Békés Megyei Népújság, 1978. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-23 / 146. szám

O 1978. június 23., péntek Orvosi vizsgálat az eleki gyermeknevelő intézetben Fotó: Martin Gábor Egészségügyi ellátás, családpolitika Csanádapácán Számos településre jellem­ző napjainkban, hogy növek­szik az idős korú lakosság aránya, s közöttük jó né­hány az egyedül élő, idővel ápolásra, kiszolgálásra szo­ruló ember, ök a „szociális gondozásra szorulók” — ahogyan a hivatali nyelv fo­galmaz. A jelenség Csanád­apácán is tapasztalható — egyebek között ezt állapítot­ták meg a legutóbbi községi tanácsülésen, ahol a család- politika, a szociális, egész­ségügyi ellátás került napi­rendre. Idegenkedés a szociális gondozásiéi A házi szociális gondozást tavaly két tiszteletdíjas, az idén már egy hivatásos és egy tiszteletdíjas gondozónő végzi Csanádapácán. Felada­tuk, hogy rendszeresen el­lássák, segítsék azokat az öregeket, akik önmagukról megfelelően gondoskodni már nem tudnak, gondvise­Sok múlik a kádereken... A Békéscsabai Baromfi- feldolgozó Vállalatnál a termelési vonal pártalap- szervezete nemrég szá­moltatta be gazdasági ve­zetőjét, Pinke Sándorné főmérnököt területe ká­derhelyzetéről. A taggyűlé­sen természetesen jelen volt Hankó Mihályné is, a személyzeti osztály vezető­je, aki az illetékes gazda­sági vezetővel együtt gon­doskodik arról, hogy a ter­melés vezető helyein ne legyen zökkenő a folyama­tosságban, lehetőség sze­rint ne szakadjon meg a legkisebb gazdasági, ter­melési egységnél sem az irányítás. Rengeteg múlik ugyanis azon, hogy meg­felelő helyen megfelelő em­berek álljanak és irányítá­sukkal biztosítsák a gazda­sági feladatok^ megoldását. A taggyűlés elismerően szólt a személyzeti munká­ról. Ugyanakkor említette azokat a gondokat is, me­lyek néha-néha még ma is jelentkeznek a közvetlen termelést irányító poszto­kon. Arról van szó, hogy a főiskolákról kikerült fiatal középvezetők, akikre az irányításon túl hatvan­nyolcvan ember ügye, gondja, problémája is rá van bízva, sok esetben ott­hagyják ezt a beosztást, mert teher számukra em­berekkel foglalkozni, és inkább adminisztratívabb jellegű munkakört keres­nek. — A közelmúltban áll­tunk ilyen gond előtt. A főmérnök bejött hozzám, elmondta, hogy „üresen maradt” egy művezetői munkakör, mit csináljunk, kit tegyünk a felelősség- teljes posztra? — Hankó Mihályné lényegében a gyár személyzetis tapasz­talatait adja elő. Így foly­tatja: — Javasoltam (előző ter­veink alapján is), hogy ál­lítsák be Kása Andrást próbaidőre a művezetői munkakörbe. — ö itt lett szakmunkás, jó a magatar­tása, tovább is képezte ma­gát káderfejlesztési ter­veink alapján. Igaz, elő­léptetésére csak később ke­rült volna sor, dehát a szükség törvényt bont... Kását próbaidőre meg is bízták a művezetői beosz­tással. Azóta már megkap­ta a kinevezését is, mert bevált. Természetesen úgy vált be, hogy az elején segítet­ték őt a felettesei, mert hi­szen a vezetők kinevelése összetett feladat, az egész apparáuts ügye egy ilyen nagy termelő üzemnél, mint a Baromfifeldolgozó Válla­lat békéscsabai gyára. A személyzeti osztálynak, egyetemben az illetékes te­rületek szakvezetőivel, il­letve a velük való állandó konzultációkkal, körülbe­lül kétszáz gazdasági veze­tő tisztség rendbenlevősé- géről, hiányosságuk ese­tén azok pótlásáról kell gondoskodni a felsőbb ve­zetői posztoktól, a csoport- vezetőkig bezárólag. Táv­latilag pedig tervszerűen törődnie kell a káderután­pótlás programozásával, tervezésével, ami a szak­munkásképzéstől, az egye­temi, főiskolai beiskolázta­tásig, a különféle szak- tanfolyamok szervezésétől a politikai képzettség fo­kozásáról való gondos­kodásig sokrétű feladatot foglal magában. — Az utánpótlás nevelésé­re tízéves tervünk van, de ez évekre bontódik és min­den oktatási évadra név szerint meg van, hogy ki­ket szükséges, elsősorban beosztásuk miatt, beiskoláz­nunk, más szóval kiknek kell megeszerezniük a meg­felelő szintű szakmai, po­litikai képzettséget — mondja a személyzeti osz­tály vezetője. Majd részle­tezi: m'lyen beosztások­ban, milyen képzettség megszerzése Szükséges. — Legszélesebb terüle­tünk a szakmunkásnevelés, ahonnan „kiszemeljük” már a tanulásuk közben a leendő csoport-, mű-, (stb.) vezetőket. Ugyanakkor technikumokra, főiskolák­ra, egyetemre ösztöndíj­jal is küldünk el fiatalokat. Sajnos, az ösztöndíjhoz egyre ritkábban ragaszkod­nak, mert az lekötöttséggel jár az üzemmel szemben, s a tanulni akarók szülei ma már olyan anyagi helyzet­ben vannak, hogy nem is igénylik gyermekeiknek az ösztöndíjakat. Következés­képpen a főiskolák után so­kan nem is maradtak e helyen. Segít most bizonyos mértékig az a rendelet, amely kimondja, hogy a főiskolákról, egyetemről ki­került fiatalok három évig kötelesek első munkahelyü­kön maradni... A gazdasági feladatok év­ről évre nőnek, s ezért a stabil káderhelyzet egyik elengedhetetlen része an­nak, hogy biztosítva legyen e növekvő feladatok ellá­tása. Ezért jó, fölöttébb hasznos dolog az, hogy a jelentkező káderutánpót­lás biztosítását helyileg, és nem „import anyagból” akarják mgoldani a gyárban és ennek megfelelő a neve­lés, a káderek képzésének programozása is. Fényesen bizonyítja ezt az 1977/78- as tanévben az állami ok­tatásban résztvevők szá­ma. Nem érdektelen — úgy véljük —, ha felsorol­juk néhány vonatkozásban név szerint is a „listát”. Az élelmiszeripari főis­kola második évfolyamán Sánta Imre, Tarcsi László, Mátyus Lajos; a hároméves egyetemen (ML) Bándi Bar­nabás, Laczó Jánosné : a számviteli főiskolán Békési Károlyné tanul. A mérleg­képes tanfolyamon négyen, a technikusi minősítőn ha­tan (közöttük Kása Ferenc nemrég lett művezető) ; az ÉLIP szakközépiskolán hárman vesznek részt, ösz- szesen 40-en járnak szak­mai képzésre, állami okta­tásra. A beosztásuknak megfelelő politikai képzé­sen pedig huszonketten tanulnak, közöttük a marxista középiskola egy­éves tanfolyamán kilencen. Az ilyen módon kialakí­tott vezetőgárda a „külső” jelentkezőkkel, illetve a már magasabb képzettség­gel idekerültekkel együtt hű képet ad a személyzeti munka viteléről is, amelyet immár 28 éve irányít Han­kó Mihályné. A vezető be­osztásokban tízen egyete­met, tizennyolcán főisko­lát; négyen felsőfokú tech­nikumot; hárman mérleg­képes tanfolyamot; nyolc- vanan szakközépiskolát; ti­zenheten szakiskolát; har­minchármán gimnáziumot; tizenhármán egyéb felsőfo­kú, speciális iskolát végez­tek. Jó kezekben van tehát az irányítás a békéscsabai gyárban és biztató a jövő kádereinek nevelésében ki­fejtett tevékenység is, mert a rátermett fiatalok a meg­felelő posztra kerülnek előbb-utóbb ... Varga Dezső * lőjük nincs, és szociális hely­zetük rossz. A gondoskodás­nak ettől a módjától mégis nem egy rászoruló idős em­ber idegenkedik. Előfordult, hogy visszautasították a fel ajánlott házi szociális gondo­zást, pedig szükségük lenne rá. A szociális gondoskodás körébe tartozik a segélyezés is. A faluban jelenleg nyol­cán rendszeres, kilencen pe­dig kiegészítő segélyben ré­szesülnek, s emellett lehető­ség van rendkívüli segély juttatására is. Kiskorúak veszélyben A családpolitikai tevékeny­ségnek szerves része a gyám- hatósági feladatok ellátása. Gyámügyi segélyezésre ta­valy nyolcezer forintot hasz­nált fel a községi tanács, az idén pedig tízezer forint a keretösszeg. A veszélyezte­tett kiskorúak nyilvántartá­sában Csanádapácán 14 csa­lád 39 gyermeke szerepel. A veszélyforrások: rossz anya­gi körülmények, nem meg­felelő környezet, elítélendő magatartású felnőtt család­tagok, és egészségügyi okok. Mindez gyakran egyetlen okra vezethető vissza, ez pe­dig az alkohol. E veszélyez­tetett gyermekek részére a tanács téríti a napközi ott­honi ellátás díját. Egy eset­ben kezdeményeztek veszé­lyeztetett kiskorú ügyében alkoholelvonó, egy esetben pedig munkatherápiás keze­lést Naponta 40—60 beteg A községben az egészség- ügyi ellátás, a gyógyító-, megelőző munka színvonala megfelelő. — Ezt állapították meg a szakemberek az idén tavasszal tartott vizsgálat során, melyet az orosházi Járási Hivatal rendelt el. A betegellátás jó, az orvosi rendelőket naponta átlago­san 40—60 beteg keresi fel. Hetente 20—30 a táppénzes beteg. Rendszeresek az anya- és gyermekvédelmet szolgáló egészségügyi előadások, me­lyeket az orvosok, körzeti nővérek, védőnők tartanak. Az egészségügyi dolgozók je­lenleg 26 terhes anyát, 55 csecsemőt és 268 egy—hat­éves gyermeket gondoznak a községben. Négymillió forint értékű társadalmi munka A Hazafias Népfront szarvasi bizottsága június 22-én, tegnap délután a tár­sadalmi munka helyzetéről, a további tennivalókról tár­gyalt, melyhez dr. Matos Károly kandidátus, a gaz­daságpolitikai munkabizott­ság elnöke adott írásos tá­jékoztatót. A társadalmi munka ki­fejezi a közös- és az egyéni érdekek találkozását, a nö­vekvő közéleti aktivitást, a közvetlen közösségi, emberi segítőkészséget, és az egész­séges lokálpatriotizmust. Ez mutatkozik meg Szarva­son a város szépítésében, amikor a Hazafias Népfront aktívái, a városi tanácstag­jai, a KISZ-fiatalok, a ter­melő üzemek dolgozói, a tu­dományos és hivatali intéz­mények előadói, tanárai, az iskolák diákjai egy-egy na­gyobb cél megvalósításáért szinte egy emberként fog­nak össze. Az eredmény év­ről évre jobb, a társadalmi munka értéke növekszik ! 1976-ban például Szarvason 3 millió 535 ezer 348 forint értékű társadalmi munkát végzett a város lakossága, és az egy lakosra jutó átlag 191 forint volt. 1977-ben már 4 millió 199 ezer 479 forint volt e munkja értéke és az egy lakosra jutó átlag 209 forint. Ezt a teljesít­ményt az idén is tartani akarják, sőt fokozni kíván­ják. A reális feltételei meg­vannak. Ebben iaz évben például az első három hó­napban közel egy millió fo­rint volt a társadalmi mun­ka értéke. Az utóbbi évek­ben az urbanizációs gondok megoldásában jelentett ez Hagy segítséget. Járda- és útépítésben tavaly közel másfél millió forint volt e tevékenység értéke, a par­kok létesítésében, közterüle­tek gondozásában pedig 1,7 millió forint. De hasonlókép­pen jó eredményt értek el a gyermekintézmények meg­segítésében is az elmúlt évben. Szinte tömeges moz­galommá vált Szarvason már a társadalmi munka a Ha­zafias Népfront és a tanács irányításával. Az előbb em­lítettek eredménye, hogy a városban a közművesítés ma már eléri a 85 százalékot. Csupán tavaly 6 kilométeres szakaszon megépítették a vízvezetékhálózatot, az Arany és a Köztársasági utcában a szennyvízcsatornát, a Szlo­vák Általános Iskolában és az Úttörőház telkén a sport­udvart és lehetne még to­vább sorolni e tervek meg­valósulását. Az idén elsősorban a gyer­mekintézmények megsegíté­sében mutatkozott jelentős érték; 363 ezer forint. A ta­nács és a Hazafias Népfront bízik ,abban, hogy a társa­dalmi munka értéke az idén is meghaladja majd a 4 millió forintot. Ehhez hoz­zájárul az is, hogy tovább szorgalmazzák a különböző mozgalmaikat: nyolc óra a városért, szépítsük városun­kat. Egy nap a gyermekin­tézményeikért, Egy üzem — egy iskola, Egy brigád —egy osztály stb. A megbeszélésen többen szóltak hozzá, s mondták el javaslataikat, észrevételeiket a témával kapcsolatban. Ez­után a népfront második fél­évi tanácskozási tervét fo­gadták el. A tanácskozás végén em­léklapokat adtak a legjobb társadalmi munkásoknak. Emelkedett az iparcikkek forgalma A kiskereskedelmi forga­lom az év első öt hónapjá­ban — állapítja meg a Bel­kereskedelmi Minisztérium gyorsjelentése — 9,1 száza­lékkal volt nagyobb, mint a múlt év azonos időszakában. A lakosság vásárlásaiban a vegyes iparcikkek forgalma növekedett a legdinamiku­sabban, 11,8 százalékkal. A kiskertek gazdái és a háztá­jiban dolgozó családok ré­szére 68 százalékkal több mezőgazdasági kisgépet és szerárut adtak át az üzletek­nek, de az ellátás még így sem volt teljesen zavarta­lan, egyes mezőgazdasági szerárukhoz nehezen lehetett hozzájutni. A műszaki árukból az ér­tékesebb cikkeket keresték a vásárlók. A híradástechnikai termékek közül — a színes televízió kivételével — az üz­letek a kereslet többségét ki­elégítették, de még mindig nehéz hozzájutni kazettás magnetofonhoz és lemezját­szóhoz. Az 50 literesnél na­gyobb elektromos forróvíztá­rolókból csaknem 60 ezret szállított a nagykereskede­lem az üzleteknek, 15 száza­lékkal többet, mint egy év­vel ezelőtt, de a nagyobb, a 200 literes villanybojlerből nem jutott minden vásárló­nak. Hasonlóképpen jelen­tősen növekedett a kínálat mosógépekből, de az auto­mata mosógépből és centri­fugából többet is megvásá­roltak volna. Melegen süt a nap, jólesik kiülni a Körös partjára. Képünk Szarvason, a Szirén Ruhá­zati Szövetkezet üdülőjében készült Fotó: Gál Edit

Next

/
Thumbnails
Contents