Békés Megyei Népújság, 1978. április (33. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-09 / 83. szám
1978. április 9., vasárnap KHliUKTiM Nekem nősz nagyra, szentem? avaly nyáron történt, a zárikai úttörővárosban. Tűm usvál táskor egy alföldi megyeszékhelyről érkeztek a gyerekek. A vezetőknek már az első napokban feltűnt, hogy valamennyien mérsékelt lelkesedéssel, mondhatni óvatos gyanakvással kerülgetik a vizet, A bátrabbak közül is csak egy-kettő merészkedett néhány méterre messzebb a parttól; a többiek csupán „'lábat áztattak” a víz szélén, komótos-öregesen. Rövid faggatózás után kiderült: a messziről jött kis vendégek legtöbbje nem tud úszni... A téli hónapokban sokat és szívből bosszankodtam a városligeti műjégpályán tapasztaltak miatt A karácsonyi szünetben ugyanis nemcsak a jégen növekszik meg ugrásszerűen a forgalom, hanem a pálya szélén is. Argus szemű nagymamák vigyázzák féltő gonddal, meleg holmival és termosszal kezükben, csetlő-botló unokáikat. Ha elesik a „kisaranyos” — ami nélkül pedig nem megy! — a szívükhöz kapnak, s ápolásba kezdenek. Reumájukról megfeledkezve hajladoznak, masszírozzák a gyerek bokáját, meleg teát diktálnak belé a termoszpohárból, homlokát törülgetik aggódva, s a lázát bizonyára csak azért nem mérik, mert — otthonfelejtették a hőmérőt. Am ez még mindig semmi ahhoz a hűhóhoz képest, amit azv iskola körül csapnak némely nagyszülők. Tanárok a megmondhatói, a tanév elején hány tucat szülő les rájuk az iskola előtt, akar sürgősen konzultálni velük abban a létfontosságú kérdésben: mi módon lehetne a „kisaranyost” felmenteni a torna nevű tantárgy tantaluszi kínjai alól. A rutinosabbak mindjárt orvosi igazolványt is hoznak, ami tanúsítja, hogy magzatuk súlyos érelmeszesedésben vagy végelgyengülésben szenved, kéretik tehát gyönge szervezetét a hátra bukfenctől és a mellső fekvőtámasztól szigorúan megkímélni. Évek óta van szerencsém naponta megfigyelni éleme- dett korú nagymamákat, akik nyirkos napokon alig bírnak leszállni az ágyról, végtagjaikat valósággal be kell előbb járatni, de a tanítási idő végén ott állnak az iskola kapujában, szemük- fénye unokájukat várják, nehogy a drágának kelljen a táskát hazacipelni. Komolyabbra fordítva a szót : lakótelepünkön csak úgy, mint a vidéki városok, nagyközségek villamosain, helyi buszjáratain, reggel és délben lehetetlen ülőhelyet kapni. Azt ugyanis már megszállta a tanulóifjúság. Teheti, bérlettel utazik! Az iskolától mindössze két-há- romszáz méterre lakó szülők ugyanis nem sajnálják a pénzt autóbusz- vagy kombinált bérletre. Isten őrizz, hogy 5—10 percet gyalogoljon a kicsike! A testneveléstől felmentett, úszni nem tudó, a gyaloglástól viszolygó gyerek közben cseperedik, s elkezd furcsán fejlődni. Izmai gyengék, fejletlenek, karjaival képtelen magát a mászórú- don felhúzni, pipaszár lábai nem szoktak a gyalogláshoz, kiadós sétákhoz. Mellkasa szűk, válla csapott, az iskolai évnyitókon képtelen egy fél órát végigállni, a himnusz alatt kizuhan a sorból. D kceleráció — mondják sokat sejtető arccal a szülők, akik hallottak a dologról valamit harangozni. Kényeztetés, ésszerűtlen nevelés — mondják az orvosok, és attól tartok, ők járnak 'közelebb az igazsághoz... Nyíri Éva I szezonra készülnek a kempingek Sátarszók találkozója Az ország 80 kempingjében megkezdődött a felkészülés a szezonra, a tavalyinál 60-70 ezerrel több — összesen mintegy 700 ezer hazai és külföldi vendéget várnak. Az előkészületekről és a táborozás ez évi lehetőségeiről tájékoztatták az MTI munkatársát a Magyar Kemping és Karavanning Klub vezetői. A táborozás, mint sajátos üdülési forma, mind több embert vonz, alacsony árai miatt pedig a tömegturizmus kibontakozásának legfőbb bázisa. Nemzetközi összehasonlításban a hazai táborok többsége jó 'közepes színvonalú, legtöbbjükben az alapvető feltételek — meleg víz, csatornahálózat, higéniai létesítmények stb. — megvannak, mégsem mondhatók korszerűnek: sok helyen hiányzik a sportpálya, az úszómedence. A gondot azonban inkább a főszezoni zsúfoltság okozza, ugyanis a balatoni és a budapesti kempingek ilyenkor túlterheltek, ez pedig a kényelem, a komfort rovására megy. Az idén 4-5 ezer hellyel bővül a hálózat, mégpedig jelentős állami támogatással. Főként az eddig kevésbé látogatott vidékeken teremtik meg a táborozás lehetőségeit: Nyíregyházán, Monoron, Győrött, Esztergomban és Hajdúszoboszlón adnak át új kempingeket, ezzel egyszerre összesen mintegy 60 ezren lakhatnak a sátortáborokban. Néhány helyen bővítik a szolgáltatásokat is, így a budapesti római parti táborban új étterem nyílik s játszóteret is kialakítottak*. Szolnokon és Baján közeli autószerviz és gyermekmedence várja a sátorozókat. A kempingezés idei szezonja május 19-én kezdődik Debrecenben, a sátorozók találkozójával. „El kell dönteni: vállaljuk-e?” Párttitkár: A köztudatban inkább férfihivatásként él, főként, ha egy mezőgazda- sági szövetkezetről van szó, hiszen úgy tartják, falun maradandóbbak a konvenciók. Ahol vezető állásba v kerül egy nő, általában megszűnnek az előítéletek. De az első „fecske” vajon milyen erőfeszítések árán képes „nyarat” csinálni? Farkas Istvánná a csorvá- si Lenin Tsz párttitkára a nőnapon vette át a Munka Érdemrend ezüst fokozatát. A kitüntetés mindig egy nem mindennapi ambícióval végzett munka eredménye. Pillantsunk mögé: mi az az évek hosszú sora alatt létrehozott tartalom, amely formát öltött az elismerésben? — Parasztcsaládból származom. Gyermekkoromból hoztam magammal a föld, az állatok szeretetét. 1953- ban végeztem el levelező tagozaton a mezőgazdasági akadémiát. Állattenyésztő, majd főállattenyésztő lettem Orosházán. Néhány év múlva a nagyszénási Dózsa Tsz- hez kerültem. Nem volt könnyű öt év. Hajnalban keltem, későn jutottam haza. Előfordult, hogy éjszaka is föltórgettek. A lányom születése előtt egy nappal még hintóval jártam a határt. Nélkülözhetetlen volt az erős fizikum, a bátorság, és férfias határozottság, hiszen nem egyszer kellett makacs embereket meggyőzni, rávezetni az újra. Kezdetben sok összetűzés akadt, később belátták, nekem van igazam. Attól kezdve jó barátok letFotó: Martin Gábor tünk. Ma is ismernek, üdvözölnek, ha arra járok. Ezerkilencszázhatvanki- lencben kerültem Csorvás- ra. Üzemgazdász, majd állattenyésztő lettem. Hamarosan két tsz lett négyből, majd egy. Közben velem is sok minden történt. Párttitkár nélkül maradtunk. Mivel 23 éve volam párttag, és a munkámmal sem volt elégedetlen senki, engem jelöltek. Nem mondtam azonnal igent. Napokig törtem a fejem, mit tegyek. Végül is elfogadtam. Ez lassan négy éve történt és remélem egyik fél sem bánta meg a döntést. Amire a legbüszkébb vagyok az, hogy sikerült ösz- szetartó párttagságot létrehozni és bevonni a nőket is a munkába. A XI. pártkongresszuson egyik parasztasszonyunk is felszólalt. Nagy sikert aratott a mezőgazdaságban dolgozó nők helyzetéről szóló beszédével. Eljutottunk a brigádvezetők országos tanácskozására is. Mivel a községi vb nőfelelőse vagyok, az asszonyok- lányok helyzetét különös figyelemmel kísérem. Jó tapasztalatokról beszélhetek. Nődolgozóink 37 százaléka vesz részt a termelőszövetkezet vezetésében, öt vnői szocialista brigádunk mindig az elsők között szerepel a munkaversenyben. A köz- művelődési vetélkedőre is lelkesen készültek, bújták a könyvtárat, — meg is volt az eredménye. Meglepődtem, amikor megkaptam a levelet: jelenjek meg a Parlamentben. Ügy érzem, 28 év alatt megdolgoztam ezért az elismerésért. A tsz-ek egyesülésekor remélem, nyomott valamit a latba az én agitá- cióm is. Az utóbbi években egyre jobbak a termelési eredményeink. Tavaly például az előző évhez viszonyítva 28 százalékos volt a termelésnövekedésünk. Nem könnyű női vezetőnek lenni. Mi állandóan nagyító alatt vagyunk, még ma is. A kezdőknek azt mondanám : legfontosabb, a határozottság, a szakmai felkészültség és persze, a vezetői rátermettség. Mindenekelőtt magunkban kell eldönteni: vállaljuk-e? De ha igent mondunk, végig is kell csinálni. £s jól. Gubucz Katalin Elvonulnak - felvonulás előtt V. I. bolti eladó: — Kész lesz. Sz. Zs. vásárló: — Befejezik. T. E. kíváncsiskodó: — Nem tudom... talán. A fenti válaszokat a békéscsabai járókelőktől, gyors közvélemény-kutatással arra a kérdésre kaptuk, hogy befejeződnek-e a munkálatok a Szabadság tér —István király téren május elsejére. Es mi a véleménye erről a fővállalkozónak, a Békéscsabai Kertészeti és Köztisztasági Vállalat vezetőinek? — Mindenképpen átadjuk a két teret a munka ünnepére, a dolgozóknak felvonulására. Jelenleg a munkálatok 80—85 százalékát elvégeztük. A társvállalatok többsége — a DÉMASZ, a DEGAZ, a postaigazgatóság, a megyei víz- és csatornamű vállalat — teljesen befejezték a rájuk háruló szakipari munkát, s elvonultak a terepről. Mindennap hét brigád csaknem 100 dolgozója tevékenykedik a téren — kaptuk a felvilágosítást Rá- gyánszki Jánostól, a vállalat igazgatójától. — Az eredeti ütemtervhez képest van-e elmaradás? — Februárban mintegy három hét, márciusban pedig egy. hét kiesést okozott a hó és az eső. Sártengerré változtatta a terepet, s ezért nem mindennap tudtunk megfelelő ütemben haladni. Éppen ezért március elsejétől a dolgozók beleegyezésével sokszor nyújtott műszakot tartunk. Ezzel mindig utói tudjuk érni magunkat. A többletmunkát természetesen anyagilag is honoráljuk. Emellett célprémiumot is kitűztünk a brigádoknak. — Az időjárási tényezők mellett volt-e valamilyen hátráltató tényező még? — A tér teljes feltárása után képet kaptunk a különböző vezetékrendszerekről, s mivel sok nem várt közművel is találkoztunk, némi tervmódosítást kellett végrehajtani. Így az új posta oldalán, a Szabadság tér teljes hosszában is csapadékvíz-elvezető csatornát kell építenünk, azonkívül több új szerkezetet kellett készítenünk a tervhez képest. Módosítást jelentett az is, hogy a GELKA-hoz szervi zu tat vezettünk. — Milyen feladatok vannak még hátra? — Április 12-ig befejezzük a betonozást, s rá egy-két napra felvonulhat a közúti építők járműparkja, s megkezdhetik az úttest aszfaltozását. A járdák és a parkolórészek burkolását mi végezzük, ezt is napokon belül befejezzük. Az utolsó feladatok közé tartozik a parkosítás, a 'növények betelepítése, valamint társadalmi munkát szervezünk vállalatunk dolgozóinak a Szabadság tér középső sétálórészének a csinosításához. Ezt április 22-ig szeretnénk befejezni, s ehhez száz dolgozónk egynapi munkája szükséges. — Kik segítették„ vagy hátráltatták a munkálatokat? — Már a tervezéskor abból indultunk ki, hogy tíz évig. a két téren ne kelljen bontást végezni. Ezért a társvállalatok minden hozzájuk tartozó közművet felülvizsgáltak, s ahol kellett, ott javították, vagy kicserélték. Már most megállapíthatjuk, hogy egyik alvállalkozó sem gátolt minket a munkában, sőt sok segítséget kaptunk azáltal, hogy pontos, időre kész munkát végeztek. A legprecízebbek a DÉMÁSZ-osok voltak. A tér körül levő boltok és intézmények maximális türelemmel viselték eddig is a felfordulást, s a gyalogosokat is csak dicsérni lehet. Az autósokkal viszont sok gondunk akadt, mivel a lezárt térre egyesek behajtottak — a tábla ellenére —, vagy úgy parkoltak, hogy munkagépeink nem tudtak kiközlekedni. Már' most előre gondolkodunk azon, hogyan oldjuk meg a bejárást, amikor a KÉV nehézgépei fognak közlekedni és aszfaltozni. Ha a járműtulajdonosok továbbra is ilyen figyelmetlenek lesznek, elképzelhető, hogy a nagy, nehézkes gépek, esetleg összefröcskölik az autókat, vagy lehorzsolják az oldalukat — kaptuk a felvilágosítást a vállalat igazgatójától. A kertészeti és köztisztasági vállalat Rácz-brigádjá- nak 11 dolgozója egyöntetűen állítja, hogy május elsejére átadják a teret annak ellenére, hogy az elmúlt három hónapban sokszor problémák voltak. Mint mondották: — Előfordult olyan is, hogy a betonozás után, újra fel kellett bontani a járdát, mert csak akkor derült ki, hogy az egyik társ- vállalat még nem cseréltek! -. a vízvezetéket. Azonban nagyobb fennakadást ez sem okozott. Az egybehangzó vélemények alapján bízhatunk abban, hogy a munka ünnepén felvonulhatunk az újjávarázsolt városmag két főterén. Jávor Péter I magyar néphadsereg életéből A tervezők alkotőműhelyében A magyar néphadsereg beruházási és fenntartási főnökségének égisze alatt létrehoztak néhány építési beruházó. és kivitelező vállalatot, s önálló költségvetési szervként működik az MN Építési Tervező Intézet. Mi mindent terveznek az intézet mérnökei? Szinte mindent, ami az építőipar fogalmába tartozik. Bővebben : terveznek lakásokat, kulturális intézményeket, ők készítik el a régi, korszerűtlen, sok évtizede épült — s örökségül ránk hagyott — laktanyák rekonstrukciós terveit, mégpedig úgy, hogy azok az ezredforduló utáni években is korszerűek legyenek. Maradjunk az utóbbi példánál. Laktanyáink szociális, kulturális állapota elmarad a bevonuló fiatalok többségének otthoni körülményeitől. Tehát elsődleges feladat, hogy kulturálttá tegyék a laktanyát. Ma már nem előírás, hogy az épületek csak „kaszárnyaszürkék” lehetnek, éppen ezért a felújítások után színes, a szemet gyönyörködtető épületek adnak majd átmeneti otthont a sorkatonáknak. A körletben a tervek szerint először is a nagy hálótermek helyén kis, néhány ágyas, barátságos szobákat alakítanak ki. Ezzel egyidő- ben áttérnek a központi fűtésre, s megfelelő nagyságú és felszereltségű, hideg-meleg vizes blokkokat alakítanak ki. Típustervek szerint növelik a KISZ-klubok kulturáltságának színvonalát, korszerűsítik a konyhákat és az éttermeket. Az intézet tervező-kollektívájának legfontosabb célkitűzése, hogy a magyar néphadsereg személyi állományának harckészültségét, élet- és munkakörülményeit javító beruházások átfutási idejét csökkentse. Az átszervezés eredményeként a tervező intézet munkája rövid másfél év alatt tízmilliós nagyságrendű megtakarítást eredményezett a magyar néphadseregnek, a népgazdaságnak. (KT) (
