Békés Megyei Népújság, 1978. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-03 / 129. szám

1978. június 3., szombat o Pedagógusnapi ünnepség Békéscsabán Bárány Mária, a battonyai nevelőotthon főhivatású nevelője átveszi Nagy Jánostól a Kiváló Munkáért kitüntetést Fotó: Gál Edit (Folytatás az 1. oldalról) munkát, sok sikert, jó egész­séget és további boldog éle­tet kívánok — mondotta be­fejezésül Nagy János, a me­gyei tanács elnökhelyette­se. Az ünnepi beszéd után 67- en vették át a Kiváló Mun­káért kitüntetést, 45-en pe­dig a miniszteri dicséretet. Idén első alkalommal közös­ségek is megkapták az ok­tatási miniszter dicsérő ok­levelét: a Békéscsabai 10-es számú Általános Iskola tan­testülete és valamennyi dol­gozója, a füzesgyarmati Kossuth Lajos Általános Is­kola alsó tagozati munkakö­zössége és a békéscsabai 635-ös számú Ipari Szak­munkásképző Intézet szoba- festő-mázoló, tapétázó szak­mai munkaközössége. Simon Mihály, a megyei tanács művelődésügyi osztályának főelőadója a KISZ KB di­csérő oklevelét kapta, majd a Szakszervezeti Munkáért kitüntetés ezüst fokozatát, és a szakszervezeti munkáért oklevelet 11 pedagógus vet­te át. A kitüntetettek nevében Budai János, a gyulai ro­mán általános iskola és gim­názium igazgatója, és Dara­bos Jánosné, az orosházi kö­zépiskolai kollégium dolgozó­ja mondott köszönetét. Az ünnepség a Jókai Színház művészeinek alkalmi műso­rával zárult. Ugyancsak tegnap délelőtt Budapesten, a Parlamentijén dr. Polinszky Károly oktatási miniszter adta át a Kiváló Pedagógus kitüntetéseket. Megyénkből Kiss Gáborné békéscsabai óvónő, Szalai Antalné, a Dévaványai 2-es számú Általános Iskola ta­nítója, Molnár hászlóné, a Szarvasi 1-es számú Általá­nos Iskola igazgatója, Baj­nok Zoltán, a békéscsabai Rózsa Ferenc gimnázium ta­nára, szakfelügyelő, Nagy Károly, a békéscsabai 611-es számú Ipari Szakmunkás- képző Intézet szakoktatója és dr. Mizó Mihály, a békés­csabai Vásárhelyi Pál Szak- középiskola igazgatója ré­szesült a magas kitüntetés­ben. (s—n) Véradók elismerése A baromfifeldolgozó válla­lat békéscsabai üzemének Vöröskereszt-alapszervezete évek óta eredményesen moz­gósítja az üzem dolgozóit véradásra. E nemes és hu­mánus mozgalom sok embert késztetett arra, hogy a leg­drágábbat, az emberi vért adja azoknak, akiknek az a gyógyulást, az életet jelenti. A Vöröskereszt-alapszervezet I SZEMÉLYGÉPKOCSIK Átvételi sorszími 1971. Innius 2-án Trabant Uyconl.lt G967 Trabant Limousin (Bp) 13982 Trabant Limousin (Győr) 4912 Trabant Speciál (Bp) 21008 Trabant Speciál (Győr) 10271 Trabant Combi (Győr) 983 Trabant Combi (Bp) 2984 Wartburg de Luxe 10532 Wartburg Limousin 9894 Wartburg de Luxe, tolótetős 2473 Wartburg Lim., tolótetős 3386 Wartburg Tourist 3514 Skoda 105—S 92390 Skoda 120 (Bp) 843 Skoda 120 (Debrecen) 588 Skoda 120 (Győr) 1031 Zsiguli 2101 (Bp) 95203 Zsiguli 2101 (Debrecen) 45930 Zsiguli 21011 (Bp) 9245 Zsiguli 21011 (Debrecen) 5762 Zsiguli 2103 12210 Zsiguli Combi 11663 Polski Fiat 126 10353 Dacia 10386 Polski Fiat 1500 13355 Zaporozsec 26458 Moszkvics 2140 3177 vezetőségének lelkes szerve­ző munkája, a vezetők segí­tőkészsége, a szocialista bri­gádok tevékeny közreműkö­dése nyomán az üzem vér­adó kollektívájára minden­kor számíthatnak a gyógyító orvosok, a gyógyulni vágyó betegek. A több éves ered­ményes munkájukért külön is elismerést érdemel Laczkó Jánosné alapszervezeti tit­kár és Achim Klára, a veze­tőség véradófelelőse. A közelmúltban megtartott véradónapon a felhívásnak 75 véradó tett eleget és nyúj­totta karját, hogy segíthes­sen. Több mint 25 liter gyógyító vérrel járultak hoz­zá a betegek gyógyulásához. A Vöröskereszt-alapszervezet az üzem vezetőségének se­gítségével minden évben ün­nepséget tart a véradóknak. Erre került sor néhány nap­pal ezelőtt, amikor a több­szörös véradók számára ki­tüntetéseket és ajándéktár­gyakat adtaik át, ezáltal is kifejezve a köszönetét, az el­ismerést áldozatkészségükért. Ez alkalommal vette át ezüst fokozatú kitüntetését Kovács János és Zahorán Kálmán. Bronz fokozatú ki­tüntetésben Aradi Mihályné, Marik Mihály, Mochnács András és Mile Béla véradók részesültek. A sokszoros vér­adás, és a szervező -munka elismeréseként mintegy hat- vanan kaptak tárgyjutalmat. Fodor Sándor Mvugdljastalálkozó a gyógyszertári központban Öröm és izgalom sugárzott a gyerekek arcáról, amikor kézenfogya besétáltak a te­rembe. Előző nap avatták őket, és az „új” kisdobosok első útja ide vezetett, hogy verssel, énekkel, játékkal köszöntsék azokat, akik el­jöttek, hogy emlékezzenek arra a hosszú megtett útra, amelyen ezek a csöppnyi emberek még csak most in­dulnak el. Így kezdődött a nyugdí­jastalálkozó Békéscsabán, a gyógyszertári központban. A vállalatnál élénk brigádélet zajlik. Ennek köszönhető, hogy évente megrendezik a nyugdíjasok találkozóját is, amelynek lebonyolítását minden alkalommal más bri­gád vállalja. A mostani ün­nepséget a Szojuz—Apolló brigád rendezte, ök patro­nálják a Békéscsabai 1-es számú Általános Iskola 1/a osztályát, amelynek kisdobo­sai első ízben szerepeltek ezen a találkozón. Majd Sö­vényházi László szarvasi nyugdíjas gyógyszerész ame­rikai útjáról szóló élmény- beszámolója következett. Az érdekes beszámolót színes diaképek vetítése tette han­gulatossá. Ezután Fodor Zsóka, a békéscsabai Jókai Színház művésznője az alka­lomhoz illő verses összeállí­tással nagy sikert aratott. Végül Südi Istvánné pénz­ügyi előadó, a brigád veze­tője néhány szóval mondott köszönetét a kis műsor sze­replőinek, és köszöntötte . a nyugdíjastalálkozó minden résztvevőjét. Huszár Gabriella » Tanácstagi segítség a lakosságnak Nem megfelelő a tanács­tagok tájékoztatása a rende­letekről, határozatokról. Ezért határozták el Mezőberény ta­nácstagjai, hogy a munká­jukat közvetlenül érintő kér­déseket tartalmazó folyóira­tokat, kiadványokat a jövő évtől megrendelik. Tervbe vették azt is, hogy az üze­mekben tanácstagi órákat ad­nak, ezzel segítve az üzemi dolgozókat eligazodni ügyes­bajos dolgaik intézése ese­tén. Ezenkívül tájékoztatni sze­retnék a lakosságot tanács­tagi fórumokon a község fej­lesztéséről, célkitűzéseiről. Ügy érzik, hogy a falu- és részfalugyűlések alkalmával nem tudják olyan részletes­séggel elemezni a községi ■gondokat, ahogyan azt a la­kosság igényli. Ezért szer­veznek TIT-előadásokat is, s így szélesebb körben tudják ismertetni a társadalmi kér­déseket. Újabb szarvasi növiayek részesültek állami fajtaelismerésben A Szarvasi Öntözési Kuta­tó Intézet nemesítői már ed­dig is több értékes, a koráb­binál bővebben termő, a betegségeknek jobban ellen­álló, magasabb beltartalmú új szemes, illetve szálas ta­karmányfajtákat adtak a mezőgazdaságnak. Az állami­lag elismert, illetve az elő­zetesen elismert fajták lis­tájára most újabb szarvasi növények kerültek. A takar­mányfüvek és gyeptakarmá­nyok között elismerésben ré­szesült a „Sztár”-tarackos tippan,. a Szarvasi—51 ma­gyar rozsnok, a Szarvasi— 51 csomós ebir, a Szarvasi— 52 magyar rozsnok és a Szarvasi—53 törpe magyar rozsnok. Előzetesen elismert fajta címet kapta a Szarvasi SC—483 közép-tenyészidejű, egyszeri keresztezett hibrid kukorica, amelynek szára szilárd, a levélállománya dús, fehérje és karotin tar­talma magas. Ugyancsak elő­zetesen elismert fajta címet kapott a Szarvasi—2 lucer­na, amelynek élettartalma minden eddigi fajtánál hosz- szabb, béltartalma, beteg­ségnek ellenálló képessége jóval felülmúlja a standard lucernákét. Az új fajtákból az intézet tudományos kuta­tóinak irányításával az or­szág különböző tájain állí­tanak elő szuperelit, illetve elit vetőmagot. Csütörtökön délután nyílt meg Békéscsabán, a Munkácsy Mihály-teremben Hajós Éva festőművész kiállítása. Hajós Éva (képünkön jobbról a második) Szőnyi Istvánt vallja mesterének, az ő festői magatartását tartja követésre mél­tónak. A kiállítást június 15-ig látják az érdeklődők Fotó: Gál Edit Nevelésközpontú iskola özoktatásunk tovább­fejlesztése kapcsán nemcsak a pedagógiai sajtóban, hanem a politikai napi- és hetilapokban is rendszeresen fölbukkan a nevelőiskola kifejezés. A pe­dagógia elméleti szakembe­rei — természetesen ma­guk a nevelők is — azt értik ezen, hogy köznevelési rendszerünket a nevelésköz­pontú iskola irányába kell továbbfejlesztenünk. Ez olyan intézményt jelöl, ahol a nevelés és az oktatás vi­szonyában a nevelésnek van megkülönböztetett szerepe. De hát a tanítás végül is emberformálás, vagyis olyan egységes pedagógiai folya­mat — hallatszik a kívül­állók ellenvetése —, amely nem osztható két szemben álló részre, nevelésre és oktatásra. Voltaképpen igaz ez a közbeszólás, de sietve hozzátesszük: csak a szocialista iskolára vonat­kozóan. A polgári társadal­mak iskolarendszere ugyan­is az uralkodó osztály köz­vetlen érdekeinek megfe­lelően előtérbe helyezi az oktatást, az egyoldalú szak­emberképzést — szemben a szocialista iskolával, amely egyébként nem különleges iskolafajta. Egyszerűen csak olyan oktatási intézmény, amely erejéhez mérten ele­get tesz vállalt hivatásának: tehetségüket sokoldalúan ki­bontakoztatni képes fiatal­ságot nevel a társadalomnak. Még manapság is, szá­mos korszerűsítési lépés el­lenére tovább élnek a pedagógiai hagyományok, maradi beidegződések; A magyar iskola a felszabadu­lás után is sokáig egyetlen személyiségfejlesztési módr- ra, a szaktárgyakba zárt tudományos ismeretek át­adására koncentrálta tevé­kenységét. Ennek felelt meg az iskola hierarchiája: a katedrán álló, ismereteket előadó tanár, s a padokban ülő, a tudást befogadó tanu­ló, akik között ezenkívül másfajta kapcsolat nehe­zen volt- elképzelhető. Az osztályozás — minden fo­nákságával — ezen az ide­jét múlt tanár-diák mo­dellen alapult, sőt ez hatá­rozta meg alapvetően a tel­jes iskolai élet szervezését, légkörét, a vezetés stílusát, mi több: az épület beosztá­sát is. Köznevelésünk megújítá­sának fontos eredménye volt annak az igazságnak érvény­re juttatása, mely szerint a tanítás nem egyirányú fo­lyamat, hanem kölcsönössé­get tartalmaz. Magyarán szólva: a diák is hat a ta­nárra, vagyis az iskolai munka sokrétűbb, gazda­gabb a nevelők és a nevel­tek egyoldalú függőségénél. Ma már senki sem vitat­ja, hogy közoktatásunk megújításra szorul, és az is széles körben egyértelmű, hogy a reformnak a szocia­lista nevelőiskola felé kell haladnia. Ezt tűzik ki célul az idén szeptemberben fo­kozatosan bevezetésre ke­rülő új tantervek, az isko­lákban folyó nevelés és ok­tatás alaptörvényei is. Ezek alapján vegyük szemügyre a nevelésközpontú iskola né­hány jellegzetes vonását! Elsősorban azt kell ki­emelnünk, hogy az oktatás és a nevelés dialektikus kap­csolatában a cél nem több, s nem kevesebb, mint a sze­mélyiség sokoldalú fej­lesztése, kibontakoztatása, végeredményben a tanuló fölkészítése a szocialista tár­sadalom építésében való te­vékeny részvételre. E cél kitűzésével korántsem ál­lítjuk azt, hogy a régi is­kolában végzett ismeretát­adásnak, ellenőrzésnek, s más pedagógiai tevékenység­nek nem volt nevelő hatá­sa. Hiszen minden iskola ne­velt, azaz valamilyen mó­don és irányban mindig fejlesztette a gyereket. Az oktató és a szocialista ne­velő iskola közötti különb­ség lényege : igen magas hatékonysággal azoknak a személyiségvonásoknak ki- fejlesztése, amelyekre a fejlett szocialista társada­lomnak szüksége van. Mindezt így fogalmazzák meg az Országos Pedagógiai Intézetben : „A nevelésköz­pontú iskolákban nem azért végeznek el egy bizonyos anyagot, mert előírták, vagy mert a tanár kedveli, ha­nem a nevelés céljához és konrét feltételeihez szab­ják az egész pedagógiai te­vékenységet. Az eszközöket nem léptetik elő céllá, az előírásokat, utasításokat so­hasem mechanikusan, gon­dolkodás nélkül, lélektele­nt hajtják végre. Ehhez nevelői céltudatosság kell, amely a tanulók fejlődésé­ben találja meg a legfőbb is­kolai érdekeket”. A nevelésközpontú isko­lákban a pedagógiai tevé­kenység középpontjába a közösségi nevelés kerül. Minden eddigi gyakorlatnál erőteljesebben. A közösségi nevelés fundamentumára épülő iskola, csak demokra­tikus lehet, magától értető­dően nemcsak az ifjúsági mozgalomban, a játékban, vagy a kiránduláson, ha­nem mindenekelőtt a tanu­lás leghivatottabb színte­rén, a tanítási órán is. tott |ok más vonásán kívül a nevelőiskolának fontos ismérve: nyi- a társadalom felé. Nem magányos sziget, ahová nem hatol be a külvilág zsivaja, hanem olyan in­tézmény, amely igazán ha­tékonyan csak akkor tud dolgozni, ha együttműködik az üzemekkel, a társadalmi és a politikai szervezetekkel, s természetesen a szülőkkel. Az összefogás jelentősen megkönnyíti az iskolai neve­lőmunkát, és módot nyújt arra is, hogy az iskola job­ban érvényesítse a maga szempontjait környezeté­ben. Gsak így tud eleget tenni annak a feladatának, hogy társadalmi méretekben neveljen. P. Kovács Imre Művelődési házat építenek Több éve foglalkoztatja Vésztő lakosságát az a gon­dolat, hogy kulturált szóra­kozóhelyet teremtsen a fia­taloknak, s hogy a fórumo­kat megfelelő helyen tudják tartani. Nem volt pénzügyi alap az új létesítmény fel­építéséhez, ezért a község ve­zetői az üzemekhez és a la­kossághoz fordultak segíté- gért. Tavaly, 1977-ben részfalu­gyűléseken, üzemi fórumo­kon elmodták a nagyközség vezetői, hogy csak üzemi és lakossági hozzájárulás útján valósítható meg a régi álom. Nagyon jó hangulat, lelkese­dés alakult ki. Ezt bizonyít­ja az is, hogy a felajánlások összege egy év alatt 663 ezer 160 forint és ez öt év alatt 3 millió 341 ezer forintot tesz ki, mely összeg nagy segítség ahhoz, hogy felépítsék a mű­velődési házat. Már megkezdődött a mun­ka, a művelődési ház terv­rajza jövő év márciusára ké­szül el. Ebben már a járulé­kos beruházások, így a szennyvízelvezető csatornák terve is szerepel.

Next

/
Thumbnails
Contents