Békés Megyei Népújság, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-24 / 120. szám

Sertéshústermelés iparszerűen A rendszergazda példát mutat A sertéstenyésztés egyik fő ágazattá fejlődött az utóbbi időben a Mezőhegyesi Álla­mi Gazdaságban. Évente 65 —70 ezer hízót adnak el az államnak, ezenkívül saját húsfeldolgozó üzemükben 13 ezer hízott sertésből állí­tanak elő — elsősorban a környékbeli lakosság ellátá­sára — tőkehúst, lángolt­kolbászt és egyéb tájjellegű húskészítményt. A tervek szerint 1978-ban a sertéste­nyésztési ágazat árbevétele 213 millió 393 ezer forint lesz, ami a 20 ezer hektáros állami gazdaság összárbe­vételének egynegyed része. A gazdasági eredményből mint­egy 29 százalékot vállal az ágazat, a termelési értékből pedig 22,8 százalékot. A központban kialakított kör alakú, modern sertéste­lepen kívül szakosították a tenyésztést a gazdaság hat másik kerületében is. A gé­pesítés foka és a technoló­gia természetesen nem azo­nos, az önköltség azonban kedvezően alakult a törzs- és szaporítótelepeken csak­úgy, mint a hizlaldákban. Így vált méltóvá az ország legöregebb állami gazdasága arra, hogy gesztorgazda le­gyen a Mezőhegyesi Iparsze­rű Sertéshústermelési Rend­szerben, amely 1976-ban ala­kult meg. Mezőhegyes jelenleg Békés és Csongrád megyében 53 állami gazdasággal és ter­melőszövetkezettel tart part­nergazdasági kapcsolatot. Ez a szám azonban az elkövet­kező években tovább gya­rapszik, hisz a feladatok igen nagyok. A Mezőhegyesi Iparszerű Sertéshústermelési Rendszer 1978-ban mintegy 160 ezer hízott sertést érté­kesít, de a távlati tervek szerint ennél jóval több lesz majd az éves hizlalás. A végső célkitűzések el­éréséig azonban igen sok még a tennivaló, amint a rendszer illetékes szakveze­tőitől megtudtuk. A mennyi­ségi igények kielégítése mel­lett ugyanis egyre inkább előtérbe kerül a minőség. A korszerű táplálkozáskultúra igényeinek legjobban megfe­lelő hibridekből kell hizlal­ni, amelyek kevés zsírt, an­nál több húst termelnek, mégpedig gazdaságosan. En­nek érdekében rendkívül nagy figyelmet fordítanak a tenyésztői munka fejlesztésé­re. Elsősorban természetesen a nagy tenyészértékű egye- dek, családok elszaporítását szorgalmazzák, de hosszú évek tervszerű kitartó mun­kája szükséges ahhoz, hogy Mezőhegyesen és a partner­gazdaságok törzs- és szapo­rítótelepem az állományt fo­kozatosan lecserélhessék nagy genetikai értékű, és a leggyakoribb betegségeknek ellenálló hibridekkel. A hosszú távú program el­készítéséhez felméréseket vé­geztek a kijelölt partnergaz­daságokban, s több évre szóló szerződésben rögzítet­ték az igényeket, illetve a tennivalókat. A helyi adott­ságok ugyanis nem azono­sak, s ezt a tényezőt mesz- szemenően figyelembe veszi a rendszergazda. Mezőhegyes jó partneri kapcsolatot te­remtett a rendszerhez csat­lakozott állami gazdaságok­kal, illetve termelőszövetke­zetekkel. Munkájukat egye­bek között tenyészanyaggal segíti. Kidolgozza számukra a technológiát, irányítja te­nyésztői munkájukat, állat­egészségügyi szaktanácsokat és takarmánykoncentrátu­mot ad azoknak, akik igény­lik. Hasonlóan jó az együtt­működés a szegedi és a Gyu­lai Húskombináttal. A feldol­gozóipar és a hústermelést irányító szakemberek rend­szeres eszmecserét folytat­nak. Kölcsönösen tájékoztat­ják egymást a tervekről, az elért eredményekről. Csak így válik valóra az az el­képzelés, hogy a hízott ser­tések százezrei a legmegfe­lelőbb időben érkezzenek a húskombinátba. Az iparszerű hústermelés fejlesztése ellenére sem mon­dott le Mezőhegyes a háztá­ji gazdaságok „aranytarta­lékairól”. Az idén például 13 és fél ezer hízót vásárolnak fel a gazdaság dolgozóitól és a környékbeli lakosoktól. A gazdaság húsfeldolgozó üze­mét háztájiból látják el alapanyaggal. Ehhez szintén sokoldalú segítséget nyújt a gazdaság. Annak idején az országban elsők között lépett be Mezőhegyes a kocakihe­lyezési akcióba. A gazdaság­ban tenyésztett hibrid serté­sekből mintegy ezer anyako­ca került eddig háztáji por­tákra. De segít a gazdaság takarmánnyal is. 1978-ban például a Mezőhegyesi Álla­mi Gazdaság takarmányke­verő üzemében 58 ezer ton­na táptakarmányt állítanak elő, amiből 16 ezer tonná­nyit a háztáji állomány el­látására adnak. Így kamato­zik évről évre nagyobb eredménnyel a Mezőhegyesi Állami Gazdaság sertéste­nyészetében szerzett jó ta­pasztalat. A. R. Mák — 4500 hektáron Az idén 4500, 1980-ban pe- • dig már tízezer hektáron ter- : meiik az országban a mákot, : amely nemcsak étkezési cé- ■ lókat szolgál, de fontos « alapanyaga a gyógyszeripar- : nak is. A mák, rendkívüli - kézimunka-igényességénél fogva mindeddig a kiskertek ; terméke volt, ami a nyers- ; áruellátást bizonytalanná : tette. A nagyüzemi termelés : feltételeit a Tiszavasvári Al- • kaloida Gyár máktermeszté- í si rendszere teremtette meg. ; A termelő gazdaságokat az * ipar ingyenes vetőmaggal, j termesztéstechnológiával és 5 gépekkel látja el. Az egyen- ; letes növényállomány kiala- ; kításához besugárzással esi- ! rátlanított mákkeveréket vet- : nek. Kémiai eljárással gyom- ■ talanítják a talajt, s kom- • bájn takarítja be a mákot. Az új ágazat a mezőgazda- sági üzemeknek garantált jö­vedelmet ígér, ami még nö­velhető a hazai mákfelesleg külföldi értékesítésével. A máktermelés melléktermé­két, a tokot, korlátlanul fo­gadja a Tiszavasvári Alka- : loida Vegyészeti Gyár, amely • jelenleg importra szorul. Az 5 üres gubából kivont alap­anyagból — a morfinból — fájdalom-, köhögéscsillapítók és egyéb gyógyszerek készül­nek. • Üj munkagépet állított üzembe a Közmű- és Mélyépítő Vál­• lalat. A gép nem veri a cölöpöt a földbe, hanem valósággal „belerázza”. A vibrációs fej másodpercenkénti több ezres ! mozgását átadja a homokszemcséknek és fellazítja a földet , (MTI-fotó, Csikós Gábor felvétele — KS) • * Brigádok a sínen Kiváló Társulás lett az AGROSZER A Mezőgazdasági Szerviz Szerelő és Szolgáltató Közös Vállalkozás (AGROSZER) 10 éve alakult Lajosmizsén. Azóta az országban több üzemet létesített. Békéscsa­bán két üzeme működik. Az I-es számúban mezőgazdasá­gi nagygépeket, valamint háztáji gazdaságokban hasz­nált kisgépeket, a Il-es szá­múban nehézföldmunka-gé- peket (kotrót, dózert, rako­dót) javítanak. A közös vállalkozás ter­melési értéke 1975-ben 101, 1976-ban 119, 1977-ben pedig 190 millió forint volt, ami a gépek számának, egyúttal pedig a — garanciális és nem garanciális — javítási igé­nyeknek a növekedését is jelzi. Az üzemek gyors fej­lesztésével sikerült elérni, hogy az egy főre jutó éves termelési érték, amely 1970- ben 92 ezer forint volt, ta­valy már elérte az 520 ezer forintot. Ebben nagy szere­pe volt a szocialista munka­versenynek, valamint an­nak, hogy a dolgozók na­gyobbrészt 2—3 szakmával rendelkeznek és többen je­lenleg is továbbtanulnak. A tavalyi eredmény alap­ján a mezőgazdasági-és élel­mezésügyi miniszter az AGROSZER-nek a Kiváló Társulás címét adományozta. Az ezzel kapcsolatos ünnep­séget a napokban tartották meg Lajosmizsén, a vállal­kozás központjában. Hogyan járult hozzá a ki­magasló siker eléréséhez a két békéscsabai üzem? A kérdésre Bajka István igazgató az alábbiakban vá­laszolt: — Az I-es számú üzem (szerviz) az AGROKER-nél vásárolt kombájnokat kiváló szakembereivel bejáratja és a gazdaságoknak üzemképe­sen a helyszínen adja át. Az -országban ez az első ilyen megállapodás az AGROKER- rel, ami mindenki számára előnyös. A Il-es számú üzem egy éve alakult és máris el­éri a legjobbak szintjét. Hu­szonöt dolgozó csaknem 20 millió forint termelési érték­kel járult a közös vállalko­zás eredményéhez. Az I-es üzem Puskás Tivadar Szo­cialista Brigádja aranyko­szorús, a Il-es üzem Bánki Donát brigádja pedig bronz­koszorús jelvényt érdemelt ki. A két üzemből hárman — Horváth Béla, Kocziha And­rás és Laszli Pál — Kiváló Dolgozók lettek. Arról is tájékoztatást adott Baj ka István, hogy a Il-es számú üzemet a jövőben to­vább fejlesztik, hogy a ren­deltetésének megfelelően — mint az I-es számú üzem is — az ország délkeleti részén a növekvő javító igényeket el tudja látni. P. B. A szocialista brigádveze­tők V. országos tanácsko­zásán kimondták, hogy több komplex szocialista brigád­ra van szükség. A műsza­kiak, munkások és ügyin­tézők kollektíváiban nagy belső tartalékok rejlenek. Az eredményekre máris vannak példák. A szocialista brigádmoz­galomban most tág tere nyílt a komplex brigádok­nak. Átfogó és egymáshoz kapcsolódó területeken ka­matozhat a munkaverseny a komplex birgádok tevé­kenysége nyomán. A MÁV Szentesi Építési Főnökség központjában mű­ködik a kétszeres aranyko­szorús komplex Béke Szo­cialista Brigád. Tagjai mű­szaki, anyaggazdálkodási és tervgazdasági dolgozók. A brigád kezdeményezésére és irányításával a békéscsabai építésvezetőség, valamint Vésztő Állomás és Vontatási Főnökség szocialista munka- szerződést kötött egymással 1978. évre. A fenti szolgálati helyek szocialista brigádjai vállal­ták a Gyoma—Vésztő állo­mások közötti vasúti pálya­korszerűsítés tervezett és gazdaságos végzését, a mun­kaidő-megtakarítást, a mennyiségi túlteljesítést és a minőségi munkát. A von­tatás és a forgalom vállal­ta a vágányzárási idő biz­tosítását, a vonatgépekkel való maximális ellátottságot és a kocsiforduló csökken­tését. Ez a szocialista szerződés három vasúti szolgálati ágat, az építést, a vontatást és a forgalmat kapcsolja egybe ezen a munkaterüle­ten. A szocialista szerződés keretében az 1977. évi jubi­leumi munkaverseny to­vább folytatódik a KMP meg­alakulásának 60. évfordulója és a szocialista brigádmoz­galom 20 éves jubileumának a tiszteletére. Az együttműködés ered­ményeként az I. negyedév­ben máris kiemelkedő mun­kasikerek születtek, özed- major—Dévaványa között -2520 vágányfolyóméter kor­szerűsítés helyett 6857-nek a korszerűsítését végezték el. Ezenkívül a békéscsabai szocialista brigádok Oros­háza—Orosházi-tanyák kö­zött három kilométer vasúti pályát korszerűsítettek. Ez­zel a tervezett időarányos munka több mint három­szorosát végezték el. Az eredményekhez nagy részben hozzájárult a 26 ezer tonna előszállítással érkezett zúzott kő. Előrelátó szervezéssel a múlt év vé­gén 6 km vágány anyagát deponálták, hogy a tervtel­jesítés szempontjából kri­tikus I. negyedévben is eredményes termelést vé­gezhessenek. Ebben döntő szerepük volt az anyaggaz­dálkodásban dolgozó szocia­lista brigádtagoknak. Az építési munkák Csor­dás Károly főépítésvezető irányításával folynak, aki a Béke brigád tagja. Kiváló műszaki munkatársai Var­ga Zoltán építésvezető és Kelemen József termelésirá­nyító. A munkasikerek a Rákóczi, a Kossuth, a Zrí­nyi, a Lenin és Ady szocia­lista vasútépítő brigádok jó munkáját bizonyítják. A brigádok vezetői : Sipos Gyula, Mózes János, Pola- sek Pál, Seprényi Károly, Hermeczi Imre. A társszolgálati ágakkal az együttműködő jó munka­végzésen kívül a szocialista összekapcsolódás más jó példáját is megtaláljuk. Májusban két nap a vas­útépítők Békéscsabán ta­pasztalatcserére vendégül látták a Vésztői Állomásfő­nökség és Vontatási Főnök­ség szolgálati vezetőit, szo­cialista brigádvezetőiket és brigádtagokat. Gulyás László állomásfő- nök-helyettes vezetésével ott voltak a forgalomtól a Ha­ladás, a Rákóczi, a Béke és az Egyetértés Szocialista Brigádok képviselői. A Vontatási Főnökségtől a Csegevara, a Barátság, a Ságvári és az Egyetértés Szocialista Brigádok kép­viselői vettek részt a ta­pasztalatcserén. Vezetőik Borsi István vontatási fő­nök, Huszár Tános állo­másfőnök és Kelemen Ist­ván KISZ-titkár voltak. • A tapasztalatcsere során a békéscsabai vasútépítők bemutatták az emberi erőt pótló korszerű technikát. A folyóméterenként 54 kg kitérőrendszer beépítésének előkészületeit és betéteiét nagy figyelemmel kísérték a vendégek. Az óramű pontos­ságú összehangolt munka- folyamatok sikeres elvégzé­sével újabb eredményeket értek el a vasútépítők; az egymással kötött szocialista munkaszerződés pedig tovább erősödött. Megkezdődött a próbaüzem a Papíripari Vállalat nyíregyházi gyárában az új, nagy teljesít­ményű cementeszsákgyártó gépsoron. A 260 millió forintos beruházás nagyban csökkenti majd a cementzsákok importját. A GARTEMANN—HOLLMANN gépsoron évente 50—60 millió cementeszsákot állítanak elő (MTI-fotó — Paál László felvétele — KS) Több fácán Megkezdődött a mestersé- ges fácánnevelés az apróvad­ban különösen gazdag Szol­nok megyében. A vadásztár­saságok abádszalóki, j ászki- séri, karcagi, mezőtúri és szászbereki fácánoskertjében már nem kotlóssal — gépek­kel keltetik, s a kibocsátásu­kig speciális nevelőrendszer­ben tartják az apró szár­nyasvadak tízezreit. A neve­lőrendszerben a naposfácá­nok felmelegített nevelőlá­dákba kerülnek, a nevelőlá­dához pedig fóliasátorral vé­dett kifutó csatlakozik. A pelyhes szárnyasok így vál­togathatják helyüket. A ter­mészetes állományt kiegészí­tő mesterséges szaporulatból az idén is mintegy 150—200 ezer kisfácánt bocsátanak ki a mezőkre, rétekre.

Next

/
Thumbnails
Contents