Békés Megyei Népújság, 1978. június (33. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-25 / 148. szám
1978. Június 25., vasárnap NÉPÚJSÁG KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET A bihari trubadúr — gitár nélkül Pályaképvázlat Nadányi Zoltánról Egy-két kulcsszó nem nyitja a Nadányi-életmű zárjait, még azok a kulcsszavak sem, melyeket a költő maga kínál olvasóinak, kritikusainak. Költészetének fontos és jellemző vonulata a szerelmi líra, sokszor valóban magára kapta trubadúr köpenyét, felhangolta gitárját, mégis téved, aki a Nadányi-versek lírai hősét csak furcsa vendégnek, csak trubadúrnak hirdeti. Van ennek a költészetnek tartalmasabb hozománya is. Jelesül: követ- heti-e a művész belső növekedési törvényeit, ha kedvezőtlenek a körülmények. Nadányi azt példázza, hogy az igazi tehetségnek vannak esélyei. S ebből ered költészetének feszültsége. Mert olyan történelmi korszakot kellett megélnie, melyek egyáltalán nem kedveztek etikus töltésű, humanista művészetfelfogásának. Nadányi azonban konokul kitartott belső parancsai mellett, nem ingott meg, s ama kevesek közé tartozott, akik soha nem kényszerültek magyarázkodásra. Pedig életének jelentős szakaszát kisvárosban töltötte, a bihari dzsentrifészekben, s rokoni- szálak "révén ő is a megyeszékhely előkelőségéhez számított. De nem szolgálója, hanem éppenséggel bírálója lett a „torzarcú” Piripócsnak. Nadányi is a tehetségeket érlelő századeleji Nagyvárad adta a magyar irodalomnak. Első verseskönyve éppen abban az évben jelent meg, amikor „A Holnap” antológia, de Nadányi majd csak később asszimilálja a magyar költészet forradalmának eredményeit. Pályakezdő versei — első három kötete — még múlt századbeli mesterek, nem kismértékben a népnemzeti iskola hatását visszhangozzák. A költő a szerelem kis epizódjait dalolja, erkölcsi igazságokat osztogat, idillt fest, de némely verse csíp, mint a só. Akárcsak később a piripó- csi szatírák. Vagyis már a fiatal Nadányi eszmevilága sem volt árnyéktalanul idilli, a Kerekerdő című negyedik kötete pedig az 1917-es esztendő talán leg- komorabb könyve. Rossz hangulatokkal, kísértetekkel, nehéz álmokkal, „ví- ziós ábrákkal” viaskodik a költő. Nyomasztja a háború, a család széthullása, a magányosság. A Petőfi Társaság Vigyázó díjával megkoszorúzott költemény, az Idill, elvágyódás ebből a szorongásokkal terhes lelkiállapotból, s nem holmi jelenidejű anekdota, mint egyesek vélték. Költői fejlődése 1917- től meggyorsult, de életében is sorsdöntő változásokat hoztak az évek. A be- rekböszörményi Nadányi- tanyáról a váradi irodalom és újságírás világába került, részt vett a nagyváradi irodalmi mozgalmakban. Az ország első Ady Társaságának alelnöke, a társaság az ő javaslatára választja Antal Sándort elnökének. Szerepet vállal a romániai magyar irodalom megalapozásában is, Zsolt Béla és Tabéry Géza részben az ő közbenjárására békült össze, de amikor lap nélkül maradt a „váradi triász”, Nadányi hazatért Magyarországra. Első kiforrott kötete, a Furcsa vendég, még javarészt a nagyváradi évek termése. „Amit a Nyugat költői fölszínre hoztak mély tárnákból, itt lelem, új ötvözetté forrasztva” — írta Kosztolányi a könyvről. A Furcsa vendég rendkívül sokoldalú művészt ígér. Költője minden lehet: Ady nyomdokain „tűznek, víznek rohanó bátor lovas”, polgárnyűvő szatirikus, a „zsupszalmán alvó, füstmérgezte nép” szószólója, modern trubadúr, vagy életre kelt Krúdy-figura. A kötet az erőfelmérés könyve, s mint ilyen, többféle stílus gyűjtőmedencéje, megbizonyítván, hogy Nadányi elsőrangú formaművész is. A nagy borzongások kisvártatva mégis elcsitulnak költészetében, Nadányi kisebb körbe húzódik. Megvan rá az oka: előbb Ba- konszeg, majd Berettyóújfalu lakója. Lírája a húszas évektől kezdve látszólag veszít színeiből és intellektuális minőségéből, valójában mégis gazdagodik. Nadányi vállalja környezetét, mint lírai élményt s a költészetbe emeli a magyar vidék egy jellegzetes tenyészetét.— Miben mutatkozik a nyereség? Mindenekelőtt abban, hogy a költő fogékonnyá válik a közvetlen valóság élményeire. Figyeli a kis falu népét, az emberek gondját, baját. Korábban a természet inkább díszletként, költői konvencióként volt jelen költészetében, a Berettyó közelében érzi meg igazán a természeti táj panteisztikus sugallatát: a folyóvíz valósággal mágneses erővel vonzza. Üj és szokatlan élethelyzete, a bakonszegi csend meditációra készteti: tudja, hogy a falusi mozdulatlanság veszélyeket is rejt. Költészete ezért nem fordul idillbe, sőt inkább bölcseleti magaslatokra hág. A bölcselkedés kiindulópontja leginkább egy alak, egy élethelyzet. S a legfontosabb változás: Nadányi nem didaktikusán, nem - másnak, hanem elsősorban önmagának, gyakorlati megfontolásokból magyarázza és elemzi az életet. Szép példa erre A testőr című verse, amely Bessenyei-portrénak indul, végül a cselekvés filozófiáját hirdeti minden adott helyzetben : Ült csendben a tornác zugán és nézte a bukó napot. Aztán a toll után kapott, utolsó szalmaszál után. Bizony, utolsó szalmaszál, bizony, fuldoklik, aki él. De aki több a többinél, e szalmaszállal partra száll Az epikába oltott líra kifejezésmódja határozza meg költészetének struktúráját, lett légyen a lírai mozzanat akár érzelem, akár gondolat. Példánk a Piros híd című verse. Az első két versszak rímbe szedett leírás: a lány tizenhét éves, a strand homokján égőpiros trikóban hídba hajlik. Színtiszta epika. Ám a vers hirtelen vallomássá hévül, s a helyzet túlmutat egyszeri konkrétságán, megcsillant valamit minden öregedő férfi és fiatal nő szerelmének lélektanából : Köszönöm ezt a piros hidat! Hogy vágyaim rémült csapatját erre a piros hídra híttad! Nadányinak a szerelem költői létezési mód, miként hajónak a tengervíz. Ez a téma tartja ébren, frissen költői reflexeit. Szerelmi lírájának az a paradoxona, hogy mindig a vers a fontos, és csak ritkán a nő. Minthogy a csalódás köl- tőibb állapot, mint a boldog szerelem, Nadányi valósággal hálás, ha csalódhat: futok tovább a tarkatollú páva, boldogtalanság madara nyomába, leszek még én nagy, buzgó akarással boldogtalan! te meg légy boldog mással! Már-már ironikusan hangzik: a versekből tudja meg, ha szerelmes, ha csalódott. A Nem szeretsz című kötete kimódoltan megkomponált szerelmi regény, egy fordulatokban gazdag történet minden kellékével. Pótcselekvés lenne ez a líra? Annak kell tekintenünk! Hiszen a költő Párizsba, Nápolyba vágyott, ehelyett a faluvárossal kell beérnie. Kezdetben megpróbálta komolyan venni élethelyzetét, de nem lehetett, hiszen minden hazugság, az ő levéltárosi állása is: Lett Biharban a levélnek tára. Mondták nekem: te tárnoka legyél! Így lett a tágas tárban tárnok is. Am üresek a polcok, nincs levél. Mikszáth tollára kívánkozó helyzet ! Kosztolányi nem hiába sejtette Nadá- nyiban az eljövendő szatirikust: a Piripócs ciklus beváltotta a reményeket. A pompás szatírák értékét csak növeli, ha tudjuk, minden darab valóságos élő alak köré fon gúnykoszorút. (Öméltósága például egy alispán, a szerkesztő úr a Bihar című hetilap mindenes szerkesztője, a sokoldalú ember az első sárréti fogász, Sós Tamás, a hallhatatlan, egy dilettáns föld- birtokos, akiről csakugyan utcát neveztek el Berettyóújfaluban stb.) Nem volt ez veszélytelen játék, s nem is maradt titokban. Nadányinak rá kellett játszania költői allűrjeire, hogy a konfliktusokat elkerülje. Lehetett-e ezek után boldog és megelégedett? Aki ilyen világosan érzi fölényét, különb emberi voltát, az ítélete kimondása után sem nyughat. Versek és prózai írások egész sora panaszolja a „robinzonsá- got”, a megkésettség riadalmát. Sorsát nem tudta elkerülni: hiába hagyta oda a faluvárost, magánya továbbra sem oldódott. Belső szigeten élt mindhaláláig. De hovatartozása felől nem hagyott kétséget. Csakhogy vallomásai mindig áttételesek, rejtettek. 1944-es kötetének például (Gyertek, énekeljünk!) egy régebbi yersét választja címadóul. Ide gyertek, mind ide, akinek még van hite! Tört árboc tövébe! Nem vitás, hogy ezeknek a szavaknak 1944-ben más az értelmük, mint 1931-ben volt! Tíz évvel élte túl a fel- szabadulást. Méltánytalanul kevés szó esett arról, hogy Nadányi őszintén hirdette a romok felett kibontakozó új élet lehetőségét. Olyan pmpás versek, mint a Fehér Könyvben napvilágot látott Üj Anyegin azzal biztatnak, hogy a költő segíteni fog helyretolni a kizökkent időt. De csak a maga halk módján: „lírai párlatokban”. Ám nem erre volt igény. Nadányi tehát folytatja a szerelmi anekdötát, s beteljesíti ars poeticáját: Az lettem, ami lettem, ; épp ezér’. Gyönyörködtem játékban, tünde nőben. S a hátamon kopogó jégesőben. Bakó Endre Várkonyi János: Székely kapu Várkonyi János: Kalotaszeg Tomka Mihály Berény, nyár, és távolabb terhes ágak ősi fegyelem ünnep ünnep búzavirág-menny tenger éj lomb lombtenger-éj torz emlék-romok szíjak vasak földrehulló ádáz neutronok Mezey Katalin Tenger kékrecés kristályüveg a felszíne és partján havas homokot csiszol kis barokk kagylóhéjakat és tiszta mint a jég mint vastag falú pohár üvege kék szürke zöld sötétsárga homokra vékony ereket ír Botár Attila Nagyapa és az hogy volt és az hogy nincs és az hogy megsüllyedt sírja nyerges vonal derékba tört kutyáit ránk uszítja megette a kertjét az ősz ablaka jéggel beírva és az hogy volt és az hogy nincs és az hogy megsüllyedt sírja nem számít horpadt mellkasát egy gyökér virágba borítja
