Békés Megyei Népújság, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-24 / 120. szám
1978. május 24., szerda JEGYZET Ezer apró hiánycikk Amikor évekkel ezelőtt a Belkereskedelmi Minisztérium kezdeményezésére az áruházakban, a nagyobb vasedény szaküzletekben, műszaki boltokban kialakították az „ezer aprócikk” osztályát, a vásárlók fellélegeztek: végre egy jó ötlet! Nem kell többé bejárni a várost egy faliszőnyeg vagy függöny felszereléséhez szükséges holmikért, képszögért, tipliért, guri-guri csipeszért, ' függönykarikáért, hanem bemegy az ember a nagyáruház ezer aprócikk osztályára és végigböngészi a rekeszeket. Nincs többé futkosás szifonalkatrészért, mert az egyik üzletben csak tűszelep, a másikban csak gumi tömítés kapható, mert az ezer aprócikk osztályon tetőtől talpig kicserélheti az ember a szifonját. Az első időkben így is volt. Elromlott a kotyogó? Semmi baj, minden alkatrész megkapható hozzá az ezer aprócikk osztályon! Nem szív a porszívó? Irány az aprócikk osztály, ahol a gége- csőtől a szénkeféig minden megtalálható! És volt ott minden : vízcsaphoz bőrkarika, mosógéphez fedőgumi, húsdarálókés, U-szeg, biztosíték, súlyszelep, szűrőbetét, sarokvas, hajcsavaró, ajtó, gombostű és anyacsavar ... Apropó, gombostű ! Ruhát próbálok a varrónőnél. Derekamnál kicsúszik egy gombostű, finoman pendül az előszoba mozaikkövén és elgurul. A varrónő négykéz- lábra ereszkedik és félrebillent fejjel keresni kezdi a szökevényt. Szeme sugarával gondosan bepásztázza a környéket, ám a tű sehol. „Akárha szalmakazalban keresné” — kedélyeskedem, de a válasz komor: „Muszáj megtalálnom, mert már alig van két tucatnyi gombostűm!” Még mindig gunyoros- ra veszem: „Vegyek magának egy fél kilót?” A derék asszony bólint: „Az bizony jó volna, mert én már két éve nem tudok szerezni!” Így kezdődött. Attól kezdve amerre csak jártam az országban, mindenütt gombostűt kerestem. Később a kör kibővült a műanyag szifonfejjel, meg a színtelen nitrólakkal. Aztán újabb megbízatásokat kaptam : égen-földön szerezzek valahol régi típusú, henger alakú hajdúsági mosógéptetőhöz való gumi karikát, Orion rádióhoz potenciométert, magnókazettát stb. Detektív legyen a talpán, aki kinyomozza, mi volt előbb: a kereskedelem mulasztása, vagy az iparvállalatok erőteljes törekvése megszabadulni a fogyasztónak nélkülözhetetlen, ám a gyártónak szerény hasznot ígérő vagy egyenesen gazdaságtalan termékek nagyobb mérvű előállításától?! Akár így, akár úgy, a vesztes mindenképpen a vevő lett. A gazdasági szabályozók és a piac törvényei évtizede arra szorítják rá a vállalatokat, hogy minden erővel törekedjenek a gazdaságos termékszerkezet kialakítására. Am ez a fontos népgazdasági cél sem szolgálhat mentségül az elmondottakra. Persze, senki nem kívánhatja — józan ésszel —, hogy egy vállalat „ráfizessen a jó szívére”, vagyis magasztos céloktól vezetve gyártson csupa filléres, gazdaságtalan cikket. De azt joggal elvárhatja a fogyasztó, hogy minden vállalat jelezze megrendelőinek és szakminisztériumának, ha valamelyik gazdaságtalan terméknek gyártását megszüntetni készül, s hogy az illetékesek időben gondoskodjanak a termék pótlásáról: akár más vállalat vagy kisipari szövetkezet kijelölésével, akár importtal. Nyíri Éva Vöröskeresztes munka az iskolákban Az ifjúsági vöröskeresztes munkáról tárgyalt a közelmúltban a Vöröskereszt békéscsabai városi vezetősége. Mint az ország valamennyi oktatási intézményében, Békéscsabán és a város környéki községek általános és középiskoláiban is a Vöröskereszt V. kongresszusának határozata szellemében folyik az ifjúsági vöröskeresztes tevékenység. Az elmúlt évekhez viszonyítva fejlődés tapasztalható a megyeszékhelyünk iskoláiban folyó vöröskeresztes tevékenységben. Ezt bizonyítja a növekvő számú résztvevő az előadásokon, filmvetítéseken, valamint az idősek aktívabb gondozása. Különösen a békéscsabai közgazdasági szakközépiskolánál, az útépítési és fenntartási szakközépiskolánál, a szlovák gimnáziumnál és mezőberényi gimnáziumnál tapasztalható jelentős előrelépés a vöröskeresztes munka terén. A békéscsabai egészség- ügyi szakközépiskola változatlanul kiemelkedően jól látja el feladatát. Az általános iskoláknál a korábbi évekhez hasonlóan az egészséges életre és családi életre nevelés, valamint az elsősegélynyújtási ismeretek megszerzése volt az elsődleges feladat. A kongresszus nyomában című vetélkedő, amelynek városi fordulóján 16 iskola csapata vett részt, sokoldalú ismeretszerzésre nyújtott lehetőséget, ezáltal fellendítve a vöröskeresztes munkát. A középiskolákban tavaly megrendezett hét tanfolyamon összesen 453, a 152 előadáson és 23 filmvetítésen 3460 tanuló vett részt. Az általános iskolákban tartott 74 tanfolyamnak csaknem 1500, a 60 előadásnak és 42 filmvetítésnek összesen mintegy négyezer hallgatója volt. A kisdobospróba egészségügyi követelményeit megközelítőleg 2900, az úttörőpróba egészségügyi követelményeit pedig 3300 általános iskolás teljesítette. A tisztasági mozgalomban Békéscsabán és a városkörnyéken három középiskola és öt általános iskola érte el a Tiszta iskola címet. A Tiszta osztályok száma a középiskoláknál 25, az általános iskoláknál pedig 192. A békéscsabai útépítési és fenntartási szakközépiskola kollégiuma kiérdemelte a Tiszta kollégium címet. Több mint 11 ezer kisdobos és úttörő vett részt az Alkohol nyomában, a Jó fog, jó egészség, az Erős, egészséges leszek, a Segítsük egymást, a Közöttünk jár az ellenség, a Szabályos közlekedésért, és a Tiszta, biztonságos környezet mozgalmakban. G. K. Döntött a Legfelsőbb Bíróság Gyermekelhelyezési perekben az utóbbi időben a Legfelsőbb Bíróság — szükség esetén — már nemcsak a gyermek, hanem környezete tagjainak pszichológiai vizsgálatát is elrendeli annak megállapítására : alkalmasak-e nevelésre. Ilyen ügyeit ismertetünk az alábbiakban. A bíróság a házasságot felbontotta és az ötéves kislányt az anyánál helyezte el. Emiatt a férj perújítási kérelmet terjesztett elő. Arra hivatkozott, hogy volt felesége ideggyógyászati kórlap szerint nem alkalmas arra, hogy a gyermekkel megfelelő érzelmi kapcsolatot létesítsen. A válás után a kislány továbbra is addigi tartózkodási helyén, apai nagyszüleinél maradt, de az asz- szony hónapok óta nem látogatja. A kislány nagyon érzékeny, rendszeresen ideggyógyászati és pszichológiai kezelésre jár, amit — szerinte — az anya magatartása idézett elő. Kérte a bíróságot: tisztázza, melyikük alkalmasabb a nevelésre. A perbe az apa pernyertessége érdekében a tanács, mint gyámhatóság beavatkozott és csatolta a Nevelési Tanácsadó véleményét. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Eszerint az apa és szülei mindent elkövetnek, hogy a gyermeket anyjától érzelmileg és fizikailag elszakítsák. Az anya a nevelésre alkalmas, ezért a perújítási kérelem alaptalan. Ezt az ítéletet a másodfokú bíróság helyben hagyta. A jogerős ítélet ellen a legfőbb ügyész törvényességi óvással élt, s így az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely mindkét alsófokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az ügyben új eljárást rendelt el. A volt férj ama hivatkozott, hogy elvált felesége ideggyógyászati kezelés alatt áll és betegsége miatt a gyermek nevelésére nem alkalmas. Ennek helytállóságát azonban az eljárt bíróságok nem vizsgálták — hangzik a határozat. — Az anya egészségi állapotának megítélése olyan kérdés, amelynek eldöntéséhez a bíróság kellő szakképzettséggel nem rendelkezik. Nem alapos a bíróságnak az a feltételezése sem, hogy a kislánynak anyjától való eltávolodását az apa, illetve az apai nagyszülők, nevelési módszerük és törekvésük okozta. Az asszony sem tagadta, hogy gyermekét két év alatt csak néhányszor látogatta meg. Védekezésül arra hivatkozott: ebben férje akadályozta meg. A per elbírálása szempontjából ezt a döntő kérdést a bíróságnak alaposabban kellett volna megvizsgálnia. A gyemnek lelkileg és érzelmileg súlyosan zavart, az anyánál történő elhelyezése ellen erélyesen tiltakozott. Ezért a bíróságnak fokozott gonddal kellett volna megvizsgálnia, mi okozhatta az anyától való eltávolodását és a gyermek érzelmi életének rendezése, személyiségének egészséges alakulása melyik szülőnél történő elhelyezéssel biztosítható. Erre vonatkozóan igazságügyi pszichológus szakvéleményét is be kellet volna szerezni. Csak a részletes, új bizonyítási eljárás eredménye alapján lehet az ügyben megnyugtató érdemi döntést hozni. Hajdú Endre A múzeum és környéke Békéscsabán Fotó: Veress Erzsi Pénz áll a házhoz lövedelmek a kereskedelemben Nagy fába vágtam a fejszét, amikor az egyik áruházunk eladóját megkérdeztem: elégedett-e a fizetésével? Hosszas beszélgetés, érvelés után sikerült megegyeznünk abban, hogy nincs olyan bérezési forma, amellyel mindenki egyformán egyetértene, de minden borítékba tett forint mögött megfelelő teljesítménynek kell lennie. Miért? Ezzel elérkeztünk a dolog lényegéhez. Ugyanis a bérek megállapítása, emelése, a prémiumok, jutalmak odaítélése még a legkiegyensúlyozottabb kollektívákat is felbolygatja. Viták, sértődések közepette teszik fel a kérdést: vajon X, Y miért annyit kapott, és nekem miért csak ennyi jutott? Természetesen a központi intézkedések megszabják a reálbérek, reáljövedelmek növekedési ütemét. A vállalatokra, szövetkezetekre azonban így is nagy felelősség hárul. A különböző demokratikus fórumok felhasználásával olyan bérgazdálkodást kell megvalósítaniuk, amely reálisan tükrözi az elvégzett munkát, még jobb teljesítményre ösztönöz. Nem könnyű ez, különösen olyan ágazatban, mint a kereskedelem, a vendéglátás. Itt különböző nehézségekbe ütközik a teljesítmények mérése, egyes szakmákban pedig az alapbér és a borravaló ellentmondásossága okoz gondot. Ennek ellenére nem szabad lemondani a béremelések nyilvánosságáról, a lehetőségek sokrétű elemzéséről. A KPVDSZ megyei bizottsága mindezeket figyelembe véve vizsgálta a vállalatok, szövetkezetek, pénzintézetek tervezési munkáját, örvendetes, hogy a felosztás arányait, a béremelések elveit a szakszervezeti tanácsok, a bizalmiak együttes ülése jóváhagyta, vagy az első javaslattal nem értett egyet, így mindenképpen érvényesült szocialista bérpolitikánk alapelve. Ez azért is fontos, mert a Központi Bizottság április 19—20-i ülésének határozata kimondja: „.. .arra kell törekedni, hogy hatékonyabban érvényesítsük a munka szerinti bérezés szocialista elveit, javítsuk bérezési rendszerünket.” kell, hogy fordítsák. A sort folytathatjuk az élelmiszerikiskereskedelmi vállalattal, ahol 365 dolgozót érintett a rendelkezés, vagy az Uni- verzál Kiskereskedelmi Vállalatot, amely 1,5 millió forintot használ fel az alsó határok megemelésére. Kétségtelen, a bértarifarendszer, amelynek alsó határait 1979. március 1-ig kell elérni, akkor teremt jó hangulatot, kedvező légkört, ha minél előbb végrehajtják. Ennek azonban sok helyen nincsenek meg a feltételei. Ha ugyanis a részesedési alap meghaladja a bérköltség hat százalékát, az adókulcs — nyolc százalékig — 400 százalék. Felesleges magyarázni, hogy ez mit jelent a vállalatok számára. Merre? Hogyan? Nagy József decsi halász egész életét a vízen töltötte. Most 65 éves, de már gyermekkora óta ismeri a halászat munkaeszközeit: elkészítette a ma is használatos halászati szerszámok kicsinyített mását (MTI-fotó — Fehérváry Ferenc felvétele) Az ajtó tehát mindenki előtt nyitva áll. Aki többet és jobban dolgozik, aki udvarias és szereti a munkáját, nem próbál külön csúszópénzekhez jutni, többet kap. Ehhez megvannak a lehetőségek. Már egy éve életbe lépett az új bértarifarendszer, vagyis az alapbérbesorolás. A másik az évenként ismétlődő bérszínvonal-fejlesztés. Vegyük szemügyre először az alsó és a felső bérhatárokat. Megyénk kereskedelmi vállalatainál, szövetkezeteinél tavaly júniusban befejezték a besorolásokat. A tapasztalatok azt mutatják: nem becsülték le ie munka jelentőségét, mondván ez csak amolyan rutin- feladat, hiszen nem feltétlenül jár béremeléssel. E megállapítást erősíti az a tény, miszerint gz egyes munkakörök alsó bérhatárát 40 százalékkal is megemelték, míg a felső határok 20 —25 százalékkal növekedtek. Példák sokasága bizonyítja, milyen nagy szükség van erre. A megyei vendéglátóipari vállalatnál 500 dolgozó bére nem érte el az alsó bérhatárt. így három éven keresztül az összes béremelések 30 százalékát e célra Szerencsére a tavaly júliusban bevezetett műszak- pótlék nem befolyásolta az adókulcsokat. A kiskereskedelmi vállalatok, szövetkezetek majdnem mindegyike hat százalékot meghaladó bérfejlesztést valósított meg. Az adózás alól viszont mentesültek. A gazdálkodó egységek összesen több mint négymillió forint központi segítséget kaptak a pótlék kifizetésére, amelynek ösz- szegével az előző évi bérszínvonalat emelték meg. Ez is mutatja : a különböző bérpreferenciák nagyban hozzájárulhatnak a kereskedelemben és a vendéglátásban dolgozók bérének emeléséhez, életszínvonaluk javításához. Feltétlenül szükséges a még meglevő aránytalanságok csökkentése. Ez annál is inkább kívánatos, mivel a különböző szakmákhoz tartozók bére jelentősen eltér egymástól. A vendéglátó- iparban tevékenykedők évi átlagjövedelme 10 százalékkal alacsonyabb, mint a kereskedőké, a pénzintézeti alkalmazottak viszont 10—>15 százalékkal többet keresnek, mint az utóbbiak. Pedig a vendéglátóipar nemcsak felszolgálókból és gebine- sekből áll. Felvetődik tehát a kérdés: merre, hogyan tovább? Mindenesetre az új tarifarendszer bevezetése sok korábbi torzulást, ellentmondást feloldhat, növelheti az alapbérek szerepét, rangját. Ezt azonban csak gondos, személyre szóló elemző munkával lehet elérni. A jelek szerint az 1978. évi bérfejlesztések — néhány kivételtől eltekintve — reálisak, megalapozottak, összességében 5,5—7 százalékos bérszínvonal-növekedést irányoztak elő, a részesedési alapot pedig 5—10 százalékkal növelik. Seres Sándor I
