Békés Megyei Népújság, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-12 / 110. szám

1978. május 12„ péntek <gNjm.-y»w Készenlétben Hányszor figyelünk fel az utcán a mentőkocsi vijjogó hangjára, és hányszor águnk félre gépkocsinkkal türelmé- sen? Megrendülést érzünk, valahányszor utcánkban, környékünkön feltűnik a fe­hér autó. Részvétünk kíséri az idegent is. Élet! — A szó mindnyájunknak a legtöbbet jelenti. Tiszteletünk az élet­nek ! És tiszteletünk mind­azoknak, aKik éjjel-nappal, télen és nyáron nem törődve az időjárás viszontagságaival — készenlétben állnak. Az ország mentőállomása­in vajon hány telefon cseng egyetlen percben? Hány fe­hér autó indul versenyt fut­ni az idővel — az életért? És hány ember köszönheti életét, egészségét a mentősök gyors segítségének? Harminc évvel ézelőtt, 1948. május 10-én született meg, egy kormányrendelet nyomán a magyarországi egységes mentőszolgálat. Az akkori háború utáni szűkös körülmények között mind­össze 70 mentőállomást tud­tak létrehozni. Ez a szám napjainkban csaknem 160-ra nőtt, a mentősök száma pe­dig 400-ról hatezerre emel­kedett. Mentőszolgálatunkat gyorsasága, a mentőtisztek és ápolók magas szintű szak- képzettsége Európa-szerte igen jó hírűvé tette. Munká­jukat egyre korszerűbb tech­nikai felszerelések segítik. Mind több repülőgép kapcso­lódik be az egészségügyi munkába, fokozva a gyorsa­ságot, s ezáltal a beteg meg­mentésének esélyeit. A beje­lentéstől számított egy per­cen belül indulhatnak a mentőautók. Az URH-felsze- relés segítségével azonnal ér­tesíthetik a kórházat, ahol felkészülten várják a bete­get, vagy a baleset áldoza­tát. Az idővel való küzde­lembe „be kell vetni” min- denfajta technikai eszközt. Mindez azonban nem sokat ér emberi odaadás, hivatás- tudat nélkül. Néhány adat: tavaly az országban egymil­lió 700 ezer esetben hívták ki a mentőket. Legtöbbször betegszállításhoz, ezenkívül mentéshez és szüléshez. Ezek csupán számadatok, de min­den egyes szám mögött em­beri sors áll. Ezért tisztele­tünk az egészségügy sorka­tonáinak, a mentősök ezrei­nek. A békéscsabai mentőállomásról naponta átlagosan 80 eset­ben hívják ki a mentőket Kárpáti Zsolt és Szabó Katalin tart ügyeletet a megyei men­tőszolgálaton. Csúcsidőben az öt telefon közül félpercenként cseng valamelyik A képen látható beteget Budapestről hozta a repülőgép, és mentőkocsi szállítja a gyulai kórházba. Ilyen eset havonta 8—10 alkalommal fordul elő Fotó: Demény Gyula Akit mindennap várnak Juhász Ferenc 1947. szep­tember 12-én lépett szolgá­latba, és azóta a szeghalmi postahivatalnál mint kézbe­sítő dolgozik. Munkáját be­csületesen és lelkiismerete­sen végzi. A hivatalban többletmunkából mindig ki­veszi részét. Hírlapkézbesítő­hiány, betegség esetén a pos­tai anyaggal együtt a hírla­pot is kézbesíti körzetében. Az emberek szeretik, mun­kája ellen eddig nem volt panasz. Munkatársaihoz közvetlen, kapcsolata jó, fe­letteseivel szemben tisztelet- tudó. E nacionálé után ismerjük meg közelebbről: A vele egykorúak, de még fiatalabbak is csak úgy hív­ják, Ferike. Örökké vidám, jókedvű, szemeiből gyerme­ki derű sugárzik. Annyira szereti munkáját, belebete­gedne, ha itt kellene hagy­ni. Cseléd volt a felszabadu­lás előtt, és az öt) elemit végzett cselédgyerek nagyot gondolt 1947 őszén. Bekopo­gott a szeghalmi postames­ter, Papp József ajtaján. — Szeretnék postás lenni. A postamester alaposan kifag­gatta a 23 éves fiatalembert, majd így szólt: Na, fiam, rendben van, felveszlek, de annyit mondok, becsüld meg magad itt, akkor jól élhetsz életed végéig. Nyugdíjas ál­lás ez, állami. — Ügy örültem, mintha megütöttem volna a főnye­reményt. Kaptam egyenru­hát, sapkát, meg egy bőr­táskát. Megmondták, melyik utcákat kell végigjárni. Úgy mentem Szolgálatba az első reggelen, mintha enyém len­ne az egész Szeghalom. Fü- työrészve jártam az utat, na­gyokat köszöntem mindenütt, ahová bekopogtattam, vagy becsöngettem. Még most, 30 év után is, ugyanilyen jókedvűen indu­lok a munkába. Ügy érzem, szeretnek az emberek, nem­csak azért, mert becézve szólítanak olyanok is, akik­nek bácsi volnék. Dehogy haragszom érte! Ügy vagyok vele, mintha fiukká, család­taggá fogadtak volna e a kis házakba, ahova elviszem a távollevők üzenetét, az örömhírt, meg néha a bána­tét is. Mert biztos van a küldemények között olyan is. Ha megmondják, akkor én is együljtérzek a család­dal. Tudja, itt még szokás a disznótor. Ahol vágnak — majd minden házban — meginvitálnak. A végén sok­szor már úgy éreztem, hogy kolbászmérgezést kapok. Nem számolom én, hogy hány kilométert hajtök vé­gig naponta, nem is gondol­tam még rá. De hát ha már megkérdezte, számoljuk csak ki gyorsan. Naponta körül­belül 18 kilométer, az 24 munkanappal szorozva havi 500 kilométernyi. Ez évente hatezer kilométer, 30 év alatt bizony csaknem 200 ezer ki­lométer. Ez megfelel annyi útnak, mintha négyszer-öt- ször kerültem volna meg a földet az egyenlítő körül. Persze most már könnyű, hi­szen kerékpárral járok, csak ne kellene annyit le- meg felszállni. Ettől fáradok már. A lábaim még bírják, nem­igen érzem én még azt a 200 ezer kilométert. Tudja, most értem el, hogy építhettem egy kis házat a Hódos utcá­ban. Hogy ki ott a postás? Az én körzetemben van, ha nekem ír valaki, azt én kéz­besítem magamnak. 1978. április 4-én eddigi postai szolgálatát elismerve a „Magyar Posta 30 éves törzsgárdatagja” aranyjel­vénnyel és pénzjutalommal tüntették ki Juhász Feren­cet. Béla Ottó Hz ABC-áruházak ábécéje „Az élelmiszer-kiskereskedelemben az önkiszolgáló forma meghatározóvá vált, az összes élelmiszer-forgalom csaknem 80 százaléka itt bonyolódik le.” (Az Országos Kereskedelmi Felügyelőség jelentéséből.) A fenti megállapítás egyértelműen bizonyítja, hogy az önkiszolgáló boltok, de különösen az ABC-áruházak a napi fogyasztási cikkek eladásának olyan korszerű, nagy­üzemi formái, amelyek viszonylag magas színvonalon, a legfejlettebb technikával, hatékony üzem- és munkaszer­vezéssel képesek feladatukat teljesíteni. Megyénk kétségkívül út­törő szerepet vállalt az új kiszolgálási rendszer beve­zetésében. Az országban el­sőként, 1960-ban Gyulán mind az élelmiszer-, mind az iparcikkszakmában megvaló­sították e modern eladási formát. Némi idegenkedés, megtorpanás után a 60-as évek második felében kezde­tét vette az ABC-áruházak hálózatának tervszerű kiala­kítása. Ma már 38 ilyen üzlet működik szűkebb ha­zánkban, több mint 19 ezer négyzetméter alapterületen. Ai-ányok és lehetőségek Természetesen a legtöbb egység a városokban, a nagyközségekben van, a ki­sebb településeken mindösz- sze négy található. Jellemző, hogy az élelmiszer-kiskeres­kedelmi bolthálózat alapte­rületének 34,5 százalékát az ABC-áruházak teszik ki, s az összes forgalomból 36 szá­zalékkal részesednek. Érde­mes megjegyezni: az élelmi­szer-kiskereskedelmi vállalat évi áruforgalmának 44 szá­zalékát e korszerű létesít­ményekben bonyolítja le. Mindezekből világosan kitű­nik, hogy milyen nagy je­lentősége van az ilyen üz­leteknek. A vásárlási, el­adási körülmények javulása mellett nőtt a boltok árukí­nálata, áteresztőképessége. Ennek kézzelfogható bizo­nyítéka a hatékonyság állan­dó emelkedése. Csak egyet­len példa: -míg 1968-ban az állami és a szövetkezeti áru­házakban az egy négyzetmé­ter bruttó alapterületen el­ért forgalom alig haladta meg a 30 ezer forintot, ez a szám tavaly csaknem 48 ezer volt. Kár lenne azonban azt hinni: minden rendben van. Ugyanis az ABC-áruházak nem kis részénél a lehető­ségek nincsenek teljesen ki­használva. Az egy négyzet- méterre jutó átlagos forga­lom meglehetősen különbö­ző, az évi 21-től 85 ezer fo­rintig terjed. Miért van ez így? Mindenekelőtt az áru­házak nagyságát nem kellő alapossággal, körültekintés­sel határozták meg. Nem mérlegelték megfelelően a vonzáskörzetben élő lakos­ság számát és a várható de­mográfiai változásokat. Kü­lönösen a nagyközségekben levő üzletek túlméretezettek. Bizonyíték erre, hogy a vá­rosi ABC-áruházak átlagos alapterülete 530, a nagyköz­ségeké pedig 540 négyzet- méter. Felesleges bizonygat­ni: milyen fontos a kereske­delmi egységek területi el­helyezése. Ennek ellenére sok helyütt nem vették fi­gyelembe a helyi szokásokat, a forgalom, a közlekedés sa­játosságait. A település ren­dezési tervéből indultak ki és az előbb említett elsődle­ges szempontokat ennek rendelték alá. Az sem hasz­nált a kereskedelempolitiká­nak, hogy egy-egy régebben üzemelő áruház közelében hasonló üzletet hozott létre a versenytárs valamelyike. Ugyanakkor a meglevő ki­sebb élelmiszerboltokat nem szüntették meg a környéken. Így a spontán kialakult pár­huzamosság gátolta az új kereskedelmi egységek gaz­daságos működését. Csizma az asztalon A megyei tanács kereske­delmi osztályának felméré­se szerint még mindig gya­kori, hogy a tanácsok szak- igazgatási szervei olyan köz­ségi kis boltban, ABC-áru- házban is engedélyezik tar­tós fogyasztási cikkek (tele­vízió, rádió, mosógép, hűtő- szekrény, motorkerékpár stb.) árusítását, ahol ehhez a megfelelő feltételek nin­csenek megteremtve. Ha jól meggondoljuk, nem új je­lenség ez. Az ok könnyen belátható: egy mosógép el­adásához nem szükséges sok­kal több idő és munka, mint mondjuk 20 deka felvágotté­hoz, az áruház bevétele, haszna viszont sokszorosára emelkedik. Miért baj ez? Semmi esetre sem azért, mert valaki sajnálja a több forgalmat a bolttól, a na­gyobb keresetet az eladók­tól. Egyszerűen azért, mert az élelmiszer-kiskereskede­lemben nem értenek a mo­sógéphez, a televízióhoz, nem tudják ezeket a gépe­ket, híradástechnikai eszkö­zöket működés közben be­mutatni, szakszerű tanácso­kat adni. Nem kívánatos, hogy a csizma az asztalra kerüljön azért sem, mert nyüvánvaló : forgóalapjukat lekötik a nagy értékű cik­kek, s kevesebb pénz jut élelmiszerek beszerzésére. Mit is jelent az ABC-meg- jelölés? Bizonyára sokan tudják, mégis leírjuk: Alap­vető Bolti Cikkek áruháza. És ez talán a legnyomósabb érv az üzletprofilok kevere­dése ellen. Ahol nem a la­kosság alapvető ellátását szolgálják az ABC-áruházak, ott azért is káros oda nem illő árut ajánlani, mert fél­revezeti a vevőt. Arról van szó, hogy a választéknak csupán egy töredékét tud­ják bemutatni. Hányféle tás­karádió fér el a háztartási eszközök gondoláján, s mennyi olyan árut szorít ki, amelyet értelemszerűen ott keres a vásárló? v lobb előkészítést A hatékonyság legfonto­sabb mutatója a termelé­kenység. így van ez a ke­reskedelemben is. Csakhogy itt a munkaerőhiány foko­zottan jelentkezik. Ámbár, ez sem teljesen egyértelmű. Az ABC-áruházak átlagos állományi létszáma 1968-ban nem érte el az 51-et, a két évvel ezelőtti adatok sze­rint viszont már tízszer any- ■nyian dolgoztak az áruhá­zakban, mint nyolc évvel ez­előtt. Ha a létszámnöveke­dést a forgalom emelkedésé­vel hasonlítjuk össze, kide­rül: az áruforgalom növeke­désének negyedrésze szár­mazik a termelékenység job­bá tételéből. Nem szabad te­hát, hogy megtévesszen bár­kit is az az összehasonlítás, ami a korszerű áruházak és az egy-, vagy kétszemélyes boltok termelékenységét il­leti. Tavaly például egy ABC-áruházi dolgozóra a ta­nácsi vállalatnál 1,3, a szö­vetkezeteknél 1,1 millió fo­rint forgalom jutott, míg a kis élelmiszerüzletekben 953 ezer forint. Éppen ezért a jövőben tanácsos fokozottan figyelni a már meglevő és az újonnan épülő ABC-áru­házak fejlesztésére, tervezé­sére. Annál is inkább lényeges kérdés ez, mivel az V. öt­éves tervben 14 ABC-áruház épül megyénkben, amelyek alapterülete csaknem 6700 négyzetméter. Világos : egy­általán nem közömbös, mi­lyen az előkészítés. A? ed­digieknél még sokoldalúbb, behatóbb elemzésre van szükség. Már a tervezés idő­szakában kell biztosítani, hogy a létesítmény a leg­korszerűbb építési szerkeze­tekkel, gépi és technológiai berendezésekkel, kiszolgálási technológiával valósuljon meg. És akkor létrejön az ABC-áruházak ábécéje: a kereskedelem és a vásárlók javára. Seres Sándor A legszebb kirakat A Szolnok—Békés megyei Élelmiszer és Vegyiáru Nagy­kereskedelmi Vállalat április 15—30 között rendezte meg azt a kirakatversenyt, mely­nek célja az volt, hogy a nagykereskedelmi vállalat ál­tal forgalomba hozott — a háziasszonyokat különösen érdeklő — korszerű háztar­tási vegyi áruk széles skálá­ban, ízléses elrendezésben ke­rüljenek a kirakatokba. Ez- esetben a megye minden köz_ ségében árut forgalmazó ÁFÉSZ-eket hívta vetélkedő­re a vállalat vezetése. És e szövetkezetek jó partnernek bizonyultak. Ugyanis a me­gye 16 fogyasztási szövetke­zete közül kilenc nagy ÁFÉSZ 11 bolti kirakattal vett részt a versenyben. Amint Kalmár Gyula, a MÉSZÖV csoportvezetője el­mondotta: az ÁFÉSZ-ek jól felkészült kirakatrendezői, dekoratőrei ismét remekel­tek. A 11 kirakat közül leg­jobbnak a Sarkad és Vidéke ÁFÉSZ 26. számú bolt kira­katát ítélte, amely elnyerte a nagykereskedelmi vállalat tízezer forintos pénzjutalmát. Ezt a kirakatot Ungor Lász­lódé, a szövetkezet dekoratő­re rendezte. A második he­lyezést és az azzal járó nyolcezer forintot a Szegha­lom és Vidéke ÁFÉSZ Delta ABC-áruház kirakata alap­ján Kovácsovics Imre deko­rációs csoportja nyerte el. A verseny harmadik díját és az ötezer forintot a Mezőkovács- háza és Vidéke ÁFÉSZ Mo­zaik ABC-áruházának kira­kata, vagyis annak rendezői, Boros Béla részlegvezető irá­nyításával a „Derkovits” Szocialista Brigád érdemelte ki. Balkus Imre

Next

/
Thumbnails
Contents