Békés Megyei Népújság, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-31 / 126. szám

1978. május 31., szerda NÉPÚJSÁG HÉT FILMJEI Rint Tin Tin, Amerika életmentő kutyabálványa ; Lassie, „aki” Eric Knight re­gényéből kelt életre; Trigger, a gyorsaságában legyőzhe­tetlen paripa; Ásta, a min­dent felforgató szobakutyus; Flipper, a világ legokosabb delfiné; Francis, a beszélő szamár, valamennyien felejt­hetetlen, kedves állatok, ők a közelmúlt legnagyobb ál­latsztárjai. A róluk készült filmekben, világsztárok tár­saságában látjuk őket június 1-től 5-ig a békéscsabai Bri­gád moziban. A film alkotói 960 játékfilm, 400 rövidfilm és híradófilm legizgalma­sabb, legmulatságosabb, leg­jellemzőbb jeleneteiből vá­logatták a filmrészleteket. A Tappancsok, mancsok, áll­kapcsok című amerikai film szereplői : Charlie Chaplin, Roy Rogers, Bob Hope, Tom Mix, William S. Hart, Eliza­beth Taylor, Cary Grant és még sokan mások. Gyakran szerepel film­színházainkban manapság francia filmvígjáték. Legkö­zelebb a békéscsabai Sza­badság moziban láthatjuk a Már ez is probléma? című filmet június 1-től 7-ig. A kissé morbid alapötletű film sok mulatságos pillanatot szerez a nézőnek, s a jó szó­rakozásban nem kis része van a két kitűnő színésznek, Jean Lefebvre-nek és Anny Duperynek. A svéd filmek kedvelői­nek egy jó hír: a békéscsa­bai Terv mozi június 1-től 3-ig este fél 8-tól vetíti a Drága John című filmdrá­mát. — Egy kedves majom a filmsztárok között a Tappancsok, man­csok, állkapcsok című amerikai filmben Mai tévéajánlatunk: Munchausen Fantáziaországban A nagyot mondó, mesélő­kedvű, füllentő ember ked­velt alakja az irodalomnak. Münchausen báró — a mi Háry Jánosunk „rokona” — históriáját Gottfried August Bürger teremtette meg. Pe­dig valójában Raspe angol író nevéhez fűződik, Bürger csak lefordította, s ellátta a hőst néhány olyan tulajdon­sággal, amely világhírűvé tette a báró ágyúgolyón ülő, cifra ruhában repülő, paró- kás alakját. A ma este 21 órakor kez­dődő tévéjáték megtartva a füllentő hős figuráját, sza­badon kezelve a cselek­ményt, eljuttatta Fantázia­országba, ahol harcba kezd az elbürokratizált gépezet ármányai ellen. Münchausen szerepében Bodrogi Gyulát látják. To­vábbi szereplők: Béres Ilo­na, Káldy Nóra, Sáfár Ani­kó, Inke László. TÓTH BÉLA: Legendák a lóról 25. Hanem, hogy így mutatom én húsz embereimnek a sze­lídítő iskolát, veszem észre, hogy Szepi is ott áll, ide­szánt ötven katonájával, for­dítja nekik szóról szóra moz­dulataimat. Gondolom, jól is teszed, pajtás. Lehet itt öt­ezer katona alá való cocó, mire azt én húsz emberem­mel elkészítem, a török még egy Temesvárt fölépít elle­netek. Na, hogy így megmutattam az első napi tudnivalókat, csak neki árkányozgatják embereim is magukat a szemmel választott csikó­ságnak. Teszik olyan szé­pen, ahogy tulipán nyílik a szemünk láttára, ha fölkel a nap. De nyugodtan ám, embe­rek! Nem ám, hogy neki­esünk, mint bolond tehén a fiának. Érző lelkek ezek. Az ember hamarább eltűri a gorombaságot, mint a ló! A ménest egyszerre négy em­bernél több ne környékezze! Megfutnak izgalmukban, me­hetünk utánuk, míg állásra verjük őket. Négy ember négyfelé osztja a csapat fi­gyelmét, jobban boldogulunk. De az én embereim, mintha vadászaton lennének, olyan szenvedelmesen merülköznek a lófogó játékba. Egy legényem, Sévity Lázó indul a lócsapatnak, de üres kézzel. Mondom, árkányra, Lázó, hova mégy puszta kéz­zel? De nem szól, csak int, ahogy szimatra indult ku­tya legyez vissza farkával gazdája szavára, ha elfogja a buzgalom. Lessük aztán Lá­zót. Hátulról támadja meg a választott csikót, mint a far­kas. Mire az horkanna egyet ijedtében, a horkanás után felrúgna, Lázó a ló horgas­inára lépve a hátán terem a szilajnak. Átkulcsolja a nyakát, lábával a hasa alá kapcsol. Teheti, karikalábú, mint akinek hordón szárítot­ták a gatyáját. Kivágódik a csordából, ahogy szikra röp­pen az éjszákai rőzselángok- ból. Kapitány Korbász is csak föltaszítja fejebúbjára fa- zéknyi csákóját, a térdét ve­I. gyulai zenei verseny Tizenkét szonátapár versengése ■* —' Gyula város Tanácsa, a Békés megyei Tanács műve­lődésügyi osztálya, a KISZ Békés megyei bizottsága, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola és a gyulai Erkel Ferenc Állami Zeneiskola közös rendezésében idén elő­ször kerül sor a három na­pon át folyó rangos I. gyu­lai zenei versenyre. A zenei vetélkedőre hegedű-zongora szonátapárok nevezhettek be, és ezen belül is csak a Zeneművészeti Főiskola Ta­nárképző Intézet budapesti, szegedi, debreceni, győri, miskolci és pécsi tagozatá­nak hallgatói. Az eseménysorozat június 2-án délelőtt 10 órakor se­lejtezővel kezdődik, majd délután 5 órakor a döntő első fordulójára is sor ke­rül. Június 30-án délelőtt 11 órakor a program a döntő második fordulójával folyta­tódik, míg június 4-én 10 órakor az Erkel Ferenc Mű­velődési Központban adják át a díjakat, s a versengés­ben legjobbnak bizonyuló szonátapárok gálakoncerten is bizonyítják zenei felké­szültségüket. Az eseménysorozatnak a gyulai Erkel Ferenc Zeneis­kola ad otthont. A versen­gés rangját az előkelő ösz- szeállítású zsűri részvétele is emeli. Az első gyulai zenei verseny díszelnöke Kadosa Pál Kossuth-díjas kiváló művész, a Liszt Ferenc Ze­neművészeti Főiskola tan­székvezető professzora lesz, a héttagú zsűri elnöke Ko­vács Dénes, Kossuth-díjas kiváló művész, a főiskola rektora, tagjai pedig; Hidy Péter Liszt-díjas koncert­mester, Szenthelyi Miklós hegedűművész, Jandó Jenő és Kiss -Gyula Liszt-díjas zongoraművészek, Váry Fe­renc zeneszerző és Herbály András, a gyulai zeneiskola igazgatója. A kétévenként megrende­zésre kerülő zenei verseny ötlete a Réti házaspártól származik, akik alapítvá­nyukkal hosszú időn át kí­vánják biztosítani a ver­senyen részt vevők értékes díjazását. A zenei találkozó a jövő zenepedagógusainak kíván emlékezetes indíttatást és segítséget adni a pálya­kezdéshez. ri, s mondja az ebedeussát, az ebedeussát az anyjának is neki, de egy pimasz tyirmok ez, te, halljátok, mint az ör­dög! Háj, háj, tyirmokom, tyirmokom (gyermekem), ilyenek lopdosták Kecskemé­ten is a csikójainkat! Még gatya se volt rajtuk. Hogy hívják ezt a tyirmokot? Nem ő volt a tolvaj? De ha ki­tapintom, huszonöt naponta a hátsó fertályára, de utána magasra akasztom, annyi bi­zonyos ! De Korbász is inkább örö­mében beszélt, mint harag­jában, hisz süvít Sévity olyan pompázatosán a pusz­tában, alig győzzük szemmel tartani. Már birkányi alakot mutat csak, aztán kutyái nagyságában távolodik, s el­fogy fecskényire, míg kitű­nik látásunkból. Ló, lovas egyben. Rágombolta magát, fejét a nyakára szorította. Tudtam a titkát. Tényleg ló- lopók fogásai ezek. Áhogy a karjával elöl megkulcsolja a ló nyakát, úgy szorít egy kicsit a légzőcsövön. Nem erősen, mert ha hirtelen szo­rítja el a levegőt, bukik a ló akkorát, a lovas is repül. Csak szedjük mi árkányra a többi gyalog emberrel a csikóságot, ki butább, ki okosabb, olyan eredménnyel. Ahogy rátalál ló a gazdá­jára, olyan sebességgel. Már a katonák is nekiké­szülődnek, harminc ló is jár­ja körben az erejét, jön Sé­vity visszafelé a táltoson, de nem hogy tajtékban, össze­vissza zúzva, de mint a Politika és közművelődés A könyv szerelmese Az állami gazdasági igazgatók tanfolyamán 1952-ben, az alsó sorban jobbról az első Mol­nár János A veterán Molnár Jánost sokan ismerik a megyében, otthon Gádoroson pedig mindenki. Tudják, hogy két szenvedélye volt mindig, s maradt is a mai napig: a politika és a könyv. Legjel­lemzőbben e kettő vonult végig az életén, s mint mondja, hol az egyik, hol a másik erősítette egymást. Ehhez még azt is hozzá kell fűzni, hogy nem magányos olvasó volt, aki csak élvezi, raktározza mindazt az isme­retet, amit a könyvekből tanult, hanem akár a politi­kában híveket szerzett az eszmének, éppúgy lett az olvasás propagálója, s a könyv terjesztője is. Mikor a harmincas évek legelején megalakul a köz­ségben a szociáldemokrata párt, ő is ott van az első tagok közt. Ekkor már meg­barátkozott a könyvekkel, a szépirodalommal, de itt az elvtársak másfajta olvas­nivalót adnak a kezébe. Et­től kezdve hozzá is eljut rendszeresen a kézről kézre járó felvilágosító propagan­daanyag; a Népszava, s olyan könyvek, mint a Welt- ner Jakab írásai a Milliók ■ pompaló, pici francia tipe- £ gésben jön az a vasderes, ■ Sévity áll a fara dombján, £ karban összefonva a keze. £ Hát csak elámultunk. Kor- £ bász kiabált. E — Nekem nem mutatvá- £ nyos lovak kellenek! Meg : vagyok értve? Katonaló! £ Nem bűvészetek! Szemfény- £ vésztők, hipnotizőrök, lótol- £ vajok! Felakasztatlak, négy- ! rét vágatlak benneteket! — £ Sévity nem tudta, hogy Kor- £ bász örömében rikoltoz, de ; az is lehet, volt mért féltse a £ bőrét, tán valóban ő is ott I volt a kecskeméti lólopok £ között. Leugrott a lóról, s £ egy földön heverő nyerget 5 megfogott, megszagoltattn ; lovával a terhelő hevedert, S meghúzta a csatlón, fejére a £ zabláskantárt, hajtószárat, £ odavezette Korbász elé, s S megkínálta vele, ahogy Mar- £ siglit kínálták körülállói egy £ pohár borral. Még egy kicsit ! meg is hajolt hozzá. Az rá- £ vágódott hatalmas testével, a £ csikó állta, ahogy próbált £ régi csataló. Korbász nem £ hitt benne. — Nekem sereglovak kel- £ lenek, nem fölfújt hólyagok £ Biztosan bilindekmagot ettél • vele! — Kapitány uram, ebben £ orvosság annyi sincs, mint i énbennem bor! De a tudás, 5 meg a parancsértés már ben- J ne, s ki is tart dögrovásáig, i Tudom, a mi fejünk nem • sokat ér, de a fejemmel ke- £ zeskedem, hogy ez már kéz £ alá értő. (Folytatjuk) egy miatt. Ekkor ismeri meg a Zola-regényeket és sor­ban a világirodalomból azo­kat, amiket az emberiség felrázására szántak a szer­zők. De már nemcsak a kölcsönben kapottak útján, hanem maga is elkezd vásá­rolni. Az egyik Pestre szakadt falubeli, amikor felment hozzá, két alkalommal is el­vitte a Vasmunkás otthon­ba, ahol végignézte a könyv­tárt, s kiírta magának, mit vesz majd meg sorban, ahogy a pénze engedi. Az­tán antikváriumra talál, ahol később is sokat vásá­rol, már nemcsak magának, hanem a Polgári Olvasó­körnek is, amelynek előbb évekig tagja, majd könyvtá­rosa lesz. Ez ad igazán tá- gabb lehetőséget, hogy több embert elindítson az olvasásra. Bár itt csak óva­tosan lehetett a szokott falusi könyvtár állományán változtatni, azért megpró­bálja, hogy Jókai, Mikszáth, Gárdonyi mellett Móricz Zsigmond, Móra Ferenc, Tömörkény István egy-egy könyvét is kézbe adhassa. Közben a mozgalomban hozzájut a Futóhomok-hoz, Erdei Ferenc szociográfiai művéhez, és Féja Géza Vi- harsarokjához, melynek pe­re országos vihart kavart. Mindkettő megrázza, akár­csak Illyés Gyula alkotása, a Puszták népe. A gádorosi szocialisták kapcsolata az orosházi és hódmezővásár­helyiekkel, a látogatások és beszélgetések tovább széle­sítették látókörét. S ekkor már járatja a szociálde­mokrata párt tudományos folyóiratát is. De amit nem tanácsos a szobában a köny­vespolcon tartani, az jó helyre el van rejtve, nem is találták meg egyiket sem házkutatáskor a csendőrök. Elvittek ugyan 11 könyvet, de azokból, amit igazán fél­teni kellett, egyet sem. Aztán elérkezett 1944. ok­tóber 6-a, amikor Gádoros felszabadult, s hamarosan létrejött a Magyar Kommu­nista Párt a községben is. Molnár János az elsők közt van. Helyet kap a vezetőség­ben, ifjúsági felelős lesz, az ő feladata a MADISZ megalakítása. Ezzel párhu­zamosan két könyvtárat szervez, a pártét és az ifjú- ágét. összeszedi ami negmaradt a falu több könyvtárából és igyekszik megmenteni, amit csak tud az uraságiakéból. Később ez a két könyvtár Nép­könyvtárrá alakul. Az ösz- szegyűjtött könyvek gya­rapodnak is, mert a fel­szabadult országban gyor­san megindul a Szikra Nyomda és megjelennek az első magyarra fordított szovjet művek: Lenin-köny- vek, és egy-két szépiroda­lom : Vaszili j Groszmann novellái és Ilja Ehrenburg háborús élményei. S bekerül­nek nemcsak a pártkönyv­tárba, de sajátjába is, olyan könyvek közé, mint Solohov Csendes Don-ja, amelyhez a negyvenes évek elején jutott hozzá. Egy éve a falu párttitká- ra már, amikor 1947-ben ugyanerre a tisztségre viszi el a párt Szeghalomba, s onnan csak 1949 végén jön haza, de nem sokáig van Gádoroson, mert az állami gazdaságok indulásával Zsa- dányba helyezik igazgató­nak. De mint annyian má­sok, néhány év után új fel­adatot kap, hazajön 1953- ban és a termelőszövetke­zet párttitkára lesz, egy év­re rá elnöknek választja a tagság. A tsz erős, az 1956- os események nem rendítik meg, csupán kevesen léptek ki, a többiek, szinte az egész tagság szilárd maradt, és minden értéket megmentet­tek. ö azonban egy év múl­va beteg lesz, s lemond, csak könnyebb munkát vál­lal. ötvenhét nyarán a tanács­elnök a községi könyvtár rendbehozásával bízza meg, újból csak elölről kellett kezdeni, mert az ellenfor­radalom alatt széthurcol­ták a könyveket, összesze­di, kér Orosházáról, és kap is 100 kötetet, s ezzel elin­dul a vasárnap délutánon­kénti kölcsönzés, amit tár­sadalmi munkában végez. Aztán évenként egyre gya­rapodik az állomány, mert a tanács is ad anyagi se­gítséget, így már szerdai napokon is nyitott könyv­tár várja az olvasókat. S ahogy már több ezer kötet­tel rendelkezik, a társadal­mi munkásból függetlenített könyvtáros lesz 1963 nyarán. A világ legboldogabb em­bere, végre a munkája is a könyvekhez köti, azt csi­nálhatja, ami a passziója. Kalauzol, ajánl, válogat, eligazít, kinek mire van szüksége az apró gyerekek­től az öregekig. örömmel végzi, szeretik, tekintélye van, mindenki tudja, egy életet töltött a könyvek közt. Mikor 1967-ben nyugdíj­ba megy, jóleső érzéssel tá­vozik, megtette a magáét, s volt munkahelye ezután is otthona marad, kedves könyveihez naponta vissza­tér. És munkája elismeré­séül a járási pártbizottság 22 napra a Szovjetunióba küldi. Felejthetetlen út, Jal­tától Leningrádig. Vass Márta

Next

/
Thumbnails
Contents