Békés Megyei Népújság, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-31 / 126. szám

1978. május 31., szerda o H lucernamag termesztésének rendszergazdája Sárrét legnagyobb termelője, a Szeghalmi Állami Gazdaság Kilenc község határában összesen 14 ezer 600 hektárt művel meg a Sárrét, s egy­ben a megye második leg­nagyobb mezőgazdasági üze­me, a Szeghalmi Állami Gazdaság. A földek közis­merten rossz minősége miatt itt a növénytermesztés szer­kezetét alapvetően az állat­tartás igényei, szükségletei határozzák meg. Elmondható, hogy ez a gazdaság — gaz­dag hagyományaira alapozva is — jelentős szerepet vállal­hatott az országos hús. és tejtermelési programban. A nagygazdaság kialakulá­sáig, az igazán figyelemre méltó eredmények felmuta­tásáig azonban hosszú és küzdelmes út vezetett. A csaknem 3 évtizedes múlt magán hordozza az egész ál­lami mezőgazdaság fejlődé­sére jellemző jegyeket. A Sárrétnek ezen a jelentős darabján apróbb gazdaságok összevonása után, 1960-tól in­dulhatott meg tulajdonkép­pen a tervszerű termelés. ban ipindig is az állattartás adta az árbevételek 70 szá­zalékát. A juhtartás. múltja ezen a vidéken messzire nyúlik vissza, igaz: a legelő- gazdálkodás csak a hatvanas évek második felétől vesz nagyobb lendületet. Ekkortól nőtt meg a pillangósok vetés- területe és vált mind inten­zívebbé a több mint 600 hektár ősgyep hasznosítása is. Természetesen az állattar­tás nem egyedül .a juhte­nyésztéssel kötötte le takar- ménytermesztésre a szántó kétharmadát. Jelentős volt ekkor már a tehenészet is, amely 1967-ben tehenenkénti éves átlagban már 3 és fél ezer liter tejet produkált. Az igazsághoz tartozik, hogy a halaspusztaitól nem sokban tér el a töviskesi gazdaság sorsának alakulása vált csak az több szempont­ból is megfelelővé. A növénytermesztés szer­kezetének ésszerűsítése együtt járt az állattenyésztés fejlődését akadályozó ténye­zők felszámolásával. A te­hénállományt korszerűen felszerelt, szakosított telep­re koncentrálták, úgy, hogy egyben ,a legelőket is jól hasznosíthassák. A magyar- tarka állomány hagyományo­san tavasztól őszig a legelő­kön tölti napjait. Szólni kell még arról is, hogy Töviskesen tartották korábban is az ország egyik legnagyobb számú juhállo­mányát. Ehhez lehetőséget a kiterjedt legelők teremtet­tek. A szabadtartásra alapo­zott juhtenyésztés kezdetben gyapjút és tejet adott áru­ként. A piaci igények átala­kulásával azonban előtérbe A Szeghalmi Állami Gaz­daság két közvetlen jogelőd üzemében, a halaspusztai, illetve a töviskesi gazdasá­gokban a hatvanas évek ele­jétől alakították ki a nagy­üzemi táblákat, szakosították fokozatosan az állattenyész­tést, egészítették ki a kor kí­vánalmainak megfelelően a nehézgép-parkot. Mindennek eredményeként javulhatott a talajművelés minősége, ami a hozamok növekedését hozta magával, alapul szolgálva az állattenyésztés takarmányo­zási színvonalának emelésé­hez. 4070 liter tej éves átlagban egy tehéntől A ina eredményeit nem is lehet kellőképpen értékelni az előzmények ismerete nél­kül. Mit sem tud ,a Szeghal­mi Állami Gazdaságról az, aki nem ismeri legalább nagy vonalakban a Halas­pusztai és a Töviskesi Állami Gazdaság önálló évtizedét. A Halaspusztai Állami Gazdaság több kisebb gaz­daságból még az állami me­zőgazdaság hőskorában : 1949-ben jött létre, de -szín­vonalas termelésre csak ak­kor vált képessé, amikor 1960-ban összevonták a Vésztői Állami Gazdasággal és kiegészítették a gyapjú­termelő vállalat csórói üze­mével. Az állami gazdaság­nak ez a területe a Körös mély fekvésű vidékéhez tartó, zik. Itt a talajok termőréte­ge sekély, vízgazdálkodásuk rossz Rajtuk csak nagy tel­jesítményű, nehéz lánctalpas traktorok dolgozhatnak. Az állattenyésztés megha­tározó jellegét a szeghalmi gazdaság jobbára éppen a ^ Halaspusztai Állami Gazda­ságtól örökölte, ahol koráb­sem. összevonások és tagosí­tások után, 1953-ban az akasztói és a károlyderéki állami gazdaságok összevoná. sával alakult meg a Tövis­kesi Állami Gazdaság, amelynek földjei a Körös és a Berettyó által határolt térségben feküdtek. A tala­jok kialakulásában különö­sen a Berettyó játszott nagy szerepet. Agyag, agyagos vá­lyog váltakozik itt a löszös üledékkel, de megtalálható a réti és a réti szikes talaj is. Ezt az előbbiekben jellem­zett sajátosságot a vetés, és termelési szerkezet kialakí­tásában csak a hatvanas évek derekától kezdték fi­gyelembe venni és a Szeg­halmi Állami Gazdaság lét­rejöttét megelőző évekre került a hústermelés, ezért az anyajuhok számát hét­ezerről tízezerre növelték. Ez év júliusában pedig meg­kezdhetik egy korszerű, 5 ezer férőhelyes anyajuh­telep építését. A két állami gazdaság összevonására 1970. január 1- vel került sor. Az állatte­nyésztés ezt követően is a gazdaság főágazata maradt. Benne pedig a szarvasmar­ha- és juhtenyésztés a fő meghatározó. Az 1975-ös 3 és fél ezer literről 1976-ra csaknem 3800 literre emel­kedett az egy tehénre jutó tejtermelés. Ehhez természe­tesen szükség volt a tehené­szeti munka mellett a takar­mánytermesztés átszervezé­sére is. Megnőtt a pillangósok ve­tésterülete, korszerűsítették ,a legelőgazdálkodást és az állattartás körülményeit. Alapvetően a tehenészet fej­lődésének vonzataként emel­kedett a hízómarha-értékesí­tés. A húsprogram sikeressé­gének biztosítására külön hízómarhatelep épült és kez­detét vette a húshasznú Hereford-fajta meghonosítá­sa. Export hízó- és pecsenye­bárány értékesítésével ki­emelkedő ágazat a gazdaság­nak a juhászat, .amelynek eredményességét a húster­melés mellett a kitűnő gyap­júminőséget és nyírósúlyt adó fésűs merinók gyapjú­termelése is fokozza. Lucernalisztből 350 vagonnyi készül egy esztendőben Az elmúlt esztendőben egyébként a növénytermesz­tés termelése is megközelí­tette már a nyolcvanmillió forintot. Tudni kell, hogy a Szeghalmi Állami Gazdaság szántójának egyharmadát az őszi kalászosok kötik le, amelyek közül a búza mint­egy 3 ezer hektáron 41,7 má­zsát adott hektáronkénti át­lagban. Hízó- és pecsenyebárány exportra A gazdaság nagy létszámú baromfit tart, intenzív és extenzív formában egyaránt. Évente mintegy 500 ezer a fűmag- és ,a lucernamag- termesztés. Előbbivel a gaz­daság a karcagi alföldi gyep- vetőmag-termesztési táru- lásnak is tagja, s egyben a saját legelőinek fűállomány- javításához is előállítja a szükséges fűmagot. Az 1977- es év egyébként a gyepgaz­dálkodás további fejleszté­sét megalapozó évnek szá­mít a gazdaságban. Mintegy 1400 hektár kapott felülve- tést, 210 hektáron újratelepí­tést végeznek, műtrágyát pedig összesen 2400 hektár­ra szórnak. Köztudott, hogy a szeg­halmi lucernavetőmag-ter- mesztési rendszernek a Szeg­halmi Állami Gazdaság a gesztora. Ennek a rendszer­nek a szeghalmin kívül tag­ja még a Körösi, a Szarva­si, a Hidasháti és a Berettyó­újfalui Állami Gazdaság, il­letve 18 termelőszövetkezet, így ,a rendszergazda szak- tanácsadási, szervező te­vékenysége több mint 6 ezer hektár termőterületre terjed ki. A rendszerközpont egyre szélesedő kapcsolatokat épít ki kutatóintézetekkel és állo­másokkal, így az ÖKI-vel, a mezőgazdasági gépkísérleti intézettel, a mezőgazdasági fajtakísérleti intézettel. a nö­vényvédő állomásokkal. A rendszer 1977-ben új termelési technológiát veze­tett be, melybe egyrészt az előző évek alatt a rendszer­ben szerzett tapasztalatokat, másrészt a kutatóhelyeken szerzett és a gazdaság által kísérletileg kipróbált tudo­mányos eredményeket építet­ték be. A technológia to­vábbfejlesztésére a rendszer- gazda folyamatosan részt vesz a termőhelyi kísérletek­ben és az eredmények el­terjesztésére rendszeresen kiállításokat, bemutatókat szervez. Maga a rendszer 1977-ben eredményes évet zárt. A partnergazdaságok lucernamagból összességében mintegy 43 millió forint ár­bevételhez jutottak. A magtermelés mellett je­lentőségében nem kisebb a lucerna zöld tömegéből ké­szített forrólevegős szárítón előkészített lucernaliszt, amelyből a gazdaság lucer­naüzeme évente 300—350 va­gonnyit értékesít 4—5 millió forint értékben. Mindazonáltal a környe­zeti adottságok és egyéb megfontolások alapján a gazdaság a továbbiakban is az állattenyésztés fejleszté­sét tartja célnak. A fejlesz­tési program következő lép­csője a VI. ötéves tervben megépülő és benépesítésre kerülő 1040 férőhelyes AG- ROKOMPLEX rendszerű tejtermelő tehenészet, ahol Holstein-friz tisztavérű és FI keresztezett állomány termel majd. Illetve a már említett, új anyajuhtelep. Ezzel egy időben természete­sen stabilizálni kell a nö­vénytermesztés eredményes­ségét is. E feladatokhoz, a gazdasá­gos termeléshez a feltételek adottak — a Sárrét e térsé­gében mondhatni: megizmo­sodott az állami mezőgazda­ság — a kisugárzásában is erősödő, fiatal, jól képzett és munkabíró szakmai veze­tés és a gazdasághoz rpind jobban kötődő dolgozói kol- lektíva együttes erőfeszítései, tői függ, mennyiben sikerül ezeket az adottságokat és lehetőségeket kiaknázni. (x) Az ipari növények 14 szá­zalékkal, a takarmánynövé­nyek 47 százalékkal része­sednek a vetésszerkezetben. E körben szót érdemel még Minden igényt kielégítenek a gazdaság újonnan épülő munkahelyi szociális létesítményei HYBRO húsbaromfit nevel­nek, a naposcsibét a nádud­vari Vörös Csillag Tsz kel­tetőüzemétől vásárolják és a meghizlalt baromfit a fel­dolgozó vállalatnak adják át. Az extenzív tartási for­mában még mindig meglevő jó lehetőségeket a gazdaság gyöngyösneveléssel használ­ja ki. Az exportra szállítan­dó gyöngyösöket intenzív előnevelés után a tágas le­gelők juhhodályaiban, alkal­mi férőhelyeken hizlalják. Egy-egy évben 150—250 ezer gyöngyöst értékesítenek így. Az állattenyésztési ágazat termelésértéke az elmúlt esz­tendőben már megközelítet­te a 90 millió forintot, ez a teljes termelésnek ide s tova csaknem a fele. Végered­ményben elmondható, hogy az érték 45—50 százalékát a Szeghalmi Állami Gazdaság­ban 940 tejelő tehén, 498 húshasznú szarvasmarha, 10 ezer anyajuh és 6—700 ezer baromfi termeli. Ebben kü­lön is kiemelkedő a magyar­tarka tehenek 4070 literes át­lagos tejtermelése.

Next

/
Thumbnails
Contents