Békés Megyei Népújság, 1978. június (33. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-21 / 144. szám
1978. Június 21., szerda o Mit adhat Füzesgyarmat Zsadánynak? Úton, útszélen Még tíz nap sem telt el azóta, hogy a Körösök vidékén jó eredménnyel gazdálkodó kilenc termelőszövetkezet szocialista együttműködési szerződést kötött a térség kedvezőtlen adottságokkal küzdő kilenc tsz-ével. Az együttműködési megállapodást aláíró kilenc „pár” közül az egyik a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz, illetve a zsadányi Magyar—Lengyel Barátság Tsz. Utóbbinak elnökét, Szathmári Istvánt kérdeztük meg: — A két szövetkezet közötti kapcsolatok nyitánya a június 14-i szerződéskötés? — Ha így lenne, sem lenne tragédia, hiszen a szövetkezeti mozgalom céljai Füzesgyarmaton sem mások, mint Zsadányban, vagy éppen Mezőkovácsházán. így azután bármelyik jó gazdaság segíteni, támogatni tudja bármelyik gyengébb szomszédját. Megmondom őszintén, amikor másfél évvel ezelőtt a zsadányi egyesült tsz-ek elnökévé választottak, szinte azonnal kapcsolatokat kerestem a füzesgyarmatiakkal. Erre nagyon jó okunk volt egyébként. Számításba jött ugyan az is — bár nem elsősorban —, hogy a Vörös Csillag Tsz a tájegység legtőkeerősebb közös gazdasága. Mi azonban a növényvédő repülőgépek bérmunkájára tartottunk igényt. Szóval körülbelül innen kezdődött. — A kölcsönkért növényvédő repülőgép már elégséges alap is a munkakapcsolatra? — Nem ezt mondtam, hanem azt, hogy ezzel kezdődött. Utána azután hosszas tárgyalásokat folytattunk — több szövetkezettel együtt is — a Sárréti Agrokémiai Társulás megalakításáról. Ez egyelőre csak elképzelés, terv marad, de megszületik helyette a helikopteres nöHáromszorosára nőtt a lermelás Sarkadon, az egykori gépállomás helyén kialakított üzemben többször történt profilváltás. A Szellőző Művek gyáregységeként 1975 óta tevékenykednék, s ez idő alatt háromszorosára nőtt a termelés. 1975-ben 30 millió forint termelési értéket produkált a kis kollektíva, 1976-ban 64 milliót, 1977-ben pedig 104 milliót. Az elmúlt évben a kiemelkedő jó munkával elnyerték a Kiváló Gyáregység címet. Sarkadon különböző típusú, nagy teljesítményű elszívó berendezéseket, ventillátorokat, hangcsillapító berendezéseket gyártanak: Tőkés államokba és szocialista országokba egyaránt exportálnak. Tavaly az exporttervüket 120 százalékra teljesítették. A fiatal üzem kollektívája minőségre, mennyiségre egyaránt kifogástalanul dolgozik. A jó eredmények láttán a Szellőző Művek a sarkadi gyáregység bővítésére, korszerűsítésére törekszik. Az V. ötéves tervben mintegy 54 millió forintos beruházást valósítanak meg. Uj, nagy teljesítményű gépeket helyeztek üzembe. A műhelyek gépi felszereltsége komplett. Korszerű festőműhelyt építettek, sokat javult a dolgozók munkahelyi körülménye. Beindult a 2 000 négyzetméter alapterületű új szerelőcsarnok építése. A gyáregység dolgozói jó munkával hálálják meg a róluk való gondoskodást. Ebben az esztendőben mintegy 130 millió forint termelést produkálnak. Az első negyedévi tervet 104 százalékra teljesítették, a gyorsmérleg azt mutatja: túlteljesítik az első félévi tervüket is. vényvédő társulás, amelyben az irányító Vörös Csillag Tsz és a zsadányi szövetkezet mellett részt vesznek a vésztői, a bélmegyeri és a biharugrai közös gazdaságok és a halgazdaság is. — Ez világos, bár mindez még nem mutat túl az eddig is elfogadott kapcsolatokon. — Igaz, de nem is igyekszünk ezeket olyan színben föltüntetni, mintha az újfajta együttműködés lényegi pontjai lennének. Korábbi kapcsolataink felől érdeklődött, hát ezért említettem. Beszámolhatok azonban továbbmutató dolgokról is. Nekünk például évek óta gondot okoz, hogy nincsenek eszközeink a szerves trágya kiszórására. A füzesgyarmati tsz-ben most vizsgálják, hogyan adhatnák át szövetkezetünknek a már használaton kívüli kisebb teljesítményű trágyaszóró pótkocsikat. Ami viszont még ennél is lényegesebb : a másfél évvel ezelőtti tsz-egyesülés sem oldotta meg Zsadányban a szövetkezeti mező- gazdaság szakemberhiányból eredő gondjait. Ha csak nagyon szűkén számolunk, akkor is szükségünk van egy képzett növényvédő üzemmérnök, egy szakosított tehenészeti telepvezető, egy meliorációs üzemmérnök, egy belső ellenőr és egy gépjavító üzemmérnök munkájára. Mindezt most nélkülöznünk kell. Erről szóltunk a mostani, járási pártbizottság előtti beszámolónkban és. azon az eheti találkozón is, amelynek során a füzesgyarmati tsz vezérkara első alkalommal látogatta meg szövetkezetünket hivatalosan. Együtt kell megtalálnunk annak lehetőségét, hogy partner termelőszövetkezetünk szakemberei kisegítsenek átmenetileg bennünA Kiváló Termelőszövetkezeti címet viselő csárdaszállási Petőfi Tsz-ben ülést tartott a vezetőség. Fő napirendi pontként a nyári betakarítás „menetrendjét” vitatták meg. A korábbi határ- szemle ugyanis arról győzte meg a vezetőség tagjait, hogy a rendkívül szeszélyes időjárás ellenére rekord búzatermésre számíthatnak. Az 1400 hektár termését szemveszteség nélkül szeretnék betakarítani. A vezetőségi ülést a nyári gépszemle előzte meg. A szövetkezet vezetői és az illetékes szervek képviselői megállapították : a kombájnok, a szállító gépjárművek üzemképes állapotban, gondosan kijavítva várják az aratást. Minden kombájnra jól képzett szerelő ül, aki saját maga javította ki az arató-cséplő gépet, és nagy betakarítási gyakorlattal rendelkezik. Az esős, hűvös időjárás miatt két hetet késik az aratás. A vezetőség úgy határozott : amikor 20 százalék lesz a búza nedvességtartalma, megkezdik az aratást. Ezzel az eljárással legalább három napot nyernek. A szárítóüzem ugyanis készenlétben várja az új szemes terményt, s a felesleges nedvességet nap mint nap elvonják a gabonából, így megfelelő minőségben tárolható az új kenyémek- való. Csárdaszálláson kombájnonként 130 hektár búza vár betakarításra. A vezetőség úgy látja: 12 nap alatt magtárban lesz a termény. Harmatszáradástól harmathullásig dolgoznak majd a gépek, s nem tartanak hétvégi piket addig, míg végleges megoldás nem születik. — Mi az, amiben még segítséget várnak Füzesgyarmatról? — Hadd igazítsak egy kicsit ezen a fogalmazáson. Tény, hogy itt és most a segítségadás kapott nagy hangsúlyt. Egy dologról azonban nem szabad elfeledkezni. A zsadányi tsz feladatait, gondjait a zsadányi termelőszövetkezet dolgozó kollektívájának- kell megoldania. Ezt látnunk kell még akkor is, ha a reményeink nem a legbiztatóbbak. Azt a 600 hektárt, ami még június közepén is vetetlen volt nálunk, a füzesgyarmatiak ugyanúgy nem vethették volna be, ahogy nekünk sem sikerült. Az 1100 hektár búzából víz miatt kipusztult 230 hektárt még a nádudvari tsz nagy tudású szakemberei sem menthették volna meg. Az igazi megoldást hozó drénezést is nekünk kell majd egyszer — jóllehet külső segítséggel talán — megoldanunk. De folytathatnám a főkönyvelői tehenek lecserélésével, vagy a libatenyésztés tervezett fejlesztésével is ezt a példálózást. — Mit jelent akkor a segítség mégis? — Azt, hogy feladatainkat gyorsabban oldhatjuk meg, időt nyerhetünk. Ez azonban nem jelent mindig tényleges anyagi segítséget. Esetenként legalább annyit adhat egy-egy jó ötlet, új technológia ajánlása, szervezési javaslat, mint amennyit á gép- kölcsönzés, a vetőmag juttatás jelent. A fontos, hogy az együttműködésre lépő gazdaságok folyamatosan keressék, amit egymásért tehetnek, a jó baráti kapcsolatot a munkakapcsolat alapozza meg, ne rekedjen meg ez az együttműködés az udvariassági látogatások szintjén. benőt sem. A Petőfi Tsz vezetősége 20 ezer forint prémiumot szavazott meg az aratóknak, ha a rekord búzatermést szemveszteség nélkül, idejében betakarítják. Gondoskodtak arról is, hogy a nyári betakarításban részt vevők az ÁFÉSZ étterméből rendszeresen meleg ételt és üdítő italt kapjanak. A nyári betakarítási,, menetrend szerint az aratást nyomon követi majd a szalmabetakarítás, a talajművelés, a tápanyag-utánpótlás. Most Gyula—Szabadkígyós között a vasúti átjáróig szélesítik az utat és innen majd folytatják a munkát tovább Békéscsabáig. Aztán a Gyula—Két- egyháza, valamint Békéscsaba határában a Veszely- híd és a dobozi út közötti szakasz szélesítése következik. A keverőtelep, ahonnan az anyagot billenős tehergépkocsik hordják, a Gyula —Szabadkígyós közötti út mellett kapott helyet. Pontosabban, ahogy Illich Mihály gépkezelő — aki tősgyökeres gyulainak vallja magát —, megnevezi a tájat: Pejréten. Innen vagy 400—500 méterre van egy homokbánya, amelyből dülőúton három traktor szakadatlanul hordja a homokot. Egy-egy rakomány 3 köbméter, a felsorolt utak szélesítéséhez pedig 10 ezer köbméter kell. Ebből ki lehet számítani, hogy hány fordulóra van szükség. A tél hosszú, a tavasz esős volt, mostanában is ritkán süt ki a nap. A traktorok kerekei mélyen besüppednek a felázott talajba, de nincs megállás, csak ha nagyon zuhog az eső. Mert nemcsak a homok minőségétől, hanem a nedvességtartalomtól is függ, hogy cementtel keverve — amit egyébként talaj stabilizáció- nak neveznek — felhasz- nálható-e útépítésre, illetve szélesítésre. Pszota Ferenc technológus a mozgó laboratóriumban történő vizsgálat alapján mondja ki az igent, vagy nemet, sőt azt is, hogy milyen legyen a homok és a cement aránya. Az tény, hogy az idén -a két adalékanyaghoz egyszer sem kellett vizet hozzáadni. Gondoskodtak- róla az „égiek”. Néha túlzottan, ami miatt állt a munka. Ezzel persze nem azt akarja mondani, hogy van ürügy a késésre. Krasznai Géza művezető mindjárt ki is jelenti: — A megjelölt utak szélesítését október közepéig mindenképpen befejezzük. Ha másképp nem, nyújtott műszakban és néha a szombatot is feláldozzuk. Mert sürgős a dolog. A Gyulai Húskombinátba történő állatszállítás részben ezen az úton bonyolódik majd le, és csökkenthető lesz a forgalom a 44-es út békéscsabai átkelőszakaszán. A grader nyitja a tükröt, amit a munkások még lapáttal elrendeznek. A grä- dert követi a terítőláda, amely a tükröt homokce- ment-keverékkel tölti ki. A gépsort két kis úthenger zárja be. Jobbára a gépek „hajtanak”, a KPM Békéscsabai Közúti Igazgatóságának a narancssárga ruhás munkásai csak kezelik és „etetik” azokat. A lapát akkor kerül elő, amikor egy kis eligazítani való marad. Ők nem kubikusok, nem is voltak. Utőrként kezdték A keverőtelep a pályafutásukat. Majd mind más községből — Lö- kösházról, Dombiratosról, Kunágotáról, Kisdombegy- házról, Magyardombegy- házról, Dombegyházról, hárman pedig Kevermesről — valók. Néhány kilométeres útszakaszt tartottak rendben. Munkaeszközük lapát, seprű, és talicska volt. Ahol éppen dolgoztak, kitűzték az U-betűs kis zászlót. Amikor 1973-ban építőbrigádba vonták össze őket, eleinte nem nagyon tetszett, hogy minden nap távolra kell járniuk hazulról. De hamar rájöttek, hogy jobb így együtt dolgozni. Nincsenek elszigetelve a világtól, mint régebben voltak. Naponta mikrobusz szállítja őket a munkahelyre, onnan pedig haza. Az ebédet ételhordóban hozzák ki nekik a legközelebbi városból, vagy községből. Most például Gyuláról. De megkóstolták már jónéhány vendéglő főztjét, s a legjobbnak a kevermesit tartják. Majdnem mindig a jó levegőn tartózkodnak. Még otthon is, ahol a szabad idejük nagy részét kertműveléssel és jószágneveléssel töltik. Családi házuk mindnyájuknak van, és egyáltalában nem irigylik azokat, akik bérházban laknak. — Innen kapjuk a készpénzt, de a háztáji is hoz valamit a konyhára. Nem panaszkodhatunk. Ha elődeink feltámadnának és látnák, hogy mi van ma, aligha lenne kedvük visz- szamenni a sírba — mondja tréfálkozva Varga Ferenc. Igaz, sokat dolgoznak. Ilyenkor, amikor utat szélesítenek, naponta 500 métert kell előrehaladniuk. Ha ennél többet érnek el, a teljesítmény arányában emelkedik a bérük. Mondja is Mák István: — Csak az eső ki ne verjen minket a munkából, mi hajtunk. De nemcsak a pénzért, hanem azért is, mert nem annyira az igazgatóságnak, mint inkább nekünk panaszkodnak az emberek, hogy rossz az út. Néha egykét cifra megjegyzés is 'elhangzik emiatt, sőt az újságban is írnák róla. — Télen mivel foglalkoznak? — A mi feladatunk — folytatja Fekete Sándor — főleg a hóeltakarítás, az utak síkosságának a megszüntetése. Persze gépekkel. Sokszor éjjel dolgozunk, hogy hajnalig rendet teremtsünk és ne> legyen fennakadás a közlekedésben. — Kevés a fiatal az útépítők között, vagy talán nincs is? — kérdezem. — ök csak gépkezelőnek jönnek. A lapát nem vonzó számukra. Ilyen az élet. Amikor mi fiatalok voltunk, még ínségesebb idők jártak. Sokszor egész éjjel vagonból hánytuk ki a követ, nappal az úton talics- káztunk, a pénz is " kevés volt, de vártuk a jószerencsét. — És megérkezett? — Hát igen. A mi kezünk is ma már inkább az otthoni munkától kérges. A nehezebbje itt a gépekre hárul — válaszol Mák István, miközben a tenyerét mutatja. \ Ketten kiváló dolgozók: Varga Ferenc és Pécskai János. Pécskai János nemrég, az építők napján kapta meg a kitüntető jelvényt, amihez 2 ezer forintot „mellékeltek”. A szorgalmával érdemelte ki ezt a szép elismerést. Apró termetű ember, ezért tréfásan mondja: — Engem, a kicsit is észrevették, ami nagyon jól esett. Nem hiába iparkodtam tehát. — Mit szólt hozzá a család? — Otthon is nagy volt az öröm. Aztán beszélgettünk: kár, hogy csak öt évem van hátra nyugdíjig. Ha megérem, nem is tudom mi lesz. Belebetegednék, ha nem engednének dolgozni. Pintér László, az igazgatóság területi osztályvezetője megnyugtatja: — Attól ne tartson, Jani bácsi. A munkájával napnap mellett kiérdemli, hogy a nyugdíjkorhatár után is dolgozhasson, ha kedve tartja. Pásztor Béla Mintegy száz növényvédő repülőgép folyamatos munkáját biztosítják a Repülőgépes Szolgálat kaposvári bázisának dolgozói. A szerelőgárda a környéken dolgozó gépek szervizellátása mellett a százhuszonöt és ötszázórás kötelező javításokat is elvégzi. A képen: a repülőgép légcsavarját ellenőrzi a felszerelés előtt Borbély József (MTI-fotó — Bajkor József felvétele — KS) Kőváry E. Péter Célprémium az araléknak Rekord búzatermésre számítanak Csárdaszálláson Fotó : Martin Gábor
