocsit rendel a Szovjetunió. Az új gyártmány kialakításához a Szovjetunió 1000 lóerős Diesel-motorral, Magyarország hajtóműházak, tengelyek és a belső berendezés szállításával járul hozzá. A Skoda Művekben pedig az elektrotechnikai berendezéseket, a hajtómotorokat, a futóművázat és a kocsiszekrényt állítják elő, meg a motorkocsi különleges fűtőberendezését, amelyet a menetidő befejezte után kapcsolnak be. A pályaudvaron leállított vagont egyszerűen az állomás épületének az áramkörébe 'kapcsolják, és így elérik, ho- r a kocsi belső hőmérséklete ne legyen kevesebb plusz 5 foknál. Így a kocsi a legzordabb fagyban is bármikor indítható. (BUDAPRESS — ORBIS) Bolgár csillagvizsgáló Latin-Amerika szabad földje: Kuba Gyüz a forradalom! Amikor 1956 őszén a túlzsúfolt Granma fedélzetén a 82 mindenre elszánt harcos elindult Kuba felszabadítására, csak kevesen bíztak a sikerben. Túl sok kudarc érte e nép szabadságharcát. Közeli volt a moncadai vereség emléke. S tudták: Batista diktatúrája az amerikai imperialisták támogatását élvezi. A „földrajzi fatalizmus” elmélete — amely szerint Latin-Amerikában nem lehet változást kicsikarni a jenki imperializmus akarata ellenében — nem szobatudósok elmeszüleménye volt: a valóságban mindeddig ez érvényesült. Mindezt látták a Granma utasai: mégis vakon hittek felszabadító küldetésükben. A körülmények — mint eddig oly sokszor most is kedvezőtlenre fordultak. A partraszálláskor odaveszett fegyverzetük, felszerelésük javarésze. A part menti mocsár már a harc előtt súlyosan próbára tette az önkénteseket. Az első csata pedig szinte megtizedelte a felkelőket: 12-en maradtak. Így aztán máig nyitott kérdés — szerencsére ma már csak a történészek számára —, hogy e kezdet után hogyan vívták ki alig két év alatt a győzemet. A tudományos elemzés helyett most csak néhány olyan összefüggés felvillantására van mód, amelyek valamelyes magyarázatot adnak e hősi forradalmi harc nem mindennapi sikerére. Mielőtt a Granmára szálltak volna, az expedíció tagjai elméleti és gyakorlati kiképzést kaptak Mexikóban. Olyan „tanár” tanította őket, aki kétségkívül „szaktekintély” volt a gerilla-hadviselésben. A spanyol polgárháború veteránja, Alberto Bayo „tábornok” minden tudását átadta növendékeinek. A legnehezebben — mint többször is tapasztalta — a gerillataktika lényegének megértetése ment. A kubai felkelők teljes odaadással vetették magukat a • szent ügyért vívott harca ; s kezdetben képtelenek voltak elfogadni, hogy nem „lovagi tornára” indulnak. Erkölcsi meggyőződésből tiltakoztak az olyan harcmodor ellen, amelynek lényege a lesből végrehajtott váratlan támadás, majd az ellenség előli kitérés, az ellenség állandó nyugtalanítása, demoralizá- lása sok-sok kisebb-nagyobb ütközet révén. A felkelők csak akkor kezdték sikeresen alkalmazni a gerillataktikát, amikor — már a hazai tapasztalatokból — megértették, hogy csak ez az út vezethet a győzelemhez. A harci gyakorlat érlelte ki egy másik fontos tapasztalatuk sokoldalú alkalmazását is. A mindenre elszánt forradalmár kubai felkelőknek meggyőződése volt, hogy — mivel a nép ügyéért indulnak harcba — csak a népi tömegek minden oldalú támogatásával győzhetik le a sokszoros ellenséges túlerőt. E felismerés valóra váltása — vagyis a kapcsolatok felvétele, az ösztönös népi rokonszenv harci erővé formálása, s mindez a fegyveres harc közepette — nagyon bonyolult feladat volt. Hogyan is csinálták? Egyik kitűnő ötletük volt, hogy Herbert Matthewst, a neves amerikai újságírót már 1957 elején meghívták a hegyvidéki felkelő körzetbe, a Sierra Maestrába. Az ő tudósítása törte át először az elszigeteltséget, s méghozzá egymilliós példányszámú, tekintélyes újságban, a New York Timesban. Irt a felkelők sikereiről, terveiről, s tudósítása az egész világhoz eljutott, persze a kubaiakhoz is. Most már tudták, hová forduljanak. Megsokszorozódott a hegyekbe küldött segítség, szaporodott az önkéntesek száma. S a világ demokratikus közvéleménye növekvő rokonszenvet táplált Fidel Castro és társai iránt. Ennek is köszönhető, hogy az amerikai kormányzat — bár fegyverrel, tanácsadókkal jó ideig segítette még Batistát — közvetlenül nem lépett be a harcba. A kívülről, a Sierrába érkező segítség, a fegyverzet és a pénz lehetővé tette, hogy a felkelők ne kényszerüljenek a rekvirálásra, s mindig mindenkinek — parasztnak, kereskedőnek egyaránt — megfizessék a vásárolt áruk értékét. Ez nap mint nap növelte nemcsak tekintélyüket, hanem az irántuk érzett bizalmat, szeretetet is. S lassan lehetővé vált, hogy saját kis nyomdájukkal, rádióállomásukkal is szóljanak Kuba népéhez: mind többeket tájékoztassanak eszméikről, céljaikról, s fokozatosan egyesítve a különféle diktatúraellenes erőket, politikailag előkészítsék az össznépi felkelést. A kis gerillaegységből így nőtt ki viszonylag rövid idő alatt a jól szervezett felkelő hadsereg, amelyet mind szorosabb kötelékek fűztek a diktatúrát gyűlölő tömegekhez. S mikor 1959 január elsején Batista elmenekült, a forradalmi erők felhívására mintegy varázsütésre megmozdult a nép. A dolgozók általános sztrájkja elzárta a reakciós államcsínykísérlet lehetőségét. A már bomlásnak indult hadsereg katonáinak, tisztjeinek, tábornokainak meg kellett érteniük, hogy a kubai nép a felkelők oldalán áll. Megdőlt a zsarnokság uralma. A felkelő hadsereg és a néptömegek spontán össze- forrottsága meghatározta az események további menetét. Az amerikai kormányzat ugyan hamar felismerte a kibontakozó népi forradalom veszélyét, de óvatosságra kényszerült. Nem küldhetett tengerészgyalogosokat a kubai nép ellen, amelyet mind nagyobb nemzetközi rokonszenv övezett ; sőt az első hetekben még a fenyegetőzéstől is óvakodnia kellett. Az első időkben egy sajátos „se nem béke, se nem háború” állapot alakult ki a kubai forradalom és az amerikai kormány között. A helyzet egészében a forradalomnak kedvezett; s nagy lendülettel megindult a feladatok végrehajtása. A háborús és népellenes bűnösök felelősségre vonását, s zsoldos hadsereg feloszlatását, az államgépezet megtisztoga^i- sát a kubaiak lelkes támogatása övezte. A dolgozó tömegek öröme alighanem akkor hágott a legmagasabbra, amikor — már az első he- tekben-hónapokban — megszülettek az élet- és munkakörülményeiket közvetlenül érintő intézkedések. Jelentősen csökkent a lakbérek és a közszolgáltatási díjak ösz- szege, részleges béremelésre és (a munkanélküliség csökkentése érdekében) közmunkák beindítására került sor. Ismét hatályba lépett az 1940-es demokratikus alkotmány, újra szabadon működhetett minden demokratikus szervezet és politikai párt. A kubai emberek hamar hozzászoktak, hogy lehet véleményük, és azt ki is nyilváníthatják; hogy a kormány megkérdezi őket az országot érintő minden kis és nagy kérdésben; s hogy ezekben az ügyekben dönthetnek is. Napok-hetek alatt szertefoszlott az a kisebbségi érzés, amit a jenki propaganda súlykolt beléjük évtizedeken át. A múltban a jenki szokásokat, életformát illett majmolni, most ismét felszínre tört, mindent elárasztva, az életvidám, nyílt kubai stílus. Nem véletlen, hogy ez idő tájt világszerte úgy emlegették Kubát, mint „a legvidámabb forradalom országát”. Ennél a felszínen is jól érzékelhető jelenségnél is fontosabb volt az, hogy ami 1959. január elsején elindult, s mint a hógörgeteg, mind hatalmasabbá és erőteljesebbé duzzadt, az egy igazi, demokratikus népi forradalom volt. Ez azon is mérhető volt, hogy ekkor, 1959 közepe táján a politikában jártas személyek mind aggasztóbban tették fel a kérdést: meddig tűri vajon az Egyesült Államok, hogy ez a forradalom itt érjen, az USA partjaitól alig 90 mérföldre? Kerekes György MSZMP KB Társadalomudományi Intézet Győzelem! A felkelő hadsereg Havannában A börtönből kiszabaduló Fidel és Raul Castro (1955)
