Békés Megyei Népújság, 1978. április (33. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-09 / 83. szám
1978. április 9, vasárnap o AaCI SZÜLŐFÖLDÜNK Régi famívesek Országjárás hétvégeken Megyénkben új kezdeményezés az IBUSZ részéről, hogy hétvégeken nemcsak a munkahelyeken szervezett csoportok részére állít össze programot országjárásra, hanem utcán át is szervez egy- kétnapos hétvégi túrákat. Mit jelent ez? Azt, hogy a meghirdetett programon bárki részt vehet, jelentkezhet, ha bemegy az irodába. Az első ilyen kirándulást Békéscsabáról szervezte az IBUSZ a húsvéti ünnepeken három napra. A program: Budapest, koronázási jelvények megtekintése — ez is először szerepelt közös programban —, Esztergom, Vi- segrád, Szentendre, Dobogókő. Az idegenvezető Kaszai Pál jó felkészültsége, kitűnő tájékoztatása sokaknak jelentett élményt. Nem különben a jó elhelyezés, ellátás, a gazdag és érdekes program. A vidám hangulatot egy kellemes meglepetés tette még kedvesebbé. Volt húsvéti lo- csolkodás, melyhez az IBUSZ adott ..hozzávalót”. A férfiaknak kölnit, a nőknek ajándékcsomagot, melyben csokoládétojás volt. A háromnapos túrán 48 ember számára felejthetetlen hangulatot, gazdag élményt nyújtott ezzel a szervező. Az idén még számos ilyen hétvégi túrában lehet részük mindazoknak, akik szeretik az országjárást. Képeinken néhány pillanatot örökítettünk meg a húsvéti túráról. A Nemzeti Múzeum lépcsőjén, útban a koronázási jelvények megtekintéséhez. Mondani sem kell, hogy a kirándulóknak ez volt a legizgalmasabb Az esztergomi Bazilika tövében Sebestyén István és felesége, ök Gyuláról jöttek, s ez volt az első országjáró túrájuk Vidám hangulatban a csoport Dobogókőn a Nimród Hotel előtt. Itt még hógolyózni is lehetett Viharsarki agrárszocialista mozgalom Orosházán már a XIX. század végén szervezkedtek az agrárproletárok, kubikosok és szegényparasztok. A Szántó-Kovács János vezette agrárszocialista mozgalom a Viharsarok számos helységére is átterjedt. Békéscsabán, 1891. május 1-én a város földmunkássága tüntetésen összeütközött a csendőrséggel és a kivezényelt katonasággal. A csendőrök és katonák a munkáskor elismerését követelő parasztokra sortü- zet nyitottak. A Viharsarok népe különösen fogékony volt a marxista agrárszocialista forradalmi mozgalomra. Ezt az is igazolja, hogy (a Budapest, Dob utca 82-es számú háziban, ma bádogos szakegylet helyiségében) az 1906. január 7-i Magyarországi Földmunkások Országos Szövetsége alakuló értekezletén 58 helység képviseltette magát. Az 58 magyar város és falu között volt Békés-Gyula, Szarvas, Orosháza, Medgyes- bodzás, Medgyesegyháza, Csorvás és Gádoros dolgozó parasztságának küldöttsége. Az 1906-os budapesti földmunkás szövetségi zászló- bontás után a viharsarki falvakban egymást követték a helyi csoportok alakuló gyűlései. A téli hónapókban földmunkásszervezet alakult a Békés megyei Csorváson, Gádoroson, Medgy es bőd záson, Medgyesegyházán, Szarvason és' Békés-Gyulán is. Az országiban 1906 március 31-ig összesen 168 városban és faluban alakult meg hivatalosan is a földmunkás szövetség helyi csoportja. A Magyarországi Földmunkások Országos Szövetsége központi vezetőségének ajánlására a helyi csoportok mindenütt megfogalmazták a működési alapszabályt. A Békés megyei helyi csoportok kimondották: az összes földmunkásokat testvérként egyesíteni abból a célból, hogy helyzetüket a mai törvények betartásával, a rábeszélés és összetartás erejével javítsák. A munkabérek, a bérleti (árendás) szerződésekre vonatkozó megállapodásoknak úgy a munkások, mint a birtokosok részéről való szigorú betartására ügyelni. A szövetség tagjait azokban a pörökben; amelyeket a szerződésszegő munkaadó ellen folytatnak, segíteni. A szükséges eszközökhöz képest gondoskodni azokról, akik munkanélküliség vagy betegség következtében segélyre szorulnak. Magánosoktól vagy községektől haszonbéres földet közvetíteni a tagok számára stb. Alighogy megalakultak a szövetség első helyi csoportjai, a reakció támadásaival és gáncsoskodásaival találta magát szemben a falu szervezett szegénysége. Hamarosan rá kellett döbbenni arra, hogy a törvények betartásával aligha lehet bármilyen szervezkedést, összefogást, harcot kezdeményezni. A magyarországi törvények ugyanis a legcsekélyebb demokratizmust, szólásszabadságot, bérmozgalmat sem engedélyezték. Ilyen módon a törvényeket elkerülhetetlenül megsértették. Ez okot adott a hatóság fellépésére. A csendőrség brutális módszerekkel próbálta meggátolni a szövetség helyi csoportjainak működését. Talán a földesúri osztály és az őket kiszolgáló közigazgatás akadékoskodása is okozta azt, hogy 1906 végére már az egész országban elterjedt a földmunkásmozgalom. összesen 428 helyi csoport jelentette be működését Egy-egy helyi csoport átlagosan 357 tagot számlált. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt és az általa irányított szakszervezetek sem hagyták magukat. A szervezkedés, az üldöztetésben újabb eredményeket mutat fel. A földmunkás szövetség lapja, a Világsza^ badság az 1907-es tapasztalatok alapján arról tudósíthatott, hogy a mozgalom érzékelhetően tért hódított a nemzetiségi vidékeken is. A harc mindinkább kiéleződött, mert a szakszervezeték, köztük a Földmunkás Szövetség, egyre hangosabban követelték a megélhetést biztosító kereseteket. A demokratikus szabadságjogok, az általános, mindenkire kiterjedő titkos választójog megvalósítása pedig a politikai követelések között szerepelt. A‘Magyhrországi Földmunkás Szövetség 1908-ban — kerek 70 esztendővel ezelőtt — az államigazgatással, falun különösen a csendőrség mesterkedéseivel dacolva leleplezi az imperialista háborús készülődést. Kifejezi gondolatait arról, hogy a fegyverkezésre, a katonai létszám növelésére kell költeni az amúgy is elszegényedő ország adókoronáit, ahelyett, hogy a városok és falvak életkörülményeinek javítására fordítanák. Lányai Sándor hírek — Készülnek a hírős napokra Kecskeméten már javában készülnek az augusztusban megrendezésre kerülő hírős napokra, valamint a IV. fogathajtó világbajnokságra. A hírős napok főbb rendezvényei a következők: kertészeti és élelmiszeripari kiállítás, természetvédelmi és vadászati kiállítás. A fogathajtó világbajnokságon 14 nemzet 40 fogata mutatja be tudását. * * * — Új szálloda Sátoraljaújhelyen. A nyáron már vendégeket fogad Sátoraljaújhelyen az új szálloda. A négyemeletes épület földszintjén ABC-áruház, I. emeletén drinkbár és étterem kapott helyet. A Békés megyeieknek különösen jelentős, mert részünkről ez a vidék kevésbé látogatott, s az új szállodai helyek növelésével nagyobb lehetőség nyűik erre. * * * — Természetvédelmi terület Salgótarján és Somoskő határában levő területet nemrég nyilvánították természetvédelmivé, ahol érdekes növények, madárfajok találhatók. A kirándulóknak a jövőben táborozni, tüzet rakni, gépkocsival és egyéb járművel parkírozni csak a kijelölt helyen szabad. ♦ * * — Fedett termálfürdő. Újabb fedett termálfürdővel gazdagodott Somogy megye. A Dombóvár melletti Guna- rason nemrég adták át a fedett fürdőt. Eddig csak nyári fürdőzésre alkalmas strand volt itt. A fedett fürdőben három különböző hőfokú termálmedence várja a látogatókat. Fából ácsolt harangláb (Nemesnép, Zala m. 1973.) Lúdas Matyi tálján ácsokkal találkozik, velük paktál Döbrögi ellen __ Ebből azt h ihetnénk, hogy a magyar famívesek messze elmaradtak olasz kollégáik mögött. Ez bizony tévedés! A fafaragás, a famívelés a magyar építés történetében mindig jelentős helyet foglalt el. Sőt nem csak az építés-történelemben. Ha csupán a hódoltság korába tekintünk vissza, más lesz a véleményünk az ácsok eleiről. Ügy tűnik, abban a korban mindenki értett faműveléshez. Ugyanis fából és sárból épült a vár, ház, templom, csűr, kas, kerítés, kastély; sőt a magyar ács a láncot is fából készítette, s cetykának, vagy cöjtnek nevezte. Vasat keveset lehetett találni abban a korban a három részre szakított Magyarországon; a kő kibányászása is vasszerszámot igényelt volna. Hámoraink nem voltak, az a kevés vas, mihez hozzájutott a magyar, kellett kardra, s más háborús eszközre. Tehát, hogy a famívelés ebben a korban jószerével mindenki szakmája volt, elsősorban a szükségnek köszönhető. Agyag, nád, fa régente bőséggel volt. Derék elö«- deink tehát nem estek kétségbe, ha a vízimalmok „vasmacskáját” is falánccal eresztették a Duna, vagy a Tisza vizébe. Egy bécsi feljegyzés szerint a „házakban sövénykemencék vannak __ P itvarban vagyon, kémény alatt, fából rakott, földdel töltetett tűzhely, avagy konyha kéménye sövényből, tapaszos”. Az egykori palánk — vagy sövényépítőket nevén neveztük. Külföldön az építkezésnek ezt a módját a magyarokról nevezték el. Valószínű, hogy hazánkból terjedt el a hosszú táborozások idején. Hazánk népei elsősorban a megélhetésüket igyekeztek biztosítani. Aratási időben még a háborúskodást is beszüntették. A gabonát be kellett takarítani, sőt el ” kellett rejtem. Katonák, malefaktorok egyébre sem lestek, mint a betakarított gabonára, a hordóba került borra. A csűrök építésében is nagy jártasságra tett szert a magyar ács. Egy Fo- garasi csűr leírása a régi időkből: „A csűröskertnek kapubálványa kötött, jó cifrás kétrendbeli galambház rajta. Sindelyes kapuja fasarkon forgó... A kisajtó is hasonló. A .csűröskertnek egy része a kaputól fogva a szekérszínig deszkás sindelyes. A többi része pedig a kertnek mind fedeles sövénnyel kerített, támaszos. Vagyon egy nagy öreg széles kötéses csűr. A belső két oldala és a két fara is deszkás. Napkeletre való szegletin vagyon színdeszkából csinált rekesz. A csűr tetején gombos vitorla.” Ám a régi — feltehetően kiváló — mesterek munkájában is akadt hiba. Íme Rákóczi panasza ácsaira: ,A sindelyezés miatt vagyon igen nagy kár, mert igen lapos és az eső által megy rajta; nyersen verték fel az sindelyt, most olyan, mintha rostán nézne által az ember.” Még a juhászok is értettek az ácskodáshoz. A juhászlegényeket fejszés címmel titulálták; a havasokban maguk vágták a fát, készítették az esztenákat. A kalugyerekekről is feljegyzik, hogy sorsukon ácskodással próbáltak segíteni... A házieszközöket is fából készítették. Gyermekkoromban magam is ettem pincehideg aludttejet — fakanállal. Régebben pedig jószerével majd minden evőkészség — villa, tányér, kupa — fából készült. Hordókötő, bognár, kádár, pintér, vedres, csöbrös, kupás, csobo- lyás — mind, mind famí- vességet jelentett. S akkor még egy-egy megjelölés több ágra bomlott. Például a teknősökből annyi fajta volt, hogy felsorolni is hosz- szú: tokárok, koponyások, kupavésők, esztergályosok, kéregvéka csinálok, hordó- fal készítők. De idesorolták a sindelyhasogatókat, a kár- tosokat, a bölcsősöket, a csertörőket, a hídfoltozókat, az abroncshasítókat, a rostakötőket ... Bizonyos megosztás tapasztalható egy fontos szakmán belül — ám egy bizonyosra vehető: mindegyik jól bánt a bárd- dal, a szék ércé vei. Az ácsok fával adóztak a hódoltsági korban. Például Boronzó falu mestereinek 1634-ben élő erdejük után, 25—25 öregdézsát, csebret, középdézsát, Vendelt, egyfü- lő sajtárt, öreg kádat — és három kádnak való fát kellett adózniuk. Nevüket is mesterségük után igazították ebben a korban. Roussel Péter (frank vojt, de mint magyar vitéz halt meg) jegyezte fel: „A magyarok mód nélkül kedvelik a mesterembere k vezetéknevének az elhagyását, s a mesterségük után való elnevezést...” Természetesen mindenki nem lehetett ácsmester Magyarországon. Akkor Döbrögi sem tálján mestereket hozat birtokaira. S hogy megkülönböztessék - az igazi mestert, az ácsot, a többi, faműveléshez értő, de a szakmában nem teljesen járatos kontártól, hozzátette a magyar: „csak monnár”, „csak kártos”, „csak teknős”. Baráth Lajos
