Békés Megyei Népújság, 1978. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-03 / 129. szám

1978. június 3., szombat NÉPÚJSÁG Jó reklám... Nem hivalkodó, egyszerű fehér kis lap, rajta néhány sor, a Békéscsabai Konzerv­gyár termékeit, a rostos gyü- mölcsleveket ismerteti. Ez olvasható: Gazdag ásványi só- és vi­tamintartalmuk van! Más gyümölcslevekhez viszonyít­va kétszer annyi friss gyü­mölcsöt tartalmaznak. Hűtve, ízük kellemesebb. Presszók­ban és éttermekben kapha­tó: rostos őszibaracklé, ros­tos almaié, és paradicsom­ital. E kis cédulákkal nem is olyan régen találkozhattunk, ott találtuk az éttermek asz­talán. De ha kedvünk támadt a reklám hatására meg is íz­lelni, előfordult, hogy elné­ző mosoly kíséretében azt a választ kaptuk: sajnos, nincs ... éppen elfogyott... Tartott ez mindaddig Bé­késcsabán, míg a 100-as ABC meg nem nyílt. Mert csodák csodája, ott kaphattunk, megízlelhettük, s már az el­ső nap sikere volt. Azóta is mindig van, hűtve, frissen, kellemes ízük valóban üdít. A jó példa úgy látszik, ra­gadós. Ma már máshol is kapható, sőt egyes helyeken külföldi mintára készült öt­letes szerkezet hűti, s a ven­dég bármikor fogyaszthat a kellemes ízű hűsítő italok­ból. Lám, nem mindig fontos és célszerű az ordító, drága reklám. Megteszi egy kis cé­dula is. Főleg akkor, ha a folyamatos ellátásról is gon­doskodnak. A jónak — nem kell cé­gér! K. J. lavul a lakáshelyzet Füzesgyarmat az alsó fokú központok kategóriájába tartozó község, ennek meg­felelően halad a település- fejlesztés üteme. Nemcsak új létesítményeket építenek, hanem folyamatosan javít­ják a kereskedelmi ellátott­ság és a szolgáltatások szín­vonalát, valamint a lakosság kulturálódási és szórakozási lehetőségeit. Az utóbbi években jelen­tősen javult Füzesgyarmaton a lakáshelyzet. Megoldódott a villamosenergia-ellátottság probémája, a vízellátás és a szennyvízelvezetés gondja is. A megvalósult elképzelések mellett bőven akad még feladat. Napirenden van az iparfejlesztés, az iskolák és óvodák bővítése. Folyik az építendő több szintes lakások területelő­készítése, és a készülő ve­gyesáruház alapjainak le­rakása. Az új létesítmények átadását 1980-ra tervezik. Hamarosan megkezdik a helyi tüzelőanyag-telep lép­csőzetes kitelepítését a köz­ség központjából, mivel a régi raktárhelyiség kicsinek bizonyult. Ez év júliusára tervezik a mintegy kétmil- ló forintos költséggel épült vízmű üzembe helyezését, ez megoldja majd a vízellá­tási gondokat. Borbíró Lajos Kízimimkází kürösladányiak A körösladányi Magyar— Vietnam Barátság Terme­lőszövetkezet nődolgozói há­rom évvel ezelőtt kézimun- kaszákkört hoztak létre. A jól működő szakkörben je­lenleg mintegy harminc asz- szony tevékenykedik. A kez­deményezés hatására ked­vet kaptak a község általá­nos iskolás lánytanulói is a kézimunkázáshoz. A hato­dik és hetedik osztályosok­ból Z. Nagy Elekné tanár­nő vezetésével újabb szakkör alakult. Hogy mi­lyen szorgalmasak a lányok és asszonyok, bizonyítja, hogy rövid idő alatt össze­gyűlt egy kiállításra elegen­dő kézimunka. Június 11-től a községi művelődési ház­ban gyönyörködhetnek a körösladányiak a két szak­kör tagjainak legszebb „al­kotásaiban”. Mennyit ér a társadalmi munka A tavaly végzett társadal­mi munkáért több kitünte­tést kapott Mezőberény és Csárdaszállás lakossága. Mezőberény a nagyközségek kategóriájában 3., Csárda- szállás a kisközségek kate­góriájában 1. ’ helyezést ért el. A nagyközségben 8 millió 395 ezer 827 forint, Csárdaszálláson 1 millió 537 ezer 127 forint értékű társa- dami munkát végzett a la­kosság. Ez utóbbi ezért az eredményért 100 ezer forin­tot kapott a megyei tanács pénzügyi alapjából község­fejlesztésre. Ezenkívül a Víz- és Csa­tornamű Vállalat Táncsics Mihály Szocialista Brigádja megkapta a helyi tanács és a HNF által alapított ván­dorzászlót. A vállalat egyik, 12 tagú szocialista brigádjá­nak tagjai a megyei tanács kitüntető érmét vehették át. A megyei népfrontbizottság 6 társadalmi aktívának ado­mányozott kitüntető jel­vényt, s a tanács kitüntető jelvényének arany fokozatát 27-en, az ezüst fokozatát 38- an és a bronz fokozatát 40- en kapták meg. Elismerő ok­levelet kapott 10 szocialista brigád, 14 mezőberényi és csárdaszállási lakos. — Hej, a tetőn, szépen megnőtt a kis fa Fotó: Veress Erzsi Ne érezzék az indulás hátrányait L ____________________________________________! P isti 4 éves forma, kö­pés külsejű kisfiú. Tejföl­szőke haját divatos hosszúra vágatták nevelőszülei, akik­től két napja került vissza Elekre, a gyermeknevelő in­tézetbe. Az óvónő kezét fog­va féloldalasán somfordái az igazgatói irodába. Körül­fogjuk, erre rémülten ránk­néz, majd besurran a gond­noknő szemközti szobájába. — Csecsemőotthonból került hozzánk — mondja az igaz­gatónő. — Sohasem élt a vérszerinti szüleinél. Nézem a tavalyi év sta­tisztikáját. Az állami gondo­zottak száma Magyarorszá­gon 1977-ben 34 ezer 424 volt. Az előző évekhez ké­pest jelentéktelen számú, de biztos növekedés tapasz­talható. Ezzel szemben stag­nál a gyermekszületések száma. Mi lehet mindennek az oka, hiszen 4^amulllí mindenféle kedvezményt megad a gyermeknevelés­hez? A gyermeknek egészséges fejlődéséhez csa­ládi környezetre van szük­sége — ezt évezredek ta­pasztalata bizonyítja. Meg­oldás lenne, ha a gyermek­szerető családok befogadnák az állami gondozottakat. Mi a gyakorlat? A vér szerinti szülők 90 százaléka nem mond le gyermekéről. Ta­valy 9344 állami gondozott került nevelőszülőkhöz. S a csaknem 35 ezer gyermek­ből mindössze 1135-öt ad­hattak örökbe. Korszerű pedagógiával Bevallom, kis szorongással szemléltem a hatalmas tölgyfa kaput, mielőtt be­léptem a nevelőotthonba. Milyen félelmetes lehet egy Csuklós buszon Színhely: Békéscsaba. Idő: időtlen. Szereplők: többen, mint kellene. Megörtént? Igen. A város központjából a KISZ-tábor felé gurulnak a csuklós autóbusz gumiabron­csai, majdnem olyan végte­lenül, mint ahogy az idő kereke forog. Megálló. Néhányan fel­szállnak (mások nem is fér­nének), köztük egy rövid ha­jú, élesre vasalt nadrágú utas, karján kisgyerekkel. Még el se indul a szószerinti tömegközlekedésű jármű, máris megszólal valaki: — Nem adná a helyét en­nek a fiatal apának?! Hol ta­nult illemet?! Másnak kell figyelmeztetnie magát?! Az „illemtanár” nagy ter­metű, s bivalyerős karjával szinte leszakítja a busz ka­paszkodóját. Akihez beszél, még majdnem félve viheti haza középiskolai rossz osz­tályzatait. Szégyenlősen fel­áll, a kisgyermekes pedig először tétovázik, azután le­ül. Többen összenéznek : az „apa” — rövid haja és élesre vasalt nadrágja dacára — fiatalasszony a javából. Megint megálló. A behemót ember ezúttal egy házaspárt „figyelmeztet”: — Ha le akarnak szállni, ne az utolsó pillanatban ká­szálódjanak az ajtó felé! Nem kászálódnak, hiszen az előttük levők is erre a megállóra vártak. Am a bu­szon maradt utasok, akiknek eddig csendesen forrt a vé­rük, most megnyugszanak, ugyanis a házaspár szintén jól megtermett, erősebbik fele — bár lehet, hogy ott­hon nem mindig a legeré­lyesebb — visszafordul: — Talán a maga kedvéért egy megállóval hamarabb szálljunk le?! Több szó nem hangzik... Aztán lassan kiürül a busz, de a „nyughatatlan” férfi ké­sőbb tovább mondja a ma­gáét azokról, akik kényel­metlenebbé, idegesebbé te­szik mások életének tömött buszon töltött perceit... * Színhely, idő: ugyanaz. Szereplők: szintén. Kár, hogy megtörtént A József Attila-lakótelepi megállóban nyolcan-tízen várakoznak. És jön a busz! Precízen, szinte a járdasze­gélyhez simuló kerekekkel „landol”, ám a tévedhetet- lenül szakértő szemek tulaj­donosai rögtön észreveszik, hogy megint többen vannak, mint egy új magyar film be­mutatásakor a moziban, vi­szont sokkal kevesebb a hely, mint egy felemelt belépti dí­jú küldfödi krimi bemutatá­sakor. Nosza, neki az ajtó­nak! A kalauz-pénztáros harsányan kiszól : — Csak azok szánjanak fel, akik egészen a vasútál­lomásig, a végállomásig jön­nek! Mindenki fel akar szállni... Csupán egy ember áll tü­relmesen, bízva a következő járatban. Jön is az húsz perc múlva, „meghízva”, bár ke­vésbé, mint az előző. Türel­mes emberünk udvariasan maga elé engedi legújabban összegyűlt társait, ám ami­kor ő is fel akarna prése- lődni a hátsó ajtón, elölről leugrik öt fiatalember — úgy 16 évesek —, s eléron- tanak. Az ekkor már jelzőjét vesztett ember méltatlankod­ni akar, de előtte az öt kis­korú, mögötte pedig záródik az ajtó, arra kell figyelnie. És ékkor azt hallja — látja, hogy az egyik tinédzser vi­gyorogva így szól társaihoz: — Hát ez sikerült! Már majdnem előre ért az ellen­őr, de ilyen tömegben nem jut vissza. Megúsztuk jegy nélkül... Megjegyzés: Az ellehőr a vézetőfülke közelében járt, de hátul legalább húsz szem- és fültanúja volt. A koráb­ban türelmes ember most már nem éppen finom jel­zőket próbált mondani, de nagyon nehezen jutott leve­gőhöz. * Megint minden ugyanaz. A csuklós busz szabályo­san előz a Lencsési úton egy kerékpárost, aki szórakozot­tan taposva a pedált hátra­néz, s eközben óhatatlanul az úttest közepe felé irányítja kétkerekűje kormányát. A buszvezető szintén beljebb „húz”, nehogy elüsse. Ám a szembe jövő személygépkocsi vezetőjét meglepi ez a „ma­nőver”, túlságosan is kitér, s leszalad a sáros útpadkára. Kocsija megpördül, 360 fo­kos fordulatot tesz és külö­nös szerencse, no meg vélet­len folytán nem borul fel, nem ütközik neki senkinek és semminek. A vezetőnek — miközben hálálkodik a sors jóindula­tán — az is eszébe jut: más­hol látott már olyan KRESZ- táblákat, amelyek figyelmez­tetik a járművezetőket, hogy veszélyes az útpadka. Vajon itt miért nem helyeznek el ilyen táblákat?! De talán még jobb lenne, ha szélesí­tenék az úttestet vagy leg­alábbis rendbe hoznák az útpadkát. Vitaszek Zoltán apró gyermek számára a zártság eme szimbóluma. Idegenkedésem azonban egy- csapásra elmúlt, amint be­léptem a napfényes folyo­sóra, ahol virágok, 6zínes gyermekrajzok díszítették a falat. Fehérköpenyes, kedves arcú, igazi „óvóné- nis” fiatalasszony fogadott, beinvitált, s kért, várjak egy kicsit. Hamarosan meg­jött az igazgatónő, a szintén fiatal Kerekes Gábomé, aki a pedagógiai főiskola utolsó évének vizsgáira ké­szül. — A század elején épült az eleki gyermekotthon. Meg is látszik, hogy régi épület. Rengeteget költöt­tünk rá az utóbbi években. Festés, parkettázás, köz­ponti fűtés — mind a ké­nyelmet, az otthonossá té­tel szolgálja. Mi, itt dolgo­zók is igen sok társadalmi munkát végzünk ennek ér­dekében. Függönyöket, pár­nákat, térítőkét készítet­tünk, így lettek színesek, barátságosak a szobák — tájékoztat az igazgatónő. — Kezdetben 60, ma 80 lakója és 18 dolgozója van az ott­honnak. Nyolc szakképzett óvónő és 10 gondozónő ügyel a gyermekekre. Közülünk igen sokan törzsgárdatagok. Ritkaság, hogy innen valaki önszántából megy el. Há­rom-hatévesek a gyerekeink, akik mindegyikét csecse­mőotthonból kaptuk. Négy csoportban rendes óvodai oktatás folyik. Igyekszünk figyelemmel kísérni a leg­újabb pedagógiai eredmé­nyeket, s alkalmazzuk is ezeket. A gyerekek érzelmi­leg sérültek, ezért fokozot­tan szükségük van a min­denre kiterjedő, korszerű nevelésre. De mindez ke­vés: szeretet is kell. A hát­rányt, amivel indulnak, így próbáljuk pótolni. Mint a többi óvodás A szobák, ahol a nappali foglalkozások zajlanak, tá­gasak, virágosak, barátságo­sak. A gyermekek látszólag pontosan olyanok, mint a többi hasonló korú. Az egyik szobában elmerülten rajzolnak. A falon levő táb­lára minden „alkotás” föl­kerül. A szebbek fölülre, a rosszabbul sikerültek alulra. A sikerélmény mindenkinek kijár. Ügy belemélyedték a mun­kába, hogy nemigen figyel­nek a belépőre. Az egyik kisfiú a papírlap szélére em­berfigurát „eszkábáí”. Előt­te képeslap, melyet min­denhová magával visz. A születitől kapta nemrég. A következő teremben körbenállva énekelnek a gyerekek. Hangjuk kedve­sen, üdén cseng. A közös játékot ügyesen, nagy élve­zettel játsszák. A harmadik szoba a ki­csiké. Náluk nincs kötelező foglalkozás. Az óvónéni ugyan mindig kitalál vala­mi érdekes játékot, de aki megunja, elvonulhat a szo­ba másik részébe. Amint belépünk, előbb csak egy kislány jön oda kíváncsian, néhány perc múlva azonban mindegyikük körülöttünk tolong. Itt találkozom újra a tejfölszőke Pistivel, aki a gyermekek közösségében sokkal felszabadultabban ér­zi magát. Megmutatja kis­autóját, sőt még krikszkraksz rajzát is idehozza. Szeretni - okosan A negyedik foglalkoztató terembe indulunk. Közben megnézzük az apró fehér ágyakkal teli hálótermeket, a betegszobát, és a „föld­szintes” kagylójú fürdőszo­bákat. Áthaladunk az ud­varon, s belépünk az elő­szobába, ahol 5—6 éves gye­rekek fúmak-faragnak... Az ő alkotásaikat, a fakar­dokat, a fabicskákat is kiál­lítják. Jövőre 47-en mennek iskolába az otthonból. A belső szoba falán kresztáb- lákat látok. Közlekedési is­mereteket tanulnak a gye­rekek, s mindjárt ki is pró­bálják tudásukat a gyakor­latban. Az otthon udvarára ugyanis mini kreszpályát építettek a patronáló szo­cialista brigádok. Nemcsak Békés megyei vállalatok, ha­nem budapesti, isaszegi, aj­kai üzemek is patronálják az otthont. — A patronálómozgalom nagyon kiszélesedett az el­múlt években. Sok szép, értékes ajándékot kaptunk a brigádoktól. Célunk, hogy a gyerekeket ne egy egész brigád, hanem ezen belül egy család próbálja magához kötni — mondja az igazgatónő. — Igyekszem rábeszélni a patronáló csa- lálokat, hogy ne vigyék túl­zásba a gyerekszeretetet. Kis lakóink ne higgyék, hogy a családi élet ünnep­napokból áll. Ha a valódi élettel ismerkednek meg, később kevesebb csalódás éri őket. A gyerekeket oko­san kell szeretni. Nálunk igen fejlett a kö­zösségi szellem. Kicsit test­vér mindegyik otthonlakó. A szülőktől, rokonoktól ka­pott ajándékokat is szívesen megosztják egymással. Közben kisétálunk az ud­varra, ahol szépen gondozott kert és játékra alkalmas tér is van. Nyáron többnyire itt tartózkodnak a kicsik. Visszafelé veszem észre, hogy a folyosó falán érdekes fényképek függnek: az ott­hon régi és mai lakóit ábrá­zolják. — ök már felnőtték — mutat egy ünneplőbe öl­tözött gyerekcsoportot áb­rázoló képre az igazgató­nő. — Hogy kinek mi lett a sorsa? Van rossz példa is. Legtöbbjük azonban beil­leszkedett a társadalomba, családot alapított, szak­mát tanult. Néhányan fő­iskolára, egyetemre is el­jutottak. Ugyanúgy élnek és dolgoznak, mint a család­ban felnőtt gyerekek. S ez a mi végső célunk, egyben munkánk jutalma is. Ügy igyekszünk nevelni őket, hogy minél kevésbé érezzék indulásuk hátrányait, s nemcsak fizikailag és szelle­mileg, de amennyire lehet, érzelmileg is egészséges em­berekké váljanak. Gubucz Katalin Űj gyógyszerek Mérnöki módon tervezett S tripeptidek szintézisével Î olyan új gyógyszereket sike- ; rült előállítaniuk a Buda­• pesti Gyógyszer Kutató In- ; tézet kutatóinak, amelyek ; egyrészt hatékonyan befolyá- ! solják a vér alvadási folya- : matait, másrészt már kép- ■ ződött vérrög oldását is elő- ! segítik. Külön értéke e ké- : szítményeknek, hogy tablet- ; tában is hatásosak, így min­• den remény megvan arra — : természetesen körültekintő, 5 bonyolult toxikológiai vizs- ! gálatok után —, hogy el­kezdhetik klinikai kipróbá­lásukat. A felfedezés nagy nemzet­közi érdeklődést váltott ki. Ennek kapcsán a Medimpex Gyógyszerkülkereskedelmi Vállalat a közelmúltban meg­állapodást kötött az egyik amerikai gyógyszeripari vál­lalattal. Ez a megállapodás a gyógyszerkutató intézet ál­tal előállított készítmények további kutatását hivatott elősegíteni. Eredmény esetén sor kerül e készítmények kö­zös gyártására, illetve érté­kesítésére is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents