Békés Megyei Népújság, 1978. április (33. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-21 / 93. szám

1978. április 21., péntek igHílUkfiTcl Békéscsabán a napokban nyílt meg az Univerzál járműalkatrész-boltja, amely a Tiszántúl egyik legkorszerűbb szakboltja. Az eladótér 150 négyzetméter, az árukészlet pedig tízmillió torint értékű. Újdonság, hogy teljesen önkiválasztó, illetve önkiszolgáló rendszerű I Nyílt levél egy vállveregetöhöz Ne várja most, hogy megdicsérjem. Tulajdonképpen haragszom önre, ami ugyan szubjektív érzés, de azt gondolom, teljesen helyénvaló. Azzal kezdődött, hogy részt vettem a vállalatuknál megtartott tanácskozá­son. A közelemben ült, így jól megfigyelhettem visel­kedését, reagálását az eseményekre. Vadonatúj jegyzettömbbel, kihegyezett ceruzával vár­ta a kezdést. A mellette ülőket valami otromba tréfá­val próbálta „felvillanyozni’’. Akkor még nem tudtam: hiába teszi, hiszen később magam is meggyőződhettem a semmibe bámuló tekintetek, bóbiskoló fejek, ásításra hajlamos szájak láttán, hogy itt tespedt, lezárt dolgo­kat tárgyaló üldögélés folyik. Az üresen kongó monda­tok valahol elvesztek, szétszóródtak a levegőben, nem jutottak el a fülekig. Erőltetett figyelemmel hallgattam az előadót, aki precíz, begyakorolt egykedvűséggel számadatokat számadatokra halmozott. Kimerítette a közhelyszótár összes betűit, miközben azt gondolta, si­kert arat. Az „eredményeink mellett gondjaink is vannak’’ fejtegetés után majdnem elszundítottam. Ek­kor ötlött az eszembe a filozófia igazsága, miszerint az ember azért jött erre a világra, hogy képes legyen sok mindent elviselni. Véletlenül oldalt pillantottam és megláttam, amint összekulcsolt kezét vizsgálgatta. Olyan alapossággal tette ezt, mint akinek ez itt a legfőbb dolga. Pedig az értekezlet előtti lelkesedéséből, azzal hogy szokásához híven az első sorban foglalt helyet, arra a következte­tésre jutottam: gondolatokat akar gyűjteni, érveket hallani, tényeket megjegyezni. De ezek hiánya egy csöppet sem zavarta önt, ellenkezőleg, az előadás be­fejezésekor szapora tapsba kezdtek az előbb még semmittevésre kárhoztatott tenyerek. Persze, ez még önmagában nem bűn. Lehet, egyszerű beidegződésről, szokásról van szó. Mindegy ki mit mond, illik megtap­solni! Csakhogy ezután éles fordulat következett. Felállt egy ember és szigorúan titkosnak kikiáltott ügyeket kezdett feszegetni. Vitába szállt az előadóval. Egyszerű szavakkal, de határozottan, jóhiszeműen tudtára adta, hogy addig mitsem ér a szerinte ésszerűtlen takaré­kossági intézkedés a csomagolópapírral, a villamos energiával és egyebekkel, míg a vállalat két kézzel dobálja ki az ablakon a pénzt, felesleges dolgokra. Konkrét eseteket említett, amiről a vállalat kollektí­vája is tudott. Felélénkült a terem. Szinte mindenki beszélt. A szomszédjával. Ekkor ismét az arcába néz­tem, amelyről a megdöbbenés, az érthetetlenség su­gárzott. „Mi történt ezzel az emberrel?” olvastam az érzelmeiben. Azt szerettem volna válaszolni: semmi se történt. Csak valaki nagyon is életbe vágó dolgokról beszélt, nyíltan és őszintén azok előtt, akik saját bőrü­kön tapasztalták e visszás helyzetek kellemetlenségét. A vita végül két ember párbeszédévé vált, a többiek bólogattak, vagy lesütötték a szemüket. Tudom, most azzal védekezik; nem láthatok bele egy ember lelkivilágába. Belül egészen mást érezhet az, mint amit kívülről mutat. Tisztában van ön az­zal, sőt betéve tudja, hogy a gazdasági vezetők számá­ra az üzemi demokrácia nem egyszerűen munkastí­lus, nemcsak magatartásbeli vonás, nem is udvarias­ság, hanem a szocialista vezetők irányítókészségének elengedhetetlen része. Rádöbbent erre kollégája fel­szólalását hallgatva, de amikor az igazgató nem volt hajlandó elfogadni a kritikát, elbizonytalanodott. Tény­leg nincs szándékomban senkit megsérteni, mégis idekívánkozik: olykor a szellemi restség, a lassú moz­gás, a mozdulatlanság mércéül is szolgálhat egyesek­nek. Igaz, nemcsak ön, a többiek is hallgattak. Hall­gattak, pedig érezték: ezek az észrevételek jogosak. Szót értettek saját magukkal, holott a közösséggel, a vezetőkkel kellett volna szót érteni! Most is látom, amint a folyosón az üresen hagyott noteszát átvette a baljába, és jobb kezével elsőként széles mosoly kíséretében megveregette a felszólaló, vállát: „Nagy voltál öregem, így kell ezt csinálni!” Hát ezért haragszom én önre... Seres Sándor ttWMIHHWMMMMmUtMMMMHHHMV MMMMMW Fotó: Demény Gyula Eredményes újítómozgalom A Sarkadi Cukorgyár dol­gozói tavaly 234 újítási ja­vaslatot adtak be, amiből a vállalat 171-et elfogadott. Ezeknek az éves gazdasági eredménye együttesen meg­haladta a két- és fél millió forintot. Az ország 12 cukor­gyára közötti versenyben a sarkadi a negyedik helyezést érte el. A Kiváló Újító jel­vény ezüst fokozatát Juhász István és Megyeri Gábor, a bronz fokozatát pedig Erdé­lyi József érdemelte ki. Az idén eddig 36 újítási ja­vaslatot nyújtottak be a dol­gozók, melyből a vállalat 24-et már elfogadott, tizen­kettőt még elbírál. Az elfo­gadott újítások javarészt munkavédelmi jellegűek, vagy a munka megkönnyíté­sét szolgálják. Gazdasági eredmény szempontjából em­lítésre méltó Ungor Gábor és Varga Lajos közös újítása, ök ketten megoldották a cukor szalagon v,aló szállítá­sát a csomagológéptől a rak­tárba, illetve a vagonhoz. Egy napol városunkért A békéscsabai Városi Ta­nács költségvetési építőipari üzemének Május 9. aranyko­szorús szocialista brigádja a megyeszékhely szebbé tételé­re, tisztaságának megóvására mozgalmat indított „Egy na­pot városunkért” jelszóval. A költségvetési üzem dolgo­zói 2 500 munkaórát, vala­mint 100 gépműszakórát vál­laltak. A Május 9. Szocialista Brigád felhívást intézett Bé­késcsaba valamennyi vállala­tának szocialista brigádjaihoz, hogy csatlakozzon a kezde­ményezéshez. A felajánlott társadalmi munka szervezé­sét a városi tanács terv- és munkaerő-gazdálkodási osz­tálya végzi. Teaest az idősekért A mezőberényi Vöröske- reszt-alapszervezet a közel­múltban műsoros teaestet rendezett az Aranykalász Tsz székházában. A mintegy két­száz résztvevő a 2-es számú általános iskola úttörőkóru­sát, valamint a Petőfi Mű­velődési Központ citerazene- karát és Röpülj páva köré­nek népdalait hallgathatta, majd tombolasorsoláson szó­rakozhatott. A jól sikerült rendezvény bevételét az alapszervezet az egyedülálló, gondozásra szorult idős em­berek megsegítésére -fordítja. A teaest egyben a község vöröskeresztes mozgalmi éle­tének fellendítését szolgálta. Az öregségi nyugdíjkérelmek intézéséről Beszélgetés Kára Menyhértnével, az SZMT Társadalombiztosítási Bizottságának elnökével A társadalombiztosítási jogszabályok lehetőséget biztosítanak a dolgozóknak, hogy az öregségi nyugdíjra jogosító életkort megelőző egy éven belül kérjék an­nak megállapítását : mennyi a nyugellátásnál figye­lembe vehető szolgálati ide­jük. így elkerülhetők, hogy a hosszadalmas eljárás miatt a különböző helyeken töltött szolgálati idő meg­állapítása elhúzódjék és késve kapják meg az első nyugdíjat. Az öregségi nyugdíj előtt állóknak kíván segítséget nyújtani a Szakszervezetek Békés megyei Tanácsának a társadalombiztosítási bizott­sága, amiről Kára Menyhért­nével, a bizottság elnökével beszélgettünk. Bevezetőben elmondta, hogy Békés me­gyében évente mintegy 7—8 ezren mennek nyugdíjba, kö­zülük azonban csak alig 2 ezernél többen élnek azzal a lehetőséggel, hogy a nyugdí­jazásukat egy évvel előbb kérjék. — Hova forduljanak a nyugdíj előtt állók az ilyen kérelmükkel? — A Társadalombiztosítási Főigazgatóság Békés megyei Igazgatóságához, vagy a gyu­lai kirendeltséghez. Azoknál a vállalatoknál, intézmé­nyeknél, ahol üzemi kifize­tőhely működik, az szb. nyugdíj-előkészítő albizott­sághoz. Egyébként ezek az albizottságok a korhatáros dolgozókat (a férfiakat 55, a nőket 50 éves korukban) nyilvántartásba veszik és jó előre tájékozódniuk kell arról, hogy az érdekeltek a korhatár betöltésekor nyugdíjba mennek-e vagy tovább akarnak dolgozni. A nyugdíjba menőknek az al­bizottság kezdeményezze az egy évvel előbbi igényjog el­ismertetését. Ez a gyakorlat jól bevált és igen lelkiisme­retesen hajtják végre egye­bek közt a Békés megyei Tégla- és Cserépipari Válla­latnál, a Férfifehérnemű- gyár békéscsabai gyárában, a Békéscsabai Kötöttárugyár­ban, az Orosházi Üveggyár­ban, valamint a Békés me­gyei Vendéglátóipari Válla­latnál. — Mi az eljárás mód­ja? — A dolgozók „Igényjog- elismerési kérelem” című nyomtatványt kapnak, -amit ki kell tölteni. Ehhez csatol­ják a rendelkezésükre álló iratokat, amelyek a régi munkaviszonyokat (például az egykori cselédkönyvvel vagy katonakönyvvel is) iga­zolják és a használatban le­vő munkakönyvben nem sze­repelnek. Az szb. nyugdíj­előkészítő albizottság szük­ség esetén nyújtson segítsé­get a kitöltéshez és az ira­tok beszerzéséhez. Néha a jogsegélyszolgálat vezetőjé­nek a közreműködésére is szükség lehet. — Hogyan lehetne ezt a segítségnyújtást kiterjesz­teni azokra is, akik olyan helyen dolgoznak, ahol nincs üzemi kifizetőhely, illetve nyugdíj-előkészítő albizottság? — A Békés megyei Illet- ményhivatal a hozzá tartozó közszolgálati alkalmazottak (a közalkalmazott, a pedagó­gus és az orvos-egészségügyi dolgozók szakszervezetéhez tartozó) korhatáros dolgozói­nak nyugdíj-előkészítését in­tézményesen vállalta, amiről csak elismerően lehet be­szélni. Hasonlóan szeretnénk megoldani a tsz-ekben és az ipari szövetkezetekben dol­gozó alkalmazottak nyugdíj­előkészítését is. Ebben az ügyben eredményes tárgya­lások folynak. — Mit javasol tehát az öregségi nyugdíj előtt ál­lóknak? — A saját érdekükben egy évvel előbb kérjék a szolgálati idejük elismerteté­sét, ami azonban nem jelen­ti azt, hogy a korhatár el­érésekor nyugdíjba is kell menniük. Azután is dolgoz­hatnak tovább, ha kedvet éreznek és szükség van a munkájukra. Amikor pedig nyugdíjba mennek, a nyug­díj megállapítást a társada­lombiztosítási igazgatóság és a kirendeltség rövid idő alatt elintézi és nem kell az első nyugdíj kifizetésére hó­napokig várniuk. Erre törek­szik a Társadalombiztosítási Főigazgatóság Békés megyei Igazgatósága és kirendeltsé­ge, amely eddig is igen lel­kiismeretesen járt el. a nyug­díjügyek intézésében — fe­jezte be a beszélgetést Kára Menyhértné. Pásztor Béla B tárgyalóteremből Csalt és sikkasztott Több napon tárgyalta a békéscsabai Városi Bíróság Somogyi János, Békéscsaba, Tanácsköztársaság útja 30. szám alatti lakos bűnügyét. Csalás és sikkasztás miatt került a vádlottak padjára. A 31 éves vádlott 1966 óta dolgozott a békéscsabai Le­nin Termelőszövetkezetben. Három évvel ezelőtt nevez­ték ki háztáji agronómusnak. Munkaköri feladata többek között az volt, hogy a ter­melőszövetkezeti tagok ház­táji állatállományára a szer­ződéseket megkösse, s kifi­zesse az előleget és elkészít­se a végelszámolást. Már a .kinevezés évében az elszá­molás körül szabálytalansá­gok merültek fel és jelentős volt a hiány is. Emiatt fe­gyelmit kapott. A kiegészí­tő részesedését 10 száza­lékkal csökkentették. De aztán minden maradt a régiben. Somogyi amit el­vesztett a réven, igyekezett bepótolni a vámon. A ter­melőszövetkezet fokozottan támogatta a háztáji gazdál­kodást. A vádlott pedig beosztásával visszaélve so­rozatosan követett el bűn- cselekményeket. 1976. november 9-én az egyik termelőszövetkezeti tag, K. János három anya­kocát vitt haza a szövetke­zetből. Mintegy 12 ezer fo­rinttal terhelték meg, amit egy éven belül a kocák szaporulatával, vagy kész­pénzben kellett visszafi­zetnie. Az egyik koca nem vált be. Ezért K. János visszavitte. Somogyi 4600 forintot állapított meg visz- szavétel címén. A pénzt nem adta át a tsz-tagnak. Megállapodtak, hogy befi­VESZÉLYKERESÖK (MTI Fotó — Ilovszky Béla felvétele — KS) zeti a szövetkezet pénztárá­ba és törlesztésként ráveze­ti a szerződésre. A pénzt azonban időközben elköltöt­te. T. Sándor esetében is hasonlóképpen járt el. A termelőszövetkezetnek át­adott süldőkért járó 2784 forintot is elsikkasztotta. Ké­sőbb T. Sándor szerződési adósságának törlesztése vé­gett 5076 forintot adott át a vádlottnak. Természete­sen azzal a szándékkal, hogy fizesse be a pénztár­ba. Somogyinak esze ágá­ba sem volt befizetni. Sőt, másokat is belekevert a bűncselekménybe: 1977 feb­ruárjában Dénesi Sándor tévedésből szerződési előleg címén 4000 forintot kapott a szövetkezetből. Ezt az összeget jóhiszeműen a postai feladóvevénnyel együtt átadta a háztáji ag­ronómusnak. Ebben az eset­ben sem volt hiány ígéret­ben. A pénz azonban soha sem került a szövetkezet kasszájába. Ehelyett Somo­gyi ismét fölkereste Déne­sit és pénzt kért kölcsön tőle, majd rávette, hogy kössön szerződést a háztáji állatállományára a szövet­kezettel, s az előleget adja át neki. Motorkerékpárra ültek, s a tsz központjában annak rendje és módja sze­rint a szerződést megkö­tötték. Korcsok János, idős termelőszövetkezeti tagot is rávette a fiktív szerződés kötésére. Cselekményével a vádlott több mint 43 ezer forint kárt okozott a ter­melőszövetkezetnek. A városi bíróság Somogyi Jánost folytatólagosan ma­gánokirat-hamisítással el­követett sikkasztás és csa­lás bűntette miatt halmaza­ti büntetésként 11 hónap szabadságvesztésre ítélte.. Mellékbüntetésként két év­re eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Dénesi Sán­dort (Békéscsaba, Ludwig u. 20.) négyezer forint pénzbüntetéssel sújtotta, idős Korcsok Jánost (Bé­késcsaba, Tanya 296/3.) há­romezer forint pénzbüntetés megfizetésére kötelezte. So­mogyi János és Korcsok Já­nos enyhítésért fellebbezett. —di

Next

/
Thumbnails
Contents