Békés Megyei Népújság, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-04 / 103. szám

1978. május 4., csütörtök Igyekvő emberek a bélmegyeriek A Békés—Vésztő közötti útvonalról hajlik be egy be­kötő út Bélmegyerre. Bizo­nyára dobogós helyezésre számíthatnának, ha meghir­detnék a „megye legrosz- szabb útja” versenyt. Mon­dom is a községi tanács fia­tal vb-titkárának, Szabó Fe- renonének, aki mosolyog a tréfán, de komolyan mondja, hogy ez bizony nagy gondja az egész falunak. Pedig de sokat kilincseltek már a KPM-néi ezért, de eddig csak ígéretet kaptak a ká­tyúzásra, egyebet semmit. Az ígéretekkel pedig nem le­het betömni a gödröket. A Volán új autóbuszokat is beállított volna már, de a rendkívül elhanyagolt út sok kárt okozna bennük, ezért egyelőre nem kapnak. Mi új­ság ezenkívül a községben? Fokozatosan bővül a víz­mű hálózata is, hiszen ta­valy 1800 méteren sikerült új csöveket lefektetni. Nem lehet különösebb panasz a kereskedelemre sem, külö­nösen most, hogy megépült mintegy 400 ezer forintos költséggel a húsbolt. Hogy mire büszkék leginkább a bélmegyeriek? Szerencsére sok mindenre. Napközi ott­honos konyhájuk épült, szé­pen simul az új könyvtár a művelődési házhoz és a belterületen minden házba be van vezetve a villany. Járdát építenek az idén az Árpád és Völgy, valamint az Arany János utcában. ‘ A két szürke lassan lép­ked az eke előtt a borozdá- ban. Higyed Károly kukori­cát vet, nincs mit várni ve­le, az idő sürget. Legjobb, ha a földben van a mag. A feleségéé a föld, a tsz-től kapta. Sokfelé megfordult már az országban Higyed Károly, amíg végre ismét megállapodott Bélmegyeren. Részt vett a nagy sztálinvá- rosi építkezésen, ott ragadt rá a kőműves szakma jó néhány fogása, amit most hasznosít a faluban, többen hívják kisebb javítások el­Rotációs kapával művelik a virágoskerteket végzésére, disznóólak építé­sére. Van rá ideje, nyugdí­jas. A falu főterén kis moto­ros rotációs kapával dolgo­zik egy ember, a virágos­kerteket hozza rendbe. Kér­dem tőle, kié ez a szemben levő emeletes ház? — Gurmai Ferencé — mondja —, egyetlen emele­tes lakóház a faluban. — Doktor? — kérdezem. — Á, tsz-nyugdíjas. Erre kíváncsi vagyok és benyitok az ajtón. Idősebb ember áll a falhoz támasz­tott létra tetején. Reparálja, tapasztja a ház végét. — Van valami igazolvá­nya? — kérdezi, amikor be­mutatkozom —, mert tudja, sok mindenről lehet halla­ni mostanában, éppen az es­te néztem a Kék fényt, nem tudja az ember, kiféléyel akad össze. Aztán bevezet a lakásba. Az előtérben olyan szép mo­Az emeletes ház egy tsz-nyugdíjasé Fotó: Béla Ottó gondolom — és már sok minden bizonyította is —, hogy a népfront mozgató ereje jelentős a község tár­sadalmi életében. A külön­böző fórumokon, falugyűlé­seken, rétegtalálkozókon élénk érdeklődés nyilvánul meg a közügyek iránt. Nem kell kérdésekre noszogtatni az embereket, van elmon- danivalójuk bőven. Túl sok munkalehetőség sajnos nincs a községben. A Csaba Szőnyegszövőnek van egy kis üzeme, így hát az zaik van, alig merek rálép­ni. — Vasúti előmunkásként kezdtem, aztán csak vissza­jöttem a földhöz. Cselédes- kedtünk az asszonnyal, ura­ságnál dolgoztam, majd vet­tünk egy kis tanyát, jószá­gokat tartottunk. 1960-ban léptem be itt a helyi terme­lőszövetkezetbe. Miből van ez a ház? Nem panaszkod- hatom, jó jövedelmem volt mindig, szerencse kell az élethez, nekem meg volt ré­szem benne. Nem kértem én csak 60 ezer forintot köl­csön az OTP-től, de mire teljesen elkészül, igencsak benne lesz egymillióban. A gyerekek taníttatása sem volt olcsó mulatság, az is elvitt vagy százezer forin­tot. De megérte ; az egyik mérnök, a másik meg res­taurátor lett. Én mondom kérem, boldog világot élünk, csak az az egy baj, hogy már 70 éves vagyok. Fiatal, agilis ember Var­jú Ferenc, a művelődési ház igazgatója, a népfront titká­ra. — Hogy milyenek a bélmegyeri emberek? Nehéz summásan összefoglalni. Na­gyon röviden talán azt mondhatnánk, igyekvőek. Sokat tesznek a községért. Nekik is köszönhető, hogy aránylag jó a kereskedelmi ellátás, hogy elsők között volt vízmüvünk, szép műve­lődési házunk, könyvtárunk. Ez is bizonyítja, hogy nem­csak az egyéni boldogulást keresik. Ami a közművelő­dést illeti, nincs okunk a szégyenkezésre. Két kézen meg lehet számolni, hogy az itt élők közül hánynak nincs meg a nyolc általános isko­lája. Milyen a szerepe a nép­frontnak a község életében? Kilenctagú elnökség, 25-ta-’ gú bizottság fogja össze és irányítja a községet. Ügy Új Barázda Termelőszövet­kezetnek maghatározó sze­rep jut a község gazdasági, társadalmi életében. A ter­melőszövetkezet 3300 hek­táron gazdálkodik, egyre többet tud juttatni tagjai­nak. Növénytermesztés és állattenyésztés főleg az, amivel foglalkoznak. Az utóbbi két évben egyre biz­tonságosabbá vált a gazdál­kodás, s ez meglátszik a ta­gok jövedelmén is. Van-e jövője ennek a községnek, amelynek jelen­leg mindössze 1800 lakosa van, szemben az 1960-as évi­vel, amikor négyezren lak­ták Bélmegyert? Nem fog elnéptelenedni, biztat engem is meg önmagát is Varjú Fe­renc. Ha nem is fog roha­mosan gyarapodni, remél­hetően ez a létszám stabili­zálódik. Még talán kedve­zőbb lenne a helyzet, ha el­készülne a Berényi út, amely közvetlenebb kapcso­latot teremthetne Bélme- gyer és Mezőberény között. Az újságíró rövid ott-tar- tózkodása alatt meggyőződ­hetett arról, amit a nép­fronttitkár mondott. Beszél­gettem több emberrel, ku­tattam, kíváncsiskodtam, ho­gyan érzik magukat a lako­sok ebben a kisközségben — majdnem úgy mondtam, eb­ben a világtól elzárt kis köz­ségben —, de így nem len­ne hiteles, hiszen a rádió, a televízió, a sajtó és a sűrű buszjárat kapcsolatot te­remt más községekkel, vá­rosokkal is, tehát nem elzár- tan élnek. A maguk erejére támaszkodva sok olyan di- 'cséretre méltó dolgot alkot­tak már, amit bizony még nagyobb községek is meg­irigyelhetnének. Igyekvésük, aktivitásuk nem csökken, hanem inkább erősödik és ez záloga annak, hogy a kis­község a jövőben is tovább izmosodik. Béla Ottó Gépek az építőiparban Kevés volt a datolya, . a füge, a banán A füge, a datolya és a grapefruit már korábban „le­futott”, fogytán a banán és a narancs is, végéhez köze­ledik a hazai déligyümölcs- szezon. A DELKER Vállalat tájé­koztatása szerint várhatóan még 750 tonna narancs ke­rül forgalomba. Azzal szá­molnak, hogy ez a mennyi­ség — miután nem juthat belőle korlátlanul minden boltba — a nagyforgalmú üzletekbe koncentrálva „ki­tart” a hónap végéig, addig, amíg a hazai primőrgyümöl­csök megjelennek. A vállalat szezonzáró mér­lege kedvezőbb ,a tavalyinál. A múlt év végétől mintegy 36 ezer tonna narancs bőví­tette a gyümölcsválasztékot, s egy«-egy szállítmány késé­sétől eltekintve télen jó, fo­lyamatos volt áz ellátás. Ba­nánból a korábbinál csak­nem 6000 tonnával több, 21 500 tonna került forgalom. b,a — de még ez sem elégí­tette ki a keresletet. Nem volt elegendő az ezer tonna datolya sem. A leggyorsab­ban a füge tűnt el az üzle­tekből. A többi déligyü­mölcshöz képest igen keve­set, mindössze 150 tonnányit szereztek be, rögzített ára miatt jóval olcsóbban árusí­tották, mint- amennyiért vá­sárolták. „A legmegbízhatóbb’” a déligyümölcsök közül a cit­rom, amelyből — főleg a makacs influenzajárvány miatt — februárban és már­ciusban 2000 tonnával több fogyott, mint a korábbi évek­ben. Az egyéb vitaminok, a primőr zöldségfélék megje­lenésével már kissé háttérbe szorult fogyasztása, amihez hozzájárul a gyengébb minő­ség is. Ezután őszig a hazai piacon a déligyümölcsöket lényegében már csak a cit­rom képviseli, ezért gondos­kodott a vállalat a folyama­tos, igények szerinti ellátás­ról, s május végétől kiváló argentin gyümölcs behozata­lával a minőség javításáról is. Az építőipar napjainkban az érdeklődés középpontjá­ban áll: munkáját bíráljuk, olykor elismerjük. Nincs az életnek olyan területe, amely valamilyen formában ne kö­tődne az építőiparhoz. Az elmúlt másfél évtized meg­változtatta ezt az iparágat, a hagyományos téglát felvál­totta a középblokk, teret hó­dított a paneles és a könnyű- szerkezetes technológia. A munkák szakosodtak, specia­lizálódtak a szerelési folya­matok. Ügyes gépek, beren­dezések könnyítik az anyag- mozgatást, a szállítást, egy­szóval az ember munkáját. Daruk emelik a nehéz be­tonelemeket, felvonók jut­tatják a magasabb szintek­re a falazóanyagot, a szerel­vényeket, vibrátor segíti a beton tökéletesebb és köny- nyebb bedolgozását, vakoló­gép helyettesíti az embert, s még jó néhány munkafo­lyamatban váltatta fel a gép a kétkezi munkát. Milyenek is ezek az épí­tőipari gépek? Nos, ma még nagyon változatosak. Igaz, a KGST-országok az utóbbi évtizedben célul tűzték az építőgépgyártás szakosodá­sát, azt, hogy a szakembe­rek, a felhasználók mind szélesebb körben részletesen ismerjék meg ezeket a ma­sinákat. Egyebék között ezt szolgálta a három évvel ez­előtti és az elmúlt héten Bé­késcsabán megrendezett KGST építőipari gépbemu­tató és kiállítás. A szocialista országokban összesen 561 géptípust készí­tenek, ebből 34 gépféleséget hazánk gyárt. A hazai épí­tőgépgyártás meglehetősen szűkös, a gyártósoroknak csupán 30 százaléka készül itthon, 52 százalékuk szocia­lista, 18 százalékuk pedig tő­kés exportból származik. A korábbi években előfordul­tak párhuzamos fejlesztések, ami bizony olykor feleslege­sen kötötte le a szakembere­ket, emésztette a pénzt. A hazai és a nemzetközi szako­sodással ez megszűnt, ugyanakkor az építőgépgyár­tók kapcsolata szorosabbra fűződött, a kooperáció bő­vült. A szakosodást és a gé­pesítést csak sürgeti, hogy a csökkenő munkaerőforrások mellett az építőipari létszám növelésére úgymond egyik szocialista országban sincs lehetőség. Ezért az építőipar fejlesztésének egyetlen útja az építés iparosítása, műsza­ki fejlesztése, vagyis a ta­karékosság az élőmunkával, az anyagokkal, az energiá­val úgy, hogy mindez meg­gyorsítsa az építési folyama­tokat, javítsa a munka mi­nőségét, végső soron fokozza az építési tevékenységet. A gépbemutatón kiállított berendezések széles körű al­kalmazása, a tanácskozáso­kon elhangzott javaslatok hasznosítása, a KGST szak­értői értekezlet e témakör­ben hozott határozatának gyakorlati érvényre juttatása végső soron az építőipar mű­szaki fejlesztését segíti. A rendezvénysorozat lehetővé tette, hogy a szocialista or­szágok, élükön a Szovjet­unióval, tovább szélesítsék a termelési együttműködést, a szocialista építőgépimport növelésével fokozzák az in­tegrációt. Új vonása is volt az idei békéscsabai építőipa­ri gépbemutatónak: nagy ak­tivitással vettek részt a ren­dezvényen a magyar külke­reskedelmi vállalatok. Je­lentős üzletkötéseket készí­tettek elő és írtak alá. A fel­használók, 'a gépgyártók, a forgalmazók és a külkeres­kedők békéscsabai közös ta­lálkozója lehetővé tette az érdekek egyeztetését is. Mindezek lehetővé teszik, a gépek tőkés importjának kiváltását, a szocialista im­portból származó gépek rész­arányának fokozását, ami igen fontos gazdasági érdek. A gépesítést sürgeti még az is, hogy a hazai építőiparra az V. ötéves tervben megnö­vekedett feladatok hárulnak: évente átlagosan 6 százalék­kal kell fokozni építőkapaci­tását. Ennek a célkitűzésnek viszont csak az építés to­vábbi iparosításával, foko­zottabb gépesítéssel tud ele­get tenni. A gépesítésre még ebben a tervidőszakban a hazai igény mintegy 15 mil­liárd forint, ebből pályáza­tok útján az anyagmozgatás és a rakodás gépesítésére 4 milliárd forintot ad az Épí­tésügyi és Városfejlesztési Minisztérium a vállalatok­nak, szövetkezeteknek. A ki­állítás lehetőséget adott a választék megismerésére, ugyanakkor már most segíti a szakembereket a VI. öt­éves terv gépesítésének ter­vezésében. Szekeres András Az aranyjelvényes brigád nagy feladatot kapott A Hidasháti Állami Gazda­ság vetőmagüzemének Achim L. András nevét vi­selő szocialista brigádja a közelmúltban ünnepi brigád­gyűlést rendezett a gazdaság művelődési házában. Az ün­nepségen ott voltak a gaz­daság vezetői is, akik közül Kovács József igazgató rövid áttekintést adott a 45 tagú brigád eredményeiről, amelynek alapján az idén el­nyerték az aranyfokozatot. A vetőmagüzem 20 évvel ez­előtt kezdte a tevékenységét, ; amikor 110 vagon kukoricát dolgoztak fel. Az eltelt két évtized alatt alaposan meg­nőtt az üzem teljesítőképes­sége, hiszen a tavalyi évben már 400 vagon kukoricát és 300 vagon búzát indítottak útnak, felét exportra. ■ Ezt a nagyszerű eredményt úgy ér­ték el, hogy a brigád tagjai évközben segítették ,a. re­konstrukciós munkát is, részt vettek az építésben. Az igaz­gató szólt az idei feladatok­ról is, amelyek még nagyobb összefogásra, erőfeszítésre késztetik a szocialista brigá­dot. Az idén már 700 vagon kukoricát, 400 vagon búzát és ezenkívül mintegy 30—40 vagon borsót kell feldolgoz­niuk, illetve előkészíteniük bel- és külföldi szállításra. A brigád jó munkájának is köszönhető, hogy az elmúlt évben a gazdaságban kilenc­Gyaraki Gábor átadja a kitüntetéseket Fotó: Béla Ottó millió forintos nyereség- növekedés volt és összesen 44 milliós nyereséget értek el, ami az eddigi legmaga­sabb összeg a gazdaság fennállásának történetében. Az ismertető után Gyara- ki Gábor, a szocialista brigád vezetője adta át az okleve­leket, az aranykoszorús jel­vényt és a pénzjutalmat a brigád tagjainak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents