Békés Megyei Népújság, 1978. április (33. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-11 / 84. szám

NÉPÚJSÁG 1978. április 11., kedd így dolgozik az ÁFÉSZ ■■■■■■■■■■■■ Elmondja az ecsegfalvi párttitkár — Ügy ítélem meg, hogy a Dévaványa és Vidéke ÁFÉSZ dolgozói elismerést érdemlő­en teljesítették mindazt, amit 1977-ben a körzet lakossága tőlük elvárt. Munkájuk nyo­mán ismét kiemelkedő ered­ményeket értek el. Közsé­günk, Ecsegfalva szövetkeze­ti életét tekintve is ezt mondhatom el. Megítélésünk szerint az ÁFÉSZ igazgatósá­gának és az ecsegfalvi inté­ző bizottságnak jó a kapcso­lata a párt-, a tanács- és a tömegszervezetek helyi szer­veivel, gazdasági egységeivel, a termelőszövetkezet vezeté­sével. Személyes ismereteim alapján is mondhatom: na­gyon sokat jelent községünk életében az ÁFÉSZ és a he­lyi tanács között létrejött együttműködési megállapo­dás, ami a folyamatos segít­ségnyújtásban jut kifejezés­re. Gyermekintézményünket a közelmúltban egy 200 literes hütőszekrénnvel ajándékozta meg az ÁFÉSZ. Ugyanakkor elektromos gépeiket díjtala­nul javítják a szövetkezet szakemberei. Ezen túlmenő­en tízezer forintot adott az ÁFÉSZ a már említett gyer­mekintézménynek és továb­bi 20 ezer forintot juttatott konyhájának bővítésére. Az ÁFÉSZ igazgatósága sport­körünket rendszeresen támo­gatja, ugyanakkor segíti az önkéntes tűzoltó egyesületet is. Vállaltig a szövetkezet a múlt évben is az író-olvasó találkozó és más politikai rendezvények anyagi kiadá­sait. Nagyon sokat tett a szö­vetkezet az elmúlt években TIT-előadások szervezésével a kisállattenyésztés és zöld­ségtermesztés fellendítéséért is. Mint ahogyan hasznos és élményt nyújtó volt a külön­böző jellegű árubemutatók rendezése, így a bútorkiálli- tás is, amely nem csupán a forgalom miatt érdemel fi­gyelmet. A bemutatott lak- berendezési cikkek — és ezt tartjuk mi lényegesnek — formálták az ecsegfalvialí íz­lését. A tej. és cukrászipari ter­mékek bemutatója szintén jól szolgálta a helyes táplál­kozás megismertetését. Csak üdvözölni lehet azt a törek­vést, hogy az ecsegfalvi lako­sok által Dévaványán megvá­sárolt nagyobb értékű áru­cikkeket — bútort, tűzhelyet, tv-t — díjtalanul szállítja haza az ÁFÉSZ. Mint párttitkár is elisme­réssel szólhatok arról, hogy a szövetkezet igazgatósága arra ösztönzi dolgozóit: vegyenek részt egyre aktívabban a község társadalmi életének formálásában. Ott vannak a szövetkezet dolgozói a közsé­gi pártbizottságban, az alap­szervezetekben, mint párt- csoport-bizalmiak, a KISZ- vezetőségben, a Hazafias Népfrontban. Van közöttük tanácstag, önkéntes rendőr, sportköri vezetőségi tag, szülői munkaközösségi tag, önkéntes tűzoltó egyesületi tag. intéző bizottsági tag. Politikai és ’ szakmai okta­tásban az ÁFÉSZ-dolgozók többsége részt vesz. örvendetes tapasztalni, hogy kedvező irányban for­málódik a dolgozók maga­tartása, ami a kulturált és türelmes kiszolgálásban, egyszóval az udvariasságban jut kifejezésre. Példamutató a társadalmi munkában való részvételük is. Ezt tapasztal­hattuk több más mellett az „Egy nap az óvodáért” moz­galom indításakor is, amikor elsőként ajánlották fel fo­rintjaikat a szövetkezet dol­gozói. Kérésünk, hogy ezen az úton haladva végezzék szép és nemes munkájukat ezután is. Nekünk, vezetőknek azon­ban látnunk kell azt is. hogy a boltok és vendéglátó egy­ségek dolgozói nem könnyű feladatot teljesítenek. Éppen ezért kötelességünk türelem­re. megértésre nevelni ,a vá­sárlókat. Itt is ki kell fejeznem el­ismerésemet azért az erőfe­szítésért. hogy a Dévaványa és Vidéke ÁFÉSZ igazgató­sága az elképzelt két ABC-t létre tudja hozni. Ezért én az ecsegfalvi pártbizottság ne­vében is köszönetét mondok valamennyi felsőbb szervnek ilyen irányú támogatásáért. Nagy lépést jelentenek e korszerű egységek a maga­sabb szintű kereskedelem és kiszolgálás megteremtéséhez Dévaványán. Tudjuk, hogy az ÁFÉSZ igazgatósága nem feledkezik meg Ecsegfalváról. Program­jában van két ABC mellett, egy nagyobb, korszerűbb, biztonságosabb TÜZÉP-telep létesítése is. Továbbá a ter­ménybolt bővítése ami na­gyon fontos és időszerű a jobb táp- és takarmányellá­tás miatt. Ezeken túlmenően azonban lépéseket kellene tenni az ecsegfalvi 29. sz. bolt raktárának bővítésére is. Községünk lakosságának ugyanis nagy szüksége van erre az üzletre. Bizonyíték erre az is, hogy a 16 négy­zetméter alapterületű bolt havonkénti forgalma 250 ezer forint. Javaslom, kezdemé­nyezünk községünkben tag- kölcsönjegyzést, s ha szük­séges szervezzünk társadalmi munkát is, hogy ez a bolt még sokáig jól tudja szolgál­ni az ecsegfalvi lakosokat. Végezetül ismét elismeré­semet fejezem ki Ecsegfalva község vezetői és a magam nevében a Dévaványa és Vi­déke ÁFÉSZ 1977. évi ered­ményeiért és kívánom, hogy az idei esztendő célkitűzései, a folyamatban levő beruhá­zások, felújítások valósulja­nak meg. A közös feladatok­ból mi, ecsegfalviak minden­kor részt akarunk kérni — fejezte be Gubucz Miklós, Ecsegfalva párttitkára. Lejegyezte: Balkus Imre Békés megyeiek kitüntetése A Magyar Agrártudomá­nyi Egyesület 1978. április 7—8-án tartotta meg VII. országos tisztújító küldött­közgyűlését a Magyar Tu­dományos Akadémián. A küldöttközgyűlés elfo­gadta az 1974. évi választá­sok óta eltelt időszak mun­kájáról számot adó beszámo­lót, majd jóváhagyta a kö­vetkező öt év munkaprog­ramját és az egyesület mó­dosító alapszabályát. A közgyűlés ezután meg­választotta az új vezetősé­get. Az egyesület elnökének ismét Váncsa Jenő MÉM miniszterhelyettest, főtitká­rának Klenczner Andrást, az Állami Gazdaságok Országos Központja vezérigazgatóját, ügyvezető titkárának pedig dr. Csáki Csabát választot­ták meg. A 75 tagú országos elnök­ségbe Békés megyéből Hor­váth Pált, a Dél-Békés me­gyei TESZÖV titkárát, a MAE Békés megyei szerve­zetének elnökét választották be. A küldöttgyűlés alkalmá­ból kitüntetések adományo­zására tó sor került. Békés megye küldöttei közül Fór­ján Mihály, a megyei párt- bizottság munkatársa és dr. Papp Jenő, az AGROBER Békés megyei kirendeltségé­nek agrárfőmémöke ^Kivá­ló Munkáért” kitüntetésben részesült, amelyet dr. Ro- mány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter adott át a kitüntetetteknek. Murá- nvi Miklósnak, a megyei ta­nács mezőgazdasági osztály- vezetőjének dr. Lehoczki Mi­hály, a TOT főtitkárhelyet­tese adta át a „Kiváló Ter­melőszövetkezeti Munkáért” kitüntetést. P. J. Mezőgazdasági ipari tanulók is oktaték külföldön A békési Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet húsz tanulója és tíztagú kol­lektívája hazánk felszaba­dulásának 33. évfordulója tiszteletére szervezett ötna­pos társasutazáson vett részt április 4. és 8. között a Szovjetunióban. A kirándu­lók többek között ellátogat­tak Lvovba is, ahol megis­merkedtek a város neveze­tességeivel. Ezzel egy időben a békési intézet igazgatótanácsának háromtagú küldöttsége az NDK-beli Böhnshausenbe látogatott, és az ottani me­zőgazdasági szakközépisko­la vezetőivel megbeszélték a nyáron esedékes „csere- gyakorlat” szervezésével kapcsolatos tennivalóikat. 20 ezer forinttal indult Másfél millió pár cipő A\\\\\\\ VWA/VWWWWVWMAA\AAAAA WWVVWVYN VVVWA YVAA — Bandi bácsi az üzemben van. Tessék várni, meg­keressük. Vártam. Elolvastam a Népsportot szép lassan, el­szívtam egy cigarettát, akkor végre benyitott a szo­bába. . — Elnézést, de úton-útfélen megállítottak a munka­társak kisebb-nagyobb gondjaikkal. Én meg nagyon fontosnak tartom, hogy mindenkinek segítsek, hacsak tudok. Legyen az bármilyen ügyes-bajos dolog, min­denkinek igyekszem tanácsot adni — mondta szabad­kozva Sárhegyi András, az Endrődi Cipész Szövetke­zet elnöke. Beszélgetés közben ki-kinéz az üzemre nyíló abla­kon. Ilyen lehet harmincegy éve. Mindegy, hogy az a régi kocsmaépület, amelyben 1950-ig dolgoztak vagy a 26 ezer forintért vásárolt banképület, amely 1963-ig volt második otthona a szövetkezet tagjainak, ö ak­kor is és ma is a dolgozóin, a munkán tartotta a sze­mét. No nem úgy, mint egy zordon szigorú nagyfőnök, hogy „hol lazsálnak már megint”, hanem úgy, mint aki azonnal fel akar ugrani, hogy beálljon a munká­sok közé, akár dolgozni, akár csak beszélgetni, segí­teni. Harmincegy éve. Azóta — a megalakulás óta — ö a szövetkezet elnöke. Eléteszek egy apró „fényképet”. Egy 1947-es újság­ból fotóztuk ki: $ ^ /wwvwwww/w/«ywvwwwww«www////// gyelországba, Csehszlovákiá­ba, NDK-ba, NSZK-ba, Hol­landiába, Ausztriába, Svéd­országba, Belgiumba, Fran­ciaországba, s ha minden jól megy, az USA-ba, s Angliá­ba is szállítunk termékeink­ből az idén. A tőkés orszá­gokba 100 millió forint ér­tékben küldünk cipőket 1978-ban, amely érték az össztermelésünk 25—26 szá­zaléka. Ez az elmúlt évhez képest 30 millió forinttal több bevételt jelent a nyu­gati országokból. — Ma már nem a tömeg­cikk gyártása a legnagyobb feladatunk, hanem a meny- nyiség egyenletes növekedé­se mellett a választék és a minőség került előtérbe. Vagyis a változó igényeknek megfelelően az egyre tetsze­tősebb és egyre jobb cipők­kel szeretnénk gazdagítani a hazai és a nemzetközi piacot. Éppen ezért döntő fontossá­gúnak tartom a szakmai kép­zést és továbbképzést. 1955- ben még csak hat tanulónk volt, ma már évente ötve- nen kapnak nálunk szak­munkásoklevelet. Az eltelt időszák alatt több mint 450 fiatal került ki a szövetke­zet tanműhelyéből. Olcsóbb a cipő Endrődön Mosolyog: — Ezek nem mi vagyunk. Pontosabban, azért van valami közünk hozzá. Ez a „kép” az 1947 elején ala­kult Endrődi Bőripari Mun­kások, Beszerzők, Termelő és Értékesítő Szövetkezetéről készült. Csaknem fél évvel ké­sőbb alakult az Első Endrőd és Vidéke Lábbelikészítő, Be­szerző, Termelő és Értékesítő Szövetkezet. A kapcsolat ott van, hogy ebből a két fur­csán hosszú nevű szövetke­zetből lett a mai ENCI — 1949. április 3-án. Nézegetjük a képet: félév alatt 6000 pár cipő. — Ez akkor nagy ered­mény volt — folytatja —, az ínséges időikben nagyon nehéz volt anyagot szerezni. Volt olyan időszak is, ami­kor hulladékanyagból varr­tunk „ össze szandálokat gé­pek nélkül, kézzel. Csak 1951-ben volt először gé­pünk. Addigra álltunk olyan helyzetben, hogy vásárolni te mertünk, sőt tudtunk is. S azóta: 1965-ben vették részt először ipari kiállítá­son. Ez évben volt először exportmegrendelésük, NDK- ba szállítottak 6000 pár ci­pőt. Három évvel később, 1968-ban megkezdték az új telephely kiépítését, amelyet három ütemben valósítottak meg. Rá két évre már a talpkészítok kiköltöztek a mai műhelyükbe, s ott foly­tatták a termelést. 1975-ben a tüzöde is itt dolgozott, az elmúlt évben pedig befeje­ződtek a szociális és az iro­daépületek munkálatai. Ma már mindenki az új telepen, az új műhelyékben dolgo­zik. — Nem is olyan régen — 1976Jban — 1 millió pár ci­pőt készítettünk. Két évvel ezelőtt 1 millió 66 ezer párat szállítottunk a külföldi és belföldi megrendelőinknek. Ez évben, miután beolvadt szövetkezetünkbe a med- gyesegyházi BÖRTEX, már 1 millió 450 ezer pár előállítá­sa a kitűzött cél. A med- gyesegyháziakkal együtt 1750 dolgozónk van. A belkeres­kedelem mellett több ország­ba is szállítunk cipőinkből. Így a Szovjetunióba, Len­WWWWWWWWtWWWWiMWIWIB A Volán Híradó új számából A közelmúltban jelent meg a Volán 8-as számú Vállalat híradójának idei 3. száma. A 30 oldalas, tar­talmas lap bevezetőben há­rom tavaszi évfordulónkról emlékezik meg, majd két cikkben is beszámol a béké­si főnökségen tett látogatás­ról. Bemutatja a legfiata­labb városban működő fő­nökség gazdasági-politikai munkáját, riportban számol be a Május 1. brigádról. Megtudhatjuk, hogy ez a kollektíva már 1976-ban el­nyerte az arany fokozatot, s minden reményük meg van arra, hogy a múlt évi mun­kájuk alapján .az idén is megkapják azt. Beszámol a lap a „Ki tud többet a Szovjetunióról?” | vetélkedőről, hírcsokorban mutatja be az orosházi fő- f. nökség munkáját. Terjedel- J mes cikk foglalkozik az üzemorvosi, az üzemegész­ségügyi szolgálat munkájá­val, ugyanitt olvashatunk a nyári üdülési szezonra való felkészülésről. Portréban mutatja be a lap Gyaraki János, mezőberényi csoport- vezetőt, aki kétszeres kiváló dolgozó, s az ottani dr. Csa­nádi György ezüstkoszorús ' Szocialista Brigád vezetője. A lap végül érdekes tűzvé­delmi totót és szórakoztató keresztrejtvényt közöl. Problémák, nehézségek a múltban is voltak, ma is adódnak. Mindössze minősé­gi különbség van köztük. Az ENCI sem kivétel ez alól. Erről próbálom faggatni az ■ elnököt. — Igen. A múltban azért sokkal súlyosabb, nehezebb feladataink voltak. A kez­detben a létjogosultságunkat kellett bizonyítanunk. Nem sok jövőt jósoltak nekünk. Gondot akozott a mindenna­pi kenyerünk is. Nem volt anyag, nem voltak gépek. Egy személyben voltam el­nök, anyagbeszerző, eladó, bérelszámoló. — Ma kellemesebbek a gondok, de ugyanolyan ne- hézségűek. Mára a szakma elnőiesedett, s ez a tenden­cia tovább tart. Gárdánk 80 százalékban lányokból és asszonyokból áll. Éppen ezért tervbe vettük, hogy építünk a gyárban egy százszemélyes óvodát-bölcsődét. Ezzel tud­nánk legjobban segíteni a kismamáknak, anyukáknak. Ugyanakkor a szakmai kép­zést is nagyon fontosnak tartjuk. Építünk egy 460 négyzetméteres tanműhelyt, ahol 200 tanulót foglalkoz­tathatunk majdan. Emellett kiemelt feladat a minőség, választék javítása és a vele összefüggő hazai és nemzetközi piacbővítés. A hét végén nyílik Moszkvá­ban egy könnyűipari kiállí­tás. Itt mutatjuk be az 1979- es mintakollekciónkat. Sokat várunk ettől a kiállítástól. A pontos, időbeni munkát tó hasonlóan fontosnak tart­juk. A hét végére jön NSZK- ból egy kamion, s addigra készen kell lenni 16 és fél ezer pár cipőnek, amelyet a partner utánrendeléssel kért. Az előző szállítmány hamar elfogyott. A Tótkomlósi Vegyesipari Szövetkezet textilruházati üzemében nagyobbrészt szovjet megrendelőknek kész»*enek különböző ruházati termékeket. A képünkön is látható fiúgyer­mekkabátok hamarosan a raktárba, majd a moszkvai, leningrádi minszki üzletekbe kerül­nek. A szállítás előtt azonban még egy utolsó próbán — a meózáson — esnek át, ahol a gyakorlott, fürkésző szemek a legapróbb hibát is észreveszik Fotó: Veress Erzsi Az endrődi cipők nagyon keresettek. Nemcsak az or­szághatáron kívül, hanem hazánk minden városában. Nem egy ismerősöm akad,, aki Békéscsabáról vagy akár a Dunántúlról jár a község­be cipőt vásárolni. Most ar­ról kérdezem a szövetkezet elnökét, mit tart az endrődi cipészek legnagyobb sikeré­nek? — A bocskorszerű topán­kát, amelyből 4200 párat szállítottunk a budapesti Luxus Áruházba 1965-ben, húsvét előtt. Az ünnep után kedden kezdték árusítani, s két nap alatt egy szálig el­adták, pedig elég borsos ára volt. Reméljük, ez a siker nem ritkítja majd párját az ENCI történetében ! Jávor Péter

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents