Békés Megyei Népújság, 1978. április (33. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-03 / 79. szám
1978. április 3., hétfő € SZÜLŐFÖLDÜNK „Múzeumba tenni a háborút” a fasizmus végnapjai Magyarországon 1944. szeptember 23-án este 22 óra 30 perckor jelentette a Kossuth rádió, mely akkor még külföldről, Moszkvából sugározta adásait a magyar népnek: „Arad eleste után az orosz haderő Makó, Szeged és Békéscsaba irányában nyomul előre. Magyarország helyzete napról napra katasztrófálisabbá válik, a déli irányból haladó oroszok már csak fele akkora távolságban állnak Budapesttől, mint a Kárpátoknál harcoló magyar csapatok.” Másnap, 1944. szeptember 24-én 14 órakor a londoni rádió magyar adása így hangzott: A magyar történelemnek ebben a legvégzetesebb órájában a Károlyi Mihály elnöklete alatt álló londoni Magyar Tanács a következő sürgős üzenetet küldi magyarországi honfitársainak : — A magyar határon a Vörös Hadsereg! Lakatos (1944. aug. 29-én őt nevezte ki Horthy kormányzó miniszterelnökké — KE) nyíltan beismerte, hogy az ország védtelen az Egyesült Nemzetek túlnyomó erejével szemben. .. Lakatos azonban elmulasztotta, hogy levonja az ebből a válságos helyzetből adódó következtetéseket. Tudja, hogy a helyzet reménytelen, mégis kész a magyar katonák tízezreit feláldozni a Vörös Hadsereg elleni meddő küzdelemben. A Lakatos-kormány még ma is a halogatás kétkulacsos politikáját folytatja, márpedig határozottságra és gyors cselekvésre van feltétlenül szükség ... A magyar haderőnek csatlakoznia kell az Egyesült Nemzetek haderőihez a németek üldözésére és megsemmisítésére. — De a magyar uralkodó osztályok vezető politikusai csak nehezen és késlekedve vonták le a helyzetből adódó következtetéseket : Bethlen István gróf, aki 1921-től 1931-ig volt az ország miniszterelnöke, 1944 június végén javasolta ugyan Horthy kormányzónak a Sztójay-kormány felváltását egy olyan új kormánnyal, mely képes lenne a háborút „lelikvidálni” — olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak lehet, de a kormányválto- zásra csak majd másfél hónappal később, Románia kiugrása után került sor, és még akkor is úgy próbáltak lavírozni, akkor is arra törekedtek, hogy elkerüljék a Szovjetunióval a közvetlen tárgyalásokat. Amikor pedig hosszú huzavona után, 1944. szeptember 29-én Horthy elküldte megbízottjait Moszkvába, az előzetes fegyverszünet megkötésére. és 1944. október 11- én végül is aláírták az antifasiszta koalíció három vezető hatalma, a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Britannia által megállapított fegyverszüneti egyezményt, Horthy semmit sem tett a fegyverszünet sikeres megvalósítására. Milyen kötelezettségeket vállaltak — a kormányzó felhatalmazása alapján — a kormányzó megbízottai ? A legfontosabb : Magyarország szakít a náci Németországgal, csatlakozik az antifasiszta koalícióhoz és fegyvereit a hitleri haderő ellen fordítja. De sem Horthy, sem a magyar királyi- vezérkar nem óhajtott fegyveres harcot kezdeni a németek ellen, eszük ágában sem volt követni Románia vagy Bulgária példáját. Ezért nem tájékoztatta Horthy 1944. október 11-én éjszaka a Királyi Várban Szakasits Árpádot, a SzdCiáldemokrata Párt vezetőjét és Tildy Zoltánt, a Kisgazdapárt elnökét arról, hogy megbízottai Moszkvában aláírták a fegyverszüneti egyezményt, így hát szóba sem kerülhetett, mirent segíthetné az ipari munkásság és a parasztság a fegyverszüneti egyezmény végrehajtását ! így történt, hogy 1944. október 15-én, vasárnap, amikor a munkások, munkaszünet lévén, nem dolgoztak a gyárakban, Horthy kormányzó a rádió útján közzétette a fegyverszüneti proklamációt, a németek, nyilas cinkosaik segítségével, órák alatt könnyűszerrel meghiúsították az elő nem készített fegyverszüneti kísérletet. E német akciót Winckel- mann tábornok, az SS magyarországi főparancsnoka és Veesenmayer budapesti német követ készítette elő — közvetlenül Hitlertől kapott parancsok alapján. Veesenmayer 1944. október 11-én közölte Szálasival, a Hungarista Mozgalom vezérével : 1. A Führer szemében Magyarország egyedül felelős személye Szálasi Ferenc, a pártvezető; 2. Magyarország a német hadvezetés szempontjából nem átmeneti terület, ahol csupán időnyerésért folyik a harc, hanem bástya, amelyért Németország éppúgy harcol, mint Németország nyugati részéért vagy Kelet-Poroszorszá- gért. Ezt megelőzően Otto Skor- zeny SS ejtőernyős különítményparancsnok — aki előzőleg 1943 szeptemberében kiszabadította a fogva tartott Mussolinit —. Hitler megbízásából Budapesten titokban tervet készített a vár megrohanására, Winckel- mann SS ' tábornok pedig utasítást adott ki: Budapesten a megadott helyeken készenlétbe kell helyezni fegyvereket a nyilas terrorkülönítmények számára. Szálasi Ferenc, a Hungarista Mozgalom vezére 1944. október 16-án vonult be — német Tigris-tankok fedezete mellett — a Királyi Várba, november 4-én, miután „nemzetvezető” elnevezéssel új államfői méltóságot kreál- tatott a maga számára, az országgyűlésben letette a hivatalos esküt. De alig 18 nap múltával, megrettent a szovjet csapatok gyors előretörése miatt, elhagyta a budai Várat és előbb a Bakonyba, Farkas- gyepüre („Gyepű I”), majd a Kőszeg mellett fekvő Velem községbe („Gyepű II”) tette át székhelyét. A náci Németország Szálasi uralomra juttatásával mindenesetre elérte, hogy a nyilas rendszer az ország minden mozgósítható személyi és anyági erőforrását a háború folytatásának szolgálatába állította. Ez annyit jelentett, hogy Beregfy honvédelmi miniszter újabb és újabb magyar hadosztályokat bocsátott a német hadvezetőség rendelkezésére, az A háború utolsó hónapjainak híres plakátja iparügyi miniszter pedig megállapodott illetékes német tényezőkkel abban, hogy egyes termelési ágakat a Német Birodalom, vagy a Cseh-Morva Protektorátus területére telepítenek át, a veszélyeztetett területekről minden mozgatható nyersanyagot, félkész- és készárut kiszállítanak Németországba. E megállapodás a nyilas uralom alatt szenvedő Magyarország teljes kifosztását jelentette. Az „eredmény” — a rideg számok, tények tükrében: Részben vagy egészben elhurcolták 415 gyár, üzem és műhely berendezését, felszerelését. Vízi úton, 570 uszályhajón 135 ezer tonna, vasúton 60 ezer vagon árut és nyersanyagot hurcoltak ki az országból — arra nézve, hogy az országutakon, teherautókon, szekéren és „lábon” mennyi értéket vittek ki, nem folyt anyaggyűjtés... De nem szabad megfeledkezni arról sém, hogy a Harmadik Birodalomba, vagy a nácik uralma alatt levő területre „került” 26 000 személygépkocsi, 5600 tehergépkocsi, 30 000 motorkerékpár, 793 mozdony, 2058 vasúti személy- és 33 481 teherkocsi, 13 személyhajó, 111 uszályhajó, 3 tengerjáró hajó, 28 vontató hajó, 66 csavargőzös. .. Igen nagyok voltak az épületben esett károk is. Ha meggondoljuk, hogy Budapest, az ország fővárosa 1944. december 23-tól 1945. február 13-ig ostrom alatt állt, hogy Székesfehérvár a több mint négy és fél hónapos, ide-oda hullámzó harcok során háromszor cserélt gazdát, hogy a magyarországi vasúti és országúti közlekedési csomópontok a szövetséges repülők fő bombázási célpontjai voltak már 1944. október 15-e előtt, de még inkább azután, fogalmat alkothatunk az ország lakosságát ért pusztításokról. Talán a legjellemzőbb az, amit egy szovjet újságíró mondott, mikor meglátta Buda romjait: „Rosszabb, mint Sztálingrád!” Szálasi vakon hitt a német győzelemben — még 1944. október 15-e után is, amikor pedig a szövetséges angol—amerikai—kanadai— francia csapatok már Németország területén nyomultak előre, Magyarországon pedig a szovjet csapatok már átkeltek a Tiszán... Amikor 1945 őszén Szála- sit az amerikai katonai hatóságok visszaszállították Magyarországra, a politikai rendőrségen a kihallgató tisztnek arra a kérdésére, miképpen látta az európai háborút 1944. október 15-e után, Szálasi így válaszolt, „Mint katona egyáltalán nem láttam Németország helyzetét kétségbeejtőnek, sőt rossznak sem. A hadtörténelem tanulságai alapján egyáltalán nem tartottam kizártnak, sőt bíztam abban, hogy Németország helyzete meg fog változni. Semmi akadályát nem láttam annak, hogy úgy, ahogy az orosz hadsereg vissza tudott vonulni egészen Sztálingrádig, és onnét kiindulva előretört egészen a Kárpátokig, a német hadsereg újabb hatékony fegyverrel a birtokában megfordítja a hadihelyzetet.” Az ország lakosságának túlnyomó többsége nem osztotta Szálasi nézetét a háború kimenetelét illetően — a Szálasi-rezsim az elégedetlenségre, a szembenállásra kegyetlen megtorló akciókkal válaszolt. Üjra felrémlett az 1919—20-as fehér terror emléke, de még sokkal gyalázatosabb formában. De 1944 őszén már volt egy másik Magyarország is. A felszabadult városokban, községekben a nép maga vette kezébe a hatalmat--- a n épi szervek, a nemzeti bizottságok útján. És 1944. december 21-én Debrecenben összeült az Ideiglenes Nemzetgyűlés, mely megválasztotta az Ideiglenes Nemzeti Kormányt, hadat üzent a náci Németországnak és megkezdte egy új ország alapjainak lerakását. Jelképes — és nem véletlen —, hogy 1945. március 15-én, amikor a leghevesebben dúlt a balatoni védelmi csata, Debrecenben a nép- kormánya elfogadta a nagybirtok felosztásáról és a dolgozó parasztság kezébe juttatásáról szóló rendeletet. A gyárakban az üzemi bizottságok ellenőrző, irányító tevékenysége érvényesült, az írók. a művészek, a tudósok tudásukat, tehetségüket a nép szolgálatába állították — nagy volt a feladat: új országot kellett építeni... Karsai Elek Tavaszi napsütésben az emlékpark Két generáció: apáink és nagyapáink számára még személyes emlék a felszabadulás. De 1945 óta már felnőtt az a nemzedék is, melynek fiai, lányai csupán a történelemkönyvből ismerik a tényeket, dátumokat. Tudják, hogy „a szovjet csapatok elsőként Battonyánál léptek magyar földre, 1944. szeptember 23-án...” De mindazt megérteni és érezni, amit egy nép számára 1945 jelentett — erre már nem a tankönyvek, hanem az elődök — és mindig az elődök — taníthatják az új nemzedéket Battonya — melynek neve országszerte ismerősen cseng — méltóképpen emlékszik és emlékeztet valamennyiünket. A nagyközségben az elmúlt évtizedek alatt sok magas rangú szovjet vendég fordult meg, hat alkalommal rendeztek itt országos jellegű ifjúsági békemenetet, színhelye volt nagy jelentőségű szolidaritási ünnepségeknek. A nagyközség felsazabadulá- sának 25. évfordulóján országos ünnepséget rendeztek, s ekkor avatták a ma már jelképpé nőtt felszabadulási emlékművet, amelyet Madarassy Valter szobrászművész alkotott. A 30. évfordulón avatta a község, a megye, az ország lakossága á battonyai fel- szabadulási emlékparkot, amely az MSZMP Békés megyei bizottsága kezdeményezésére, a Hazafiás Népfront országos és megyei bizottságának közreműködésével jött létre. Megteremtéséhez hozzájárultak a megyehatárokon túl dolgozó kollektívák, ám zömmel természetesen Békés megyei társadalmi összefogással épült a park. Tervezője az orosházi Városi Tanács költségvetési üzemének kertészete, Sós Béla kertészmérnök irányításával folytak a munkálatok. Az egykori harcokra emlékeztet a parkban egy tank és egy repülőgép — s a térelválasztó elemeken túl vidám gyerekcsapatok játszanak a rönkváron. Az emlékparknak egyre több a látogatója. Erről tanúskodik az 1976-ban nyitott emlékkönyv is, amelynek beírásaiból idézünk most néhányat. „Megkapóan lenyűgöző a látvány, amely példásan tükrözi a békében élő emberek életének célját: „Múzeumba tenni a háborút”. A következő oldalon a Köröstáj-ankét résztvevőinek aláírásai sorakoznak 1976-os dátummal, majd szlovák bejegyzések után a következő olvasható : „Itt voltunk, ahol elkezdődött a felszabadulás.” Beírták nevüket az emlékkönyvbe a battonyai munkásőrök, akik 60 facsemetét ültettek a parkba, miként a nagyközség. több neves vendége, közöttük Filip Gyenyiszovics Kiva kapitány — aki felderítőivel elsőként érkezett 1944 szeptemberében a község főterére —, és Púja Frigyes, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, külügyminiszter, megyénk ország- gyűlési képviselője. Az emlékparkot az idén bővítik, végleges területe öt hektár lesz. U-alakban erdősávval szegélyezik,. pótolnak néhány facsemetét, tovább parkosítanak. Tavaly szintén országos rendezvény színhelye volt a nagyközség: itt tartották a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóját köszöntő országos ünnepség- sorozat első rendezvényét, a népek barátsága ünnepséget. Ekkor, szeptember 18-án adta át Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Magyar—Szovjet Társaság elnöke Palkó Lajosnak, a nagyközségi pártbizottság titkárának, s egyben az egész község lakosságának az MSZBT kollektív tagságáról szóló okmányt. „Itt voltunk, ahol elkezdődött a felszabadulás”. Sorok az emlékkönyvből Fotó: Veress Erzsi Romokban a Szentháromság-tér a Várban (Eredeti felvételek 1945-ből)
