Békés Megyei Népújság, 1978. április (33. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-08 / 82. szám
NÉPÚJSÁG 1978. április 8., szombat Vetésidő ■■Meggyőződésem, hogy a I „Ki mint vet, úgy ■■■i arat” közmondásunkat nem valamiféle szójáték szeszélye szülte. Olyan ezeréves aranyigazság ez, amelynek időtállóságáról és időszerűségéről ma is — a tudományos-technikai forradalom korában is -*- jó és rossz példák serege győzhet meg bennünket. Akik ősszel jó időben vetették el a búzát, azok most szépen soroló zöld vetésben gyönyörködhetnek. Remélhetik, hogy a tavalyihoz hasonló gazdag aratás fizeti meg fáradozásukat. A szakma, az agronómia százados tapasztalatok alapján és a legújabb kutatási eredmények nyomán szinte naptár szerint tudja: melyik növény magját mikor a legjobb vetni. Itt van például a kukorica. A hagyomány szerint György napja a tengerivetés ideje. Aki tehát ekkor juttatja a földbe a törökbúza magját, az már most hozzáláthat a tárolótér bővítéséhez. A dolog természetesen nem ilyen egyszerű. Először is egyáltalán nem biztos, hogy György napjáig 10 Celsius-fokra fölmelegszik a talaj a vetés mélységében. (Tudniillik a kukoricaszemet csak ekkor lehet vetni.) Ha a föld április 24-ig mégis felmelegedne, akkor is kétséges marad még az időjárás további alakulása. Lehet, hogy éppen ettől kezdve esik majd az eső hosszú napokon át. A legdöntőbb azonban mégsem ez. A vetésidő érthetően nem egyetlen naphoz, hanem egy szoros időszakhoz kötött. A rizst például április közepétől május elejéig-közepéig lehet eredményt hozón telepíteni. Ehhez azonban a magvetőknek úgy kell felkészülniük, hogyha április elejére már vetésre alkalmassá válik a talaj, késedelem nélkül neki tudjanak rugaszkodni, függetlenül az elméletileg optimális vetésidőtől. Vagyis, vetőmagnak, megfelelően tápláló magágynak, gépeknek, embereknek egyaránt riadókészültségben kell állnia. Végül még egy szomorú történet e körben: egyik téeszünk hitelből fogott rizstelepítéshez, ám a telepek kivitelezője nem készült el a munkálatokkal időre, s így ebben az évben nem terem az a csaknem 300 hektár rizsföld, amelynek az idén már a hitelek egy részét is törleszteni kellett volna. Az így keletkezett kárra aligha gyógyír a kötbér. B az, a vetésidő végéig még több mint egy hónap hátravan. Ez talán ad némi reményt. Amennyiben a kivitelező mostantól kezdve az éjszakákat is munkával tölti — azaz álmatlanul. De hát ki mint veti ágyát — ez esetben a rizs magágyát —, úgy alussza álmát. A közmondás szerint, amelyet nem a szavakkal való játszadozás szeszélye szült. K. E. P, Növekvő állatállomány Bucsán Békés megye északi részén a nagy kiterjedésű legelők kedveznek az állattenyésztésnek. A bucsai Űj Barázda Tsz földterületéből 1200 hektár a legelő. Az elmúlt években nem hasznosították megfelelően a réteket. Ezért a szövetkezet vezetői úgy határoztak, hogy fejlesztik az állattenyésztést, vagyis a juhásza- tot és a szarvasmarha-ágazatot. A juhászat fejlesztését szolgáló beruházásokra 4 millió forintot költenek, s a jelenlegi 1700-as anyajuhlétszám az év végére 3000- re növekszik. A közös gazdaság évente mintegy 100 mázsa gyapjút értékesít, 1300 pecsenyebárányt exportál, melynek 90 százalékát a tőkés országokba szállítják. Az állomány növekedésével a gyapjútermelés a jelenleginek a kétszerese lesz, a hústermelés is fokozódik: évente 2600 hízóbárányt értékesítenek majd. A szarvasmarhatartás is jövedelmező, ezért az ágazat fejlesztését tervezik. A kettős hasznosítású, 240 tehénből álló állomány átlagosan 2800 liter tejet adott az elmúlt évben. A tervek szerint az idén elérik a 3000 literes hozamot. A húshasznosítású állomány elő- hízlalását a legelőkre alapozzák. A tervek szerint az idén épül egy 480 férőhelyes tehenészeti telep. Ötvenkét éve a szakmában Kevés ember mondhatja el magáról, hogy több mint fél évszázadot eltöltött egy szakmában, egyfolytában, ötvenkét év! Még kimondani is sok, nem hogy azokat az éveket jóban-rosszban átélni és becsületesen ledolgozni ! Pedig ezt tette és teszi ma is Vlcskó Ferenc, a kocsigyártó család fia — aki ötödmagával nevelkedett és most autófényező. Sokak által köz- tiszteletben álló népszerű mesterember. Fiatal inaséveiről, életénék pályafutásáról, munkájáról, sikereiről, élményeiről érdeklődtem tőle. — Hogyan került autófényező-inasnak? — Amikor elvégeztem a gimnázium négy osztályát — jelesre — 1925-ben, autókárpitos- és fényezőinasnak mentem el — emlékezett vissza Feri bácsi — majd így folytatta: — Hároméves szerződésem alatt, három mestertől tanultam meg a szakma csínját-bínját. 1927- ben szabadultam fel. Mint segéd, további tanulmányaimat előbb Orosházán, majd Pesten, a Magyar Általános Gépgyár Fiat Műveknél folytattam. — Rövid keresgélés után elém tett egy emléklapot, amelyen az volt felírva: A budapesti szakiskolai kiállításon — 1929-ben —munkájával kiváló eredményt ért el ! Oklevéllel tüntették ki ! — ötévi távoliét után, 1932- ben hazajöttem Pestről és itthon dolgoztam tovább a saját műhelyemben. — Mikor tette le a mesteri vizsgát, s milyen eredménnyel? Feri bácsi rágyújtott egy cigarettára, nagyokat szippantott belőle, mélyen maga elé nézett s aztán válaszolt: — Édesapám is kocsigyártó, autókárpitos és fényező volt. Nagyon sókat segítettem neki, mind fizikai, mind a szellemi munkában. Nagyon sokat tanultam és tapasztaltam édesapámtól! Majd tízéves gyakorlati munka lután, 1937. július 15- én Békéscsabán kitűnő eredménnyel tettem le a mester- vizsgát, az autókárpitos- és fényezőszakmából. A vizsga után Lajos bátyámmal megbeszéltük — aki éppen akkor jött haza Franciaországból, ötévi tanulmányi út után —, hogy ketten fogjuk vezetni az üzletet, illetve gyakorolni az autókárpitos- és fényezőszakmát Békéscsabán mint kisiparosok. — Ügy hallottam Feri bácsi, hogy dolgoztak a szövetkezetben is. Mikortól meddig? — Igen, dolgoztunk. Amikor sor került az államosításra, utána 1951-ben megalapítottuk a karosszériacsoportot, a Békéscsabai Vasipari Szövetkezetnél, amelynek 'húsz éven át aktív tagja voltam. Az ipari tanulók képzésében is részt vettem. Sok, igen tehetséges fiatal szakmunkás került ki a kezem alól. Azok közül — a húsz év alatt — ma már sokan vezető állásban is vannak. Többen meg kitűnően hasznosítják tudásukat a szakmában. Az elismerés sem maradt el. Először 1956-ban a könnyűipar okleveles kiváló dolgozója lettem. A Szakma Kiváló Dolgozója címet is elnyertem. Tevékenyen részt vettem a szak- szervezeti mozgalomban, a KPVDSZ társadalmi és kul- túrmunkában is. Amellett még a Hazafias Népfront választási bizottságának állandó tagja vagyok. A szakszervezeti mozgalomban végzett jó munkámért oklevéllel tüntették ki. — Mikor ment nyugdíjba? — Ezerkilencszázhetven- egyben elértem a nyugdíj- korhatárt. Nagyon szerettem és szeretem ma is a szakmámat. Miután felkértek, két évet még „ráhúztam”. Nem bántam meg! De azért most sem unatkozom... — a kis „barkácsolóműhely” felé mutatott. — 1973-ban kértem működési éngedélyt mint nyugdíjas, meg is kaptam. Apró-cseprő dolgokat csinálok, hogy úgymond „autókozmetikával” foglalkozom és így telnek el napjaim, és sokat olvasok is. Rámutatott a másfél ezer kötetes könyvtárára. Van ott minden, ami Feri bácsi számára fontos. Politikai, szakmai, szépirodalmi, útleírás és még sok minden más tarkítja könyvtárát. — Amellett még fiatal korom óta az idegen nyelveket gyakorlom könyvekből. Nagyon szeretem a latint, az oroszt, a németet, az angol és a szlovák nyelveket. Szeretem a sportot is, a muzsikát és mindent, ami a mai életünkben kell. A fejlődésről magam sem akarok lemaradni. — Ügy tudom, hogy van egy fia, aki szintén a szakmában dolgozik? — Igen1, van! Feri fiam az érettségi után ezt a szakmát választotta. Jelenleg a 611-es tanintézet szakoktatója, ö is állandóan neveli és oktatja a fiatalokat erre a szakmára — sok sikerrel. ührin János Made in Békés megye A felirat „Made in Békés megye”, vagyis, hogy készült Békés megyében, minden bizonnyal egyetlen olyan árura nem kerül föl soha, amelyet megyénkben állítottak elő, s államunk külföldi piacokon próbálkozik az értékesítésével. Nem jelenti ez természetesen azt, hogy szűkebb hazánk szerepe az exporttermelésben elhanyagolható. A gondunk ebben a témában inkább az, hogy a Békés megyében exportra gyártott termékek teljes körét nem tudjuk fölmérni, mivel vállalataink nagy részének döntést hozó központjai a megyehatárokon kívül települtek. A téma kibontásáról mégsem kell lemondanunk. A népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítására a Magyar Nemzeti Bank az V. ötéves terv időszakára összesen 45 milliárd forintos olyan hitelkeretet hozott létre, amelyet a vállalatok csak exportképességük fokozására használhatnak fel. E hitelek Békés megyei igény- bevételéről, sorsáról már alkothatunk magunknak némi fogalmat „exportunkról”. * 84-en * 1,4 milliárdot A bank értelemszerűen a szokásosnál szigorúbb feltételekhez kötötte a hiteleket, öt pontba foglalva a következő követelményeknek kell eleget tenniük az igénylőknek: a fejlesztés eredményeként előállított termékeikkel a tőkés piacon nagyobb jövedelmezőséget kell elérniük az átlagosnál, a hivatalos árfolyamnál olcsóbban kell kitermelniük a devizát, öt év alatt a devizahozamból kell megtérülnie a fejlesztésnek, az új beruházásnak még ebben a tervidőszakban termelésbe kell lépnie, s végül, maga a fejlesztés ne jelentsen nagyszabású építkezést. Megyénkben az előbbiek szempontjából számításba vehető gazdálkodó egységek igen élénken reagálnak az új lehetőségre. Az érdeklődés csak a minisztériumi vállalatoknál, illetve azoknál az ipari szövetkezeteknél volt mérsékeltebb, ahol folyamatban levő rekonstrukciók, beruházások már amúgy is lekötötték az anyagi források döntő hányadát. Békés megyéből végül is 84 önállóan gazdálkodó termelőegység igényelt együttesen mintegy 1,4 milliárd forint hitelt arra a célra, hogy a minden piacon értékesíthető termékeinek gyártását fokozhassa. Ez pedig annyit jelent, hogy a tervidőszak első két évében a megyéből hitelre pályázók az országos keretnek 3,1 százalékát kötötték le, s ez az arány nagyobb, mint a megye részesedése a népgazdaság beruházásaiban. Az exportképes termékek termelésének fejlesztésére fölvett hitelek eddigi sorsából korai lenne még bármiféle következtetésre jutnunk, hiszen a hitelekből megvalósított fejlesztések első eredményei még csak az idén mutatkoznak meg. Annyi biztos, hogy ezzel az 1,4 milliárd forinttal a 84 termelő üzem együttesen mintegy 2,4 milliárd forint értékű beruházást valósít meg és ugyancsak együttesen a hitelek alapján évi 15 millió dollár többletexportra számítanak, s ez mégis csak 600 millió forint. * Nyírott plüss * és adapter A 84 hitelfelvevő közül 8 az ipari szövetkezetek száma. Ezeknek sorában külön említést érdemel az Endrő- di Cipész Szövetkezet, amely 25 millió forintos beruházással bővítette a tőkés exportra termelést, s két év alatt a vállalat 1 millió 200 ezer dollárral szemben 1 millió 500 ezer dollárt hozott az országnak. A szarvasi Szirén Ruházati Szövetkezet az inggyártás fejlesztésére 13 millió forintot fordított, s erre az évre 500 ezer dollár exportot vállalt. Ipari nagyvállalataink közül különösen nagy jelentőségű a Békés megyei MEZŐGÉP 34,5 millió forintos beruházása, amelynek eredményeként a nyugati piacokon is versenyképes kukoricabetakarító adaptereket állít elő. Esetükben mindenképpen szólni kell arról is, hogy az érvényben levő majdnem 40 forintos árfolyammal szemben "29—30 forintért „termelnek ki” egy dollárt. A Kner Nyomda kapacitás- bővítő 93 millió forintjából 27 millió az exportbővítő hitel, A piaci értékesítés nehézségei ellenére is megfelelt a szigorú feltételeknek a Békéscsabai Kötöttárugyár, amely a vállalt 51 tonnával szemben 58 tonna nyírott plüsst gyártott, s így 44 ezer dollárral túlteljesítette e termék exporttervét. Az élelmiszeripari vállalatok sorában a Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat, a Békéscsabai Konzervgyár és a két cukorgyár áll az élen a hitelfelhasználásban. A baromfifeldolgozónál 1981- től 2700 vagonnal nő a termelés és a fejlesztéstől csaknem 3 millió dollárt várnak évente. A konzervgyár 89 millió forint hitelt kapott az új tésztaüzem felépítésére. A cukorgyárakban munkába állított berendezésekkel pedig a cukorkihozatal növelhető jelentősen. * Gépvásárlásra * fordították Az exporttermelésben igen jelentős a mezőgazdaság szerepe is. Az állami gazdaságok 9 beruházást pénzelnek a szóban forgó hitelből, ebből korszerűsítenek három sertéstelepet, s ebből épül egy új juhtelep is. Mindezek eredményeként az évi hústermelést 1600 tonnával növelik. Öt állami gazdaság gépbeszerzéshez kért támogatást, ezek közül a Békéscsabai Állami Gazdaság által vásárolt zöldbor- só-betakarító gép már az első évben megtérült, a Mező- hegyesi Állami Gazdaságban munkába állított hibridkuko- rica-betakarító gép pedig három év alatt fizeti ki magát. A hitelekkel megvalósult termelőszövetkezeti fejlesztések nyomán megszerezhető deviza összegét nehéz lenne kimutatni, mivel a téeszek termékeinek jelentős hányada nem közvetlenül kerül exportra. Ami megállapítható, az az, hogy az eddig felhasznált 424,5 millió forint hitelt, illetve az ehhez társuló 326,5 millió forint saját beruházási összeget a termelőszövetkezetek több mint 74 százalékban gépbeszerzésre fordították. Megközelítően pontos becslés szerint így a tervidőszak első három évében ezek a szövetkezetek 20 millió dollár értékben bővíthetik az exportárualapot. Ebben első helyen áll a baromfihústermelés növelése: az évi 394 vagon értékesítésre kerülő élő baromfiból 196 vagonnyi az export. Az ebből nyert minden dollár 38 forint 60 fillérjében van a? ágazatnak. A kereskedelemben a mezőkovácsházi ÁFÉSZ egymaga képviseli a vállalkozó szellemet. Toll-, cirok-, kisállat-feldolgozással, libamájértékesítéssel az elmúlt esztendőben 2,4 millió dollárral szerzett többet a nyugati piacokon az eredetileg tervezettnél. Ehhez a bank 10 millió forint exportárualapot növelő hitelt nyújtott. ** A minden piacon értékesíthető termékek gyártásának növelését elősegítő törekvések tehát megyénkben is eredményt hoztak. A Nemzeti Bank hiteleinek azonban 1977-ben még csak 27 százaléka segítette ezt közvetlenül. Az idén viszont ez az arány már eléri az országoshoz hasonló 50 százalékot. Ami pedig még kedvezőbb: a hitelek nagyobb részét a pályázók gépbeszerzésre használták fel, így nálunk az átlagosnál gyorsabban valósulnak meg, hamarabb és hatékonyabban térülnek vissza a fejlesztések az országosan kialakult helyzethez viszonyítva. Ezt a tendenciát csak erősíti az az itt nem részletezett tény, hogy a mezőgazdasági üzemek közül jó néhány nem fordult közvetlenül a bankhoz, hanem az iparszerű termelési rendszerek közvetítésével szerezte be a szükséges gépeket. Kőváry E. Péter Közlekedésbiztonsági műszaki napok Szarvason A Szarvasi Vas- és Fémipari Szövetkezet autószervizének szocialista brigádjai a Szarvasi Városi-Járási Közlekedésbiztonsági Tanáccsal való együttműködése értelmében közlekedésbiztonsági műszaki napokat tartanak ez év április 9-én és 16-án. Az autószerviz szocialista brigádjai ezen a két vasárnapon 7—13 óra között szocialista műszakot vállaltak. Céljuk az, hogy a téli leállás után ismét használatba vett személygépkocsik biztonsági berendezéseit felülvizsgálják, s az azonnal megoldható állítási, hibaelhárítási munkákat (fék-, kormány-, elektromos berendezések ellenőrzése, fényszóró-beállítás) térítésmentesen elvégezzék. A vizsgálat során észlelt egyéb műszaki hibákra is felhívják a tulajdonosok figyelmét, hogy ezeket mielőbb megszüntethessék. Ugyanakkor a közlekedésbiztonsági tanács tagjai jogi felvilágosítást adnak folyamatosan érvénybe lépő KRESZ- szabályok, biztonsági és egyéb felszerelésekkel kapcsolatos határidőkről. Minden gépkocsi-tulajdonos érdeke, hogy a hosszú leállás után alaposan átvizsgálják járművük biztonsági berendezéseit, hiszen ezzel esetleg tragédiákat előzhetnek meg. A díjmentes felülvizsgálat ideje alatt a szervizhez tartozó autósbolt is nyitva tart.
