Békés Megyei Népújság, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-07 / 106. szám
1978. május 7., vasárnap o Gyümölcskoktél Ki nem szereti a mézédes, vitamindús körtét, vagy a mosolygós őszibarackot? Csákvári Pál is kedveli a gyümölcsöket. Ámbár, nála más ez a ragaszkodás, hiszen keményen dolgozik szentetomyai kertjében azért, hogy a, szépen gondozott fákról minél több termést takarítson be. Persze, számolni is tud ! A pénzzel és a lehetőségekkel egyaránt. Éppen ezért az idei tavaszon is fogta magát és felkereste a megyei ZÖLDÉRT Vállalat orosházi kirendeltségét, mint kiderült, először hiába. A Károlyi utcában kövér, fekete hurkákat vet a sár, néhol fél lábszárig érő víz csillog. A 28-as számú ház kapuját alacsony, zsebrádiót szorongató asszony nyitja ki. Csákvári Pál felesége. B kertben — Jöjjön, az uram a hátsó udvarban szöszmötöl — tessékel beljebb, s kinyitja a veranda lécajtaját. A 67 éves ember lassan felegyenesedik. Lábán gumicsizma, a hosszú kötött mellény alatt kockás ing. Kifakult svájcisapkáját igazgatja, majd megszólal: — Nézze, ez a mi birtokunk — mutat a katonásan sorakozó, virágba borult gyümölcsfák felé. — A két kataszteri holdon megterem a cseresznye, a meggy, a sárga- és az őszibarack, a körte, de van földieper és málna is. Amott zöldell a borsó meg a bab. — Azt írta, a ZÖLDÉRT helyi kirendeltsége nem akart szerződést kötni önnel, azóta mi történt? — Kérem, mi 5—6 év óta mindig szerződünk. Idős, beteg emberek vagyunk. A piacolás már nem nekünk való. Április elsején bementem a városba és le akartam szerződni a várható gyümölcstermésre. A ZÖL- DÉRT-nél viszont azt mondták: éppen tegnap járt le a határidő. Pedig emlékszem, tavaly április 5-én csináltuk meg az írást. Ezért kértem a Népújság segítségét. — Április 21-én ki is jöttek, és elrendeződött minden — folytatja az asszony. — Még 50—50 kiló zöldbabra és zöldborsóra is leszerződtünk. Tudja, valamikor sértve éreztük magunkat, ha szerződéskötésre buzdítottak. Most örülünk neki. így nagyobb biztonságban érezzük magunkat. A gazda az egyik barackfához lép és a virágba ágyazott piciny gyümölcsöt mor- zsolgatja az ujjai között. — Nagy a kockázat, higy- gye el nekem. Látja, ez is elfagyott, csak egy hónap múlva tudom felmérni pontosan, mennyi termésre számíthatok. ■ félreértés Szollár Mihály, a ZÖLDÉRT orosházi kirendeltségének a vezetője kávéját ka- vargatja. — Igen, ismerem az ügyet. Mi azt az utasítást kaptuk a megyei központtól, hogy gyümölcsre a szerződéseket március 31-ig kössük meg. Munkatársaim ragaszkodtak a határidőhöz. — A vállalat főosztályvezetője levelében viszont azt írta, hogy a megadott határidőt ők úgy értették: a lehetőségekhez képest fejezzék be ezt a munkát. Ami nyilvánvalóan nem zárja ki annak lehetőségét, hogy gyümölcsre augusztus végéig ne kössenek szerződést. — Éppen itt volt a félreértés. Bevallom: hibáztunk, amikor ennyire mereven vettük az utasítást. Egyébként figyelmeztettem az ügyintézőket, hogy a jövőben ilyesmi ne forduljon elő. — Milyen embernek tartják Csákvári Pált? — Régóta ismerjük Pali bácsit. Tudjuk, megértjük az ő helyzetét, de azt is látni kell: a szerződött árujának nagy részét a piacon értékesíti. Amit nem tud ott eladni, azt felkínálja nekünk. Általában pontatlanul szállít. Előfordult, hogy a gyümölcs nem felelt meg a szabvány követelményeinek, elvágott körtét akart elsőosztályúként ránk sózni. Egyszóval : a ZÖLDÉRT-et „biztonsági szelepnek” tekinti. — Most mégis ragaszkodik a szerződéskötéshez. — Természetesen, hiszen ő is olvassa az újságot, hallgatja a rádiót. Tisztában van vele, hogy a zöldség, gyümölcs értékesítésében, felvásárlásában új szelek fújdo- gálnak. Ennek ellenére kikötötte: csak úgy szerződik, ha a mindenkori szabad piaci árnál többet fizetünk a termékeiért. B dosszié Csákvári Pál leveszi a szemüvegét és a szín alatt levő gépekhez vezet. — Az embernek kímélni kell magát, még ha sokba is kerül — mondja és meghúzza a motoroskapa indítózsinórját. — Amit itt lát, 33 ezer forint értékű. Nem kis erőfeszítésünkbe került, míg összejött a pénz. Egyikünknek sincs nyugdíja. Az ilyen kertészkedést csak a magunkfajta vénemberek csinálják. A fiatalok mit sem törődnek az egésszel. Rettenetes ez az állandó küzdelem. — Hiszen most már rendbe jöttek a dolgok. — Na, várjon csak — mosolyog sejtelmesen, és leültet az egyik szobában. — Itt van ez a dosszié, benne a leveleim. Tagja vagyok a helyi ÁFÉSZ zöldségtermesztő szakcsoportjának. Tavaly szerződésem volt velük, mégsem vették át a becsomózott zöldséget, azt mondták: ősszel hozzam. Megszámoltam: tizenkétszer vittem be a városba, hiába. A sárgarépát és a céklát késedelmesen ugyan, de megvették. Ekkor mondtam nekik: adjanak késedelmi kötbért, ehhez jogom van. Azt válaszolták: ha kifizetik azt a 150— 200 forintot, mást is követelek. Olvassa el a járási-városi Népi Ellenőrzési Bizottság levelét: azt tanácsolják, hogy pereskedjek. Voltam már a SZÖVOSZ-ban is emiatt. — Ne haragudjon, de a ZÖLDÉRT-nél úgy tudják, hogy piacolni is járnak. — Volt náluk is? — néz rám meghökkenve. — Amit nem vesznek át, kénytelen vagyok eladni valahol. Hogy keverem az árut? Szerencse dolga ez is. Ha kifog az ember egy kötözködő átvevőt, megnézheti magát. A körtével volt ilyen esetem. Nem vették át elsőosztályúként. Utána még meg is köszöntem a jószívűségüket, hiszen 4,50 helyett 10 forintért adtam el kilóját a piacon. Búcsúzáskor felírja a nevem a dosszié sarkára ... B kocka — Van-e értelme a szerződéskötéseknek a zöldség-, gyümölcskereskedelemben ? — Ha betartják, feltétlenül — hangsúlyozza a kirendeltségvezető. — Tavaly 1280 vagon szerződött árut vettünk át, nyolc százalékkal többet a tervezettnél. Az idei számok minden eddigit felülmúlnak. Ha pontos lesz a teljesítés, 1848 vagon zöldséget, gyümölcsöt vásárolunk fel. Kétségtelen, az elmúlt évben nem éltünk a kötbérezés jogával. Ez a tény, úgy gondolom, az egész országban a szerződéses fegyelem lazulásához vezetett. Az idén ez másképpen lesz. Mindezt őszintén- elmondtuk a termelőknek, és a többség meg is értette. A garantált árak, az értékesítési biztonság a termelés ügyének hathatós előmozdítása, reméljük meghozza az eredményt. Ehhez persze pontosan tudni kell, hol, mikor jelentkezik a kínálat. — Az 1977-es esztendő intő példa is lehet. — Természetes, hogy mindenki levonta a megfelelő tanulságot. A zöldség-, gyümölcsforgalmazás dzsungélé- ben csak úgy lehet rendet teremteni, ha létrejön az érdekek harmóniája, és a jogok mellett mindkét fél a kötelességeire is odafigyel. Ugyanis fordult a kocka. A tavalyi fogalmazás, miszerint minden megtermett zöldséget, gyümölcsöt át kell venni, emígyen módosult: minden szerződött áru fölvásárolandó. A többi terméket pedig akkor kell fííeg- venni, ha arra szükség lesz. Ez a példa is mutatja: a zöldség-, gyümölcsforgalmazás gondja még nem oldódott meg teljesen. Olyan ez, mint a kívánatos gyümölcskoktél, amely a megfelelő ízesítés hiánya miatt keserű is lehet. Ezért szükséges már most a helyi sajátosságokhoz idomuló helyes döntéseket meghozni, a szerződéseket pedig fegyelmezetten betartani! Seres Sándor Tótkomlósi mérleg A Tótkomlósi Vegyesipari Szövetkezet az idei első negyedéves tervét 103 százalékra teljesítette. E mutató mellett ide kívánkozik az is, hogy az exporttervüket az elmúlt esztendő első negyedéves tervéhez viszonyítva 46 százalékkal túlteljesítették, amely 8,8 millió forint árbevételben realizálódott. A négyprofilú szövetkezet üzemrészei közül a textilruházatiak hozták a legjelentősebb árbevételt. Csaknem 15 ezer fiú és leány gyermekkabátot szállítottak a Szovjetunióba mintegy 7 millió forint értékben. Mindezek mellett egymillió forintért a belkereskedelemnek is szállítottak a kabátkáikból. A vasipari üzem több mint egymillió forint értékben küldött a weimariaknak a burgonyafelszedő gépekhez alkatrészeket. Emellett holland megrendelésre 25 darab szakaszos működésű mezőgazdasági szénaszállító kocsit gyártottak. Mint eredményeikből látható, az ez évre tervezett 24 millió forintos exporttervük több mint harmadát az év első három hónapjában teljesítették. A debreceni botanikus kert pálmaházában 28 Celsius-fokos melegben érik a banán. A 6—7 hónap alatt beérő gyümölcsöt májusban „szüretelik” (MTI-fotó — Oláh Tibor felvétele — KS) Mi lesz a gyenge tsz-ekkel? Beszélgetés dr. Oláh József TESZÖY-tltkárral \ Körösök völgyében — a megye földjeinek felen mintegy 134 ezer hektáron 48 termelőszövetkezet gaz dálkodik. Nem egyforma sikerrel. Minden 100 forint nyereségből 83-on ugyanis 21 tsz osztozik. A másik 27 szövetkezeti kollektíva erőfeszítéseinek a jutaléka pedig ezen százasok mindegyikéből mindössze 17 forint. Ez utóbbi tsz-ek körében található a megye összes veszteséges közös gazdasága, illetve azok a szövetkezetek, amelyek erőforrások híján képtelenek a kiegyensúlyozott fejlődésre. Mi lesz velük? A válaszadásra a Kolosok Vidéke Területi Tsz-Szövet- ség titkárát, dr. Oláh Józsefet kértük meg, aki elöljárójában elmondta, hogy a végleges megoldást a szövetség munkatársai együtt keresik az érintett tsz-ek szakembereivel, s épp ettől az évtől indítottak átfogó programot azzal a céllal, hogy a Körösök völgyét végre a veszteségmentes gazdálkodás övezetévé tegyék. Termelési körzetekben — Veszteséges tsz-einkben szinte kivétel nélkül a kedvezőtlen adottságokat jelölik meg a bajok forrásaként. Ugyanakkor hivatalosan csak egy közös gazdaságunkról ismerik el, hogy mostoha sorsú. Jogos-e a többiek felszólamlása? — Hadd kezdjem a feleletet egy kicsit távolabb a kérdés témájától. Szövetségünk területén a termelőszövetkezeteket jól elhatárolhatóan két nagy csoportba lehet sorolni. Az egyik csoportba tartozók megfelelő anyagi eszközökkel és szellemi tőkével rendre teljesítik gazdasági feladataikat. A második csoportba tartoznak azok a tsz-ek, amelyek közvetlenül a Körösök völgyének földjeit művelik. Ennek a zárt tájegységnek 26 szövetkezetéből 21-ben állandósultak azok a feszültségek, amelyek ellene hatnak a fejlődésnek. Az utóbbi 4—5 évben ezek a gazdaságok jelentősen elmaradtak a másik csoportbeliektől, az aszály és a belvíz itt szinte minden gazdasági évben károsít, a talajok vízgazdálkodása nagyon rossz, az itt települt községekben az infrastruktúra színvonala alacsony, közúti és vasúti fővonaltól távol esnek. Mindez közrejátszik abban, hogy a nagyüzemi méretek kialakulásával egy időben a nagyüzemi termelés nem hozta az elvárható eredményeket. — Ezek valóban olyan meglevő kedvezőtlen adottságok, amelyek eleve meghatározzák az itt élők, termelők sorsát. — Ezt sem lehet ilyen kategorikusan kijelenteni. Azokban a termelőszövetkezetekben ugyanis, ahol a vízrendezést követte a talaj- javítás, majd a mélylazítás, ott a növénytermesztés hozama például két-háromszo- rosára nőtt. Itt megemlíthetnénk Füzesgyarmat, Bu- csa és Szeghalom példáját. Megállapítható, hogy a tájegység tsz-eiben a visszavisszatérő mérleg- és alaphiányt elsősorban a komplex melioráció hiánya okozza, ennek a következménye az eszközszegénység, a növénytermesztés alacsony színvonala, ebből fakadóan az egy hektárra jutó átlagon aluli állatszám és a szakemberek állandó fluktuációja. A kiutat kereső mélyreható elemzés mutatta meg, hogy tájegységünkön a területi elhelyezkedés, a hasonló adottságok alapján termelési gazdálkodási körzeteket alakíthatunk ki, s így köny- nyebb megtalálni annak módját, hogy az adottságokhoz alkalmazkodva, gyorsabb ütemben növeljük a termelés hatékonyságát, másfelől pedig minél előbb változtathassunk a kedvezőtlen körülmények között gazdálkodó termelőszövetkezetek helyzetén. Patronálási mozgalom — Az utóbbinál maradva, az elmondottak alapján úgy tűnik, hogy a megoldás matematikai képlete a következő: vízrendezés + talajjavítás + mélylazítás. — Azt hiszem, ez csak a leegyszerűsítése a dolgoknak. A termelőmunka eredményességének javításához a meglevő termelési szerkezetből kell kiindulni. Mert elsősorban ezt kell az adottságokhoz igazítani. A Körösök völgyében legfőbb gazdálkodási ágazat a növény- termesztés. Az állattenyésztés szintje ennél alacsonyabb. És érdekes módon, a közgazdasági indokoltságnál jóval kisebb a jelentősége az alaptevékenységen kívüli üzemágaknak. Részleteiben erről csak annyit jegyeznék meg, hogy ebben a térségben a búzának, a napraforgónak és a káposztarepcének mindenképpen előnyt kell adni a kukorica és a cukorrépa rovására. Az állattenyésztésben a természeti tartási feltételek elsősorban a juh- és szarvasmarha-tenyésztésnek kedveznének, ennek a fejlesztése azonban rendkívüli állóeszköz-igényes, ugyanakkor a szóban forgó termelő- szövetkezetek egy-két kivételtől eltekintve igen alacsony eszközellátottságúak. Nyolc közös gazdaságban a bővített újratermeléshez szükséges anyagi feltételek sincsenek meg. Mfsírleti jelleggel — Ezzel most megint a kezdőponthoz jutottunk vissza. Ahhoz a kérdéshez, hogy mit lehet tenni ezekben a tsz-ekben? — Sok mindent és több szinten is. Kezdjük azzal, amit maguk a szövetkezetek tehetnek. Említettem már a termelési, gazdálkodási körzeteket. Ezekben a körzetekben a termelési technológiák egyeztetésével a kellően ki nem használt eszközök közös igénybevételével a termelési szerkezet átrendezésével, a fejlesztési elképzelések összehangolásával, szakosodásával lehet továbblépni. Ezzel egy időben nagyon sokat várunk a most megszervezett patronálási mozgalomtól, amelynek lényege, hogy a jobb üzemekben szerzett termelési tapasztalatokat a gyengébbeknél is kamatoztassuk. Ez lehetővé teszi a tájkörzet szellemi energiáinak teljesebb körű hasznosítását is. — Most már meg úgy tűnik, hogy a tsz-szövetség keretein belül képesek minden gondot megoldani. — Erről sajnos szó sincs. Hadd emlékeztessek arra, hogy az elmúlt esztendőben képződött 200 millió forint fejlesztési alapból 21 termelőszövetkezet 160 millió forinttal részesedik, a további 27 tsz-ből 6-nál egyáltalán nem gyarapodott a fejlesztési alap, 9-ben pedig nem érte el az egymilliót a képződő összeg. Ez azt jelenti, hogy az előbbiekben felsoroltak csak akkor vezetnek célra, ha meghatározott külső segítségre alapozódhatnak. Gondolunk itt például arra, hogy az átmeneti egyedi támogatáson túl az előbb már említett 8 „szegény” termelőszövetkezet és még további 13 közös gazdaság a komplex meliorációhoz, a gépállomány feltöltéséhez, az állattartótelepek rekonstrukciójához hosszú lejáratú hitelt kaphatna kis kamattal. De jó lenne, ha a szakemberek letelepedését elősegítendő nagyobb községekben és városokban állami lakásokat vehetnének igénybe ezek a szövetkezetek, többek között. — Van egy olyan közgazdasági elv, hogy a pénzt ott kell befektetni, ahol az a leggyorsabban és a legbusá- sabb haszonnal térül meg. A szövetségnek a külön támogatásra vonatkozó elképzelései hogyan egyeztethetők össze ezzel az elvvel? — Szerintem egyfelől a mezőgazdaság kivétel, mivel a népgazdaságnak szüksége van a legrosszabb földön előállított termékekre is, másfelől pedig ez a körzet bizonyos ellenértéket is adhatna a külön támogatásért. A hat termelési gazdálkodási körzetünk — amelyből 3 a jobb adottságú területeket fogja át, 3 pedig a kedvezőtlenebb természeti körülmények között fekvőket, csaknem azonos nagyságban — országos modellje lehetne a táj tervezésnek. Továbbá, a két tájegységre osztott hat körzet kísérleti alapja lehetne a természeti erőforrások jobb kihasználását, a szabályozó rendszer további finomítását szolgáló felméréseknek, kutatásoknak — mondotta befejezésül dr. Oláh József. Kőváry E. Péter
