Békés Megyei Népújság, 1978. június (33. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-18 / 142. szám
1978. június IS., vasárnap €► Munkában az útjavítók Javítják a Köröstarcsa és Körösladány közötti utat. A hódmezővásárhelyi Közúti Építő Vállalat munkásai kisimítják az egyenetlen részeket, majd új aszfaltszőnyeget terítenek az útburkolatra. A munkával mintegy három hét alatt készülnek el. A burkolat egyenetlenségeit kisimítják Az aszfaltterítő gép új burkolatot fektet Fotó: Martin Gábor Évadzárás a hidasháti nőklubban I Nyugdíjba ment I Marika néni ■ Az elmúlt napokban • bensőséges hangulatú ünnepségen búcsúztatták ■ főnökei, munkatársai 5 Borbély Jánosnét, a ■ Gyulai Harisnyagyárban. \ Székely Árpád igazgatás ! helyettes köszönt el a 1 kollektíva nevében Ma- ; rika nénitől, aki 1951• ben került a gyári párt- j alapszervezet titkári S funkciójába. Huszonöt • éven keresztül, megsza2 kítás nélkül munkálko- ! dott ebben a beosztás- S ban. Nem volt könnyű ■ dolga, mint a többi sok '! ezer hozzá hasonló mun- 2 kásasszonynak, hiszen ■ előtte takarítónőként 2 dolgozott, majd innen ■ ment el pártiskolára, s \ aztán választották meg ■ titkárnak. Három évvel 2 ezelőtt úgy érezte, fiata- 2 labbnak kell átadni a ; stafétabotot, de a párt- 2 munkától nem vonult 2 vissza, továbbra is párt- 2 vezetőségi tagként tevé• kenykedett. A kezdeti évekről így 2 beszélt az igazgatóhe- 5 lyettes: • — Kedves Borbély elv- 2 társnő — vagy Marika 2 néni, mint ahogy sokan • szólítják, nekem Marika 2 —, nem voltak könnyűek 2 azok az évek, jól tudjuk 5 valamennyien. Jártunk • tsz-t szervezni, agitálni, 2 gyapotot szedni, és meg 2 kellett ismerkedni az új • technológiával is, s ■ mindezt menetközben, a 2 mindennapi fárasztó 2 munka mellett. Kívá• . nom, hogy azzal a töret- 2 len akaraterővel, azzal 2 az elvhűséggel, amivel ■ mindig helyt álltái, mun1 kálkodj a jövőben is, ne ■ szakadj el soha a gyár2 tói, a munkatársaktól — 2 mondta, majd átnyúj- \ tóttá a Kiváló Dolgozó ■ jelvényt. 2 — Megfogadtam ma2 gamban — mondta az g ünnepelt, hogy nem fo- 2 gok sírni, mégis elérzé- 2 kenyedtem, pedig tudok 2 magamnak parancsolni. 2 Jólestek az őszinte sza- 2 vak, különösen azért, 2 mert meggyőződtem róla, 2 nem a funkciónak szól■ nak, hanem nekem. Há- 2 rom éve már, hogy nem 2 vagyok 'titkár. új mun■ kakörbe kerültem, és 2 őszintén szólva meglepett 2 és meghatott az a szere- 2 tét, amivel a munka- \ társak körülvettek. Min- 2 denkinek köszönöm a 2 barátságos szót, a ked• vességet, de minek is be- 2 szélek ennyit, nem aka- 2 rok én tőletek elbúcsúz- 2 ni, csak egy szakasz zá• rult le ezzel a nappal. ! Borbély Jánosné több 2 kitüntetés tulajdonosa, a 1 könnyűipar kiváló dol• gozója. Megbecsült, nép2 szerű ember a Gyulai 2 Harisnyagyárban. Ez ér- 2 ződött nemcsak ezen a 2 búcsúztatáson, hanem az ■ azt követő pártvezetősé- 2 gi ülésen is, ahol elvtár- 2 sai köszöntötték és tol- 2 mácsolták jókívánságai- ! kát nyugdíjba vonulása 2 alkalmával. B. O Olvasótábor Szegeden A Békés, a Osongrád és a Bács-Kiskun megyei SZMT az idén is — immár harmadízben — olvasótábort rendez Szegeden. A június 26-től július 9-ig tartó táborba megyénkből 16 olyan első- és másodéves ipari tanuló utazik, aki év közben aktívan részt vett üzeme könyvtár- és klubéletében. Az előadások hallgatás^ mellett színházba és kiállításokra is ellátogatnak majd. Az olvasótábor célja most is az irodalom, a könyv, valamint a művészetek megkedvelte- tése lesz. Ha késve és szeszélyesen is, de végre megérkezett a nyár, s kezdetét vette az idegenforgalmi, üdülési főszezon. Mindez a szokásosnál nagyobb feladatokat ró a kereskedelemre, vendéglátásra. Természetes tehát, hogy ilyenkor az ellenőrzések is gyakoribbak, hiszen a nagy forgalomban adódhat leginkább alkalom a vásárlók, a vendégek megkárosítására, az egészségügyi szabályok megszegésére. Legutóbb, június 14-én, a megyei rendőr-főkapitányság, a KÖJÁL, az élelmiszer- és vegyvizsgáló intézet, az SZMT társadalmi ellenőrei egynapos, közös vizsgálatot tartottak megyénk két városában, és három nagyközségében. A tapasztalatokról az alábbiakban számolunk be. ■ ■ ■ ■ ■ 1 Szalámi protekcióra? 3 ■ s 2 Orosházán, az élelmiszer■ kiskereskedelmi vállalat 87- 2 es számú Huba utcai ABC- 2 áruházában fél szál csemege■ szalámit kérünk. — Sajnos, nincs — mondja 2 a fiatalember, s a mellette 2 álló kislány is rábólint. — ■ Csabaiból tudok adni egy 2 darabkát — szalad be amö- ! götte levő helyiségbe a fiú, • és már méri is. Csak rosz- 2 szül számol, 1,20 forinttal 2 többet a kelleténél. A 20— ■ 30 filléres többletszámoláson 2 a gyümölcsnél és egyéb hústermékeknél már nem is csodálkozunk. Benn a raktárban annál inkább, amikor ráakadunk egy kosár csemegeszalámira. A másodéves hentestanuló gyerek szomorú : — Igazán nem tudtam róla, hogy van szalámi. Tegnap délelőttös voltam, délután jöhetett az áru. Ma pedig senki sem szólt — hajtja le a fejét és hiszünk neki, mert a végszóra odaérkező üzletvezető-helyettes, Verők Sára bevallja : — Nézze, nem kapunk annyi téliszalámit, hogy mindennap kitehetnénk az üzletbe. — Szóval, csak a protekciósok kaphatnak belőle? — Kérem, mondja meg, maga hogyan csinálná? •— válaszol kérdéssel, pedig őis tudja, miként kellene cselekednie. Az eladótérben négyezer forint értékű lejárt szavatosságú élelmiszert találnak az ellenőrök. A húselőkészítőben a mosdókagyló egy hónapja leszakadt, amelyet műanyag lavór helyettesít. A raktárban ugyanez a helyzet mind a két csapnál, azzal a különbséggel, hogy itt egy éve nem folyik le a vfe. Egyszerűen nincs, aki megjavítsa — kesereg az üzlet- 2 vezető-helyettes. — A kis- 2 iparos nem ad számlát, a ■ vállalat karbantartó részlege 2 meg nem győzi a munkát. A 2 saját pénzemen csináltassam »' ■ meg? Persze, van amiről nem a kereskedők tehetnek. A hűtőkamrában tárolják a mai tejszállítmány nagy részét, amelynek csomagolásán nincs feltüntetve a fogyaszthatósági határidő. Éppen ezért megkérdezzük a nagy- bánhegyesi Zalka Tsz tejüzemét: hogyan fordulhat elő ilyen hiányosság?! Kevés a jutalék... A gyopárosi strandon, a vendéglátóipari vállalat pavilonja előtt két fatalember álldogál. A barna kiszolgálóasszony unottan támasztja a presszógépet. Elébünk teszi a két féldeci rumot, és meg sem lepődik, amikor a mérőhenger kevesebbet mutat, s így 1,45 forinttal csapott be bennünket. De miért is lepődne meg, hiszen egy héttel ezelőtt ugyanilyen szabálytalanságon kapták rajta az ellenőrök. Most is csak mosolyog. Az „érvein” azonban érdemes elgondolkozni: — Az alapfizetésem 1500 forint havonta. Májusban mindössze 22 ezer forintot forgalmaztam, alig van jutalék. Ki jön ide Gyopáros- ra ennyi pénzért? A teraszon már ebédhez készülődnek. Csakúgy virítanak a fehér abroszok, tányérok az asztalon. A konyhában már árnyaltabb színek fogadnak. A fekete tűzhelyek ontják a meleget, az üstök körül teli szeneskannák, elkoptatott seprűk. A fali ventillátor helye üresen tátong. Varga János, az étterem vezetője örül és bosz- szankodik egyszerre: — Éppen ma hozták meg a ventillátort a központból. Meddig javították? Én két hónapja jöttem ide, akkor már nem volt itt. Az egyik értkezleten felszólaltam emiatt, mire intézkedtek. De hogy mikor szerelik fel újra, nem tudom. A raktárakat, a szociális helyiségeket járva a KÖJÁL szakembere nem lejt örömtáncot. A falak vizesek, foltokban jön le a mész, a vakolat. Valahol tejfölöskon- dérba botlunk, alig látni valamit, a villannyal van baj. — Régi épület ez, úgy tudom 1920-ban építették — mondja az üzletvezető. — Takarítunk, ahogy tudunk. Kevés a személyzet. Naponta 400 adag ételt főzünk. Igazuk van, hogy egyhangú a választék, sok a pörkölt, főzelék csak egyfajta van. De honnan vegyek szakácsokat? Ketten dolgoznak, nem győzik a rengeteg munkát. — Most még nincs is nagy forgalom — jegyezzük meg. — Ami a fürdési lehetőséget illeti, valóban aggasztó a helyzet. Jelenleg csak a fedett uszoda üzemel, a kintit egészségügyi okokból bezáratta a KÖJÁL. Állítólag 600 méter csövön múlik az egész, amit nem szállítottak le időre a tanácsnak. Tüske a Bokrétában Nagyszénáson, a Park étteremben és presszóban sok a vendég. Igaz, éppen dél körül érkezünk. Az étlapon A és B menü szerepel, 16, illetve 13,80 forintos áron. Ezenkívül éppen hat-fajta készétel és nyolc-fajta fris- sensült vár vendégre. A konyhában azonban az egészségügyi szabályokat nem tartják meg kielégítően. A szennyvíz nem tud lefolyni teljesen, szemetesvödör helyett gyümölcsös faládát használnak, az úgynevezett fekete edényeket együtt mosogatják a többivel. A szarvasi halászcsárda ugyancsak forgalmas a déli órákban. Kirándulók, átutazók és helyi vendégek fogyasztják a halászlét, a túróscsuszát. Arról mit sem tudnak, hogy elromlott az egyik hűtőgép és együtt tárolják a halat a sertéshússal. Az üzletvezető most hallja először, hogy ahol 80—100 adag ételt főznek, bizony már el kell tenni az ételmintát. A felszolgálók viszont údvariasak, pontosan, gyorsan dplgoznak. Nem így a Szabadság úton levő Bokréta vendéglőben. Háromnegyed kettőkor egyszerűen nem szolgálják ki az ellenőröket. — Kettőkor zárunk — jelenti ki az egyik pincér határozottan. — Különben értekezletünk van, nagyon sajnálom — utasítja vissza az újabb kérést és sarkon fordul. Szerencsére a másik két ellenőr már előzőleg kikérte a két féldeci szilvapálinkát. Itt is megismétlődik a klasz- szikus eset: 2,90 súlycsonkítás, 4,20 forint többletszámolás. Természetesen az értekezletet megtartják. Jó lenne tudni, miről beszéltek?! Puncsfagyi, jaj, de finom? Kétségtelen, nagy a megterhelés az élelmiszerüzletekben. Így van ez Endrődön is, a Lenin utcai ABC-áru- házban. Sokan gyesen, szabadságon vannak. Többek között a hentes eladó is. Egy fürge mozgású asszonyka helyettesíti, aki 20 deka rakott hús kiszolgálásánál 1,20 forintot téved a bolt kárára. — Tavaly november óta dolgozom itt — szólal meg halkan. — Nincs bajom a számolással, azelőtt élelmezésvezető voltam. Higgye el, szeretem ezt a szakmát... A figyelem ezután a hűtőpult felé fordul, amely üzem- képtelen, a hús- & húskészítményeket, süteményeket ennek ellenére bennehagyták. Az előkészítőben a mázsán szagos hús vár, a sorsára. A hűtőkamrában egymás he- gyén-hátán műanyag kosárban szalonna, májas, csoma- golatlan rakott hús és begöngyölt sajt. Az üzlet vezetője és helyettese nincs itt. Az adminisztrátor írja alá a jegyzőkönyvet. Az iroda falát elismerő oklevél díszíti... Gyomán, a strand 3-as számú büféje előtt egy hosz- szú fiatalember konyakkal issza a 'kávét. Vagy fordítva? Egy biztos: a nyelve nehezen forog, de azért szó nélkül kiszolgálják. Bennünket is, csakhogy a négy féldeci szilvapálinka jóval rövidebb lett. A megkárosítás összege 4,45 forint. Takács László, az üzlet helyettes vezetője a vállát rándítja: — Marokra fogtam a poharat, s nem láttam a csíkot. Azt az embert meg ismerem, nincs az berúgva, csak úgy beszél. Az előbb mindenkit sorra vert pingpongban. A fagylaltot árusító kislány is magabiztos addig, míg végérvényesen ki nem derül a turpisság. A helyi ÁFÉSZ-nek fagylaltüzeme van, s az itt készített nyersanyag felhasználását szorgalmazza. Csak ott van a bökkenő, hogy mindenáron, ami sok ember egészségét veszélyezteti. így kerülhetett sor arra, hogy a vasárnap délben kiszállított léből készült puncs- és vaníliafagylaltot kínálták még szerdán este is, és ki tudja meddig árulják, ha nem jönnek az ellenőrök. A hűtőkamrában ugyanis még 55 kiló léfagylaltot találunk, amely végül is a szemétbe kerül! Ezek a példák, ha jellemzők is, nem általánosíthatók. De mindenképpen arra figyelmeztetnek, hogy a nyár, az idegenforgalmi szezon további részében még fokozottabban ellenőrizni kell az éttermek és üzletek munkáját. Seres Sándor A Hidasháti Állami Gazdaság MEDOSZ Petőfi Művelődési Házában működő nőklubban egész évben gazdag program várta a tagságot Ide járnak a Hidasháti Állami Gazdaság, a muronyi Lenin Tsz nődolgozói és a muronyi háziasszonyok, ösz- szesen több mint félszázan. A művelődési ház nyárra sem zárja be a klubot, csak a rendszeres heti foglalkozás elmarad, a baráti találkozók, eszmecserék ritkulnak. Ezért szombat este bensőséges évadzáró ünnepséget rendezett a nőklub. Az asszonyokat — férjeikkel együtt — az állami gazdaság és a Lenin Tsz autóbuszai szállították a kamuti csárdába, ahol kiadós vacsora, szórakoztató műsor várta a vendégeket.
