Békés Megyei Népújság, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-26 / 122. szám

1978. május 26., péntek iZI3UiJI»T‘Td Morzsák Tíz más asszonynak is sok lenne, ami rossz Mari néni­nek kijutott. Sőt, úgy érzi, neki csak rossz jutott ebben az életben. Mari néni 81 éves, amúgy is apró alakját a gerincbetegség állandó meghajlásra kényszerítette. Görnyedten cipeli tehát az óriás terhet: saját sorsát: özvegységét, szegénységét, s a legsúlyosabbat, gyermekei hálátlanságát. Idestova 50 éve, hogy férje halott. A kis falusi portán épp akkor kezdték építeni saját ottho­nukat, de a megálmodott tor- nácos lakóház így csak álom maradt. A fiatal özvegy még örülhetett, hogy a már el­készült, eredetileg mellék- épületnek szánt vityillóban tetőt tud a feje felett. De hát miből is etetett, ru­házott négy gyereket Mari néni? Kis földecskéjén gür­cölt, meg napszámba járt. Nem volt a kétkezi paraszti munkának olyan fogása, amit ő ne ismerne. Ügy mondják. Mari néninek csak a hátát látta a többi nap­számos asszony, amikor egyeltek, kapáltak, cirkot vágtak, markot szedtek. Múltak az évek, s egy szép napon egyedül maradt. Fiai, lányai messzi városok­ban kerestek tisztes, és ke­vésbé tisztes megélhetést. Egyikük aztán „megörven­deztette” öreg anyját egy unokával. Mari néni — mit tehet mást —, gondját vi­seli a kislánynak. „Megva­gyunk a nyugdíjból, hála a demokráciának” — mondja csendesen. Pár száz forint a havi jövedelem, de nem pa­naszkodik, próbálja beoszta­ni kettőjüknek. Most egy ideig a szokottnál is szűkö­sebben vannak: az unoka anyja egy hétvégén megláto­gatta őket — és magával vitte Mari néni gondosan beosztott forintjait. A biciklizés pompás játék. Tapossák is a pedált a gye­rekek tavasztól őszig a lakó­telepeken, a játszótereken, szóval, ahol csak lehet és szabad — sőt olykor még ott is, ahol nem szabad. A leg­kisebbek a háromkerekűt nyüstölik, a nagyobbak már két keréken egyensúlyoznak. Akinek van, büszkén feszít a nyeregben — akinek pedig nincs —, elkéri társaitól egy­két körre. Előfordul persze, hogy nem kéri, egyszerűen elveszi, főleg ha a tulajdo­nos kisebb nála. Mindezt ag­gódva figyeli az erkélyről egy fiatal anyuka, aki este meg is kérdezi öt év körüli kisfiát: „De hát miért hagy­tad, hogy lelökjön?” Mire a gyerek: „Neki lehet, mert ö a barátom!” A néni, mint félénk ma­dár húzódik meg a kórházi folyosóra kitett széken. A fájdalom és az aggodalom egészen összehúzza. A fiatal nővérke megértőén hallgat­ja őt. Az idős asszony nehe­zen, szaggatottan beszél: „Nem elég az én bajom, most még az is! Látja ked­vesem, ilyen az öregség! Sze­gény párom. Csak legalább egy kórházban lennénk, ak­kor ugye odavinnének hoz­zá?” A fiatal nővér megsimo­gatja a néni karját: „Ne tes­sék bánkódni, egykettőre meggyógyulnak mind a ket­ten, aztán itt a nyár, lehet megint napozni, sétálgatni!” A néni a mindent tudó öregek időtlen mosolyával viszonozza a biztatást. Nem hisz benne, de jólesik, hogy tiszta, emberi szót hall... Napirenden a tartási és életjáradéki szerződések Tegnap, május 25-én, dél­után ülést tartott a békés­csabai Tanács végrehajtó bi­zottsága. Többek között a testület megtárgyalta a tar­tási, életjáradéki és öröklési szerződésekkel kapcsolatos államigazgatási feladatokat. 1967 óta fokozatosan nő a tanács igazgatási osztályára benyújtott szerződések szá­ma. A múlt évben 158-at tartottak nyilván. Ezék kö­zül 99 tartási, 6 életjáradéki, 53 pedig öröklési szerződés volt. Ezeknek a szerződések­nek társadalmi rendeltetése az idős emberekről való gon­doskodás. A tapasztalatok azt igazolják, hogy gyakran olyan személyek kötnék egy­mással szerződést, akik ko­rábban nem ismerték egy­mást. Nagyon fontos állam- igazgatási munka a szerző­dési körülmények megvizs­gálása, a szerencse elemek kiszűrése. A városi tanács nagy gondot fordít a szerző­dések megalapozottságára. A jóváhagyásokat helyszíni szemle előzi meg. Csak azo­kat a szerződéseket hagyják jóvá, amelyek nem ellenté­tesek a felek méltányos ér­dekével, s a jogszabályokkal. Mindez nagy munkát ró az osztály dolgozóira. Ez az oka annak, hogy néhány esetben a szerződések jóvá­hagyása határidőn túl tör­ténik meg. A jóváhagyással azonban nem ért véget az államigazatási szerv felada­ta. Ezt követően is rendsze­resen ellenőrzik a szerződé­sek betartását. A múlt évben nyolc esetben került sor bé­kéltető eljárásra. A végrehajtó bizottság ülésén olyan határozat szü­letett, hogy a szerződések el­lenőrzésébe be kell vonni a tanácstagokat és a társadal­mi aktívákat is. Munkajogi tanácskozás A három Körös mentén ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦## 0 A szépen rendezett tavak nemcsak a horgászoknak nyújtanak kikapcsolódást, szórakozást Tegnap délelőtt Békéscsa­bán, a Szakszervezeték Me­gyei Tanácsa székházában a munkaügyi döntőbizottságok tisztségviselői és a megyei munkajogi bizottság tagjai értekezletet tartottak, me­lyen részt vett dr. Molnár Dániel, a SZOT közgazdasági osztályvezetője és Nagy Ist­ván, az SZMT vezető titká­ra. A tanácskozást Bagyinka Mihály, a megyei tanács munkaügyi osztályvezető he­lyettese nyitotta meg. Lip­csei Imre, a megyei munka­jogi bizottság titkára a vál- lati munkaügyi döntőbi­zottságok tevékenységét ér­tékelte. Megyénkben 243 munka­ügyi döntőbizottság műkö­dik. A múlt évben 1353 ha­tározatot hoztak, és 582 eset­ben a dolgozó javára dön­töttek. Az előző évekhez ké­pest számottevően csökkent a munkaügyi viták száma. Felhívta a figyelmet arra, hogy a szakszervezeti bizott­ságok indokolt esetben gyak­rabban éljenek ia jövőben képviseleti jogukkal. Dr. Bállá József, a mun­kaügyi bíróság elnöke a bí­róság és az MDB kapcsola­táról szólt. Tapasztalatok igazolják, hogy a bizottságok munkája sokat javult az utóbbi években. Ez elsősor­ban a rendszeres képzéssel magyarázható. A múlt évben a tanfolyamokon 600-an vet­tek részt. A döntőbizottságok ítélkezési gyakorlata követ­kezetes a munkafegyelem erő­sítése terén. A múlt évben a bírósághoz 341 fellebbezés érkezett. A határozatoknak mintegy a felét változtatta meg a bíróság. Dr. Simon László, a Munkaügyi Mi­nisztérium munkajogi főosz­tályának munkatársa a me­gyei munkajogi bizottság és az MDB kapcsolatáról tar­tott előadást. Hangsúlyozta, hogy tervszerűbbé kell ten­ni az együttműködést. Elis­meréssel szólt a Békés me­gyei munkajogi bizottság te­vékenységéről. A Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság sarkadi szakasz- mérnökségét három folyó — a Sebes-, a Kettős- és a Fekete-Körös — határolja, önmagában ez a tény is megkülönböztetett figyelmet kíván az ott tevékenykedő dolgozóktól, vezetőktől egy­aránt, már ami a környezet védelmét illeti. Napjainkban egyre inkább az érdeklődés középpontjába kerül a kör­nyezet védelme, amiben nincs semmi meglepő, hi­szen ha valami, ez igazán közügy. A figyelemfelkeltés még időben történt, még nincs olyan kömyezetárta- lom, amit jóvá ne lehetne tenni. Bár riasztó, megdob-, bentő esetekről gyakran hal­lunk, sőt a televízió jóvoltá­ból láthatunk is — ketté tört tartályhajókból tenger­be ömlött olaj —, amelyek lehetetlenné tették, vagy leg­alábbis hosszú időre megbé­nították a tenger élővilágát. Ezek a vészjósló esemé­nyek állandóan ébren tart­ják a figyelmet, és szeren­R tárgyalóteremből Csalásért két év szabadságvesztés Alkalom szüli a tolvajt, tartja a közmondás. És nem alaptalanul. Ezt igazolja Rú­zsa János, Gyula, Budapest körút 15. szám alatti lakos bűnügye is. A 28 éves fia­talember 1975-ben lett az OTP gyulai fiókjának ügyvi­teli alkalmazottja. Az egyé­ni hitelek intézése volt a feladata. Átvette, felülvizs­gálta, engedélyezésre előké­szítette, s végül számfejtette a kölcsönigényeket. Ezenkí­vül ő gondoskodott a köl- csöngiénylők és szükség ese­tén a kezesek személyazo­nosságának igazolásáról, a munkáltatói okmányok biz­tosításáról és kellékhiány esetén azok pótlásáról. Ha­marosan beletanult a szak­mába. Sőt, mi több, arra is rájött, hogyan lehet azzal visszaélni. És ez nem is volt olyan nehéz. Hiszen az OTP- fiókban sem az ellenőrzés, sem az ügyviteli fegyelem nem állt valami magas szin­ten. Mivel, a korábban la­kásvásárlásra felvett köl­csönt elköltötte, elhatározta, hogy visszaélés útján szerez magának pénzt. Először M. M., a volt házigazda nevére 2500 forint személyi köl­csönt, majd 10 ezer forint mezőgazdasági termelési köl­csönt, s egy későbbi időpont­ban pedig 6 ezer forint sze­mélyi kölcsönt vett fel. A kezesek nevét is hamisítot­ta. Nem csoda, hogy a mit- sem sejtő M. M. meglepő­dött, amikor egymás után több ízben felszólítást kapott az OTP-től, hogy kölcsön­tartozásait rendezze. Felke­reste volt albérlőjét és elpa­naszolta búját-baját. Rúzsa összetépte a felszólítást. Ha­marosan rendezte a kölcsö­nöket. Mégpedig úgy, hogy egy másik ismerőse, P. J. nevére jelentős összegű köl­csönt vett fel. Mivel újra és újra pénzre volt szüksége, belekerült egy olyan bűvös körbe, hogy ismételten ha­misításhoz folyamodott. Ki­talált személy nevére állí­tott ki kölcsönkérelmet, a kezesek nevét és a mun­káltatói igazolásokat ko­rábban lezárt ügyiratokból emelte ki. Az egyik kezes fel is kereste a fiók vezető­jét, tiltakozván, hogy nem vállal kezességet. A megbíz­hatónak ítélt ügyviteli al­kalmazottal szemben még ekkor sem merült fel a gya­nú, jóllehet ekkor a sarkadi OTP-ügyben már folyt a vizsgálat, ahol hasonló mó­don követtek el visszaélést. Avramucz István, Gyula, Arany János út 46. szám alatti lakosnak is szüksége volt pénzre. Megállapodott Rúzsával, hogy saját nevére 50 ezer forint kölcsönt vesz fel. Avramucz fiktív szerző­dést kötött 60 vágósertés szállítására. A szerződést át­adta Rúzsának, aki elkészí­tette a költségvetést a ta­karmányvásárlásról, és a sertésól építéséről. Majd hi­teligénylési lapot állítottak ki és felvették a pénzt. Rú­zsa 35 ezer forintot tett zseb­re 15 ezret pedig Avramucz. A bűncselekmény-sorozat­ra véletlenül derült fény. Rúzsa éppen szabadnapos volt, amikor ellenőrzésre ke­rült sor. Egy okmány miatt felnyitották a fiókját. Ez­után a rendőrség is belekap­csolódott a vizsgálatba. A két vádlott 141 ezer forint­tal károsította meg a társa­dalmi tulajdont. Időközben Rúzsa János az őt terhelő kárt megtérítette. A gyulai járásbíróság Rú­zsa Jánost folytatólagosan jelentős érték tekintetében, magánokirat-hamisítással el­követett csalás miatt két év szabadságvesztésre ítélte. Ezenkívül három évre eltil­totta aJcözügyek gyakorlásá­tól. A szabadságvesztést bör­tönben kell letöltenie. Avra­mucz Istvánt — aki volt már büntetve — hat hónap szabadságvesztéssel sújtotta, s egy évre eltiltotta a köz­ügyek gyakorlásától. A sza­badságvesztést szigorított börtönben kell letöltenie. A bíróság az ítélet indokolása­kor rámutatott arra, hogy az OTP-fióknál a belső utasítá­sokat és az ügyviteli sza­bályzatot nem tartották be, s részben ez adott lehetősé­get a bűncselekmény elkö­vetésére. Az ítélet nem jog­erős, Rúzsa János és védője enyhítésért fellebbezett. (Serédi) cséré nemcsak felszínen tart­ják, mozgósító hatásuk mindinkább lemérhető. így van ez a Körösök völ­gyében is? Erről beszélget­tünk Vámos Sándorral, a sarkadi szakaszmérnökség vezetőjével. — Néhány év óta összeha­sonlíthatatlanul kedvezőbb a helyzet, nemcsak nálunk, hanem az igazgatóság egész területén. Köztudott, hogy nemcsak hazánk, hanem Európa egyik legtisztább vi­zű folyói a Körösök. Sajnos egyre kevesebb felszíni víz­folyásról lehet ezt elmonda­ni. Ebből viszont adódik, hogy a jelenlegi állapot fenntartása összehangolt munkát kíván. Mit tehetünk mi ebben? Elsősorban a ha­tósági felügyeleti tevékeny­séget kellett hatékonnyá ten­ni. — Ez mit jelent a gyakor­latban? — Tulajdonképpen szeren­csés helyzetben vagyunk. A történelmileg és tradicioná­lisan kialakult gát-, csator­naőri hálózat amellett, hogy ellátja a vízügyi szolgálatot, nagy figyelmet fordít a kör­nyezet védelmére is. Hála a technikának, a jó összeköt­tetés eredményeként szinte percek alatt jelenthetik az észlelt rendellenességeket. Tehát jól elősegíthetik az operatív, vagy akár a meg­előző munkát. Szakaszmér­nökségünk 1100 négyzetkilo­méter területén 40 gát- és csatornaőr, 30 szivattyútelepi gépész, szolgálati kötelessé­gén belül ellátja a környe­zet- és vízvédelem rendsze­res figyelését, ellenőrzését. — Melyek a legveszélye­sebb környezeti károkozók? — Mezőgazdaságunkban jelentősen elterjedt a repü­lőgépes növényvédelem. Saj­nos, a pilóták sok esetben nem tartják be az előíráso­kat, szennyezik a vízfolyá­sokat a vegyszerekkel, sőt nemcsak a folyókat, csator­nákat, hanem a mezőgazda- sági területeken levő kuta­kat is. Ez azzal a veszély- lyel jár, hogy nemcsak a felszíni, a föld alatti vizeket is tönkreteszik. — Mit lehet ez ellen ten­ni? — Szerencsére sok segít­séget tudunk adni a szakasz- mérnökség műszaki szocia­lista brigádjaival, amelyek az igazgatóság vízellátás­csatornázási osztályának műszaki brigádjaival együtt­működve elkészítik az álla­potfelvételt és tervet, amely­nek alapján a hatósági osz­tály kiadja az üzemelési en­gedélyt. Visszatérve a kárte­vésekre, ak*dnak olyan ese­tek is, mint például a leg­utóbbi években a magyar— román közös érdekeltségű Köleséri csatornán, ahol fe­nolszennyeződést tapasztal­tunk. A Sebes-Körösön év­ről évre visszatérő jelenség a fonalasgomba-szennyeződés. Üjabban pedig sok gond adó­dik az olajfúrások helyszí­nén. — Ügy tudom, a községek külterületével sincs minden rendben. — Valóban, a községek egy részénél régi agyagbányák éktelenkednek. Kiszáradt fa­törzsek, pangó szennyvizek, és egyéb rendezetlenségek is találhatók. Azt hiszem, nem kell külön hangsúlyozni, a szép és főleg rendezett köz­ség jelentőségét. Minden sér­tő szándék nélkül megálla­pítható, hogy a helyi taná­csok sok gonddal és prob­lémával, de kevés anyagiak­kal rendelkeznek, amit er­re a célra fordíthatnának. Mi igyekszünk ebben is se­gíteni. Négy évvel ezelőtt például elkészítettük Doboz nagyközség környezetrende­zési tervét szocialista szerző­dés alapján. Az utóbbi évek­ben hasonló szerződést kö­töttünk a sarkadi tanáccsal, a cukorgyárral, és a helyi horgászegyesülettel. Ennek alapján elkészült az Edén­kért általános rendezési ter­ve, amely a község környe­zetének esztétikáján túl hor­gászparadicsom, csónakázótó kialakítását, télen pedig kor­csolyapályát biztosít az if­júságnak. A vésztői tanács felkéré­sére a községet átszelő Holt- Sebes-Körös általános rende­zési tervét készítettük elő. Besegítünk Körösújfalu víz­ellátási gondjainak megoldá­sába, egy tanulmányterv el­készítésével. A közegészség­ügyileg veszélyeztetett ta­nyaközpontok vízellátásának felmérése most készült el. Fokozzuk a térség környezet- védelmi felügyeletét is. A tavalyi 30—40 ellenőrzéssel szemben az idén 100 terv­szerűen előkészített létesít­ményt ellenőrzünk. Meggyőződésem, hogy a korszerű környezetvédelem alapvető célja nem elsősor­ban a károk elleni védeke­zés, hanem inkább a meg­előzés. Az előforduló sza­bálysértőkkel szemben szi­gorúbb szankciókat kell al­kalmazni, hogy lelassítsuk, majd teljesen megszüntessük a környezetünket károsító ártalmakat. Ügy vélem, hogy 100 millió forintos beruhá­zások nélkül is sokat tehe­tünk környezetünk védelmé­ért, vizeink tisztaságáért, vagyis életünk és egészséges környezetünk megóvásáért. Béla Ottó

Next

/
Thumbnails
Contents