Békés Megyei Népújság, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-12 / 110. szám

1978. május* 12., péntek o Csőtisztítás műanyag gömbbel Különböző folyékony haj­tóanyagok szállíthatók egyet­len csővezetéken azzal ' az egyszerű új eljárással, ame­lyet szovjet kutatók kísérle­teztek ki. Az egyes folyadé­kokat három erős falú vízzel vagy fagyálló folyadékkal töltött gumigömbbel választ­ják el egymástól a csőveze­tékben. A gömbök szorosan ^ csőfalhoz illeszkednek ha­ladás közben és tökéletesen elszigetelik egymástól a kü­lönböző folyadékokat. Ezzel az egyszerű módszerrel 50 százalékkal növelhetik a cső­vezeték kapacitását. A gumigömbök útközben le is tisztítják a csővezeték bel­ső falát. Ugyanezt a felada­tot angol kutatók egy félke­mény poliuretán gömbnek a csőben való útjára bocsátásá­val oldják meg a földgáz­távvezetékek tisztítása esetén. Mindkét esetben egy csapó­ajtó rendszerű megoldást vesznek igénybe: a sarok­pántokon kétfelé szétnyíló csodarabok közül daruval emelik ki a tisztítógömböt. Alig hihető, de tény, hogy az 1620 milliméter »évleges át­mérőjű cső tisztításához használt műanyag gömb több mint 1,5 méter átmérő­jű és a súlya közel van a 2 tonnához. A tisztítóállomá­sokon emelik ki azt a tekin­télyes mennyiségű szennye­zőanyagot is, amit a gömb a csőben való előrehaladása során maga előtt tolva ösz- szegyűjt. Ezerötven perc a biztonságéit A Növényolajipari Vállalat győri gyárában az idén befejeződik a negyvenhárommillió forint ^ értékű beruházás. A rekonstrukciót követően a két üzem éves termelési értéke meghaladja > Április—május! Hagyo­az egymilliárd forintot (MTI-fotó — Matusz Károly felvétele — KS) ' mánnyá vált, hogy ez a > két hónap az, amikor fo­wwaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaA kozott vizsgálatot tart a rendőrség biztonságunkért! Április közepén a Vo­lán 8. sz. Vállalat a Bé­kés megyei Rendőr-főkapi­tánysággal közös közúti el­lenőrzést végzett a megyé­ben. 4.30 órától 22.00 óráig két műszakban 8 közúti el­lenőr, 55 nyílt rendelettel rendelkező dolgozó 19 cso­portban teljesített szolgála­tot. Paplankészítő asszonyok Még ötéves múltra sem tekinthet vissza a Fővárosi Ruhaipari Vállalat szeg­halmi paplanüzeme, ter­melési értéke azonban már a vállalaténak egyharma- dát adja. Az 1977. évi 76 millióval szemben az idei tervben 92 mililó forint ér­tékű áru előállítása szere­pel. Az itt gyártott termé­kek iránt nagy a kereslet, ez indokolja a 21 százalé­kos termelésnövekedést. Azok. az asszonyok, akik itt dolgoznak, először kerültek üzembe. A 95 lány és asz- szcmy néhány évvel ezelőtt még hírből sem ismerte a paplantűző gépeket. Háztartásból az Szembe A telep megtekintésére Unyatyinszki Évával, az üzem vezetőjével indultunk, s végigkísértük a paplan­gyártás menetét. Hangya József né feladata, fake­retre feszíteni a paplansely­met. Füzesgyarmatról jár ide dolgozni. — Volt ezelőtt más mun­kahelye? — Nem, hiszen négy gye­rekem van, s míg kicsik voltak, sok elfoglaltságot jelentett a gyerekek ellátá­sa és a ház körüli munka. Most, hogy nagyobbak — ikergyermekeim hatévesek, a másik kettő tizenéves — sokat segítenek, s így most- már én is dolgozhatok. — Mit szól ehhez a csa­lád? — Hát, bizony hiányzik nekik az anyai gondosko­dás, de igyekszem mindent elkészíteni és utána indu­lok a munkába Persze szükség van a pénzre is, szeretnénk előbbre jutni, s a nemrég felépített családi ház még nincs teljesen be­rendezve. — Hogyan jár be Füzes­gyarmatról? — Most már van busz­járat, s így a délelőtti és délutáni műszakban dolgo­zók kényelmesen hazajut­hatnak otthonukba a nyolc óra letelte után. — Az üzem létrejöttekor a Volán autóbuszjáratokat állított be Füzesgyarmat, Csökmő, valamint Szegha­lom között — mondja kí­sérőnk. — Ezek évek óta menetrend szerint közle­kednek. Mi úgy oldottuk meg a munkarendet, hogy egyik műszakban a csök- mőiek, másik műszakban a füzesgyarmatiak legyenek együtt. Betanított „szakmunkások” Minden itt dolgozó beta­nított munkás. A betanulá­si idő három hónap, azután mindenki teljesítménye után kapja fizetését. A pap­lant gyártó munkásasszo­nyok az évek alatt meg­tanulták a szakmát, szak­szerűen végzik a nem is könnyű fizikai munkát, mégsem kaphatnak szak- munkás-bizonytíványt. Azért nem, mert hazánkban a paplankészítést nem is­merték el szakmának. A fővárosi vállalat és a szak- szervezeti bizottság bead­ványt küldött a miniszté­riumhoz, hogy fogadja el a paplangyártást szakmá­nak. A szeghalmi gyár és más paplant gyártó üze­mek is kezdeményezték, hogy indítsanak szakmun­kásképzést. Ezt a sajátosan nehéz fizikai munkát, me­lyet többnyire csak nők vé­geznek, nem is könnyű megtanulni. Ebben a gyárban is van­nak félautomata és automa­ta gépek. Az egyik automa­ta gép- mellett Sebestyén Mihályné sürgölődik. ö már a fakeretre feszített paplanselyemmel borított vattabélést teszi a gép alá, amely a díszítővarrásokat tűzi a termékre. Sebestyén­né a házi munka, a jószág­nevelés után, pár év alatt megtanulta a szakszerű munkát és nagyon jól érzi magát az üzemben. Elége­dett a munkával, a kerese­tével egyaránt, de bizonyo­san ő is szívesen beállna a sorba a szakmunkás-bizo­nyítványért. Az oklevél megszerzése anyagiakban is sokat jelentene az itt dol­gozók számára, hiszen je­lenleg 2500—3000 forint a legmagasabb kereset. A kártolóban özv. Kóti Gyuláné a nagy vattabálá­kat egyedül, kézzel emeli le a felhalmozott kazalból, s kisebb darabokban rakja a gépbe, amely fellazítja, szétszedi és a vatta innen kerül feldolgozásra. — Nagyon nagy itt a por. Ártalmas ez az egészségre? — Igen, hiszen minden pillanatban érzi az ember, hogy a szempillája telerakó­dott porral, s füle, szája sem kivétel. De ez az üzem már zuhanyozóval együtt épült. Ez szinte természe­tes, hiszen munkakezdéskor ruhát cserélünk, a munka­idő végén pedig lezuha­nyozhatunk és tisztán, frissen mehetünk haza. A vállalat és az üzem ve­zetői számítottak arra, hogy az eddig háztartásban dolgozó asszonyok hosz- szabb ideig tanulják majd ezt a munkát. Az eddigi évek alatt az üzem már túljutott a tanulóidőn. Ezért is ha­tároztak úgy, hogy 21 szá­zalékkal növelik a terme­lést. Pehelypárna, pályabetét — Hányféle paplant gyár­tanak ? — kérdezem Unya- tyinszki Évától. — Gyermek-, normál- és nagyméretű paplanokat. Csinálunk pehelypámát, -paplant és pólyabetéteket tó. Az üzem indulásakor nekünk is tanulni kellett a különböző műveleteket, és ma már elérkeztünk oda, hogy egy hónap alatt 12— 14 ezer paplant gyártunk és az újonnan érkezőket jól dolgozó betanítottmunkás- asszonyaink segítik a beil­leszkedésben. Az üzemben tett látoga­tás meggyőzött arról, hogy a munkásasszonyok szíve­sen végzik munkájukat. Csupán az a kérdés, med­dig kell betanított munkás­ként dolgozniuk. Az itt szerzett tapasztalatok arról tanúskodnak, hogy munka­kedvük nemcsak erre a napra szól. Számadó Júlianna Alig hagytuk el a megye- székhelyet, a gyomai Győ­zelem Tsz hat megrakott MTZ-vontatója vonult előt­tünk olyan szoros egymás­utánban, hogy oda a sze­mélygépkocsival se tudtunk besorolni. A balesetveszély így rendkívül nagy. Sze­rencsére „tiszta volt az út”, szembejövőtől nem kellett tartanunk! Leálltunk. Ok­tatótisztünk elővette a tár­csát, amivel leállásra kérte az első MTZ-t. Egy kis „KRESZ-oktatás”, a gépjár­mű vezetői megígérték: ez­után tartani fogják a köve­tési távolságot! Körösladány. A GF 11— 55 írsz. busz bejelzett a megállóba, felvette utasait. Közöttük volt két ellen­őrünk tó. Így derült ki, a busz sofőrje ezen a na­pon elfelejtette a jogosít­ványát magához venni! Dévaványa. Két autó­busz is „horogra” akadt. Mindkettőnél minden rend­ben volt. Taxist, tehergépkocsi-ve­zetőt, autóbuszsofőrt szon- dáztattunk ! Az eredmény megnyugtató. A szonda egy­szer sem színeződött el. Idézet a vállalat igazga­tójának leadott jelentésből: ... az ellenőrzés során 249 járművet állítottunk meg; 163 tehergépkocsit, 83 autóbuszt, 1 rakodógépet és 2 taxit. ... az ellenőrzést végző csoportok részben a helyszínen intézkedtek, részben a jelentések kikül­dése útján a szolgálati helyvezetőkre bízzák az ész­lelt hiányosságok meg­szüntetését. Béla Vali WAV VAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA AAA\AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA\ \AA* 5 > A Fonottbútor- és Kosáripari Háziipari Szövetkezet az idén mintegy hatvanmillió forint értékben készít különféle bútort. Termékei nyolcvan százalékát tőkés exportra szállítják. J A bútorok alapanyagának egyrészét saját fűztelepükön termesztik. Nádból készítik a ké- nyelmes foteleket (MTI-fotó — Balaton József felvétele — KS) î JEGYZET Kukorica Európa államainak és a két új kontinens mezőgazda- sági növénytermesztésének értékmérőit a búza- és a ku­koricatermesztésben elért eredmények mutatják. Nap­jainkban különösen ez utób­bi növény termesztésében le­hettünk szemtanúi a legna­gyobb változásoknak. Éppen ezért tarthatott nagy érdek­lődésre számot az a közel­múltban elhangzott előadás, amelyet a budapesti Francia Műszaki Tudományos és Tá­jékoztatási Központ és a Magyar Agrártudományi Egyesület Békés megyei szervezete közösen rendezett meg Békéscsabán, a Techni­ka Házában. Meghívott elő­adója dr. Galambos János egyetemi tanár a Kukorica­termesztés Franciaországban című előadásán keresztül mutatta be e fontos növény termesztésének alakulását. Mint előadásából megtud­hattuk, a növénytermesztés eredményeit az utóbbi évti­zedekben rendkívüli mérték­ben befolyásolta két techni­kai tényező: a műtrágyázás és a gépesítés. Franciaország népességét tekintve Nyugat-Európában 4. helyen van, mezőgazdasá­gi területe azonban a legna­gyobb: az 550 ezer négyzet- kilométeres területből csak­nem 60 százalék a művelés alá vont terület. A kukori­catermesztést tekintve Fran­ciaország az európai élvona­lat jelenti, s világhelyzetét tekintve, csak az . USA előzi meg, ahol a növény őshonos. Itt azonban meg kell jegyez­nünk azt is, hogy Ameriká­ban nemcsak hagyománya van a kukoricatermesztés­nek, hanem a növény bioló­giai igényét tekintve, itt a legoptimálisabbak a feltéte­lek. Éppen ezért e két kukori­canagyhatalom között szoros együttműködés alakult ki termesztési és gépgyártási vonalon egyaránt. Vagyis, a francia kukoricatermesztés úgy is tekinthető, mint az amerikai eredmények euró­pai főpróbáinak színtere. Ami a nyugat-európai or­szágban beválik, nagy való­színűséggel használható a magyar mezőgazdaságban is. A magyar kukoricatermesz­téshez jelentős segítséget nyújtottak a francia fajtakí­sérletek és a gépesítésnél a licenc alapján beindult adap­tergyártás. A kukoricatermesztésnél a forradalmi átalakulást az 1950-es években megjelent hibridfajták jelentették. Ezek termőképessége megha­ladja a korábbi fajtákét, el­lenállóbbak a kártevőknek, s jól hasznosítják az öntözést, a műtrágyát. Az igen nagy termésrg képes fajták azon­ban az időjárásra nagyon ér­zékenyek. Ezért felmerült a kérdés, melyik fajtát célsze­rű termeszteni, azt, amelyik egyes években 100 mázsát is ad hektáronként, de a követ­kező évben esetleg csak 10 mázsát. Vagy azt, amelyik a 70—80 mázsát biztosan meg­tenni minden évben. Ennek kutatására alakult meg a 60-as években az IN­RA Franciaországban, majd -az első magyarországi hibrid­üzem is az MTA martonvá- sári kutatóintézetében. Ezt követően a hibridüzemek há­lózata épült ki hazánkban is, hasznosítva az amerikai és európai tapasztalatokat. Mindezek után érthető, hogy miért van olyan nagy jelentősége országunkban a kukoricatermesztésnek, s kü­lönösen napjainkban Békés megyében. A hamarosan tel­jes üzemmel beinduló Gyulai Húskombinát folyamatos üzemeléséhez nagyon sok sertésre lesz szükség, azon­ban ennek egyik előfeltétele, hogy ezt a fontos növényt mind gazdaságosabban, mind nagyobb mennyiségben meg­termeljük. — jávor —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents