Békés Megyei Népújság, 1978. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-21 / 144. szám

1978. június 21., szerda NÉPÚJSÁG o a HÉT FILMJEI „Csobán legény vagyok...” Mezőberényi amatőr színjátszók között Próbarészlet Bárányi Ferenc: Lónak vélt menyasszony Tomka Mihály, Váradi Lászlóné és Benyovszki Pál A századfordulós Budapes­ten játszódik Molnár Ferenc örök életű regénye, A Pál utcai .fiúk. 1907-ben jelent meg először, s azóta 30 nyelvre fordították le. Fábri Zoltán 1969-ben rendezett filmet a regényből, s azóta több mint 2 millió néző lát­ta. Most felújításban tűzi műsorára a békéscsabai Bri­gád mozi június 22-től 24-ig, a fél 4-kor kezdődő előadá­sokon. A színes magyar— amerikai film rendezője így nyilatkozott a forgatáskor: . — Régi tervemhez tértem vissza; amikor Mol­nár Ferenc regényének meg­filmesítéséhez kezdtem. No­ha A Pál utcai fiúk történe­te gyermekvilágban játszó­dik, mégis erősen belevág abba a mondanivaló-sorozat­ba. amellyel a világ elé szok­tam állni. A regény népsze­rűsége kötelezett a hűségre, de ebben az esetben nem is volt szükségem semmiféle formai próbálkozásra. Fő tö­rekvésem az volt, hogy azok­nak a millióknak, akik a regényt jól ismerik, ne okoz­zon a film csalódást.” Egy kisfiú a hőse Aldo Scavarda filmjének, A folyó vonalának. A 8 éves gyere­ket anyja elrejti a zsidóül­dözések elől, de a család többi tagját elhurcolják a hitleri haláltáborokba. A 43. . Keserű panaszolkodások voltak ezek, akár az útila­pu főzete, de hát az örömre se sok okunk akadt. Kívül­ről olyan nem csurgóit kö­zénk. Öröm. Riherongy ló­csordák kerültek a kezünk alá, azok között egy tisz­tességes apaállat nem léte­zett. A háborúk, viszályok ledarálták a jókat, a fél csípejű, öreg sántákból nem lehetett frissíteni az isten csikósának se. Min­ket ki nem engedtek a ha­tárból ló után, pedig el­mentünk volna, akár lopni is valamerre, le Moldvába, Beszarába. így aztán otthon talál­tam, amit más odakint ke­res. Pircsivel úgy éltünk zaj nélkül, mint két csöndöskés madár. Végegyházán ku- porítottunk egy kicsike kis házat, de fértünk benne va­lahányas Mert lettünk az­tán egy egész tállal. Fiúk persze eleinte. Hat fiú, há­történet a kisfiú megmene­külésének története, míg megérkezik édesapjához Londonba. A folyó vonala című olasz filmet a Brigád mozi június 22-től 26-ig ve­títi. Még egy új film kerül a Brigád moziba ezen á hé­ten, június 27—28-án az Evans doktor titka című fantasztikus szovjet film. Evans doktor egy repülősze­rencsétlenség során összeköt­tetésbe kerül idegen lények­kel, egy másik bolygó lakói­val. Viselkedése természete­sen érthetetlen a környeze­te számára. Különlegesen drámai hely­zetben játszódik a Hajtóva­dászat című francia—olasz film a békéscsabai Szabad­ság moziban június 24-től 28-ig 18 éven felülieknek. Hét férfi üldöz egy általuk megbecstelenített lányt. Egy vadászat véletlene hozza össze a férfiakat, akik kö­zül kettő megerőszakolja a tájban gyönyörködő lányt (Mimsy Farmer). A lány tragédiája elkerülhetetlen. Kétrészes lengyel—szovjet filmet vetít a békéscsabai Terv mozi június 22—23-án, a címe: Jaroslava Dabrowski. A Párizsi Kommün legen­dás hírű tábornoka a főhős, őt kísérjük nyomon Péter- vártól Lengyelországon át Párizsig. rom lány. Ha éjszakánként a nagy szorongásban egy- kettő le is puffant az ágy­ról, hát észre se vettük. De ennyi szájnak élés kellett. Ha mondjuk estére pogácsát sikerített Pircsi, egy vájd- linggal tett elénk. Lehetett tízpintnyi, ami, mivel a li­tert is emlegették, immár több volt tíz liter tésztánál. Még a morzsáját is összesöpör- géltük tenyérrel, miután el­tűnt a kazalnyi pogácsa. Kapaszkodhatott a csikós, volt gond a betévőre. Igaz, Bálint, a legidősebb olyan dolgosnak senderedett, az ördögöt kihajtotta a lyu­kából, ha értelmét vélel­mezte. Az vadat hurkozott, túzokot pányvázott. Ereit lovat és patkóit, ásott kutat, födött háztetőt, rakott ke­mencét, termelt dohányt. Mondhatom, a többi se lett hitványabb. Örültem is. Os­kolába járatta őket Mária Terézia. Ott pipiskédéit a falu közepén a Ráció oskola. Húsvétkor hívták egybe Békéscsabára az ország ama­tőr színjátszó csoportjait és irodalmi színpadait, hogy minősítő fesztiválon, szakemberek előtt, és egy­másnak is bemutatkozza­nak. Az amatőr művészeti csoportok egyik legjobb to­vábbképzési, fejlődési le­hetősége egy-egy ilyen fesz­tivál, ahol mások tehetsé­ges ötleteiből, vagy éppen hibájából sokat lehet ta­nulni. Itt tűnt fel jelentke­zésével egy fiatal cso­port, a mezőberényi Cso­bán együttes is. Debreczeni Tibor, a Népművelési In­tézet vezető munkatársa, az amatőr színjátszók egyik hazai pártfogója örömmel üdvözölte a székely nép­balladákat bemutató heré­nyieket. Mezőberény szorgalmával szerencsés nagyközség. Kö­zös erővel, újonnan épült művelődési házában sok le­hetőségű otthonra lelt a Csobán együttes. Az arría- tőrszínpad vezetője, Tom­ka Mihály maga is népmű­velő a kultúrházban : — Igazi munkásszínpad a mienk, szobafestő, ad­minisztrátor, bolti eladó, szövőnő, vagy éppen szak­munkás az itteniek fog­lalkozása. A különböző mű­szakok miatt nehéz a Pró­bákra összehozni ezt a tár­saságot — mondja a szín­padvezető. Két régi „irodaimis” ér­kezett még a találkozónk­ra: Benyovszki Pál nyom­dász és Váradi Lászlóné, Marika, a herényi könyves­bolt eladója. Mi az a vonzó­erő, ami az irodalmi szín­padhoz kapcsolja az em­bert? — faggatom Palit, aki már 8 éve verset mond és játszik. — Hagyománya van már Berényben a színjátszás­nak. Nagyon régen, még a 30-as években a nagyszü- leink játszottak színházat. A közelmúltban a PATEX- ben volt színjátszó cso­port, a művelődési házban pedig az egyik könyvtáro­sunk irányításával próbál­tak a diákok és a munkás- fiatalok. Már az általános iskolában kedvet kaptunk a színjátszáshoz, hiszen ott, akkor, és most is kitűnő ta­nárok vezették az iskolai színpadokat. Nemrégiben katona voltam, s a honvéd­ségnél éreztem igazán, hogy mennyire hiányoznak a kedd esti próbák, az iro­Mester benne. Görbe hátú, pápaszemes német. Néme­tül imádkoztak, számoltak, írtak. Jó is volt. Csak ha, mert tányér, kanál meg- zörrent azért, összeszólalkoz­tunk, hadarva kevertek fo­hászt a magyarázattal a gyermekeim, nemigen tud­tam, káromkodnak-é, vagy éppen imádkoznak. Néha az istrángot elő kel­lett vegyem. Fiatal korában egyenesedik a fa. öreg korá­ban csak a balta fog rajta. No, a Gyurka gyerek, har­madik fiú volt, nagy teker­gőnek indult. Egész napokon át elmadarászkodott a ha­tárban. Hozott asztalravalót. Tavaszonta húsz pár var- nyúcsimaszt letett, ettük egy hétig a fekete paprikást. Az­tán tojást szedett, pákászott, lopott. Egyszer hazaállított két jó lóval. Megkentem mogyorófavessző-hájával a vastagabb végit, hogy nem bírt a lóra ülni. Vezette. Visszamégy, odaállítod, ahonnét elkötötted ! Ütöt­tem. Ha nem akarja halla­ni, amit mondok, legalább érezze. Az ilyen, ahogy kinő a bajusza, úgyis a vármegye kenyerére kerül ! Elébb- utóbb belekeveredik a ken­derkötélbe, ki nem húzza a nyakát! Szerettem én azért. Ügyes volt. Az ördögöt be­meszelte, ha kellett. Kikoro­sodott, jó dolgos lett, tudta dalom, a barátaim. Az életemhez, a hétköznapjaim­hoz kötődött az irodalmi színpadi játék — vallja Pali. Marika folytatja a gon­dolatsort: — Mi néhányan már a gimnáziumban össze­fogtunk. Átestünk a szoká­sos tinédzser tűzkeresztsé­gen: zenét akartunk kom­ponálni, versírással pró­bálkoztunk. Rengeteget ol­vastunk és megbeszéltük, mi tetszett, mi nem. Misi­nek sikerült a költészettel közelebbről is megbarát­koznia. Neki már nyomta­tásban jelentek meg versei a Köröstájban, az Üj Auró­rában. Mi többiek a vers­mondásnál maradtunk, s az ő segítségével próbá­lunk tovább. — A közös érdeklődésű kiscsoportoknak van jövő­je a közművelődésben is, ilyeneknek, mint például az irodalmi színpad. — Misi már a szakember néző­pontjából értékel. — Tizen­együnknek baráti közös­séget is jelent, neveljük egymást. Néhány éve én is a színjátszás hatására vá­lasztottam a népművelői pályát. Mostanában járt közénk egy kislány, aki jól tanult és a szülei hiába be­széltek neki, nem akart továbbtanulni. Nem hagy­tuk békében mi sem, most -már főiskolára jár. Persze rossz hatásai is lehet a rosszul vezetett irodalmi színpad a fiatalokra. Lát­tam már olyan csoportot. kormányozni magát. Olyah sorsa kerekedett Terézia korának végén, a gyulai legelőkön, mint baramgaz- dának, hogy már mindenki­nek meg akarta pödörni a bajuszát. Hát azt nem akár­ki tűri. Civódott. Rászokott az italra. Módja volt hozzá. Sarkad, Kötegyán rétjei ne­ki virágoztak, a kancaméne­sek őneki csikóztak. Nem tulom, bőnöket szedett-e magára, de az olyan erős borokat ivott, amiben a ha­lálos vétek is el tudott pusz­tulni. Az hamarébb köszönt a kocsmacégémek, mint idegen embernek. Pipiske lett férfiben, ahogy az any­ja volt lányban. Csak Gyurkában másképp ütötte az ki magát. Ugyan sok idő után, biz Pircsinek se úgy harangozott immár a szoknyája, mint el­ső látáskor, de hát kilenc gyerek sarcolta szegényt, hogyisne lassúdott volna meg attól a vére. A férfi meg ugye még tenné a ma­gáét. De ha hátat fordít az asszony, akkor nézzük ám, mi mező .virágai nyiladoz­nak amarra. Végegyházán is rügyeztek ki olyan szép asszonynépek, hogy csak pis­logott utánuk az ember. Persze, ottan sok kacsalód- nivaló nem lehetett. Ga- lambfészeknyi az egész falu (Folytatjuk) amelyik rossz összeállítású, csak eltávolította az iroda­lom szeretetétől a vers­mondókat. Sajnos, a falusi csoportoknál kialakult az alkalmi műsorok rossz sé­mája, ezektől kellene meg­szabadulni. — Tavaly ősszel némi hallgatás után újjászerve­ződött a csoportunk. A ne­vünket egy népballadából kölcsönöztük. A szerelem próbájában így szól egy sor: „Anyám, édesanyám, cso­bán legény vagyok...” Utánanétzünk, mit jelent a szó, hogy csobán: juhász, hegyi pásztor az, akit így neveznek. Képletesen át­vennénk a hivatását egy hegyi pásztornak; a hegy­vidéki székely népballadá­kat terelnénk át ide az Al­földre ... Dallal és énekkel is színesítettük a ballada­műsorunkat, Plavecz Jóska citerázik (ő civilben szoba­festő), az adminisztrátor Ki- szely Piroska pedig szépen énekel. Kriza János: Vad­rózsák és Kallós Zoltán: Balladák könyve, valamint lemezfelvételek, népdalok adták az összeállításunk anyagát, amivel az országos minősítésre is elmentünk. A fő kincsünk egy szájhagyo­mány segítségével gyűjtött dal volt. A citerásunk hal­lotta a nagymamájától: a Szendre báró lánya című népballada herényi változa­ta ez. — Azon a ponton vitat­koztunk sokat — vág közbe Pali —, hogy csak népbal­ladákat. vagy más műfajú irodalmi műveket is meg­tanuljunk-e? Engem a szé­kely irodalom vonz hihe­tetlen erővel, de igazat adok Misinek, hogy ne szűkül­jünk be, más műfajokban is tájékozódjunk. A mai ver­seket még sem szeretem . igazán, kialakulatlannak S érzem ezt az irodalmat, i vagy csak számomra ért- ; hetetlen néhány mai köl- S tő?...A csendes Urasokat olvasom szívesen: Vajda Jánost, Dsida Jenőt, Juhász Gyulát. Marika mosolyogva haU- gatja az eszmefuttatást. Ö is alapító tagja az újjáala­kult Csobánnak. Nem hisz abban, hogy a nősülés, vagy férjhezmenés véget vethet Az Olimpiai Csarnokból 21 óra 45-kor közvetített nyilvános adás témája Ri­chard Strauss: Rózsalovag című operája, amelyet Mi­hály András mutat be. „Életműve hídként ível a német romantika világából az új európai zenéhez, a XIX. századból a XX.-ba” — tartja Richard Strauss mű­vészetéről a zenetörténet. Ez az opera azonban az életmű­vön belül külön helyet fog­lal el. Viszonylagos megtor­panás ez, 1911-ben, amikor című komédiájából. A képen Fotó: Orbán Károly az irodalmi színpadi mun­kának. ő sincs már egye­dül, de a művelődési házba is ketten járnak. amíg Marika a verseket próbálja, a férje fotózik. Marika a XX. századi irodalomra esküszik : — Lám, milyen jó, hogy ennyit vitázunk az iroda­lomról, s aki csak fél évig jár közénk már elolvas időnként egy-egy könyvet. Azokat a fiatalokat persze sajnálom, akik csak Petőfi megértéséig jutnak el, de az irodalmi tájékozódás­ból Petőfit sem szabad ki­hagyni. Megfigyeltem a könyvesboltban, hogy rit­kábban válogatnak a vevőik azon a polcon, ahol a XX. századi magyar irodalmat tároljuk. Ez pedig nálunk sajnos inkább a tájékozat­lanság jele, s nem az iro­dalom értékmérője. — Mi megpróbáljuk egy­mást is tanítani. — mondja Marika —•, Misi a múltkori foglalkozáson elemezte a megye irodalmát, legköze­lebb Pali beszél a székely írókról, költőkről. Sokáig beszélgettünk még négyesben az amatőr színjátszásról, korunk válto­zó művészeteiről, köny­vekről, munkáról, hétköz­napokról. Elmondták a he­rényi fiatalok azt is, meny­nyire várják a szakmai se­gítséget és az irodalmi szín­padok fesztiválszerű ta­pasztalatcseréjét. Kevés az a fórum, ahol hírt hallanak egymásról. Talán a rádió segít a legtöbbet, de mi­lyen jó lenne, ha a tévé ve­lük is rendszeresen fog­lalkozna néhány percben, ugyanúgy, mint az amatőr filmesekkel. Néhány fellé­pésen is szívesen találkoz­nának a környék közönsé­gével. Egy tervüket el­árulták: Hentz Lajos nép­rajzos több mint száz szlovák balladát gyűjtött a környékről, ezekből szeret­nének műsort összeállítani, s a herényi svábok hagyo­mányait sem engedik a fe­ledésbe múlni Egy fiatal irodalmi színpad alakuló arcához, választott céljá­hoz nem is kis feladat, amit maguk elé tűztek a Csobán együttesben. pedig már jelentős újdonsá­gokat mondhatna magáénak. Ez az opera — s még né­hány — a zeneszerző szavai szerint a „játék, kedély és emberség” jegyében szület­tek. Az operában olasz áriák és menüettek keverednek a bécsi keringővei. Sudlik Mária, Pászthy Jú­lia és Kalmár Magda szólal­tatnak meg részleteket az operából. Közreműködik a Budapesti Filharmóniai Tár­saság zenekara. A műsorve­zető: Antal Imre. A menekülő kisfiú A folyó vonala cimü olasz filmből TÓTH BÉLA: Legendák a lóról Bede Zsóka Mai tévéajánlatunk: A TV Zenei Klubja

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents