Békés Megyei Népújság, 1978. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-03 / 129. szám

1978. június 3., szombat OROSHÁZI LATKÉP Fotó: Gál Edit R Magyar Mezőgazdaság írja Helyzetjelentés Békésből Múlt, jelen, jSvff Beszélgetés egy nagyközségi párttitkárral Sokoldalú segítség a háztáji gazdaságoknak A tótkomlósi Viharsarok Tsz sokoldalú segítséget nyújt a háztáji gazdaságok­nak. Az orosházi járási párt- bizottságtól egyebek között azt a feladatot kapta a kol­lektív gazdaság, hogy hajta­tóházában félmillió palántát neveljen a háztáji és kisegí­tő kertészetek számára. Nos, a rendkívül szeszélyes tava­szi időjárás ellenére a Vi­harsarok Tsz eleget tett a kérésnek: félmillió, tápkoc­kában előnevelt, jól fejlett paprika- és paradicsompa­lántát adott a kistermelők­nek. Köztudott, hogy a háztáji malacnevelésben ma is fon­tos szerepet játszik az árpa mint alaptakarmány. A Vi­harsarok Tsz 100 hektáron vetett őszi árpát. Az új ter­mésből annak ad majd elő­leget, aki sertésfelvásárlási szerződést kötött a szövetke­zettel. A zöldségtermesztési programba is bevonja a ház­táji gazdaságokat a Vihar­sarok Tsz. Tizenhat hektár­nyi háztáji földön jól jöve­delmező, de aprólékos gon­dosságot, sok munkát igény­lő fűszerhagymát, 11 hektá­ron pritaminpaprikát, 2,7 hektáron dughagymát ter­melnek szövetkezeti segítség­gel. Seprőcirok-termelésre ugyancsak jelentős háztáji területen vállalkoztak a szor­galmas munkájukról híres komlósiak. Szövetkezeti segítséggel ol­dódott meg a háztáji tehén- állomány legeltetési gondja is. Pásztorhiány volt a köz­ségben, a kollektív gazdaság vezetői azonban felkutattak egy arra alkalmas, megbíz­ható embert. Közösen oldják meg a pásztor bérezését is. így ma már reggelenként mintegy 80 háztáji tehenet hajtanak a dús füvű legelő­re. A tejet a szövetkezet ál­tal üzemeltetett tejcsamok- ban értékesítik. Mezőgazdasági hetilapunk, a „Magyar Mezőgazdaság” június 1-i számában körké­pet ad megyénk mezőgazda­ságának a hideg május utáni helyzetéről. A belvíz miatt Szolnok, Hajdú, Szabolcs és Békés gazdaságai kerültek a legszorongatottabb helyzetbe — írja a lap munkatársa, Gyulai György, lejegyezve, hogy Békésben 16 000 hektár Fiatal és mégis régi va­dásztársaság az orosházi, melyet Széchenyi Zsigmond- ról, a híres magyar vadász­ról és Afrika-kutatóról ne­veztek el. Fiatal, mert csak 1976-ban alakult, de régi, mert azt megelőzően az oros­házi Dózsa Vadásztársaság­gal együtt alkottak egy va­dászközösséget Orosházán. A kettéválás után 46 taggal kezdték meg a munkát, elég jó, gazdag vadállományú te­rületen. Főleg fácánban, nyúlban és őzben bővelkedik területük, de van fogoly és néhány más apróvad is. A legutóbbi vadszámlálás során 2000 nyúlra, 6000 fácánra és 380 őzre becsülték az állo­mányt. Ahhoz, hogy a most már 55 vadász találjon is puska- végrevalót, gondos, tervsze­rű munkát folytat a vadász- társaság. Nagy összegekért vásárolnak rendszeresen fá­cáncsibéket és kihelyezik őket a területre. Vásárolnak élő nyulakat is, és azokat szabadon engedik vérfrissítés céljából. Az őzállományt nagy figyelemmel kísérik és rendszeresen selejtezik, hogy minősége a lehető legjobb le­volt a vetetlen még május végén. A gyomai Győzelem Tsz elnökének, Gellai Imrének a nyilatkozata is szerepel a cikkben, eszerint a Körösök vidékén mindig is kritikusa tavaszi vetésidő, állandóan készenlétben kell állni, hogy a vetésre alkalmas „pillana­tokat” el ne szalasszák. gyen. A gondoskodáshoz ter­mészetesen a téli etetés is hozzátartozik, a hideg hóna­pokban rendszeresen eleség- gel látják el a vadakat. A tavalyi évig rendszeres vendégei voltak a Széchenyi Vadásztársaságnak a külföl­di vadászok. Az idén meg­csappant a számuk, ennek okáról így ad számot Zatykó János, a vadásztársaság el­nöke. — Nemrég a MÉM meg­változtatta a vadászati idő­ket. Eddig kora tavasszal le­hetett őzre vadászni, amikor még alacsony volt a vetés, könnyű dolguk volt tehát a vadászoknak. Ez azonban az­zal a veszéllyel járt, hogy még a párzási idő előtt ki­lőttük a legjobb őzeket, rom­lott tehát az állomány. Az új vadászati idény a nyár végén kezdődik, ekkor vi­szont a sűrű növényzetben már eltűnik az őz, néha 2-3 napos türelem is kell egy- nek-egynek a kilövéséhez. Ezt. viszont nem nagyon sze­retik a külföldi vadászok, pedig ez az igazi sportél­mény. Ha a külföldiek nem is olyan számban, mint régen, a hazai vadászok annál in­kább gyakoribb vendégek a Széchenyi Vadásztársaság­nak. Jó kapcsolatot tartanak fenn olyan társaságokkal, melyek területén a vadállo­mány összetétele az övékétől eltérő. így — mintegy ki- kapcsolódásképpen — járnak a Dunántúlra szarvasra és 'vízivadra vadászni, de felke­resik az ország északi részén a hegység erdőit is. A tervszerű vadgazdálko­dás sök kiadással jár, ehhez a pénzt szorgos munkával teremti elő a vadásztársaság. Rendszeres hajtóvadászato­kat rendeznék, elsősorban élőnyúl-befogásra, és az ál­latokat jó áron értékesítik a MAVAD-nak. Így sikerül biz­tosítaniuk, hogy mérleghiány nélkül zárják az évet. Ez a megfontolt gazdálkodás egy­ben a jövőbeni fejlődés alap­ja is. Zsótér László 1969 óta a mezőkovácsházi nagyközségi pártbizottság titkára. Elöljá­róban megkérem : nézze el nekem, hogy csupán az in­terjú címét közöltem, amely talán sokakból idegenkedést vált ki. Szeretném, ha véle­ményt mondana erről. — Megvallom, először en­gem is meglepett a három szó, de rájöttem: nagy és ko­moly kérdéseket hordoznak. Hányszor beszélgettünk már elődeinkkel a múltról. Hányszor meséltek már ma­guktól is. Néha türelmetle­nek voltunk. Már megint a múlt? A jelen, az érdeke­sebb. A jövő még izgalma­sabb ! Aztán bevallottuk, hogy végül is a múltból, a jelenből csírázik a jövő. I ÉIetmód és gondolkodás — Tehát az időnek nagy szerepe van a politikában is... — Ez természetes. Kezd­jük az életmóddal. Azt hi­szem, nem mondok újat az­zal, ha kijelentem: a forra­dalmi átalakulás ma sem szűnt meg, 'esetleg formáló­dott. És itt egyaránt gondo­lok a külső és a belső je­gyekre. A saját életemből indulok ki. A battonyai ta­nyavilágban születtem, az apámnak nyolc gyereket kel­lett eltartania. Ezt csak azért hangsúlyozom, mert a sorsom ahhoz a 6200 itt lakó emberéhez volt hasonló, akik éjt nappallá téve dolgoztak a néhány nagybirtokos föld­jén. A szegénység az építke­zésen is érződött. A föld­szintes, vert falú házak, egészségtelen körülmények jellemezték az egykori Me- zőkovácsházát. — Az utóbbi időben az emberek életvitele, gondol­kodásmódja többször átérté­kelődött. .. — Helyesebb, ha úgy fo­galmazunk : megváltozott. Községünkben 1959-ben sta­bilizálódott a gazdálkodás. A Dózsa és az Üj Élet Terme­lőszövetkezet összevonásával olyan 6500 hektáros gazda­ság jött létre, amely megha­tározója lett a település fej­lődésének. Előtérbe került a gépesítés, a terméshozamok növekedése pedig egyértel­műen bizonyította a közös gazdálkodás előnyét. — Mindez azonban nem ment küzdelem nélkül... — A történelmi sorsfordu­lóknak megvannak a maguk néhézségei. De, ha tud­juk, érezzük, hogy he­lyes úton járunk, ez a tudat megsokszorozza az erőnket. Minden meggyőző szónál, érvnél többet mon­danak az elért eredmények. Jellemző, hogy 1973-ban a Rákóczi Tsz tagsága kezde­ményezte az egyesítést az Űj Alkotmány Termelőszövetke­zettel. Az előkészítés során fel sem vetődött annak a gondolata, hogy a földet szét kellene osztani. — Ez már bizonyos belső tudati átalakulást jelent... — Igen, erről akarok be­szélni. Ugyanis manapság sokat vitatkozunk az embe­rek gondolkodásmódjáról, a közösséghez fűződő magatar­tásáról. Világosan látnunk kell, hogy a régi paraszti családokban is óriási válto­zások mentek végbe. Nem­csak gazdasági, hanem kul­turális téren is. A gyerekek középiskolában, főiskolán, egyetemen tanulnak. Utána lehet nézni, az utóbbi 30 év­ben hány munkás- és pa­rasztfiatal szerzett magasabb fokú végzettséget. — Nemcsak azért, hogy több pénzt keressenek? — Mitagadás, akad közöt­tük olyan is, de kár lenne általánosítani. Egyszerűen arról van szó: belső kény­szert éreznek a tudás, a szakma minél jobb elsajátí­tása iránt. Persze, fenn áll a veszélye annak, hogy az életmód javulása bizonyos elkényelmesedéshez vezet. Csak a kocsi, a víkendház érdekel némelyeket. Mégis az a meggyőződésem : közsé­günkben aktív közéleti mun­ka folyik. A fiatalokat, idő­seket foglalkoztatja lakóhe­lyük sorsa. Pártnapokon, ta­nácstagi beszámolókon több százan megjelennek, hozzá­szólnak. A társadalmi mun­ka értéke tavaly elérte az ötmillió forintot, s mintegy száz szocialista brigád tesz vállalást üzemeinkben. — Természetesen az élet­módot a települési viszonyok, a munkakörülmények, a gaz­dasági háttér is befolyásolja. Hogyan fejlődött a község az utóbbi 10—15 évben? — Valóban, az életmód bonyolult áttételeken keresz­tül formálódik. Vannak ob­jektív és szubjektív feltéte­lek. Nálunk a fejlődés 1965 után indult meg. A III. és a IV. ötéves tervben olyan kommunális beruházásokat valósítottunk meg, amelyek végül is alapot adtak arra, hogy Mezőkovácsháza kö­zépfokú központtá váljon. Nagyot léptünk előre a la­kásépítésben, az egészség- ügyi, a szolgáltatóhálózat ki­építésében, a vízmű létreho­zásában. Megerősítettük az építőipari üzemeket, megva­lósult a BÉKÖT és az ÉVIG gyáregysége, specializálódott a MEZŐGÉP 4-es számú gyárában a termelés. Az ÁFÉSZ ipari üzemeiben ugyancsak meggyorsult a fejlődés. I Ipartelepítés és Ingázás — Az egyik tanácsi jelen­tésben olvastam, hogy a já­rási székhelyre naponta 614- en járnak dolgozni, ugyan­akkor 608-an eljárnak. Nem lát ebben ellentmondást? — Nincs okom rá, hogy kételkedjem a számok he­lyességében. Egy biztos: ne­künk nagy lemaradást kell pótolni, hiszen itt egy meg­késett ipartelepítéssel állunk szemben. Nos, akik évekkel ezelőtt elkötelezték magukat valamely távolabbi munka­hellyel, már nem jönnek ha­za. A fiatalok pedig csak akkor maradnak itthon. * ha képzettségüknek, kedvüknek megfelelő munkakört talál­nak. Ugyanakkor a tíz köz­séget magába foglaló fo­gyasztási szövetkezettől na­gyon sok középvezető, szak­ember ingázik a környező településekre. — A MEZÖGÉP-nél öt év alatt a kiképzett 125 ipari tanulóból csak 35 maradt az üzemben. A felmérések sze­rint az állományi létszám egyharmada kilépett a gyár­ból. Miért? — Lehet, hogy meglepő, amit most mondok. Ebben az üzemben előrébb jártak a munkafegyelem megszilárdí­tásában, mint másutt. So­kaknak ez nem tetszett. A zárt, körülkerített gyár he­lyett a szabadabb építőipart választották. De ne legyünk igazságtalanok, mondjuk meg, hogy közrejátszottak ebben a rossz kereseti ará­nyok, a munkaerő-tervezés hiányosságai, az elhasznált géppark és a különböző szol­gáltatási ágazatok is egyre több munkáskezet igényel­nek. A községi pártbizott­ság 1976-os határozatának tervszerű megvalósítása már érezteti jótékony hatását. A BÉKÖT-nél, az EVIG-nél teljesen megszűntek az anya­gyárban és a telepen dolgozó munkások keresete közötti különbségek. A MEZÖGÉP­nél nyolcmillió forint értékű termelésbővítő beruházás valósul meg. Az új festő-, előkészítőműhely sokat javít a dolgozók munkakörülmé­nyein. Az EVIG-nél a terv­időszak végéig befejezés előtt áll a csaknem kétmillió fo­rintos beruházás. I Politika és őszinteség — Az emberek nemcsak dolgoznak, hanem politizál­nak is... — Másképpen: a munká­jukkal politizálnak. Mert po­litizálás az is, ha a gyárt­mányszerkezetet korszerűsí­tik, iskolát, lakást építenek. Abból kell kiindulni, hogy a politika egyenlő az érdekek tudományával. — Ha jól értem, akkor minden ember a maga mód­ján politizál. Csak az a kér­dés, milyen fórumon? — Ügy van. Ebben a munkában nagy feladat há­rul a pártalapszervezetekre. Ha itt érvényesül a pártde­mokrácia, akkor erősödik a munkahelyi, az üzemi de­mokrácia is. Ha a párttagok nyíltan, őszintén elmondják észrevételeiket, akkor példá­juk serkenti a többieket is. A lehetőségek adottak a vi­tára, a dolgok továbbgondo­lására. Ebben a tanévben 450-en vesznek részt szerve­zett politikai oktatásban, közülük 280-an párttagok. Akkor még nem beszéltem a KISZ, a népfront, a szak- szervezet által szervezett vi­takörökről. — Milyen az oktatások hangulata, valóban vitatkoz­nak? — Nézze, jó néhány ilyen összejövetelen megfordultam már, magam is tartok elő­adásokat. A téma sokrétű. Nyilvánvaló, hogy mindenki különbözőképpen reagál a külügy-, a gazdaság-, a kul­túrpolitikára, az államélet kérdéseire. Égy a fontos: a politizálás ma már az em­berek életszükségletévé vált. — Engedje meg, hogy visszakanyarodjak az üze­mekhez, intézményekhez. A jó munkahelyi légkör kiala­kítása függ a vezetők és a beosztottak viszonyától. Szí­vesen válaszol arra a kér­désre: milyen a vezetői utánpótlás Mezőkovácshá- zán? — Úgy vélem, minden kérdést fel lehet tenni és minden kérdésre válaszolni kell. Annál is inkább, mivel öt éve, hogy pártunk Köz­ponti Bizottsága határozatot hozott a káder- és személy­zeti munka továbbfejleszté­séről. Ennek kapcsán tavaly átfogó vizsgálatot folytat­tunk. A pártbizottság tagjai pártmegbízatásként segítik az alapszervezetek ilyen irá­nyú tevékenységét. Minden­ki ott dolgozzon, és azt csi­nálja, amihez ért, ez a cél. Bátran nyúlunk a fiatalok­hoz, a fizikai munkásokhoz és azon vagyunk, hogy mi­nél több nő kerüljön vezetői posztokra. — Nem esnek-e abba a hibába, hogy a vezetőknél csupán a szakmai rátermett­séget veszik figyelembe? — A minősítés egyoldalú­sága nagyon veszélyes dolog. Éppen ezért a szakmai felké­szültség mellett értékeljük a vezetők politikai meggyőző­dését, jellemét, rátermettsé­gét, közéleti, társadalmi te­vékenységét. A jó irányító emberek kiválasztása, kép­zése jövőnk megtervezésének egyik legfontosabb záloga. — Köszönjük a beszélge­tést. Seres Sándor Hárommilliárd — nyolc gazdaságban Békés megye nyolc állami gazdasága összesen 72 és fél ezer hektár mezőgazdasági területet művel meg, azaz a megye földjeinék mintegy egyhatodát, egyhetedét hasz­nosítja. Az állami gazdasá­gok a megye mezőgazdasági termelésében ennél az aránynál nagyobb súllyal szerepelnek, már 1974-ben is csaknem egyötödét adták a teljes termelésnek. Az utóbbi néhány évben megnövekedett a termelés­fejlesztés üteme is a megye állami mezőgazdaságában. Amíg két évvel ezelőtt a nyolc állami gazdaság együt­tesen 2,4 milliárd forint ér­tékű terményt és terméket állított elő, tavaly az üzemi termelési érték már megha­ladta a 2,7 milliárdot is. Az 1978-as tervek összesí­téséből kiderül, hogy ezek a gazdaságok ebben az évben szeretnék túlszárnyalni az előző esztendő teljesítményét is és összességében több mint 3,1 milliárd forinttal igye­keznek hozzájárulni a megye mezőgazdaságának termelé­séhez. A két évvel ezelőtti telje­sítményhez képest erre az esztendőre legtöbbet a Szarvasi Állami Tangazda­ság, a békéscsabai, illetve a hidasháti és az Orosházi Ál­lami Gazdaság kollektívája vállalt. flfrika-kutatónk nevét viselik

Next

/
Thumbnails
Contents