Békés Megyei Népújság, 1978. április (33. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-08 / 82. szám
1978. április 8., szombat Gémesküt és közkifolyó Tavaszi híradás Telekgerendásról Részlet egy levélből: „Napjainkban pedig egyre modernebb lakásokkal bővül községünk, és nincs olyan utca, ahol ne lenne villany, illetve járda... Megvalósul a vízmű és a lakosság mintegy 98 százaléka be kívánja köttetni lakásába a vizet.” , A gépkocsi rádiója halkan zümmögi: „Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom...” Nekem meg Bagi Imre, a telekgerendási vízműtársulat elnöke jut az eszembe, aki a fenti sorokat írta. Tavasz és víz. Jelkép is lehetne, hiszen a természet mostani megújhodása egy új korszakot jelent a falu életében is. Befordulunk a bekötő útra. Jobb oldalt a hétvégi házak sokasága. Beljebb a barnára pácolt faházban élelmiszerbolt, majd az állami gazdaság szolgálati lakásai következnek. A tanácsháza mögött zöld ablakos, valamikori tanya áll, udvarán gé- meskúttal. Előtte a hatalmas zöldterületen játszótér, hintázó gyerekekkel. A Csor- vás felőli részen új, frissen vakolt családi házak. Látszik: a keskeny vízvezeték- árkokat nem régen temették be. „Pedig” Megvallom: az a levélbeli „pedig” nem hagy nyugodni. Vajon mi lehet mögötte? Ezzel a kérdéssel kezdem a beszélgetést Gyebnár János tanácselnökkel. A mosolygós, de határozott beszédű fiatalember ismeri szűkebb -hazáját. Itt született ezen a tájon, amikor még Békéscsaba külterülete volt e vidék. — Szétszórt tanyákon laktak, pár hold földön gazdálkodtak az itteni emberek — mondja elgondolkozva. — A felszabadulás után, negyvenkilencben alakult meg az állami gazdaság, amely gyökeres változást hozott. Bizony, meglehetősen nehéz idők voltak azok. Megkezdődött a tanyarendszer felbomlása, sokan beköltöztek a megye- székhelyre. A gazdaságnak viszont munkaerőre volt szüksége. — Ide kellett kötni valahogyan az embereket — jegyzem meg. — Igen. Ügy tudom, 3-4 évig kölcsönt adtak házépítésre a letelepedőknek. Amolyan 1-2 szobás típusházak voltak ezek. így kezdett alakulgatni a település. Ma már csaknem kétezren vagyunk, ebből 600-an külterületen laknak. Az állami gazdaság mellett a Vörös Csillag Tsz ad kenyeret a legtöbb itteni embernek. Közben megérkezik Si- piczki János, a község párttitkára és. a vízműtársulat elnöke, aki a küldöttgyűlésre invitált bennünket. Bagi Imre szavaiból őszinte elismerés csendül ki a falu lakossága iránt. Együtt — Nem tudom, a kívülállók megértik-e a mi örömünket, lelkesedésünket. Szerintem leírhatatlan nagy jelentősége van annak, hogy községünkben vízmű épül. Alig negyedszázada itt még tanyavilág volt, gémeskútból ittak és tisztálkodtak az emberek. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a falu közössége: idősek, fiatalok, KISZ-tagok, általános iskolások 156 ezer forint önkéntes munkával járultak hozzá a vízmű mielőbbi megépítéséhez. — Mindez azt jelenti, hogy ment és megy minden, mint a karikacsapás? — Nem egészen — veszi át a szót a párttitkár. — Rengeteg utánajárással, idegeskedéssel jár egy ilyen létesítmény megvalósítása. Különösen akkor, ha ehhez bürokrácia is társul. Jó ideig azt kellett eldönteni: mi legyen előbb, vízműtársulat vagy vízrendezési terv. Végül megoldódtak a dolgok. Igaz, ehhez országgyűlési képviselőnk közbenjárására is szükség volt. — És honnan teremtették elő a nem kevés pénzt? — A kérdés jogos — szögezi le a tanácselnök. — Ugyanis a tanács éves fejlesztési alapja mindössze 356 ezer forint. Meg kell mondanom, hogy a vízműre mindenféleképpen szükségünk van. Három artézi kút üzemel a községben, de rendkívül kicsi a vízhozamuk. Meg aztán, minek építünk fürdőszobákat, ha nincs vizünk? Négy évvel ezelőtt, amikor belecsöppentem ebbe a munkába, ez volt az első nagy feladatom. A lényeg az: az OVH-tól kaptunk 1,6 millió forint támogatást, az érdekeltségi hozzájárulás pedig meghaladja a hárommilliót. Tudtuk: nem kis áldozatot hoznak a falu lakói azzal, hogy családonként tízezer forintot fizetnek be — természetesen részletekben — a jó ivóvízért. I gyűlés Délután két órára tűzték ki a zárszámadó közgyűlés időpontját. Benézek a tanácsterembe. Egy idős asz- szony — ha jól emlékszem, Kati néninek szólították — fürge ujjakkal gyönyörű mintákat hímez a fehér anyagra. Körülötte lányok, asszonyok. A másik oldalon, a hosszú asztalnál szikár ember ül. Velem szemben egy fiatalember jegyzeteit rendezgeti. „Izgalommentes gyűlés lesz”, írom be noteszomba, de a biztonság kedvéért kérdőjelet teszek utána. Feláll a társulat elnöke, Bagi Imre és szerény, csendes szavát nagy figyelemmel hallgatják a résztvevők. Még a számok felsorolása is érdekes, hiszen mindannyiuk pénzéről, munkájáról van szó. Elmondja, hogy megépült a 9,5 kilométer hosz- szú csőhálózat, nemsokára rákötik a 19 közkifolyót és megkezdik a házi bekötéseket is. A százköbméteres víztornyot a Lajosmizsei Vízgépészeti Vállalat a határidő előtt hat hónappal, június 30-ra felállítja, üzembe helyezi. A kivitelező, a Békés megyei Víz- és Csatornamű Vállalat is ígéretet tett, hogy ez év december 31. helyett november 7-re átadják a vízmüvet. A beszámolót nem követi taps. Az arcokat figyelem. A parasztemberek ráncos, napszítta arcát, amelyekről elégedettség és egy kis büszkeség sugárzik. Látom, amint Gyebnár János szétteregeti a község 1995-ig szóló rendezési tervét, rajta a többszintes házak között karcsú testével az ég felé tör a fényes hidroglóbusz. Az unokák talán az elődökre is gondolnak majd, azokra, akik mindezt megálmodták, megteremtették. Seres Sándor A téli hónapokban is hat van ez ren látogatták a különböző pihenő-, gyógyító-, szolgáltatóhelyeket Hajdúszoboszlón. A fürdő területét most bővítik. A nyári szezonra hat hektárnyi parkot, egy ötszáz négyzetméter vízfelületű gyermekmedencét és egy tizenthat egész hat tized méter hosszússágú tanmedencét építenek. Képünkön: a téli fürdőzök a szabadban. (MTI Fotó — Oláh Tibor felvétele — KS) Vörös Vándorzászló Orosházán Az orosházi határőrkerület állománya az elmúlt évben elért eredményei, a a NOSZF 60. évfordulója méltó köszöntésére kibontakozott verseny követelményeinek teljesítése alapján elnyerte a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának Vörös Vándorzászlaját. A zászló most történt átadása alkalmából ifjúsági nagygyűlést rendeztek az orosházi határőrlaktanyában. Az ünnepségen dr. Berta Sándor alezredes köszöntötte a résztvevőket, köztük Kun István határőr ezredest, Gyulavári Pált, az MSZMP Békés megyei bizottságának titkárát. Szabó Miklós, a KISZ Békés megyei bizottságának első titkára, a KISZ KB tagja méltatta az államhatáron szolgálatot teljesítők felelősségteljes munkáját, majd a KISZ KB intéző bizottsága nevében átadta a zászlót a kerületi KISZ-bi- zottság titkárának. Kun István határőr ezredes a kerület áldozatos gyümölcsöző munkáját elismerő szavai után a határterületi dolgozók és önkéntes határőrök seg'tőkészségéről emlékezett meg. A verseny továbbvitelét, az elért eredmények megtartását kérte a nagygyűlés résztvevőitől. Az ünnepség kedves színfoltja volt az úttörők köszöntője és az orosházi úttörő zenekar színvonalas közreműködése. B. F. Nyolc új gyógyszer és sok kísérlet A világ gyógyszerexportjának öt százalékát a magyar gyógyszeripar adja, ezzel a világranglistán — Hollandiával és Belgiummal együtt — a 6—8. helyet foglalja el. Gyógyszereink ma már több mint 90 országba jutnak el, ismertek és keresettek a világpiacon. Ebben jelentős része van a magyar gyógyszerkutatásnak. Ennek egyik legfontosabb bázisa a Budapesti Gyógyszerkutató Intézet. Tevékenységéről Láng Tibor igazgató tájékoztatta az MTI munkatársát. — Intézetünk tevékenysége közel három évtizedes fennállása alatt alapvetően megváltozott. Életre hívásakor fő feladata a világon ismert fontosabb gyógyszerek hazai gyártási eljárásainak kidolgozása volt. Munkatársainak többsége akkor vegyészekből és mikrobiológusokból állt. Intézetünk mai feladatköre elsősorban új, eredeti gyógyszerek kutatása, ez köti le kutató- csoportjaink tevékenységének 8Ö—90 százalékát. Ez természetesen a biológiai részlegek erőteljes fejlesztését sürgette és sürgeti jelenleg is, amelyre csak a jelen tervciklusban 180—200 millió forintot fordít az állam. — Legfontosabb eredményeink, megfigyeléseink közül elsősorban azokat említem, melyek a nemrégiben felfedezett — a központi idegrendszerből elkülönített — endogén-fájdalomcsillapítók hatástani vizsgálataira vonatkoznak. Kutatócsoportunk — a szervezetben jelenlevő enkefalinok, en- dorfinek biológiai tulajdonságainak megfigyelésén túl — a világon elsőként olyan hasonló szintetikus anyagot is előállított, melynek fájdalomcsillapító hatása a morfinét is felülmúlja. A felfedezéstől a kész gyógyszerig azonban még hosszú az út. — Ugyancsak nemzetközi érdeklődést váltottunk ki olyan — biológiai megfontolások alapján — mérnöki módon tervezett tripeptidek szintézisével, melyek képesek a vér alvadási folyamatait befolyásolni, valamint a már képződött vérrög oldódását elősegíteni. Külön értéke e készítménynek, hogy tablettában is hatásosak, így minden reményünk meg van arra — természetesen körültekintő, bonyolult toxikológiai vizsgálatok után —, hogy e készítmények klinikai kipróbálását elkezdjük. — Intézetünk nevéhez eddig nyolc eredeti gyógyszer felfedezése fűződik. Ezek között sikeres a rák, illetve rosszindulatú vérképzőrendszeri megbetegedések gyógykezelésére alkalmas készítmény említhető meg, a Degranol, a Myelobromol — ezt a Chinoinnal közösen állítottuk elő —, a Lycurin és a Zitostop; továbbá értékes nyugtatok, mint a Tri- oxazin, Frenolon, Granda- xin. Ez utóbbit az EGYT- vel közösen dolgoztuk ki. Jelenleg is több hatásos, eredeti készítményünk van preklinikai és klinikai vizsgálaton. fl tavaszi fáradtságról Ebben az évszakban az időjárás kellemes jelenségei- vél együttjár az orvostudományban és a köztudatban tavaszi fáradtságként szá- montartott rossz közérzet, melyet így határol körül dr. Szendéi Ádám: Tavasz és fáradtság című könyvében: „ ... a városlakó, főleg szellemi, de könnyű fizikai munkával foglalkozó ember életében is előfordulhat a biológiai tél és tavasz átmenetekor meteorológiai okokra visszavezethető, kisebb-na- gyobb fáradtságérzés. Ez azonban semmiképen sem tekinthető betegségnek, hanem a külső környezetváltozással és az érzékenyebb vegetatív idegrendszerrel együttjáró élettani jelenségnek.” Leküzdésére dr. Szendéi Ádám több módszert ajánl. Ismerkedjünk meg ezekkel, s alakítsuk ki egyéni gyógymódunkat : Köztudott, hogy tavasszal csökken a szervezet vitaminháztartása. A sokat emlegetett C-vitaminhoz, melynek hiánya egykor emberek százezreit pusztította el, ma már könnyen hozzájuthatunk. A közismert C-vitamintartalmú zöldségfélék mellett, mint például fehér- és kelkáposzta, paradicsom, nem szabad megfeledkeznünk a burgonyáról, amely vitamintartalmát tárolás közben is csaknem teljes egészében megtartja. Természetesen nem mellőzhető a gyümölcslevek, szörpök jelentősége sem. Második helyen áll az A- vitamin, amely állati és növényi eredetű tápanyagokban egyaránt megtalálható. Legismertebb forrásai a máj, tojás, tej, vaj, hal, spenót, paradicsom, sárgabarack, sárgadinnye. A májban, a tojásban és a gombában találunk D-vitamint is, amelyre tavasszal szintén fokozottan szüksége van szervezetünknek. D-vitamint tartalmaz a napfény is! A tavaszi fáradtság másik ellenszere, a friss levegő, a mozgás, a napfény semmivel sem pótolható. A télen legyengült szervezetet fokozatosan kell hozzászoktatni a mozgáshoz. G. K. Nyitás előtt a balatoni üdülők A Balaton-parton májusban fokozatosan megnyitják a SZOT-üdülőhá- zait. A partvidék 21 üdülőtelepén — ahol szakszervezeti nyaralóházak vannak — rövidesen befejezik az előkészületeket a vendég- fogadásra. Mindenütt újjáfestették a szobákat, a társalgókat, felújították a régi épületeket és sok helyen új berendezésekkel cserélték fel a régi garnitúrákat. A Balaton-part szakszer- veztei üdülőházaiba összesen 130 500 vendéget várnak a főidény tíz turnusában. Az ellátás változatlanul jónak ígérkezik. Gazdag lesz a kulturális és a sportprogram is. Az üdülőtelepeken 39 kulturális és sportfelelős gondoskodik a programról, míg a gyermeküdülőkben csaknem 30 pedagógus vállal ilyen feladatot. A szakszervezeti üdülők központi könyvtáraiban több mint 85 000 kötet áll rendelkezésre. A könyveket más üdülők beutaltjai is igénybe vehetik.
