Békés Megyei Népújság, 1978. április (33. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-29 / 100. szám
O lEUiliMte 1978. áprüis 29., szombat Kimagasló árbevétel Dévaványán Felnőtt egy brigád Csaknem 180 millió forintos árbevételt teljesített 1977-ben a Dévaványa és Vidéke ÁFÉSZ. Ehhez arra volt szükség, hogy a bolti kiskereskedelem 108,7, a vendéglátás 106,3, az egyéb ágazat 119,2 százalékos teljesítést érjen el. Illetve az ÁFÉSZ több mint 250 dolgozójának szövetkezeti szinten 110,1 százalékos tervteljesítést kellett eíérni. Kiemelten kell szólni a felvásárlási ágazatról, amely 1977-ben 141,9 százalékos árbevételt ért el. Az ÁFÉSZ szakcsoportjai 1976-hoz viszonyítva tavaly 1 millió forint értékű áruval termeltek többet. Mint ahogyan így érték el azt is, hogy a kistermelőktől kétszer annyi zöldséget és gyümölcsöt vásárolhatott fel a szövetkezet, mint az előző évben. Továbbá a kis tételű, kosaras felvásárlás is két és félszeresére nőtt Dévaványán és Ecsegfalván. Mindez együttvéve eredményezte a felvásárlási ágazat 141,9 százalékos árbevétel teljesítését. A már említett árbevételnövekedések következtében ért el az ÁFÉSZ 10,4 százalékos nyereségemelkedést, pontosabban 6 millió 828 ezer forintos mérleg szerinti eredményt. A vezetés és a szövetkezet dolgozó kollektíváinak együttes erőfeszítése kellett ahhoz, hogy olyan eredményeket érjen el a Dévaványa és Vidéke ÁFÉSZ, melyeket az említett milliók érzékeltetnek. Az itt említett eredményekhez legtöbbel az a 45 kollektíva járult hozzá, amelynek tagjai, mintegy kétszázan a Nagy Októberi Szocialista Forradalom . 60. évfordulójának tiszteletére tettek vállalásokat. E jubileumi munkaverseny teremtett jó alapot ahhoz, hogy a szövetkezet összes dolgozóinak 70 százaléka vegyen részt 1977-ben a szocialista munkaversenyben. Ezzel az eredménnyel érdemelte ki a Dévaványa és Vidéke ÁFÉSZ a Belkereskedelmi Minisztérium, a KPVDSZ és a SZÖVOSZ elnöksége által adományozott Kiváló Szövetkezet címet. Balkus Imre Segítenek a lemaradóknak a kondorosi trakterosok A szeszélyes időjárás ellenére serény tavaszi munka folyik a kondorosi határban. A jó termőtalajon ugyanis az eső után viszonylag hamar folytathatják a gépek az időszerű tavaszi munkát. A kiváló munkaszervezésen kívül ennek is köszönhető, hogy befejezéshez közeledik a tavaszi vetés. Pedig nem kis feladat várt az Egyesült Tsz dolgozóira: közös- és háztáji földön háromezer hektáron termelnek kukoricát, hatszáz hektáron vetettek cukorrépát, 550 hektáron szóját, 300 hektáron zöldborsót és 200 hektáron lucernát. A tervek szerint április utolsó napjára nem marad vetni való Kondoros határában. Jó ütemben .halad a nagyüzemi kertészetben a palántakiültefése is. A por- hanyósan előkészített talajba, saját nevelésű paprika-, paradicsompalántákat ültetnek nyolc géppel. A kondorosiak azonban jól tudják: nem mindenütt olyan kedvezőek a természeti adottságok, mint náluk. Ezért szívesen segítenek azoknak, akik az időjárás viszontagságai miatt lemaradtak az időszerű tavaszi munkákkal. Vasárnap már két kondorosi Dominátor és két nagy teljesíményű kukorica-vetőgép dolgozik a sarkadi Lenin Tsz hatórában. Befejezték a vetést Végegyházán Végegyházán, a Szabadság Termelőszövetkezetben csütörtökön befejezték a mintegy 1200 hektáros kukoricaföld bevetését — mint kaptuk a hírt Angus Józseftől, a tsz elnökétől. Ezzel a kukorica vetésterülete csaknem 20 százalékkal haladja meg az előző évit. Ugyanakkor a 40 hektár háztáji cirok elvetésével valameny- nyi tavaszi vetésű növény magja a földbe került. Jó ütemben halad a vegyszeres gyomirtás is. A múlt hónap végére befejezték a búza vegyszeres gyomirtását, a kukorica gyomtalanítását is megoldják e hónap végére több mint ezer hektáron. Palánta — tápkockában Az utóbbi években világszerte terjed — a fűthető fóliasátrakkal együtt — a tópkockás palántanevelés. Könnyen belátható, hogy minél kevésbé érzik meg a növények a nevelésük helyéről a végleges helyükre való átültetésüket, annál előbb válhatnak hasznot hozó növényekké. . Mivel átültetésnél a gyökereket érheti a legtöbb károsodás, különösen előnyösek az olyan előnevelési megoldások, amelyek lehetővé- teszik a növény végleges helyére kerülését gyökérzete bolygatása nélkül. Legjobban bevált a préselt földkockában való palántanevelés. A különböző földfélékből a növények igénye szerint összeállított keverékeket kezdetben egyszerű, kézi működtetésű présekkel néhány centiméter nagyságú hasáb, henger, vagy egyéb alakzatba préselték. A közepükön bemélyített lyukba vetették el a magvakat. A földkockagyártás gépesítése sem váratott sokáig magára. Ma már dolgoznak azok a gépek, amelyek óránként több ezer földkockát készítenek. A gépből rendszerint szállító- szalagra kerülő földkockákat az emberek a szalag mellett ülve vethetik, vagy ültethetik be, majd ládákba rakják és így helyezik el őket a továbbnevelésre alkalmas növényházban, növényágyakban. A legkorszerűbb tópkockagyártógé- pek önjáróak: ezek földelőkészítő és felszedő-to- vábbító egységükkel a táp- kocka készítéshez alkalmasnak talált földfélék és másféle anyagok keverékét lazított és megnedvesített állapotban, a szükség szerinti ütemben juttatják be a formáló egység garatjába. A Békéscsabai Állami Gazdaság dolgozói HERRIAU—RSP vegyszerező adapterrel járják a telekgerendási határt, s a kikelő cukorrépát permetezik Azodrin rovarölő szerrel Fotó: Veress Erzsi „A gyárban ők tanulták meg elsőként a bontott és darabolt termékek gyártásának fortélyait. Ok kezeltek elsőkként félautomata feldolgozógépeket. Ok voltak azok, akik munkamódszereiket elsőkként adták át az újonnan munkába lépőknek. A brigád létszámából és összetételéből adódik, hogy szinte egy egész műhelyrész dolgozóit tömöríti, s így munkája nagyban befolyásolja a gyár terveinek teljesülését.” Ezeket a mondatokat abból a pályázatból ragadtuk ki, amelynek alapján a Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat József Attila brigádja az 1977-es jubileumi munkaversenyben elnyerte a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának oklevelét. A kitüntetést a brigád ünnepélyes keretek közit tegnap vette át. A 39 tagú kollektívát mi az ünnepi alkalmat megelőzően kerestük föl. Ijfúmunkásokbój alakult Tanácskozásra sereglett össze a brigád az öltözőben. Találó a szó, valóban sereg- lett, hiszen a beszélgetést is megkezdtük már, mikor még újra meg újra nyílt az ajtó. i Fehér kendővel övezett arcok tűnték föl mögötte egy- re-másra. Csakhamar vidám tekintetek dús koszorújába kerültem. A József Attila brigádról korábban is hallhattunk már. A kongresszusi munkaversenyben, 1975-ben a megyei pártbizottság oklevelét érdemelték ki teljesítményükkel. Sikereik azonban jóval régebbről gyökereznek. Erről Kaposi Lászlóné, a brigád vezetője így vall: — Nyugodtan elmondhatjuk, hogy a brigádunk történetéből szinte az egész baromfifeldolgozó ipar — de még inkább a békéscsabai gyár _ története visszatükröződik. Egy híján húsz évvel ezelőtt, 1959-ben az üzem fiatalajaiból Ifjúsági Brigád néven alakult meg ez a gárda, amelynek mai tagjai többségében 10—15 éve dolgoznak együtt. Ez is bizonyítja, hogy a brigádmozgaE lom igenis: közösségteremtő. — Mi valóban ezt tartjuk ? a legfontosabbnak — veszi át E a szót a brigádvezető helyet- | tese, Bencsik Tamásné, majd j így folytatja: — Ezzel együtt viszont ij még sok minden mást is si- ; került bizonyítanunk, elér- í nünk a csaknem két évtized 1 alatt. Ezt tanúsítja az 1972- í ben és 73-ban elért Arany- i koszorús Brigád cím. Ezt kö- ' vetően lettünk a Vállalat Ki- E váló Brigádja, s végül a két I s oklevél. — Mi a sikereik titka? — kérdésem csak egy fél pilla- : natig kíséri csend, talán ha- I tan-heten is lecsapnak rá : egyszerre. Azután Ancsin 5 Györgyre bízzák az összeg- l zést. Ez a bizalom egy ki- • csit annak a 31 évnek is szól, amit Ancsin György a vállalatnál töltött eddig egy- huztomban. Ez a véleménye: — Itt mindenki tanul, majd mindenki szakmunkás már közülünk. Ez az egyik. A másik meg az, hogy soha nem hagyjuk szó nélkül, ha valaki küóg a sorból. Kulcsemberekké váltak A korelnök szavait a termelési adatok igazolják. Az elmúlt esztendőben a József Attila brigád a baromfifeldolgozásban 0,4 százalékkal növelte az egységnyi alapanyagból előállított késztermék arányát a bontási, darabolási munka pontosságának fokozásával. Ezzel az év folyamán 674 mázsa alapanyagot takarítottak meg, ami a vállalat eredményéhez 1 millió 736 ezer forinttal járult hozzá. Ezzel egy időben sikerült a minőséget is javítanunk, aminek az ad külön jelentőséget, értéket, hogy tavaly a szokásostól gyengébb alapanyaggal kellett dolgozniuk. Ráadásul éppen 1977-ben küzdött a legtöbb gonddal a vállalat, a 20 millió forintos kapacitásbővítő beruházás üzembe léptetésének nehézségei miatt. Elismerést vívtak ki maguknak azzal is, hogy a brigádon kívüliek bevonásával eleget tudtak tenni a feldolgozásban az NSZK-partner átlagosnál is szigorúbb higiéniai előírásainak, fontos piacot tartva meg ezzel. — Jelentős része van a brigádnak abban, hogy a vállalat a vágottbaromfi-ex- portját 16 százalékkal növelni tudta — jegyezte meg Liptók Mihályné főművezető, amihez Gyucha János- né művezető még hozzátette: — Ez a brigád nagyon nagy. Mégis jól érzékelhető együvé tartozásuk. A bontóműhelyben például a 120 ember között 17 „józsef- attilás” dolgozik. De rögtön tudni lehet, hogy kik azok. Kulcshelyeken állnak. Ennek a brigádnak a tagjaira a vállalat vezetése is úgy számít, mint kulcsemberekre. Amelyik munkahely közvetlenül is hatással lehet a termelés minőségére, oda az esetek többségében őket osztják be. — Persze ehhez azt is tudni kell, hogy a brigádban mindössze 10 férfi van, a nők száma háromszor ennyi — egészíti ki Bilácz Mihályné a műhelybizottság tagja. — Ez nem jelenti azt, hogy többre már nem vállalkozunk, mert a megalakulás 20 éves évfordulóját új ab elért fokozattal szeretnénk ünnepelni — mondja csendesen Fazekas János és a gárda kiváló katonája, Takács József rábólint. Együtt és külön-külün Nagy a kísértés ilyenkor: mind a 39 nevet fölími. Mert miképp lehetne illendő egy bármiféle válogatás is? A húsz év, a sikerek sora — ez mindannyiuké. Együtt küzdöttek érte. És külön-külön is erre törekedtek. Az, hogy a brigádtagok közül 29 a vállalati kiváló dolgozók, illetve öt az ágazati kiválók száma, hogy olyanok dolgoznak itt, mint Muntyán György, Nyári Mária, vagy Tóth Mihály az utóbbiak között — tulajdonképpen a József Attila brigád hírnevét öregbíti. Hogy ebből a brigádból került ki a megyei pártbizottság egy tagja, négy vállalati pártvezetőségi tag, két párcsoportbizalmi, két műhelybizottsági és szb-tag, négy szakszervezeti bizalmi, egy népfrontaktivista, illetve még 16 egyéb társadalmi munkát végző — megint csak az előbbieket erősíti. És akkor az újítókról még nem is beszéltünk, pedig a gőz helyébe lépő vizesforrázás technológiája is ebből a brigádból indult el országos hódító útjára jó tíz évvel ezelőtt. Nem szóltunk külön az alapítókról sem, bár tizen még most is az utánuk jövőkkel együtt dolgoznak. Azután a nyugdíjasok és gyes-en levők, akiknek nem szakad meg a kapcsolatuk a kollektívával. És mennyi minden még! Kirándulások, brigádvacsorák. Az évek óta együtt töltött óév-búcsúztatók. Az öt, vidékről bejáró — köztük például a 15 éve fél négykor kelő csorvási Bus Jánosné —, akik egyetlen közös megmozdulásból sem maradnának ki. Társadalmi munkáik óvodáért, iskoláért és az öregekért. Szép lenne, ha mindent belesűríthetnénk ebbe az írásba. És akkor hol van még Nagy Sándor- né, Varga Andrásné, Betkó Lászlóné meg Gálik Jánosné, a kézimunkaszakkör kiállításokon is résztvevő asz- szonyai? Meg a többiek? * * * Mit tehet az újságíró? őszinte lelkesedéssel lejegyzi a szavakat: felnőtt egy brigád ! Erről győzi meg az újabb 0,6 százalék, amit a minőségi kihozatól további javításában vállalt ez a gárda. És erre ösztönzi annak a néhány órának a hatása is, amelyet ebben a csupaszív társaságban el- tölthetett. Mondják, az érzések csalóka dolgok. Most hadd adjam át magam mégis ezeknek az érzéseknek. Harminckilenc embertől, a József Attila brigád harminckilenc tagjának 19 együtt töltött esztendejétől ösztönözve. További sok sikert kívánva! Kőváry E. Péter
