Békés Megyei Népújság, 1978. április (33. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-09 / 83. szám
1978. április 9., vasárnap Barátaink életéből Együttműködés a világűrben Szófiában ít ■ világ 94. metréia 1978-ban az emberiség újabb nagy lépést tett a Földtől több száz kilométernyi távolságban levő orbitá- lis pályákon megvalósítandó együttműködés félé. Március 2-án startolt a kozmoszba szovjet űrhajón a történelem első nemzetközi legénysége, az orosz Alekszej Gúbarjev és a cseh Vladimir Remek. Másnap űrhajójuk összekapcsolódott a Szaljut tudományos-kutató komplexummal, amely Jurij Romanyenkónak és Georgij Grecskónak már régebben otthona lett, s akik kozmikus világcsúcsot állítottak fel, 96 napot töltvén a világűrben. Romanyenko és Grecsko rekordját tudományos körökben jelentős lépésnek tartják a huzamos ideig működő nagy orbitális állomások létrehozásában. A mostani repülés során egyebek közt megvalósult a kozmikus technológia kidolgozásával kapcsolatos „Morava” szovjet—csehszlovák kísérlet. Várható, hogy szovjet űrhajókkal nemsokára más szocialista országok kozmonautái is Föld körüli pályára kerülnék. Bővül a nemzetközi együttműködés mérete a kozmikus tér meghódításában. Jelentősek az e területen végrehajtott szovjet—amerikai kísérletek. Sok minden történt a szovjet—francia együttműködésben. Az első indiai műholdat 1975-ben szántén szovjet hordozórakétával lőtték fel, s előkészületek folynak újabb indiai szputnyik felbocsátására. Ennek az együttműködésnek az az ország lett á lelke, amely 1957 októberében az első mesterséges hold fellövésével megnyitotta az emberiség kozmikus korszakát, majd az első embert a kozmoszba küldte. A szocialista rendszer lett az indítópályája a testvéri országok széles körű és tervszerű ' együttműködésének ezen a területen. 1967-ben alakult meg a három évvel később „Interkozmosz” névTizenhét évvel ezelőtt, 1961. április 12-én Jurij Gagarin elsőként jutott fel a kozmoszba (Fotó: Szovjet Panoráma— APN—KS) vei jelölt szervezet, amelynek tagja lett Bulgária, Magyarország, az NDK, Kuba, Mongólia, Lengyelország, Románia, a Szovjetunió és Csehszlovákia. Az elmúlt tíz esztendőben az Inter'koz- moszban részt vevő országok tudósai és szakemberei szovjet mesterséges holdak és kutatórakéták segítségével nagyszabású közös munkákat hajtottak végre a Földet körülvevő térség fizikai tulajdonságainak, a kozmikus meteorológiának, hírközlésnek, biológiának és orvostudománynak a tanulmányozásában, a Föld természeti erőforrásainak vizsgálatában. Ezek a munkák jelentős mértékben hozzájárultak a kozmoszról szóló tudományhoz és a kozmonautika eredményeinek gyakorlati fel- használásához. 1978 márciusának eseményei új szakaszt nyitottak meg a szocialista közösség országainak együttműködésében. A szocialista integráció behatolt a világűrbe. Szpartak Beglov APN—KS A bolgár fővárosban megkezdődött a világ 94. korszerű földalatti vasútjának építése. A metró létesítését több dolog is indokolja. Az elmúlt három évtizedben alaposan felduzzadt Szófia lakossága, s megnövekedett a hajdan balkáni kisváros területe is. így nemrég csatolták a fővároshoz, Kremikov- cit, a bolgár vaskohászat legfontosabb központját is. A tömegközlekedés problémáit ma még képes megoldani a villamosok, autóbuszok és trolik hálózata, de a nehézségek évről évre növekednek. A metró terveit nagy tapasztalatokkal rendelkező szovjet tervezők készítették el. A moszkvai szakemberek úgy tervezik, hogy a szófiai metró óránként 5 ezer utast fog szállítani. A terv hasonlít az ukrajnai Harkov metrójához. Három vonalat akarnak létesíteni, ezek keresztezik egymást, s a város centrumában háromszöget alakítanak ki. Az első vonal a központ és Szófia Ljulin kerületét köti össze majd. Az építkezés 1981-ben kezdődik, s a tervek szerint 1985-re fejezik be, a vonalon hét állomás lesz. A bolgár főváros igen gazdag történelméről valószínűleg a közeljövőben még többet tudunk meg. A szakemberek ugyanis arra számítanak, hogy a földmunkák számos értékes archeológiái információt nyújtanak. A tervezés szakaszában is folyik már a munka. Első feladatként az építkezés ipari hátterét teremtik meg, s felépítik a felszíni telepeket. Az üzemek, raktárak, az egész felvonulási terület vagy 70 hektárt foglal el. Megkezdődött a metró szakembereinek kiképzése is. Az építkezésben 80 bolgár vállalat, s majd ugyaneny- nyi szovjet cég vesz részt. (Szófia-Pressz—KS) Gazdasági kísérlet Csehszlovákiában Csehszlovákia több mint másfél száz ipari üzemében, kereskedelmi vállalatánál, illetve kutató- és tervezőintézetében az igazgatóknak a korábbinál is jobban meg kell gondolniuk, milyen döntéseket hoznak. Az érintett cégeknél próbálják ki ugyanis a gazdaságirányítás új módszereit. Ez a többi között nagyobb önállóságot, szélesebb döntési jogkört jelent a vállalatok számára, a dolgozóknak pedig azt, hogy fizetésük fokozottabban függ attól, hogyan termel és kereskedik vállalatuk, mekkora a nyereség. Az új gazdaságirányítási módszereket a mostani tervidőszak hátralevő három évében próbálják ki, de Csehszlovákiában nem csinálnak titkot abból, hogy a kísérleti formákat vagy legalábbis azok egy részét a következő ötéves tervben már az egész népgazdaságban hasznosítani akarják. Leopold Ler szövetségi pénzügyminiszter az új módszerek ismertetéseikor azt hangsúlyozta, hogy a mostani próbálkozást úgy kell tekinteni, mint hathatós segítséget a mindennapi irányításhoz, a hiányosságok, a pazarlás és a rossz minőségű munka felszámolásához. A pénzügyminiszter által említett hiányosságok megszüntetésére persze azoknak a csehszlovák vállalatoknak is törekedniük kell, amelyek nem vesznek részt a kísérletben. A szándék azonban nem mindig elég sikeres, amit mutat az a tavaly októberi kimutatás is, amely szerint a vállalatok tíz százaléka nem teljesítette tervét és ezzel háromnegyed milliárd korona veszteséget okoztak az országnak. A csehszlovák népgazdaság a vállalatok kisébb-nagyobb lemaradásai ellenére kedvezően fejlődik. Talán súlyosabb gond az, hogy sok úgynevezett „termelő-gazdasági” egységnél még mindig a mennyiségi szemlélet a döntő, s a termelők és néhány helyen a kereskedők elég lassan alkalmazkodnak a megváltozott, lényegesen igényesebb belső és külső piachoz. Éppen ezt a folyamatot kívánja meggyorsítani a múlt hónapban beindított gazdaságirányítási kísérlet. A részt vevő vállalatoknak ugyanis nemcsak az a dolguk, hogy termeljenek, hanem az is, hogy részt vállaljanak áruik értékesítésében mind a belső piacon, mind pedig külföldön. Az, amelyik olyasmit próbál eladni, aminek kevés a keletje, értelemszerűen kevesebb nyereséghez jut, s ez a vállalati keresetekre is kihat majd. A kísérletekben részt vevő vállalatok várhatóan ezért is fogják ösztönözni az újításokat és a jó vagy még jobb minőségű termékek gyártását. A pozsonyi Pravda például arra hívta fel a figyelmet, hogy a mostam körülmények között „különösem időszerű az új .megközelítési módok, az új, a jobb iránti fogékonyság rendszeresebb hasznosítása... A jelenlegi helyzetben a vezetőknél mindinká bb el ötéibe kerül a kezdeményezés és az önállóság.” Mindehhez a prágai Rudè Pravo a következőket tette hozzá: „Meg kell különböztetni — és mind anyagilag, mind erkölcsileg értékelni — minden kollektívában azokat, akik nem kímélik magúkat, alkotnak, építenek és azokat, akik keveset adnak, de sokat akarnak maguknak.” Az új csehszlovák gazdaságirányítási módszerek bevezetésének tapasztalatairól egyelőre még nem lehet sokat és érdemit mondani, hiszen a rendszer alig több mint egyhónapos. Prágában azt várják, hogy a hároméves kísérletben részt vevő vállalatok hatékonyabban, jobban dolgoznak majd, élve a nagyobb vállalati önállóság lehetőségeivel. Udvarhelyi Szabolcs Harminchárom éve szabadult fel a haláltábor A II. világháború kezdete után röviddel a hitleri fasiszták minden olyan országból, amelyekbe betörtek, koncentrációs táborokba hurcolták a hazafiakat. Az első koncentrációs táborokat korábban az SA hozta létre, majd 1934-ben valamennyi lágert az SS vette át. A fasiszta barbárság első áldozatai német hazafiak voltak. Az első külföldi foglyok 1938-ban érkeztek a különböző koncentrációs táborokba, számuk a háború kitörése után hónapról hónapra nőtt. A nagy német humanistákról híres Weimar közvetlen közelében 1937 júliusában az embertelenség és a borzalom egyik létesítménye épült fel, melyet úgy ismert meg a világ, mint a buchenwaldi haláltábor. Festői környezetben, embernyi vastag fegy- vesben kanyarog a szűk hegyi út. A háború és a tábor felszabadulása után 33 évvel is szorongás tölti el az ideérkezőt. Azon a betonúton lépkedünk, melyen hajdan tízezreket kísértek a táborba, a halálba. A lágerlakók „véres út”-nak nevezték: a foglyok vére és verejtéke áztatta az útat, ahol csak futólépésben közlekedhettek. A főépület alatt van a tábor főbejárata. Az építmény bal szárnyában volt a hírhedt bunker, melyet arra használtak, hogy ott szadista kegyetlenséggel vallomásra bírják a foglyokat. Itt pusztított évekig Martin Sommer, Buchenwald hírhedt hóhéra. Amikor a foglyok a koncentrációs táborba kerültek, nevük megszűnt, az SS számmá változtatta valamennyit. A buchenwaldi táborba Európa 32 országából kerültek foglyok. Volt közöttük értelmiségi, munkás, paraszt, nő. férfi, idős és fiatal, olasz, francia, orosz, lengyel, román, német, magyar. Valamennyiüknek egy bűnük volt: szembeszálltak a fasizmussal. A nehéz fizikai munkán kívül külön gyötrelmet okozott a harakkok állandó zsúfoltsága. Szörnyű volt a helyzet az úgynevezett „kis” táborban. A barakk eredetileg 28 ló elhelyezésére épült, s e helyiségbe 2000 embert préseltek be. Később átalakították az istállót: 1941 októberében 8483 szovjet katonát alattomos módon, egyetlen éjszaka gyilkoltak meg. Mint minden koncentrációs táborban, így a buchenwaldiban is voltak gyerekek. A tábor antifasisztáinak sikerült sok gyerek életét megmenteni. A felnőttek szolidaritása megmentett sokat az SS-bandi- ták legvadabb kínzásától, a gázkamrától. így történhetett, hogy Buchenwaldot 904 gyerek túlélte. Közöttük a legkisebb, a Jusúnak becézett, 4 éves lengyel Stefan Jerzey Zweyig volt. Élete szinte legendaszerű. Évekig bújtatták a foglyok, noha a tábort többször is átkutatták. A foglyoknak az ő életéért folytatott áldozatos harcát ábrázolta Brúnó Apitz a „Farkasok közt védtelen” című világhírű regényében. A szolidaritási akció kezdeményezői és szervezői a német kommunisták voltak. Segítették külföldi barátaikat a nemzeti bizottságaik megszervezésében. Ezek a nemzeti bizottságok 1943-ban Nemzetközi Lágerbizottsággá egyesültek. A harcra kész foglyokból egységes frontot szerveztek az SS terrorja, a provokátorok ellen, a hadianyagtermelés szabot’álásá- ra és saját maguk felszabadítására. Eredményesen szabotálták a haditermelést : anyagfecsérlés, hamis raktározás, tervrajzok megváltoztatása, rossz mérőműszerek alkalmazása, és sok más lehetőség alkalmat adott arra, hogy a háború mielőbbi befejezését elősegítsék. A buchenwaldi lágerben volt Ernst Thälmann, a német nép fia is. Anélkül, hogy bírósági ítéletet hoztak volna, majdnem 12 évig tartották fogva, a börtönfalak mögött, szigorúan elkülönítve. Végül is a mártír kommunistavezért 1944. augusztus 18-án a buchenwaldi koncentrációs tábor krematóriumában meggyilkolták. Az ellenállók földalatti szervezetét mélyen áthatotta a proletár nemzetköziség szelleme. Ez adott erőt a felkelésre. A nemzeti bizottságok szoros együttműködésben katonákat szerveztek be, fegyvereket szereztek, meg-, vizsgálták a felszabadítás lehetőségeit. A foglyok maguk készítettek kézigránátokat, ütő. és szúrófegyvereket, gyújtópalackokat. Halált megvető bátorsággal csempészték a táborba a fegyveralkatrészeket és a komplett karabélyokat a Gustloff Művekből. A lőfegyverekkel való kiképzés a fertőtlenítőben folyt. Az egyik SS-szerel- vényből lopott géppuskát a hozzátartozó 2000 tölténnyel egy hullaszállító kocsin vitték be. A Nemzetközi Lágerbizottság 1945. április 11-én délelőtt tanácskozott és elérkezettnek látta az időt fl támadáshoz: délután fél 3kor 178 csoport 850 bajtársa megtámadta a gyanútlan őröket, gépfegyvereket, kézigránátokat, páncélozott járműveket zsákmányoltak. Fél 4-kor: ,a főépület tetején már a felszabadulás zászlaja lengett. A Nemzetközi Láger bizottság átvette a tábor vezetését, s 21 ezer ember szabad volt. Európa 32 nemzetének 250 ezer foglya raboskodott a buchenwaldi haláltáborban. Közülük 56 ezren nem érték meg a felszabadulást... A táborban illegális újság is működött Kép, szöveg: Szekeres András A krematórium kemencéiben 56 ezer embert égettek el
