Békés Megyei Népújság, 1978. április (33. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-30 / 101. szám

1978. április 30., vasárnap IgUiWUiM Szocialista országok építőipari gépei Békéscsabán Nem számított sikerrel zárult pénteken este Békés­csabán, a KGST építőipari gépbemutató és kiállítás. Az idei rendezvényt háromszor annyian keresték fel, mint a három évvel ezelőttit. A mintegy háromszázötven kü­lönféle gépet bemutató gyártó, építő és kereskedel­mi vállalatnak jó propagan­dát jelentett a kiállítás. A nagy seregszemlén a szocia­lista országok szakemberei képet kaptak a korszerű építéstechnológiáról, a gé­pesítésről. • Az elhangzott 35 szakelőadás jól tükrözte azt, amit a rendezők célul tűz­tek: az építés gépesítése, „fejlesztésének további segí­tése”. A kiállítók régi, de szá­mos új partnerrel is kötöt­tek üzletet, szállítási szer­ződést. Mint ismeretes, a gazdasági állandó bizottság szekciójában az építőipari gépek és berendezések sok­oldalú gyártásszakosítási és kooperációs egyezményét 1973-ban írták alá. A sza­kosodás révén az egyes gé­peket csupán egy ország­ban gyártják. Jelenleg a tagállamok összesen 561 géptípust készítenek. Ha­zánk 34 gépféleség gyártásá­ra szakosodott és ennek több mint fele az anyagmoz­gatási kategóriába sorolha­tó. A kiállítás összképet adott a szocialista országok egysé­ges törekvéséről. A szép számú szakember láthatott a betonszállításhoz mixerko­csikat. Olyan univerzális kisgépeket, földmunkagé­peket hoztak a román kiál­lítók, amelyek méltón nyer­ték meg a szakemberek tet­szését. Minden várakozás­nál gazdagabb választékot mutattak be a bolgár kiál­lítók: a hagyományos tar­goncákon túl csehszlovák és szovjet kooperációban gyártott tehergépkocsikat vonultattak fel. A csehszlo­vákok a nehéz tárgyak be­emelésénél, szerelésénél al­kalmazható helikopteres szolgáltatásra vállalkoz­tak. Ezen felül elhozták Bé­késcsabára a gumikerekes és lánctalpas kotrógépeiket is. Méltán arattak sikert a szovjet teherautók, torony- daruk. Elismeréssel szóltak mind a hazai, mind a kül­földi szakemberek a szovjet tisztítógépsorokról is. Az NDK betonbedolgozó­gépsorai hívták fel magukra a figyelmet. Lengyelország az építőiparban és építő­anyagiparban használatos belső szállítóeszközeivel aratott sikert. A konzultációk, viták, szakmai tapasztalatcserék után a kiállító külföldiek úgy köszöntek el: Viszont­látásra 1981-ben, Békéscsa­bán! A szovjet gyártmányú mixerkocsival egyszerre 3 köbméter beton szállítható A csehszlovák gyártmányú markolót többféle munkában le­het felhasználni A bulgár emelővillás targoncákat világszerte Ismerik Barátaink életéből A KGST-gépbemutató és kiállítás — madártávlatból Fotó: Veress Erzsi Amerika szabad földje: Kuba 4. Forradalmi Pantheon A független Kubáért és a dolgozó tömegek felszabadí­tásáért folytatott küzdelem hőseinek állított oszlopcsar­nokban — mely a felszaba­dult, szocializmust építő Kuba népének emlékezeté- ben él — nagyszerű forra­dalmár személyiségek sora­koznak. Kétség kívül, a legközpon­tibb hely José Martié, aki az 1895—1898-as független­ségi háború szervezője, ve­zére, és mártírja is lett. Nemcsak tettei, írásai is a forradalmi hagyaték féltett kincsei lettek, minden kubai imperialistaellenes küzdelem az ő gondolataiból indult ki. Carlos Balino életútja — éppen ezért — jelképes is. Már az 1868—78-as tízéves háborúban harcolt a spanyol gyarmatosítók el­len, majd Marti harcostársa­ként a függetlenségi háború aktív résztvevője is lett. A dohánymunkás forradalmár, aki megismerkedett Marx gondolataival, a marxizmus propagátorává vált a szá­zadfordulón. ö szervezte az első „Szocialista Propaganda Klubot” (1903), majd Kuba Szocialista Munkáspártját. Az idős munkásvezető az első világháború és az orosz forradalom tanulságait is megértette, s a 20-as évek fiatal forradalmáraival együtt teremtette- meg 1925-ben Kuba Kommunista Pártját. Balino szimbolizálta azt a tényt, hogy Marti eszméinek és a függetlenségi törekvé­seknek igazi hordozói a kommunisták. A kommunista párt még- alapításában Julio Antonio Mellának volt kiemelkedő érdeme. A fiatal diákvezér a 20-as évek forradalmasodó Havannájában megszervezte a népi egyetemet, ahol az öntudatos munkások ismer­kedhettek meg a leniniz- mussal. Mella maga is for­dított Lenin-írásokat. Ebből a munkás-diák-értelmiségi összefogásból született meg az Antiimperialista Liga 1925-ben, mely minden im­perialistaellenes erő összefo­gását célozta meg. Az ala­kuló ülésre besurranó rend­őrségi spicli kénytelen volt urainak a következőket ír­ni: a Liga azt „... akarja de­monstrálni, hogy Kuba né­pének nincs nemzeti szuve­renitása”, s célja „... javítani Kuba helyzetét és függetle­níteni a külföldi tőke hatal­mától”. Mella, aki a kommunista mozgalom kontinentális je­lentőségű alakja, a Macha- do-diktatúra első számú el­lensége lett, s a diktátor mindent elkövetett ellene. A bebörtönzött Mella éh­ségsztrájkot kezdett, s a tömegek nyomására ki kel­lett engedjék. Ekkor szám­űzték a fiatal forradalmárt. Mella Mexikóba ment. Ott beválasztották a Mexikói Kommunista Párt Központi Bizottságába, s az Antiimpe­rialista Liga-mozgalom kon­tinentális vezetőjeként dol­gozott. A diktátor gyilkost küldött utána: 1929-ben or­vul lelőtték Mellát. Az imperialistaellenes harc kubai sajátossága, hogy az ország félgyarmati helyzete, s a jenkik arroganciája mi­att. erőteljes kispolgári for­radalmi antiimperialista áramlat is kibontakozott. Ezt jelezte a tizenhármak tiltakozása 1923-ban, az egyetemi diák direktórium működése 1927-ben. Diákok, tanárok harcoltak együtt munkásokkal a nagy világ­válság éveiben, amikor sok cukorfeldolgozó kéményére tűzték ki a munkások a vö­rös zászlót, s hoztak létre szovjeteket. E forradalmi kispolgári antiimperialista áramlat leg­kiemelkedőbb figurája An­tonio Guiteras volt. A har­mincas évek elején terroris­ta csoportokat szervezett a diktatúra ellen, majd a di­ákmozgalom nyomására a rövid életű haladó Grau San Martin-kormány minisztere lett. Guiteras felismerte, hogy az USA-ellenes harc csak szervezetten történhet. Carlos Balino Felismerte a munkásosztály nagy erejét is. Mint minisz­ter, számos szociális törvényt kezdeményezett a dolgozók érdekében. Tengerészgyalog­ság feállítását javasolta, hogy ellensúlyozzák az USA- barát hadsereg erejét. 1933- ban Fulgencio Batista őr­mester vezetésével lezajlott reakciós katonai puccs után megszervezte az Ifjú Kuba Pártot, s 1935-re e párt élén eljutott a kommunista párt­tal való összefogás gondola­táig. A forradalmi imperialista­ellenes erők egyesülésének veszélye sejlett fel az Ame­A népfrontpolitika évei­ben a kommunista párt élé­re Bias Roca került. Veze­tésével küzdötte le a párt szektás hibáit és a 40-es években vált nagy tömeg- párttá, mely erős szakszerve­zeti mozgalmat irányított. Amikor a kubai forrada­lom győzelmére gondolunk, ezzel a tényezővel is számol­ni kell: Kubában több évti­zedes, tömegek körében vég­zett „aprómunka” eredmé­nyeképp több százezres szer­vezett proletariátus létezett, melynek legharcosabb osz­taga a cukormunkásság volt. E harc nem ismerte a faji megkülönböztetést : a forra­dalmi munka árama elso­dorta a faji előítéleteket. A második világháború után Kubában reformista, demagóg politikai párt, az autentikusok kerültek hata­lomra. Kiderült, mint má­sutt is sokszor, hogy „refor­mista”, „mérsékelt” módon nem lehet az imperializmus ellen harcolni. Az 1940-es évek végére e polgári re­formizmus — éppen mert hatalomra került — bebizo­nyította tehetetlenségét, s lejáratta magát a tömegek előtt. Ezért erősödhettek fel a kispolgári forradalmi haza­fias erők, melyeket a 40-es évek végén Eduardo Chibás vezetett. A hidegháború első éveiben, amikor az antikom- munizmus terrorja söpört végig Latin-Amerikán, Ku­JULIO ANTONIO MELLA Latin-amerikai értelmiségiek francia nyelvű tiltakozó röp­lapja Mella meggyilkolásakor rika-barát oligarchia előtt. Guiterast el kell pusztítani. Erre 1935 májusában ke­rült sor: az üldözés elől Guiteras Mexikóba akart menni, hogy itt kezdjen a forradalmi fegyveres ellen­állás megszervezéséhez. A hajóra szállás pillanatában támadtak rá, és tűzharcban megölték. bábán is fokozódott a terror. Bár Chibás 1951-ben öngyil­kos lett, az általa alapított népi mozgalom nem pusz­tult el. A második világháború utáni nehéz válsághelyzet­ből a polgári demokrácia, a parlamentarizmus intézmé­nyeivel nem tudott a bur­zsoázia kilábalni. Ismét Ba­Űirectorio Estudiantil Universitario Contra la Prórroga de Poderes F3 Oobiorno del dudndnno Machado ha cm- f d rent or » la* alma* puatl&ainx« jr ln uni* pr«»d<» * c'.jr;»r>!c,:ir*r 0>n Wall Street, *u aliado $ ««fucr/o Pueblo: no Io pmnitju«. protest* »nie cl GfWmo norwatncricaoo. ♦ dignado, qile oo te anaedrenleo Im alard« Egyetemi diákdirektórium kormányellenes röplapja a 20-as évek végéről A kommunista mozgalom nemcsak a munkásosztály soraiból kapta utánpótlását. A forradalmi diákmozgalom legjobbjai — több egymást követő generáció — is elju­tottak a kommunista pártig. Megemlíthetnénk Rubén Martinez Villenát, aki a 30-as évek elejének kom­munista vezetője lett. Juan Marinellót vagy Raul Roát is, akik máig tagjai a Kubai Kommunista Pártnak. tistához fordult, aki — im­már tábornokként, 1952-ben durva terrorra alapozott USA-barát katonai diktatú­rát vezetett be. Az Egyesült Államok és kubai kiszolgálóik ellen — mint a korábbi években is — a fegyveres harc maradt az egyetlen forradalmi lehe­tőség. Anderle Ádám, József Attila Tudományegyetem

Next

/
Thumbnails
Contents