Békés Megyei Népújság, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-20 / 117. szám

1978. május 20., szombat Kirándulás, de milyen áron? Szeged újjáépült, megszépült T isza-partját szívesen keresik fel a sétáló városbeliek és a turisták. Az új lépcsősorokon kellemes a pihenés a tavaszi napfényben (MTI Fotó — Tóth Béla felvétele — KS) Kiskereskedők a gyepsoron Először Veres Péter írásaiban találkoztam a gyepsor elnevezéssel. Amolyan faluvéget jelent, amely évszáza­dokon át a szegény emberek lakhelyét jelölte. A közsé­gek peremén ma is sokan élnek, és nem is olyan rosz- szul. A kicsi, fehér falú hajlékok mellett, vagy helyén modern családi házak sorakoznak. Csak az a kérdés: van-e a közelben üzlet, ahol megtalálhatják az itt lakók a legfontosabb élelmiszereket, a mindennap szükséges cikkeket? — örvendetes, hogy ilyenkor tavasszal, a tanév vége felé évről évre több a diákkirán­dulások száma. Fiaink, lá­nyaink elindulnak országjá­rásra, hogy megismerjék ha­zánk legszebb tájait, törté­nelmi nevezetességeit. A mú­zeumok, arborétumok, kiállí­tások, régi várak látogatása felejthetetlen élmény, s megannyi ismeretszerzési le­hetőség. E kirándulások egyben al­kalmak arra is, hogy a jól felkészült pedagógus, ide­genvezető a haza szeretetére nevelje gyermekeinket. Ál­talában az a tapasztalat, hogy a pedagógusok élnek is ezzel a lehetőséggel, s a gyerekek az ismeretszerzés mellett valami pluszt is kap­nak. Jók, hasznosak tehát ezek az országjáró túrák. Túrákat írtam, bár — és ez az ami­ért tollat fogtam — a leg­kevésbé nevezhetők annak. Hol van ma már az a ro­mantikát is nyújtó kirándu­lás, amikor a srácok felpa­kolták a hátizsákot, s elin­dultak a messzi tájakra ke­rékpárral vagy vonaton. Le­hetőségük nyílt arra is, hogy gyalogtúrákat tegyenek a vadregényes erdőkben, he­gyet másszanak, s ha elfá­radtak, ott vertek sátrat, ahol éppen az este érte őket. A bográcsgulyásfőzés, a sza­lonnasütés sem maradt ki ebből. A tanár pedig velük kaptatott fel a hegyre, s közben fújta a vidám nótá­kat. Arra is talált lehetősé­get, hogy megismertesse a gyerekekkel az erdők titkait, fáit, virágait, állatait. A várromokon barangolva, a múzeumokat járva pedig azok történeti emlékeit, ér­dekességeit idézte, s beszélt nagyjainkról, akik e törté­nelmet írták. Mostanában sokat beszé­lünk a mozgás szükségessé­géről. Mégis a diákkirándu­lások közül vajmi kevés akad, amely erre adna lehe­tőséget. Mert hogyan is men­nek a mi lányaink, fiaink? A szervezők megrendelték a kényelmes panorámás buszt, a méregdrága szállodát és éttermekben a reggelit, ebé­det, vacsorát. A srácok pe­dig egy szatyorral a hónuk alatt beülnek a buszba, amely a helyszínre, sokszor egyenesen a múzeum kapu­jába. vagy fel a hegyre, a várba viszi őket. Gyaloglás, séta az erdőben? Ki vállal­ja ezt? Ma már nem olyan időket élünk! Fő a kénye­lem! Mire való a busz? Azért fizetjük, hogy elvigyen bennünket. Nem ritkák az ilyen és ebhez hasonló — né­ha felháborodott — vála­szok. akkor, ha valaki vélet­lenül megkockáztatta a ja­vaslatot, hogy lehet más­képpen is kirándulni. Cs ez még a kisebbik baj. De vajon szükség van-e ar­ra, hogy egy tizenéves gye­rek 280—300 forintos szállo­dában pihenje ki a két—há­rom napos utazás „fáradal­mait”? Vajon jó-e az, ha első osztályú étteremben ebédelnek? Nem szólva ar­ról, hogy egyes szülők szá­zasokkal tömik ki a zsebe­ket, hogy csemetéjük sem­miben sem szenvedjen hi­ányt. Persze nincs mire köl­teni a pénzt, ilyenkor fordul elő az extra kívánságok tel­jesítése. Végül még egy „apróság”. A Volán Vállalat minden évben felajánlja, hogy amennyiben a diákok kirán­dulásait hétvégekre, szom­batra, vasárnapra szervezik, úgy 20 százalékkal olcsóbb lesz az autóbuszok bére. Furcsa módon az idén Bé­kés megyében például egy kirándulást sem szerveztek hét végén, s nem vették igénybe a Volánnak e ked­vezményét. Jó lenne, ha mindezekre felfigyelnének a tanácsok il­letékes osztályai. K. J. Dr. Sebestyén József, a KISOSZ Békés megyei titká­ra mondja: — A magánkereskedelem segíti, kiegészíti az államit és a szövetkezetit. Szűkebb hazánkban 384 kiskereskedő dolgozik. Sajnos, közülük mindössze 26 a vegyesboltos. A többi zöldség-gyümölcs, bazár, rövid-, kötött- és di­vatáru eladásával foglalko­zik. Meglehetősen sok a lángos- és pecsenyesütő, an­nál kevesebb a trafikos. Gond az is, hogy nem meg­felelő a területi eloszlás. Míg a gyulai járásban hét vegyeskereskedőnek van iparengedélye, addig a nagy tanyavilággal rendelkező szarvasiban egynek sem. — Az újonnan épülő la­kótelepeken is elvétve ta­lálni úgynevezett maszek­üzletet. — Valóban. Ennek részben az a magyarázata, hogy a helyi tanácsok nem élnek kellően azzal a lehetőséggel, miszerint meghatározott időre is lehet iparengedélyt kiadni. Pedig nagy szükség lenne rá, hiszen sokszor öt év is eltelik, míg az állami, vagy a szövetkezeti kereske­delem kiépíti az üzlethálóza­tát. Ide nyugdíjasok járnak (.. .Sarkad, Vasút utca. A falatnyi bolt előtt a bőrkö- tényes emberek sörösreke­szekkel bíbelődnek. A tulaj­donos, Buzi Albertné, a csö­römpölést túlharsogva, mint­ha korholná őket...) — Talán valami baj van a szállítókkal? — kérde­zem. — Dehogyis van, jönnek rendesen. Éppen most ren­deltem tőlük Pepsi-Colát, re­mélem holnap meghozzák. Tudja, én a legalapvetőbb élelmiszereket árulom : ke­nyeret, tejet, konzerveket. Reggel 7-től 10 óráig van a legnagyobb forgalom. Ide ál­talában nyugdíjasok járnak, mindegyiket ismerem. Ha­vonta átlagosan 50 ezer fo­rintot forgalmazok. Meg- éri-e? A kispénzű időseket is el kell látni valakinek áruval. Egy hónapban 750 forint SZTK-járulékot, éven­te pedig 7200 forint adót fi­zetek. Igaz, kapok 20 száza­lék korkedvezményt, mivel betöltöttem az 55. évemet. Dolgozgatunk, a férjem nyugdíjas, Trabanttal járja a megyét, s hozza, amit kap. — Az adminisztráció nem fáraszt ja? — Engem? Nézze meg a pénztárkönyvemet. Nem sze­retek dicsekedni, de a me­gyében egyedül az enyém volt hibátlan a legutóbbi el­lenőrzéskor. Csak az áruellátás lenne jobb (.. .Biharugra, Bölönyi ut­ca. Rózsa Viktor vegyeske­reskedése. Az ajtó melletti pádon két férfi friss kiflit ropogtat. Benn, a pult mö­gött mosolygós, pirospozsgás kereskedő szorgoskodik. Még barna kalapja is félrebillen a nagy igyekezetben. Van el­foglaltsága bőven, sűrűn nyi- togatják az ajtót a vásár­lók. ..) — Nem panaszkodom a forgalomra, itt, a falu szé­lén nincs egyetlen ÁFÉSZ- bolt sem. Csak az áruellátás lenne jobb. Látja, keresik a sört, de már nem tudok ad­ni. A múlt héten egyáltalán nem kaptam. De a kenyeret, péksüteményt is későn ka­pom, 9 órakor. Míg Berety- tyóújfaluból hozták a tejet, nem volt semmi baj, amióta a gyulaiak szállítanak, 10 óra körül ér ide. A hentes­árut a múlt héten pénteken megrendeltem, és a mai na­pig sem kaptam. A PIÉRT meg jóformán szóba sem áll velem, akárcsak a berety- tyóújfalui FÜSZÉRT. — Akkor miért csinál­ja? — Miért, miért? A szüleim is kereskedők voltak. Dol­goztam a halgazdaságban, a szövetkezetnél, s 1971-ben lettem önálló. Közben meg­romlott az egészségem. Most már a jövőmre is gondolni kell. Három gyerekem van. A kisebbik fiam Csabán a közgében tanul, harmadikos. Szeretném, ha a nyomdo­komba lépne, de ilyen kö­rülmények között aligha lesz hozzá kedve. — Mi a legnagyobb gondjuk? — Tíz, tizenkét órát dol­gozom naponta, vasárnap is kinyitok. A bruttó forgal­mam úgy alakult, hogy 3— 400 forint miatt nem jár te­rületi kedvezmény, fizetem az SZTK-járulékot, viszont táppénzt nem kapok, családi pótlékot évente egy összeg­ben az adóalapból vonják le, s teljesen rendezetlen a se­gítő családtagok társadalom- biztosítása is. Ezért nehéz a fiatalokat rábírni arra. hogy üzletet nyissanak. Jövőre becsukom a boltot (.. .Okány, Sugár utca. Mély, gödrökkel tarkított sá­ros út. A csönd jólesik a fülnek, ugyanakkor furcsa gyanakvást ébreszt a szem­lélőben: mi minden jut el ide a világból, s mi reked kívül...?) A 70 esztendős Hégely La­jos bácsi 21 évvel ezelőtt tár­ta ki az üzlet ajtaját a vá­sárlók előtt. Nagy szükség van erre a boltra ma is, a fél Okány ide jár alapvető élelmiszerekért. — Jövőre becsukom a bol­tot — jelenti ki határozot­tan. — Megöregedtem, a fe­leségem beteg, az öt gyerek­ből egy se lett kereskedő. Hogy lesz-e, aki átvegye a stafétabotot, nem tudom. Ki­számoltam: háromezer fo­rint körüli nyugdíjat kapok, abból megélünk ketten. A disznóhizlalásból is összejön valamennyi. — De, amikor jól megy az üzlet... — Az igaz. Havonta meg­van a 60—70 ezer forint for­galom. De azt sem szabad elfelejteni, hogy évente 12 ezer forintot fizetek ki az áru beszállításáért. Ingyen nem cipekedik nekem senki a portékával. A kövesút majdnem egy kilométerre van az üzlettől. Nekem minden vevő egyforma (.. .Dévaványa, Gyomai út. Égbe törő, hatalmas, színes portál. Szabó Ferenc vegyes- kereskedő éppen a délutáni nyitáshoz készülődik. A 37 éves, energikus fiatalember ízzig-vérig kereskedő. Elárul­ja ezt a fürge mozgása, kész­séges magatartása. Társadal­mi funkciója is van. A me­gyei szervezet elnökhelyette­se, és tagja az országos vá­lasztmánynak. ..) — Szeretek az emberekkel bánni. Ezért is választottam ezt a hivatást. Vas-műszaki eladóként szabadultam, majd később osztályvezető lettem a helyi ÁFÉSZ-nél. Családi okokból 1969-ben kiváltot­tam az engedélyt zöldség­gyümölcs árusítására. Hat éve nyergeltem át erre a szakmára. — Tud-e versenyezni az állami és a szövetkezeti boltokkal? — Nem ez a célja a ma­gánkereskedelemnek. Ide másfél kilométerre van a legközelebbi szövetkezeti üz­A közelmúltban ültek össze Mezőberény, Csárda- szállás és Köröstarcsa KISZ- fiataljai, hogy értékeljék az elmúlt két évi mozgalmi eredményeket, visszatekint­senek a KISZ IX. kong­resszusa óta eltelt időszakra és újraválasszák a vezető- testületüket. A küldöttérte­kezleten részt vett Zolnai László, a mezőberényi párt- bizottság titkára, Szűcs La­jos, a nagyközségi közös ta­nács elnöke, Varga Imre, a békéscsabai városi KISZ- bizottság titkára. Az írásos beszámolóhoz Konyec&ni György, a közsé­gi KISZ-bizottság titkára fűzött szóbeli kiegészítést. A beszámoló foglalkozott a fiatalok gazdasági építő­munkájával. Rámutatott arra, hogy a fiatalok bete­kintést nyerhetnek az üzem gazdasági terveibe, elmond­hatják véleményüket, jó let. Amit napi közszükségle­ti cikkekből igényelnek a vevők, nálam megtalálják. Jó a kapcsolatom a szállí­tóvállalatokkal, a vevők meg mind egyformák, nem teszek különbséget közöt­tük. Persze, továbbfejleszteni már nem érdemes. Bizonyos forgalom elérése után prog- resszíven emelkedik az adó­kulcs. Ketten a feleségemmel 7800 forintot keresünk ha­vonta. Elhiheti, hogy osz­tályvezetőként több lenne a fizetésem. — Volt-e baja az ellen­őrökkel? — Idáig nem, remélem ez­után még kevésbé. Lapozza át az ellenőrzőkönyvet, egyetlen szabálytalanságot sem talál. Ebben a szakmá­ban legfontosabb az udva­riasság és a becsületesség. ♦ * * Május 8-án ülésezett Bu­dapesten a KlSOSZ-küldött- gyűlés. Ennek kapcsán a Népszabadság vezércikke hangsúlyozta : „Társadalmi szükségletet elégítenek ki a kiskereskedők. Túlnyomó többségük igazodik szocialis­ta rendünk erkölcsi arcula­tához, s mindinkább tapasz­talható, hogy érzik felelőssé­güket a lakosság ellátásá­ért. . Seres Sándor A békéscsabai István ki­rály teret, valamint a pen- zai Moszkva utcát ábrázoló fénykép jelent meg nemrég a Penzenszkaja Pravdában. A. Reznyicsenko, a megyei múzeum tudományos fő­munkatársa a testvérváro­sok világnapja alkalmából cikket írt a két város kap­csolatának múltjáról. Arra emlékezteti az olvasókat, hogy ez a barátság tulaj­donképpen Lenin születése 100. évfordulójának előes­téjén kezdődött, és akkor alakult meg a Szovjet—Ma­gyar Baráti Társaság penzai tagozata is. A megyei múzeum hon­ismereti gyűjteményének egy része fölött ez a felirat olvasható: „Druzsba — Ba­rátság”. A világtérképen feltüntették, mely országok­ba jutnak el Penza megye termékei: a karórák, és a faliórák, a számítógépek és az egészségügyi felszerelé­sek, a kompresszorok és a fonógépek. A térkép mellett egy 1970-ből származó zász­lócska látható, s rajta a fel­írás : „őszinte barátsággal az SZKP Penza megyei bi­zottságának, az MSZMP Bé­kés megyei bizottságától”. Abban az esztendőben ke­rültek a múzeumba a ma­gyarok ajándékai is: férfi­ingek, népi motívumokkal díszített szalvéták, szinteti­kus anyagból készült gyer­mekruhák. javaslatokat adnak, szerve­zik a feladatok gyakorlati megvalósítását. A PATEX mezőberényi gyárának KISZ-bizottsága jó munká­ja eredményeképpen el­nyerte a „KISZ-szervezetek az V. ötéves terv teljesíté­séért” megtisztelő címet, amelyet a KISZ Békés me­gyei bizottsága hirdetett meg. Mezőberény nagyköz­ség fiataljai azonban nem­csak a gazdasági építő- munka területén jelesked­tek, hanem a tanulásban is élen jártak, aminek szép példája a KISZ KB vörös vándorzászlaja, amelyet a Petőfi Sándor Gimnázium KISZ-bizottsága érdemelt ki. Ezenkívül tartalmasabb lett a KISZ-esek és az út­törők kapcsolata, változás történt a sportolásban is, amelyet az Edzett Ifjúságért tömegsportmozgalom helyi rendezvényei is fémjeleznek. A honvédelmi nevelésben jelentős szerepet játszik az Ifjú Gárda, amelynek 48 tagja van. Közülük többen kitüntetésben részesültek. A küldöttértekezleten el­hangzott az is, hogy a fia­talok nem elégedettek a tagfelvételi módszerekkel. Ez főleg az 1977-es válasz­tások után tűnt ki, és a községi KISZ-bizottság fel­adatul tűzte ki az alapszer­vezeteknek a kampányjelleg megszüntetését, a minőségi munka fokozását. Jelenleg a fiatalok szervezettsége a nagyközségben megfelel az országos átlagnak, 30—31 százalék. Az 1976-os kül­döttgyűlés óta 11-tagú KISZ-bizottság irányítja a három község ifjúsági moz­galmát Befejezésül határozati ja­vaslatban szabták meg az V. ötéves terv helyi felada­tainak végrehajtására való mozgósítást, a politikai ne­velőmunka hatékonyságának fokozását, a párttaggá való ajánlást, valamint az Ed­zett Ifjúságért mozgalom kiszélesítését. A küldöttek megválasztották a 11-tagú községi KISZ-bizottságot, amely első zárt ülésén is­mét Konyecsni Györgynek szavazott bizalmat a titkári funkcióban. A baráti kapcsolatok nem­csak a két megyeszékhelyre, hanem más városokra, üze­mekre is kiterjedtek. Több ízben találkoztak már nyi- kolszki üvegfúvók az Oros­házi Üveggyár dolgozóival, valamint a penzai cukrá­szok a Békéscsabai Kon­zervgyár munkásaival. A múzeum vitrinjeiben kap­tak helyet Békés megye vá­rosainak címerei és emlék­plakettjei is. Figyelemre méltók azok a kristályvázák és serlegek is, amelyeket 1971-ben a Penza tánc- együttes hozott magával Magyarországról. Három évvel később a -Madrigál kórus viszonozta vendég- szereplésüket. A múzeum látogatóinak érdeklődését felkeltik a ma­gyar iparművészek mun­kái: Lenint és egy békega­lambot ábrázoló szőnyeg, valamint egy intarzia, amely a Békéscsabán elesett szov­jet katonák emlékét idézi fel. Másutt porcelántár­gyak, jelvények, és zász­lócskák láthatók, amelye­ket a Penzában járt magyar ifjúsági küldöttség tagjai ajándékoztak az ottani fia­taloknak. Mindezek az emlékek an­nak a két testvérvárosnak a gazdasági és kulturális kap­csolatát szimbolizálják, me­lyeknek barátsága a jövő­ben még inkább erősödni fog. „A barátság évszázadokra szól” KlSZ-küldöttgyíílés Mezöberényben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents