Békés Megyei Népújság, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-27 / 123. szám
a 1978. május 27., szombat •I zu au it ira Borsó és szalámi I annak bizonyos magatartásformák, amelyeket a legnagyobb jóindulattal sem lehet megérteni. Tdröm a fejem, mentségeket keresek, mert egyszerűen képtelenségnek tartom, hogy az erkölcstelen jelenségek a visszatérő vizsgálatok ellenére újfent ismétlődnek. Hiába mondogatom a szentenciát, miszerint új erkölcsi normák honosodtak meg például a kereskedelemben, ha napirenden vannak a súlycsonkítások, a többletszámolások, és egyéb szabálytalanságok. Tévedés tehát azt hinni, hogy a kiskereskedelmi közgondolkodásban maradéktalanul érvényesülnek azok a morális szabályok, íratlan vagy írott törvények, amelyek az eladó és a vevő kapcsolatát meghatározzák. Tudom, most sokan általánosítással, előítélettel vádolnak, mondván: a kereskedelemben több tízezer ember dolgozik, helytállásuk és tisztességük sok millió vásárló közérzetét befolyásolja. Amiről szólni akarok azonban, konkrét dolog, s a tényekkel meglehetősen nehéz vitatkozni. Arról is meg vagyok győződve, amikor egy-egy felderített visz- szaélés kapcsán bírálat éri a kereskedelmet és az netán nyilvánosságra Is kerül, a vevők elgondolkoznak a visszásságom és súlyának megfelelően vélekedne^ róla. A baj akkor kezdődik, amikor a kereskedelmi dolgozók mit sem törődnek az egésszel, a visszaélések sorozata tovább gyűrűzik. A figyelmeztetés, a büntetés lepereg róluk, mint falról a borsó. Különösen veszélyes ez a magatartás akkor, ha hovatovább az egész megye kereskedelmét behálózza. A kereskedelmi felügyelőség szakemberei, az SZMT társadalmi ellenőrei a megmondhatói, milyen sok az Ismétlődő szabálytalanság. A közelmúltban átfogó ellenőrzést tartottak az élelmiszerüzletekben, ahol kifejezetten a drága szalámik mérésére, és árusítására voltak kíváncsiak. A tapasztalatok még az ellenőröket is megdöbbentették. A vizsgált 30 üzlet közül 28-ban rosz- szul mértek, számoltak és általában a vevők kárára tévedtek. A kirívó eseteket megírtuk lapunk hasábjain is, azzal a megjegyzéssel: a vizsgálatokat folytatják. Es mi történt? Nemcsak az ellenőrzések, hanem a vevők becsapása is folytatódott. Nem kevésszer ugyanabban a boltban, ugyanaz az eladó követett el hasonló szabálytalanságot. Nem azért a 20 fillérért, halljuk gyakran, amikor valami fontosat akarunk hangsúlyozni. Nem is a néhány fillérért hadakozom, bár azt vallom, a becsületességet nem lehet forintokkal mérni. Egyébként itt már olyan megkárosítások fordultak elő, amely enyhén szólva elgondolkoztató. Az ellenőrök Gyulaváriban, a 3-as számú ABC-áruházban két szál Pick szalámit vásároltak, amelynek 165 forint kilója. A 2,53 kiló súlyú áruért 430.10 forintot számolt az eladó, 417,45 forint helyett, s ráadásul lemérte a három deka csomagolópapírt is, amely 5,10 forintot nyomott a latban. így összesen 17,75 forinttal csapta be az ellenőröket. Gerlán, a 28-as számú ön- kiszolgáló boltban egy-egy rúd Csabai és Pick szaláminál, együttvéve 87,90 forinttal számoltak többet a kelleténél. Elszomorító, hogy a teljes önkiszolgáló boltokban is találkoztak helytelen mérésből adódó többletszámolással az előre csomagolt áruknál. Hogyan lehetséges mindez? Az okokat kutatva elbizonytalanodik az ember. Mert itt már többről van szó, mint egyszerű tévedésről, szabálytalanságról. Még csak arra sem lehet hivatkozni, hogy az utcáról felvett dolgozók követték el az árdrágítást, hiszen kivétel nélkül mindannyian szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkeznek. Jellemző egyes kereskedők felkészületlenségére, hogy az üzletvezetők sem tudták, menynyibe kerül a különböző minőségű szalámi kilója, szeletelve és anélkül. Az eladók pedig némán aláírták a jegyzőkönyvet, még a jó értelemben vett védekezésről is lemondtak. B y találkozik tehát a falra hányt borsó és a szalámi, avagy a közömbösség és a szakma precizitásának a hiánya. A vevő meg először csodálkozik, aztán mérgelődik. Pedig az üzletben az a legfontosabb, hogy milyen a távozó vásárló arckifejezése, amiről mindent le lehet olvasni. Többek között azt is: hogyan vélekedik az egész kereskedelemről? Valójában azonban egyes emberek vagy csoportok hanyag munkáját kell elítélni. Seres Sándor B közbiztonság helyzete és a lakábizottságoK munkája Békéscsabán A Hazafias Népfront békéscsabai városi bizottságának legutóbbi ülésén két téma is szerepelt: Békéscsaba és a városkörnyék köz- biztonsága, valamint a la- kóbdzottságok tevékenysége. Az elsőről dr. Fekete Mihály alezredes, városi rendőrkapitány tartott előadást. Megemlítette, hogy Békéscsaba, ahol megfelelőnek mondható a közbiztonság — a többi megyéhez viszonyítva —, jó helyet foglal el a rangsorban. A községekkel összehasonlítva viszont már más a helyzet. Ezeken a kis településeken ugyanis szinte alig fordul elő bűncselekmény. Nagy előnyük, hogy mindenki mindenkit ismer. Nagyobb városokban azonban gyakran még az egy épülettömbben lakók sem ismerik egy-» mást. Ez azt jelenti, hogy a bűnelkövetés megelőzésének esélyei kisebbek. A másik ok: a bűnözők igyekeznek kihasználni a technika nyújtotta lehetőségeket is. A városban és a környékén évente 150—200 közúti baleset történik. Tavaly például a 187 közül nyolc halálos kimenetelű volt. A közbiztonság helyzetének javulására vall, hogy csökken a garázdaság gyakorisága. Noha nem nagy értékekről van szó, a társadalmi és a személyi tulajdon elleni bűncselekmények száma emelkedett. Jellemzőek az alkalmi lopások, s különösen sok kerékpár tűnt el az utóbbi esztendőkben. Jó a lakossággal való együttműködés, amit az is bizonyít, hogy az emberek gyakran jelzik, ha valami rendellenes dolgot tapasztalnak. A körzetmegbizotti rendszert Békéscsabán is ki kell terjeszteni; és ahol ezt már megoldották, ott a kialakult formát szükséges tovább erősíteni. A kérdések megválaszolása után dr. Jelinek Lajos, a békéscsabai Városi Tanács titkársága szervezési és jogi osztályának vezetője tájékoztatta az ülés résztvevőit a lakóbizottságok munkájáról. Elöljáróban utalt arra a tapasztalatra, miszerint a munka még nem a kívánalmaknak megfelelően folyik. Amióta a lakó- és ut- cabizottságokat újraválasztották (1974), azóta valahogy „rangját vesztette” ez a funkció. Most ugyanis érdek- és társadalomvédelmi jellege van. Békéscsabán a megválasztott 125 lakóbizottságnak mindössze 50— 60 százaléka tevékenykedik rendszeresen. Feladataik közé tartozik: a közT életi tevékenység kibontakoztatása ; a lakóházak rendjének, tisztaságának betartatása; a társadalmi tulajdon védelme; a közvélemény megismerése és így tovább. Ezt követően az előadó ismertette kerületenként az egyes lakóbizottságok által szervezett társadalmi munkák értékét. Legtöbbet — egymillió 340 ezer forintot — az V. kerület teljesített. Különös gondot okoz: sok esetben nem értesítik a tanácsot, ha valamelyik lakóbizottság vezetője elköltözik, vagy más okok miatt lemond. Ezért is maradt üresen 16 elnöki hely. A tanács kéri a népfront segítségét a lakógyűlések ösz- szehívásához és a választások megtartásához. A bizottsági ülés résztvevőinek kérdéseire dr. Jelinek Lajos osztályvezető válaszolt, majd Kendra János, a gyűlés levezető elnöke ösz- szefoglalásul elmondta : feltétlenül előre kell lépni a lakó- és utcabizottságok megalakításával kapcsolatos feladatok megoldásában. A bürokratikus, adminisztratív intézkedések helyett a meggyőzésre, a vállalkozó és öntevékeny emberek kezdeményezéseire célszerűbb építeni. A bizottsági ülés a bejelentésekkel ért véget. —y—n Úttörő mezőgazdászok Az úttörőszövetség Békés megyei elnöksége május 25- én Eleken rendezte meg a tudományos-technikai úttörőszemle keretében az úttörő mezőgazdászok versenyének megyei döntőjét. Hét, egyenként háromtagú csapat mérte össze tudását, elméleti és gyakorlati felkészültségét. A gyakorlati feladatok között szerepelt kerti munka ; palántázás, magvetés és zöldségáru előkészítése a piacra. Ezután mezőgazdasági elméleti ismeretekről adtak számot írásban a fiúk, lányok — zömmel úttörő mezőgazdasági szakkörök tagjai. A kérdések között szerepelt többek között a mezőgazdasági nagyüzemek tevékenysége, felépítése. Végül a versenyen a fiúk egy egyelésihez használatos kapircsot készítettek, a lányok pedig bográcsban krumplipaprikást főztek. A kis közösségek ügyesen, mintaszerűen oldották meg közös feladataikat. Végül az újkígyósi Zrínyi Ilona úttörőcsapatot képviselő csoport jutott tovább az országos versenyre. Az új- kígyósiak egyébként részt vesznek egy, az új szakpróbarendszer kapcsán folytatott országos kísérletben, melynek eredményességét bizonyítja, hogy nagy fölénnyel nyerték a megyei versenyt. amit nem lehet forinttal mérni Látogatás nevelőszülőknél Azokért a gyermekekért, akik valamilyen okokból állami gondozásba kerülnek, megyénkben is sokan áldozatos nevelői munkát vállalnak. Vagy azért, mert egyedülállóak, vagy azért, mert elvesztették férjüket, s ilyen formán alapítanak családot, vagy azért, mert elvesztett gyermekük hiányát így pótolják. Számos példa van ilyen és más esetekre is. Mi Ecsegfalván és Vésztőn ismerkedtünk meg három családdal. Ecsegfalván, a Sallai utcá 10. szám alatt a kicsi földszintes házban a csendet csak a kiscsibék csipogása zavarja meg. Kopogtatásunkra halk igent hallunk, s belépve, a földes konyhában Adamik Mária hokkedlire tett mosótálban öblögeti nevelt gyermekei ruháját. Mellette Hajdú Róza ül, aki jelenleg itthon van, mert gyenge idegzete miatt sem az iskolát, sem korábbi munkahelyét nem bírta. Most újabb munkahely után kutatnak, ahol a 15 éves lány beilleszkedne a munkahelyi KitSntetett medgyesbodzási véradók Ünnepi taggyűlést tartott május 25-én, csütörtökön a medgyesbodzási községi Vöröskereszt alapszervezet. A rendezvényen dr. Tajti János körzeti orvos mondott megnyitót, majd Németh Andrásné Vöröskereszt-tit- kár méltatta az alapszervezet sokrétű tevékenységét a nagy számú hallgatóság előtt. Az ünnepségen ezután sokszoros véradók kitüntetésére került sor. A Kiváló Véradó kitüntetés aranyfo- kozatát négyen vehették át, közöttük Dohár Imre, és Dohár Imréné, akik 40, illetve 30 alkalommal adtak eddig önként vért. A kitüntetés ezüstfokozatát heten, bronzfokozatát pedig kilencen kapták meg. A kitüntetések átadása után a med- gyesbodzás—pusztaottlakai Egyetértés Tsz ajándékkal kedveskedett a véradóknak és a Vöröskereszt-aktivistáknak. Megkezdődött a fürdőszezon medencénél készült Gyopárosfürdőn is. Képünk a részben fedett meleg vizű Fotó: Gál Edit közösségbe. Szándékai még nem világosak, de nevelőanyja útmutatásai, tanácsai segítenek Rózának. Kérdésünkre, hogy miért vállalt állami gondozott gyerekeket, a mosótálra veti tekintetét és így beszél: — Felnőttem, ahogyan más gyerekek, de sajnos olyan súlyos gerincbetegséget kaptam, hogy nem mehettem férjhez. Sokáig rokonoknál laktam, dolgoztam, később magam mellé vettem egyik testvérem kislányát, akit felneveltem, és mikor férjhez ment, újra magam maradtam. Nem bírtam egyedül élni. Így határoztam el, hogy állami gondozott gyermekeket fogok nevelni. — Hány gyermek volt eddig itt? — Sok. De csak rövidebb ideig. Szinte mindannyian gyenge idegzetűek voltak. Azokat elvitték kisegítő iskolákba. Aki hosszabb ideig volt, az Róza — akit jelenleg patronálok. — Most egy ötéves kislányom van, aki óvodába jár. — Ügy tudom, tsz-nyugdi- jas. — Igen, az vagyok, és igen szép nyugdíjat kapok, de úgy érzem, hogy a gyermek- nevelésnek nem az anyagi oldala a fontos, még azzal együtt sem, hogy értük is juttatást kapok. Legfontosabb számomra az, hogy nem vagyok egyedül és a velük való törődés nem hagy időt arra, hogy azt fontolgassam, hasznosan élek-e? Vésztőn özvegy Kutast Sándornét a Rózsa utca kettőben kerestük fel. ö férje elvesztése után, 1969-ben gondolt arra, hogy nem költözik férjes lányához, hanem állami gondozott gyerekeket vesz magához, így alapít új családot. Jelenleg két gyermeket : Bordács Ágnest és Kozma Gyulát neveli. — Nagyon jól megvagyunk ebben a kis családban, hiszen Gyuszi már hatodik osztályos, sokat segít és nagyon ragaszkodik hozzám. A kislánynak kivették a manduláját, őt is nemsokára hozom haza, s újra együtt leszünk. Korábban volt nálam Oláh Józsika és Peczán Antal, ők mindketten kisegítő iskolába járnak, de az iskolai szüneteket mindig nálam töltik. Ezeket a gyerekeket nevelve nem érzem azt, hogy egyedül vagyok, ebben a kis családban boldogan élek. Ezután Marton nénihez látogattunk, akinél Lung Katalin él. ö már 15 éves, és Békéscsabára jár a kereskedelmi szakiskolába. Marton Lászlóné fia, Imre 1945-ben vérmérgezésben meghalt. Ketten maradtak a férjével és nagyon hiányzott a gyerek. Így 1956-ban került először állami gondozott a Kun Béla út 30. szám alatti kis házba. — Férjem először nem akart idevenni senkit, de azután csak hoztam egy kislányt. Később Smollen Magdolna mellé hoztuk az akkor még két és fél éves Lung Katikát is. Annyira megszerettük őket, mintha saját gyermekeink lettek volna. Katikát közben elvitte nagybátyja Nagyszénásra, de pár év múlva újra állami gondozásba került. Onnan ismét visszahoztuk, s azóta itt van velünk. Ha végez a szakiskolában, úgy tervezi, itt marad nálam és segíti öreg napjaimat, mert férjem tavaly meghalt. — Ügy érzi, hogy áldozatot vállalt? — Ez nagyon szép áldozat, “ úgy érzem, sokat tettünk mindkét felnevelt gyermekért. "Magda innen ment férjhez, s már hároméves unokám van. Boldog vagyok, hogy nem felejtették el a gondoskodást, mert nagyon sokszor meglátogatnak, kedvességükkel köszönik meg, amit értük tettünk, tettem. * Minden nevelőszülő áldozatos munkát végez, s ezt nem lehet, nem szabad forinttal mérni. Ennél sokkal többet vállalnak azzal, hogy felnevelik ezeket a gyerekeket, akik a társadalom hasznos tagjává válnak. Számadó Julianna
