Békés Megyei Népújság, 1978. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-18 / 142. szám

1978. június 18., vasárnap o Megyei KlSZ-kiildöttgyíílés Békéscsabán Köszönet a nevelőszülőknek (Folytatás az 1. oldalról) vezeti vezetők zöme helye­sen értelmezi az ifjúságpoli­tikai határozat végrehajtásá­ból adódó feladatait. Erősö­dött a szakszervezetek ifjú­ságpolitikai tevékenysége, el­sősorban a munkaverseny- mozgalommal kapcsolatosan. A tömegsportmozgalomról szólva megállapítja a beszá­moló, hogy, bár számos ren­dezvényre került sor, az alapszervezetek többségében még nem vált igénnyé a rendszeres, folyamatos tö­megsport. Végül a KISZ- és pártépítésről: a KISZ taglét­száma folyamatosan emelke­dik, de még mindig nem olyan mértékben, miként az lehetséges volna. Gyenge a KISZ szervezettsége a kis­községekben és a területi KISZ-szervezetekben. Az if­júsági szövetség megtisztelő feladata, hogy felkészítse leg­jobbjait a párttagságra. 1976-ban a pártba felvettek 54,3, tavaly pedig 53 száza­léka volt 30 éven aluli fia­tal. A felvett fiatal pártta­gok között növekedett a KISZ-tagok száma, s jóval több a KISZ-ajánlás. A hozzászólások sorát Se­ben Lajos, az Orosházi Kő­olaj és Gázipari Gépgyár KISZ-bizottságának titkára nyitotta meg. Először a pá­lyakezdő fiatalok beilleszke­déséről, s ezzel kapcsolatban saját — követésre méltó — gyakorlatukról szólt. Náluk ugyanis nyílt napokat ren­deznek. ahol a gépekkel, kü­lönböző szakmákkal ismer­kedhetnek az általános isko­lások; úttörőszakkörök mű­ködnek, amelyeket a legjobb fiatal munkások vezetnek. Az „Alkotó Ifjúság” pályáza­ton e szakköri tagok mun­káit is kiállítják, jutalmaz­zák. A pályakezdőket a munkábaállás napján fogad­ják a KISZ-, szakszervezeti és gazdasági vezetők. Felszó­lalásában beszélt arról, hogy a fiatal fizikai dolgozók mi­ért vonakodnak attól, hogy vezetői állást vállaljanak. Az okok között említette a jö­vedelemcsökkenést, a meg­szokott környezet megválto­zását. Végül bejelentette: a VIT-vetélkedő televíziós elő­döntőjéből a közönségszava­zatok alapján a döntőbe ju­tott a gépgyár ifjúsági klub­jának csapata is. Különösen az iskolai klub KISZ-szervezeteket képvise­lő fiatalok hallgatták nagy figyelemmel Sípos Mártát, a sarkadi Ady Endre Gimná­zium KISZ-bizottságának titkárát, aki a „száz száza­lék” elnevezésű tanulmá­nyi mozgalomról beszélt. Az Edzett Ifjúságért mozgalom­mal foglalkozott hozzászó­lásában Tábori Antal, a bé­késcsabai Kner Nyomda Csomós Zsuzsanna, a Mező- hegyesi Állami Gazdaságból KISZ-titkára. Amint mond­ta, a követelményrendszer teljesítése nem vált még a tömegsport alapjává. A sportéletben is a „hatékony­ság, minőség” kettős jel­szó érvényesüljön. Cso­mós Zsuzsanna, a Mezőhe- gyesi Állami Gazdaság KISZ-titkára elmondta a küldöttgyűlésen, hogy — többek között —, különböző szakmai versenyekkel igye­keznek „rangot” szerezni néhány szakmának. A idén meghirdetik a fiatal sertés- tenyésztő szakmunkások versenyét. Ugyancsak ebben az évben alakult az ifjú me­zőgazdasági szakemberek klubja. Célja többek kö­zött olyan gyakorlati, szer­vezési újdonságok megvaló­sítása, alkalmazása, ame­lyek a termelést még ered­ményesebbé, a munkát még könnyebbé teszik. Felszólalá­sát a következőkben fejez­te be: „Soha ennyi lehető­ség, soha ennyi feladat nem volt a fiatalok előtt, mint ma.” Nagy tetszéssel fogadták a résztvevők Papp Gyulá­nak, a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz KlSZ-fiataljá- nak hozzászólását, ö töb­bek között arról beszélt, hi­vatkozva Seben Lajos fel­szólalására, hogy nem min­denütt segítik még úgy a pályakezdő fiatalokat, mint a gázipari gépgyárban. Hangsúlyozta, hogy a szer­vezettség a lehetségesnél gyengébb a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok körében. Dankó Pál, a megyei tanács ifjúsági titkára többek kö­zött azt a szemléletváltozást méltatta, amely az ifjúsági törvény megjelenése óta tapasztalható. Említést tett többek között olyan intézke­désekről, amelyet az állami szervek hoztak az említett Napirenden a politikai oktatás és a nők helyzete A politikai oktatás 1977/78. évi tapasztalatairól, az új évad előtti tennivalókról, il­letve a nődolgozók helyze­téről tárgyaltak egyebek kö­zött a Közalkalmazottak Szakszervezete Békés megyei bizottságának legutóbbi ülé­sén. A beszámolóból és a hozzászólásokból kiderült: a politikai tömegoktatást meg­kedvelték az utóbbi években. Nemcsak számszerűit irat­koztak be jóval többen, mint korábban, de nem volt le­morzsolódás és a megjelenés általában 85—90 százalékos volt. A jó eredményeket el­sősorban annak köszönhetik, hogy a propagandisták ala­posan felkészültek az órákra s élénk viták alakulhattak ki. Különösen nagy érdek­lődést váltott ki a szocialista demokrácia fejlesztése ha­zánkban, a munkásosztály helyzete, társadalmi szerepe, a szakszervezeti bizalmiak a dolgozókért címen megren­dezett foglalkozás. A Közalkalmazottak Szak- szervezetéhez tartozó mun­kahelyeken igen magas a nők aránya. A szakszervezet ál­landóan figyelemmel kíséri : hogyan alakulnak a nődol­gozók élet- és munkakörül­ményei, milyen az anyagi és erkölcsi megbecsülésük. Ki­derült többek között, hogy az utóbbi időben sok munkahe­lyen felújították a régi épü­leteket, korszerűsítették a berendezéseket, s így egész­ségesebb, kulturáltabb kör­nyezetben dolgozhatnak. Ál­talános tapasztalat, hogy ér­vényesül az egyenlő munká­ért egyenlő bér, s az emlí­tett munkahelyeken a bér­rendezésnél, a jutalomosztás­nál, az üdülőjegyek odaítélé­sénél és sok más esetben nemigen szenvednek hát­rányt a nődolgozók. törvény végrehajtása érde­kében. Gyulavári Pál, a megyei pártbizottság titkára kö­szöntötte ezután a küldött­gyűlés résztvevőit, s miként mondta, általuk a megye if­júságát, kommunista fia­taljait. Bevezetőjében emlí­tést tett arról, hogy a me­gye ifjúkommunistái ered­ményesen vesznek részt pártunk XI. és a KISZ IX. kongresszusa határozatainak végrehajtásából. Méltatva a beszámolót és az addig el­hangzottakat kiemelte, hogy reálisan sorakoztatták fel az eredményeket, nem hallgatva el a hibákat sem, és helyesen jelölik meg azokat a feladatokat, ame­lyek megvalósításra vár­nak. „A párt és a KISZ céljai közösek” — mondta, ugyanakkor más módszere­ket alkalmaz a párt és an­nak szervezetei, és megint más sajátos módszereket a KISZ. A pénzügyi ellenőrző bi­zottság tevékenységét mi­nősítette hozzászólásában Kárpáti József, a KISZ KB pénzügyi ellenőrző bizottsá­gának tagja, megállapítva, hogy az ellenőrzések során pénzügyi visszaélésekkel Bé­kés megyében sehol sem találkoztak a testület tagjai. őszinte légkör, felelősség­tudás jellemezte mindvégig a megyénk ifjúkommunistáit képviselő küldöttek tanács­kozását. Két KlSZ-kong- reszus között, mintegy fél­időben számba vették dol­gaikat, s ugyanakkor előre tekintve summázták, mit várnak tőlük, mit várnak önmaguktól — holnap. Bensőséges hangulatú ün­nepségen köszöntötték teg­nap, szombaton délelőtt, Gyulán, a gyermek- és if­júságvédő intézetben azt a húsz nevelőszülőt, akiket Nevelőszülői Oklevéllel tüntettek ki. Jász József, az intézet igazgatója így kö­szöntötte az idős család­anyákat : — Hittel, szeretettel, tö­retlen bizalommal, az is­mételt újrakezdés képessé­gével kell rendelkeznie an­nak, aki állami gondozott gyerekek nevelését vállalja. — Beszédében megfogal­mazta azt is, hogy tevé­kenységük áldozatos mun­kát követel, mely nem mér­hető forinttal, de mérhető azzal, hogy a családoknál élő gyermekek, valamint az intézetben levő gyerekek jórészt megtalálják helyü­ket a társadalomban. Megyénkben 1971 óta ju­talmazzák az eredményesen tevékenykedő nevelőszülő­ket, köszönetét mondanak segítségükért. Ebben az év­ben húsz nevelőszülőt ju­talmaztak, akik több évtize­de, vagy több éve eredmé­nyesen nevelik az árván hagyott gyermekeket, akiket szinte családtagjukként szeretnek, ugyanolyan gon­doskodással készítenek fel az életre. Megyénkben 224 nevelő­szülőnél vannak kint gyer­mekek és a megyében levő összes állami gondozott gyermekre évente 30 millió forintot áldoz a Békés me­gyei Gyermek- és Ifjúság­védő Intézet. Az ünnepség a gyularemetei és gyulai in­tézet gyermekeinek köszön­tőjével zárult, majd ünnepi ebéd után tértek haza csa­ládjukhoz a résztvevők. Búcsú az intézettül 227 új diplomás óvénő Tegnap ünnepélyes külső­ségek között nyújtották át a nappali és levelező hallga­tóknak diplomájukat a Szarvasi Óvónőképző Inté­zetben végzetteknek. A Vaj­da Péter Művelődési Otthon — a diplomaátadó ünnepély­re — zsúfolásig megtelt. Szűcs Gyula igazgatóhelyet­tes köszöntő szavai után Bencsik Endre, az intézmény igazgatója mondott búcsú­beszédet az új diplomások­nak. Beszédében többek között a következőket mondotta: — Intézményünkben a mai na­pon tizenhatodik alkalommal kerül sor diplomaátadó ün­nepségre. Ezen a napon két­éves közös együttes tevé­kenységünk fejeződik be, s kezdődik egy új, eddig nem tapasztalt, nem próbált élet­forma, volt hallgatóink ön­állóvá válásával. A mai ün­nepségünket külön emléke­zetessé teszi az is, hogy eb­ben az évben érkezett el a magyar óvódaalapítás 150. évfordulójához.” Beszédében külön kihangsúlyozta, hogy a pedagógus nemcsak az is­kolában, hanem a társadal­mi valóságban is teljes sze­mélyiségével nevel. Ezzel a gondolattal kell tehát elin­duljanak pályájukon az ifjú óvónők is. Ezt követően Bencsik End­re igazgató átadta a diplo­mákat. Érdemes külön meg­említeni az intézmény vörös diplomájával végző hallgató­jának nevét: Bognár Mária. Az új diplomások nevében Kalmár Zsuzsanna és az eg­ri volt levelező hallgató Muskatal Gabriella búcsú­zott. Az ünnepség legmegha- tóbb pillanata a kis óvodá­sok búcsúja volt. Ezután a tíz éve alapított Intézeti Emlékérem átadá­sára került sor. Hosszan tar­tó, kiemelkedő munkájával Szűcs Gyula, intézeti igazga­tóhelyettes, dr. Szakács Györgyné igazgatói titkár és Hamos Ilona vezető sza­kácsnő érdemelte ki idén a rangos kitüntetést. Végeze­tül az új diplomások kóru­sa búcsúzott — Privler Má­ria adjunktus vezényletével — pedagógussá nevelő, <• sze­retett intézményüktől. B. S. E. Megható pillanatok. Búcsúznak a kis óvodások... Fotó: Tiszavári Sándor Három évtized jöbb mint egy évezrede I él népünk a Kárpát- ! medencében, s közel ugyanilyen idősek a magyar —lengyel kapcsolatok is. Aligha túlzás kimondani: a két nép között az évszáza­dok folyamán a rokonszenv és barátság szálai sűrű há­lóvá szövődtek. Történelmi kapcsolatainkról szólva gyak­ran említjük a középkor kö­zös uralkodóit, a hajdan mindkét országban uralkodó dinasztiákat, az egykor szö­vetségben megvívott hábo­rúkat. Ezekből az évszáza­dokból maradt fenn a ná­lunk is jól ismert lengyel mondás: „Lengyel, magyar két jó barát, együtt harcol, issza borát.” Valóban, a tör­ténelem bizonyítja : népeink az elmúlt évszázadokban sok­szor küzdöttek közösen, együttes harcaiknak se szeri, se száma. A magyar—lengyel barát­ság históriájának egyik leg­fényesebb oldala az 1848—49- es magyar szabadságharc, amelyben számos kiemelke­dő lengyel hazafi harcolt. Petőfi és Bem tábornok ne­ve együtt sokat mond. A magyar költőnék a lengyel tábornokról írt versei bizo­nyítják: a két nép leghala­dóbb emberei a múltban is megtalálták egymást. Soká­ig lehetne még sorolni a két nép egymás iránt érzett ro- konszenvének megannyi pél­dáját a XX. század történel­méből is. Igaz, ezt az érzést a két ország uralkodó osztá­lyai sokáig igyekeztek a ma­guk önző céljai, hamis jel­szavai érdekében felhasznál­ni. A történelem azonban túl­lépett a hamisítókon. A má­sodik világháború után mind a két országban új világ kez­dődött, a magyar és a lengyel nép egyazon cél érdekében kezdett munkához. A feladat nagysága iszonyú volt. Mind a két ország a háború pusz­tításainak nyomát viselte. Köztudott : Lengyelország, amely elsőként esett áldoza­tul a fasiszta támadásnak, talán a legtöbbet szenvedte a háborútól. Sok millió lako­sa elpusztult, városait a föld­del tette egyenlővé a náci barbárság. Az új építésének élére mindkét országban a kommunisták léptek, s a közös munkában szélesebb, új alapokra helyeződött a magyar—lengyel barátság is. A két fiatal népi demok­rácia új típusú kapcsolatait jelezte a tény, hogy Magyar- ország és Lengyelország kor­mányai barátsági, együttmű­ködési és kölcsönös segély- nyújtási szerződést írtak alá. Harminc évvel ezelőtt a szerződés aláírására utazó magyar küldöttség vezetője, Dinnyés Lajos miniszterel­nök a varsói pályaudvarra érkezve többek között ezt mondta: „Most a szabad ma­gyar nép kormányküldöttsé­ge jött el a szabad lengyel nemzethez. Barátságunkat kí­vánjuk ezzel elmélyíteni és olyan kapcsolatokat kiépíte­ni, amelyek népeink kölcsö­nös megbecsülésén, testvéri­ségén, függetlenségén és sza­badságán épülnek fel.” A szerződés aláírása óta harminc év telt el. Ez a há­rom évtized azonban, bíz­vást kijelenthetjük, soha nem volt fejlődést jelentett mind a két országnak. Ez alatt a harminc év alatt or­szágaink fejlődése együtt ha­ladt. Nem csupán a régi ba­rátság folytatásáról van szó: a két nemzet, a két állam között a kapcsolatok új táv­lata nyílt meg. Hosszú oldalakon keresz­tül lehetne sorolni azokat az árukat, melyeket a két or­szág egymástól vásárol. A magyar utakon otthonosan mozognak az apró Polski Fiatok, s Varsó képéhez is hozzátartoznak az Ikarus gyár autóbuszai. A gépek, fogyasztási cikkek, élelmisze­rek hihetetlenül széles ská­láját cseréli ki a két ország, s ez a következő években tovább szélesedik. Létesítet­tünk már közös vállalatokat is, s az együttműködés új lehetőségét jelzi a lengyel építők megjelenése Magyar- országon. Egymás megismerését, a kapcsolatok szélesedését szol­gálja a lefordított regények, versek nagy száma, a film­csere, a tudományos együtt­működés. Ide tartozik termé­szetesen a túrizmus is, amelyről szintén hiba lenne elfeledkezni. Ö z elmúlt három évtized közös magyar—len­gyel történelme, ba­rátságunk gazdagodásához, megújulásához alapvetően hozzájárult a tény: a két testvéri nép nagyobb közös­ség részeseként, a szocialista országok politikai és katonai szövetsége, gazdasági integ­rációs szervezete fontos tag­jaként tette meg történelmi lépéseit. Ma újfajta kapcso­latok vannak épülőben. A heroikus múlt, a legendás történelem minőségileg új elemmel bővült : a lengyel és a magyar nép közösen építi a jövő társadalmát. Miklós Gábor Magyarország is részt vesz a pozsonyi vegyipari vásáron Az idén tizedik alkalom­mal rendezik meg a pozsonyi „INCHEBA” vegyipari szak- kiállítást. Magyarország a rendszeres kiállítók között szerepel. Jelenlétük célja, a KGST vegyipari szakosítás­ban való részvételünk pro­pagálása, piaci kapcsolata­ink ápolása a magyar vegy­ipar termékeinek népszerű­sítése a szakemberek és a nagyközönség körében. Hazánkat a Hungexpo szervezésében a Lampart, a Medimpex és a Metrimpex Külkereskedelmi Vállalat képviseli. Ezenkívül a NIM összefo­gásában iparvállalatok és szövetkezeték termékeit is bemutatják. A Ohemokomp- lex, a Chemolimpex, a Mi- neralimpex és a MOM infor­mációs irodával van jelen. A kiállítás június 24—30-ig tart nyitva. Veszélytelen vetélő A szövőgépek hetven­nyolcvan kilométeres se­bességgel száguldó, súlyos, acélhegyű vetélő je, vélet­len műszaki hiba miatt gyakran okoz sérüléseket. A SZOT felhívására a Sze­gedi Textilművekben új módszert dolgoztak ki ilyen balesetek elhárítására. Az újítók idomacélokból, lamellákból olyan „vetélő­fogót” szerkesztettek, amely meggátolja a torpedószerű, veszélyes gépalkatrész ki­repülését. A textilművek mind az ezernégyszáz szö­vőgépet felszerelték már ilyen készülékkel. A siker felülmúlta a várakozást. Az újításnak ugyanis a bal­esetelhárítás mellett pszi­chológiai eredménye is van : megszűnt a szövőnők félelme a vetélő gyakran arcsérülést is okozó elsza­badulásától, így jobb köz­érzettel, eredményesebben dolgoznak. A SZOT Munkavédelmi Kutató Intézete és a Tex­tilipari Dolgozók Szakszer­vezete a módszer országos elterjesztését javasolta — ugyancsak eredményesen. Legnagyobb átvevőjének a Szegedi Kenderfonó és Szö­vőipari Vállalat bizonyult, de alkalmazzák több mint húsz más textilgyárban is.

Next

/
Thumbnails
Contents