Békés Megyei Népújság, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-04 / 103. szám
--------------------------IgHiWJ&M Újkígyósi mozaik Patricio Guzmán chilei fotóművész képei az orosházi ifjúsági házban láthatók. A kiállítás megnyitásán a művész és családja is jelen volt. A közel négy esztendeje hazánkban élő művész, aki Antonio Quintana tanítványa, figyelő szemmel járja az új honi tájakat, és a kamerával újjászerkeszti a látványt, hogy sajátosan egyéni ízekkel, színekkel egyénivé tegye azt. Az orosházi kiállítás még a chilei tartózkodás éveiből való, valamint az emigráció utáni első esztendőkből. A több mint száz képnek a művész nem adott címet, s ez mégsem hiányzik. A képek cím nélkül még jobban beszélnek. Mit idéznek a képek? Chilét. A sokarcú Chilét. Aki olyan szándékkal tekinti meg a kiállítást, hogy nagy formai bravúrokkal, rendkívüli nézőpontokkal, megdöbbentő, azaz szenzációsan új képekkel fog találkozni, annak talán csalódása is lesz. A képek kiváló mesterségbeli tudással, ragyogó technikával előkészített és megkomponált alkotások. Vannak közöttük olyanok, amelyek csupán a pillanatot idézik fel, amelyeket nem lehetett volna kihagyni, mert akkor a szemlélő kevesebbet láthatna, kevesebb maradna meg a kiállítás után az országból, Chiléből. Ennek megfelelően jó pár olyan kép látható, amelyek egységükPatricio Guzmán: öregember 2. Kokora volt a lovaknál, úgy adódtam át neki, ahogy őrállók váltják egymást. Nem volt beszédhetnékje a legénynek, fél lábon állt, botjára támaszkodott. Ahogy Kara otthagyott bennünket, meg se mozdult. Messze elnézett a fejem fölött. — Te vagy az a híres? — kezdte egy idő után, ■ de hangjából nem tudtam kigubancolni, hogy elver-e bemutatkozásul vagy barátságába fogad. — Még nem vagyok olyan koros, hogy hírem tudna lönni. — Az öreg Kara .hetek óta vár. Esténként Gavallér Mihály messzi sógorának, a la- dányinak a kölke után sóhajtozik. Az meg, tán te volnál? — Gavallérnak sógoröccse volnék, de lefelé két rokoni lépcsővel, nem nagyon közeli. Csakhogy a szüléim... — Tudjuk! Tán ezért is lesett. — Valami bajt csináltam? — Még nem, de... ben az egész anyaggal együtt élnek és üzennek. Számos azonban az emlékezetes képek száma is. A születés, az Örömét tánccal kifejező chilei emberpár, a portrék jónéhánya, a medi- tálás, reagálás, egy beszéd hatásának tükröződése Fidel Castro arcán, a chilei tájak, városok látványa is megragadó, sajátos. Az egyszerű embereket keresi Guzmán. Halászok, külvárosok lakói, munkások és parasztok, kiskereskedők: ez a guzmáni világ. őket figyelte chilei élete alatt, és e kiállítás anyagával is ezek az emberek üzennek. A chilei fotográfiák másik része a fasiszta puccs utáni események, hatások rögzítése. Guzmán, mint később elmesélte, a fasiszta puccsot követően két hét múlva érkezett vissza a fővárosba, hiszen akkor az ország északi részében tartózkodott egy filmforgatócsoporttal. Kevés alkalma volt ezt követően már fotografálni, nem is szenzációt hajhásznak ezek a képek, hanem a néma döbbenet, a fájdalom kifejezői. Ezek a képek cím nélkül is beszélnek, lázítanak még akkor is, ha a fotó egészét egy coca-cola reklám tölti ki, de egy lépéssel közelebb lépve egy kis röpcédula látható ráragasztva, rajta a kép és a felírás: ALLENDE. — fb — — Nem értem. — Megmondom én. Velünk úgy bánik, mint a saját kőikéivel. Ha kiszorítassz bennünket a mellyekosarábul, hát pusztát válthatsz, annyi bizonyos. — Hogy is tehetném? — Nono! Kedves vagy neki láthatatlanbul is, mert ő maga is kilencéves korában árvult el egyszeribe. Csak hát neki akasztották az apját, nyakazták az anyját tán a szeme láttára. — Borzasztó lehetett. Miért teszik az ilyet, mikor amúgy is meghal az ember. — A lóért. Ha hosszabbat itt időzöl, elmondja majd ő maga. — A lóért felénk is életekkel fizettek. Ha lopták, ha lopni akarták, azért. Ha adták, azért. — Na, látod! A barátság meg száz lócsordánál többet ér. Ezt féltjük. Az öregét. Hát. Érted. Egy ló, semmi! Tíz lóért hármónk pusztai öltözékét kiállítottuk az őszön, lippai vásárkor. Még Négy megye tartozik a szarvasi óvónőképző intézet beiskolázási körzetéhez: Csongrád, Szolnok, Heves és Békés megye. Idén két és félszeres volt a túljelentkezés, tehát egyre alaposabb felkészülés szükséges a sikeres felvételihez. Ehhez nyújtott segítséget a Békés megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet, valamint a pedagógusok szakszervezete Békés megyei bizottsága pályaválasztást segítő látogatások szervezésével az óvónőképző intézetbe harmadik osztályos, középiskolás diákok számára. S hogy az érdeklődés milyen nagy volt, azt bizonyítja, hogy két különböző napon, április 26-án és 28-án két csoportra osztva bonyolíthatták le az intézeti látogatást. Az utóbbi csoporttal együtt mi is részt vettünk e jól szervezett találkozón. A diákokat Sebő Jánosné, az óvónőképző intézet igazgató- helyettese fogadta, aki a program részletes ismertetése után a gimnazistákat ötös csoportokra osztva a gyakorló óvodai csoportok egy-egy foglalkozására invitálta. A békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnáziumból érkezett Szabados Évával, Povázsay Erzsébettel, Kovács Máriával, valamint a csoportot patronáló Vince Julianna másodéves hallgatóval együtt az egyik nagycsoport ábrázoló foglalkozásán vehettünk részt, amelyet éppen egy hallgató, Faragó Ildikó vezetett. Középiskolásainkra oda- odapillantva leolvashattuk arcukról, hogy ezekben a pillanatokban döbbennek rá választott hivatásuk ismert szépségei után annak nehézségeire is. A klubszobában újabb program várt ránk. Sebő Jánosné részletes tájékoztatót tartott az óvónői hivatásról, az intézetben folyó tanulmányi munkáról, a felvételi rendjéről, s a hivatás gyakorlásához feltétlenül szükséges erkölcsi, szellemi és testi követelményekről. Hangsúlyozta azt az alapvető követelményt, miszemuzsikára is futotta. Az volt a gyöngyélet. Ezt féltjük! — Nem vagyok én lopós! — Mi se loptuk. Neveltük. Matyi bácsi okos ember, úgy tösz: jut is, marad is. A gvárdiánnak megkeresünk neki háromszor annyit, mint amit elszakajtunk. Nézd ezt a tarpánságot- Kétszáz kanca, hat monyos csődör közte. Évente nyolcvan csikót vetnek. Ha a csikós nem ügyint oda, húsznak ha ki- nyől a rendes foga. De mi a saját sónkkal pörgetjük a gyámoltalan csikót, hogy fölnyalja az anyja. Saját subánkba, szűrünkbe foglaljuk, ha fagyos szelek járnak. Veremszálláson hálatjuk, ha véznácskább a csikó. így földajkálunk hatvan lovat is évente. Mi abbul tíz, ha magunknak beváltjuk? — Ha velünk bandázol, nincs baj. — Kivel bandázhatnék? — A felsőbbséggel. Mikor Gavallér Mihály első híredet hozta, véletlenül meghallottuk szóváltásukat: — Gyün egy fekete kun gyerök ide, Matyi ! — Hagy gyüjjön. — Jó emböröd lösz, ha idomítod. Ismerőm a fajtáját a feleségöm révin. A lóvonzalom a véribe van. — Ha rászolgál, csinálok belőle olyan számadó csikóst, hogy párja nem akad ezen a tájékon. Amúgy is kell. Vénülök. A legselymerint az óvónőknek jó hallással, hibátlan beszédkészséggel kell rendelkezniük. Molnár László, az intézet gazdasági igazgatója, aki jó kedélyéről ismert intézet-’ szerte, a kissé megszeppent gimnazistákat remek gyakorlati tanácsokkal látta el, de a bátorítás mellett szép gondolatokban fogalmazta meg az óvónők önfeláldozását, kitartást, mesterségbeli tudást igénylő hivatását is. E beszélgetés után ellátogattunk az intézet új, korszerű könyvtárába, ahol Pestiné Darida Ida mutatta be a 32 ezer kötettel és 91- féle folyóirattal (ebből 30 idegen nyelvű) büszkélkedő könyvtárat. Később a program egyik meglepetése egy matematikafoglalkozás megtekintése volt a zárt láncú televízió műsorában. Ebéd után a látogatás tapasztalatairól. a következőképpen vallottak a békéscsabai gimnazista lányok: Povázsay Erzsébet: — Eddig könnyebbnek gondoltam az óvónők munkáját. Látom, ide komoly szakmai tudás szükséges, de még időben jött a figyelmeztetés. Lesz idő rákapcsolni a felvételi tárgyakra. Az intézetet nagyon otthonosnak, a fogadtatást kedvesnek találtam; Szabados Éva: — Unokanővérem, aki gyakorló óvónő, a pálya nehézségeire hivatkozva igyekezett tervemről lebeszélni. De én már óvónő és csakis óvónő szeretnék lenni! Egy dolgot viszont furcsának tartok. Miért kell a 4—5 éves kisgyereknek már olyan fogalmakat tanulni, amit később iskolában is elsajátíthatnak? Nem terheljük túl őket? Kovács Mária: — Eddig nem ismertem a pálya nehéz oldalát. Én egyszerűen azért akartam óvónő lenni, mert nagyon szeretem a kisgyerekeket. Biztos vagyok benne, majd megtalálom ve- Tük a hangot. Mind a hárman elhatároztuk, hogy nyáron óvodába megyünk dolgozni. Hátha az is hozzásegít a sikeres felvételihez! B. Sajti Emese sebb léptű ló is ráz már en- : gem. — Ennyit hallottunk, de a ! szívünkbe szúrták vele a : kést. Hát mink itt vagyunk • békességben vele majd tíz ! éve. Hát mink nem tudnánk : számadók lenni? Ügy fara- í gom a rovást, ahogy ő. Ügy ; bábázom a csikót, ahogy ő S tanított. Azt hittük, néz va- s lakinek bennünket. Nem. Té- ; ged látatlanbul számadó nye- S regbe valónak ítél, mink : meg Csőkével itt bojtárko- ; dunk, míg élünk! Nem is aludtunk egész éj- ■ szaka akkor. Hát megvet ! bennünket az öreg? Soha je- : lét nem adta. Egy kenyéren. • főztjén, szava nyomán él- ! tünk. Melyikőtöket veszejt- ! síink el? Az öregre mégha- ; ragudtunk. De neki élnie ! kell, mert kiesik a csöcs a : szánkbul, ha elmegy, annyi- | ra hites embere Makófalvá- : tói a gvargyiánnak, meg Ga- ■ valiémak. Pusztagazda. Az ■ övé itt minden Battonyán át : Tornyáig, Dévaványáig, föl a ; Kígyós erekig. Ismerjük, ö csak a feketé- ■ re vált. A neve is az. Kara, • Fekete. Török. Az apja az ï volt^-Az anyja jászkun, de • olyan fekete volt, hogy szin- Ï te lila, akár a kánya tolla. ; Mink fakófejűek vagyunk ; neki. Nem kedveli a fakó lo- S vat; fakó nyerget, fakó ku- : tyát. Látod, fekete tyúkokat ; tart a szállás körül, fekete • kakast, fekete galambokat. ; Török gusztusa van néki. ; magyar létire. (Folytatjuk) • Az újkígyósi általános iskolában nagyon kedveltek a gyakorlati órák. A foglalkozások jó megszervezésére az iskolavezetés és a szaktanárok nagy gondot fordítanak, hogy azok nevelési céljaikat maradéktalanul betölthessék. Képriportunk ízelítő mindabból, amit az újkígyósi iskolában tapasztalhat á látogató. & 1978. május 4„ csütörtök Chilei fotóművész Orosházán Nem elég a gyermeket szeretni Középiskolásokkal a szarvasi óvónőképzőben Az iskola gyakorlókertjében primőráru-termelés folyik. A lányok öntözés közben Az iskola uszodát épít. A nagy vállalkozásban közösen vesznek részt a fiúk és lányok. Párját ritkító, szép kezdeméA gépi varrás, a kötés, a horgolás tudományát is el kell sajátítani a gyakorlati foglalkozásokon. Ez az osztály nagyon szeret horgolni Gál Edit képriportja TÓTH BÉLA: Legendák a lóról
