Békés Megyei Népújság, 1978. április (33. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-21 / 93. szám
1978. április 21., péntek o fl korszerű mezőgazdaság szakembereit tanítják Orosházán Kétszáznegyven diák tanul Orosházán, a Kossuth Lajos Mezőgazdasági Szakközépiskolában. Jelenleg az intézményben növénytermesztő- és állattenyésztő-képzés folyik, de ősztől kezdve új lehetőség nyílik a pályaválasztó diákok előtt. Állattartótelepi gépész és baromfitenyésztő szakmunkásképesítést szerezhetnek az érettségi bizonyítvány mellé az itt tanulók. Az iparosodó mezőgazdaságnak nagy szüksége lesz az Orosházán képzett szakemberekre. Ensel-Réső Imre állattenyésztési tanár a negyedikeseknek magyarázza a szarvasmarha testi felépítését. Korszerű szemléltető eszközök és audiovizuális oktatórendszerek segítik a diákok tanulását ebben az iskolában is Az Orosházi Állami Gazdaság sertéstelepére járnak gyakorlatra a diákok, s az ősztől kezdődő képzés állattartótelepi gépésztanulói is itt ismerkednek majd az automatikus etető irányításával Az előhizlaldában is szigorú előírás a fehér köpeny viselése az ott dolgozóknak. A modern sertéstelepeken csak ilyen tiszta körülmények biztosításával lehet eredményes munkát végezni Fotó: Martin Gábor Adatgyűjtés a tengeren Elérkezik majd az idő, amikor a világtengereket bójákra telepített adatszolgáltató műszerekkel hálózzák be, hogy azok szüntelenül tájékoztassák az oceanográfu- sokat, meteorológusokat és a tengerek vándorait a vizes légtömegek viselkedéséről, mozgásáról, pillanatnyi állapotáról. A rádióhullámok útján továbbított adatokat mesterséges holdak fogják majd fel, gyűjtik s továbbítják meghatározott földi központokba. Az angol szakemberek már erre a világméretű hálózatra gondoltak, amikor kifejlesztették a DB—1 jelű adatjél- ző bóját, amely hónapokon keresztül üzemelhet felügyelet és kezelés nélkül, s közvetítheti az adatgyűjtő állomásra a szél irányának és erősségének, a víz áramlási sebességének értékét, valamint más adatokat. Mind a mérőműszerek, mind a rádióadó működtetéséhez 25 wattnyi elektromos energiára van szükség a mérőbóján, amit egy újonnan kifejlesztett automatikus villamos generátor szolgáltat. A generátor működtetéséhez óránként 22 gramm (havonta tehát körülbelül 16 kilogramm) propángázra van szükség, amit időnkénti palackcserével biztosítanak a bóják karbantartói. A bójára szerelt különleges áramlásmérő működése egy ultraszonikus jel kibocsátásán és vételén alapszik, melynek sebessége a víz áramlási sebességétől függ. A jel kibocsátása és visszatérése közt eltelt időtartamot méri és elektronikus úton dolgozza fel a műszer. Víz, vihar, jég — biztosítás Fedett uszodák már vannak. Fedett szántóföldek — a fóliasátrakat és üvegházakat leszámítva — annál kevésbé. S amíg ez így igaz, a földek termését mindig is veszélyeztetik az elemi csapások. A zabolátlan vizek, viharok és jégverések kártétele. Ezek ellen védelmet alig-alig nyújt valami. A jégesőt elriasztó jodidágyút eddig még csak a Mecsek környékén sikerült harcba vetni. Mit lehet akkor hát tenni? Az előbb festett komor képet nem az Állami Biztosító valamiféle reklámjának szántuk. A mezőgazdasági üzemeket ezzel az írásunkkal nem arra akarjuk rávenni, hogy hanyatt-homlok rohanjanak biztosítást kötni födetlenül álló ezer hektárjaik termésére. Megteszik azok ezt nélkülünk is. Mi itt most csupán a veszélyközösségek lényegét, a kiegyensúlyozott gazdálkodásban betöltött szerepét, feladatát próbáljuk meg föltárni. Tízezrek — egy hektáron Abból kell kiindulni, amit Csirik Imre, a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz elnöke mondott a hét elején Békéscsabán megrendezett kerek- asztal-megbeszélésen, amelyen a mezőgazdasági nagyüzemek vagyonbiztosításának helyzetéről, illetve a továbbfejlesztés lehetőségeiről volt szó. A füzesgyarmati tsz-elnök a vitaindítót követő hozzászólását azzal kezdte tudniillik, hogy ameddig a termelőszövetkezetük igen kis rá-, fordítással művelte földjeit, eszükbe sem jutott a biztosítás. Ma már azonban ezt a tényezőt ott tartják számon, a gazdálkodás egyensúlyát garantáló fontos feltételek között. Miről van szó? Fejlesztik a Sarkadi Cukorgyárat A Sarkadi Cukorgyár fejlesztésére az idén 93 millió forintot, a karbantartásra pedig 40 millió forintot fordítanak. Hegyessy László főmérnök tájékoztatása szerint létrehoznak egy Venema elnevezésű automata laboratóriumot, amely lehetővé teszi majd a gazdaságokból érkező répaszállítmányok cukortartalmának és ennek megfelelően az átvételi árnak a pontos megállapítását. A bepárlóállomáson újabb két bepárlótestet építenek be a régiek helyett, ami elősegíti a megfelelő« szárazanyag-tartalmú sűrű lé előállítását és a pároltatáshoz szükséges hőenergia csökkentését. A cukoroldali centrifugaállomáson nyolcezer kilós lengyel automata centrifugát építenek be, ötöt pedig áthelyeznek. Ez biztosítja a répafeldolgozási kapacitás egyenletes kihasználását, egyúttal javítja a cukor minőségét és mentesíti a dolgozókat a nehéz fizikai munkától. Igen jelentős a kazánház rekonstrukciója. Tizenegy olajtüzelésű kazánból hatot gáztüzelésűre alakítanak át, aminek előnye, hogy gazdaságosabb és csökken a levegő szennyeződése. Az V. ötéves tervidőszakban a gyár fejlesztésére fordított összeg csaknem^ eléri majd az 500 millió forintot. Akkor a jelenlegi 250—280 vagon helyett 300 vagon lesz a naponta feldolgozható cukorrépamennyiség, a termelés gazdaságosabbá válik és javul a cukor minősége is. A fejlesztéssel kapcsolatos munkák tervszerű végrehajtása és határidőre (augusztus 15-re, a gyártási idény kezdetére) való befejezése nagy feladatot ró ■ a cukorgyár szocialista brigádjaira és a kivitelező vállalatok — a Kelet-magyarországi Vízügyi Építő, a Könnyűipari Építő és Szerelő, a Békés megyei Villanyszerelési, a Hőtechnika Építő és Szigetelő Vállalat, az Április 4. Gépgyár, valamint a Sarkadi Építőipari Szövetkezet — dolgozóira. A Sarkadi Cukorgyár szakemberei részére az idén megkezdik egy háromszintes, 12 lakásos ház építését is, amit jövőre adnak át rendeltetésének. P. B. Alig tíz évvel ezelőtt még egy-egy hektár szántóföld jóval kisebb értéket fogadott magába a földművelés folyamatában; a maiaknál többszörösen olcsóbb gépek száft- tottak-vetettek-arattak, műtrágya is alig-alig jutott, a vetőmag sem volt ilyen értékes és a hozamok is jóval alatta maradtak a lassan- lassan megszokottá váló mai rekordterméseknek. A víz, a vihar, a jég napjainkban tízszer—százszor, sokszor ezerszer akkora kárt okozhat ugyanazon a területen, mint egy évtizeddel ezelőtt. Ezek az elemi csapások természetesen tíz évvel ezelőtt is bajba sodorták a gazdálkodó közösségeket, a helyzet ehhez képest annyiban változott, hogy a veszélyeztetett millióktól nem 50 —100, hanem több ezer ember, esetenként több község sorsának alakulása függ. Új módszerek kellettek Amint megállapítottuk, az elemi csapások ellen nem könnyű védekezni. A belvizek kártétele még csak-csak megelőzhető jól sikerült vízrendezéssel, akár az árvizek határáig is. A jég ellen mutatóban már ott a jodid- ágyú. A szélviharok és váratlan fagyok ellen azonban még nem sok orvosságot sikerült találni. Amit azonban mindenképpen meg lehet tenni, az az, hogy minél többen vállalják közösen a veszélyt, a kockázatot. A biztosításnak éppen ez az előbbi a lényege. Az tudniillik, hogy a veszélyeztetett gazdaságok pénzük egy részét — biztosítási díjtételként az Állami Biztosítóhoz befizetve — közös kasszába helyezik és a kárt szenvedetteket ebből a pénzből segítik meg, így biztosítva talpon- maradásukat. Az elmondottakból az is kitűnik, hogy a biztosítás mindenkori rendszerének együtt kell fejlődnie a mezőgazdaság esetében magával a mezőgazdasági termeléssel. Azok a módszerek, amelyek jók voltak a gazdálkodás külterjes időszakában, nem felelhetnek meg semmiképpen a mostani minőséget produkáló, nagy ráfordításokat igénylő belterjes földművelésnek és állat- tenyésztésnek. Ezért is alakított ki új biztosítási feltételrendszert az Állami Biztosító az V. ötéves terv időszakára, amelynek lényege, hogy a keletkezett károkat nem szubjektív szakértői becslések alapján térítik, (egyébként is hogy mérhetné föl egy bármilyen képzett szakértő is például a több száz hektáros búzatáblában keletkezett jégkár nagyságát?). A biztosítási feltételek megállapításakor most komplex módon az adott üzem gazdálkodásának fejlődéséből indulnak ki, alapvetően a tárgyévet megelőző három esztendőben elért eredményeket figyelembe véValódi viharsarok Hogy mindez mit jelent egy-egy üzem életében, azt a tervidőszak első két évének kártérítései is jól jelzik. A már említett füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz, a megye egyik legnagyobb gyümölcs- termesztő közös gazdasága az elmúlt három esztendőben 34 millió forintot fizetett ki biztosítási díjként, ezzel szemben több mint 67,5>mil- lió forintot kapott ugyanezen idő alatt a biztosítótól, elsősorban éppen a gyümöl-. esősében keletkezett jégkárok miatt. Ehhez nem is szükséges különösebb kommentárt fűzni. Ami Füzesgyarmatra jellemző, az egyébként egész Békés megyére is igaz, a Körösök, a rosszkor hulló csapadékok, a korai fagyok és egyéb kártételek az országos átlaghoz képest szűkebb hazánkat, ezt a „viharsarkot” különösen veszélyeztetik. Az elmúlt esztendőben például 15 százalékkal magasabb Volt a mezőgazdasági üzemeknek kifizetett kártérítés, mint az általuk befizetett biztosítási díjösszeg. A közölt adatok Békés megyére vonatkoznak, nem szabad tehát azt a következtetést levonnunk, hogy az Állami Biztosítót a jótevő szerepében szeretnénk feltüntetni. Nem is ez a feladata, hanem az — miként azt hangsúlyoztuk is —, hogy sajátos szervező munkájával intézze a mezőgazdasági nagyüzemek önkéntes biztosításával kialakult veszély- közösség ügyeit. A hét eleji kerekasztal- konferencián elhangzott felszólalások szerint az ÁB ennek a tisztének eleget is tett, még azokkal a kritikákkal együtt is, amelyek a növény- és állatbiztosítás jelenlegi rendszerét érték ezen a megbeszélésen. Hiszen — ezt is elmondtuk már — a biztosítás mikéntjének együtt kell fejlődnie a termeléssel. Ehhez pedig a biztosító nem nélkülözheti az általa biztosítottak javaslatait, véleményeit, kritikai megjegyzéseit. Kőváry E. Péter Szennyezett-e a víz? Sok szó esik mostanában a vizek szennyezettségéről, ivásra, sőt ipari célokra való alkalmatlanságukról. A panaszok megszüntetése csak azután kezdődhet, ha pontos műszeres mérésekkel megállapították a szennyezettség mértékét, • ami nem is valami könnyű feladat. A víz szennyezettségének megítéléséhez ugyanis legalább 35 fő jellemzőt kell megvizsgálni, betartván a mintavételezés szigorú szabályait. Az analízis alapján dönthető csak el, hogy a vizsgált víz alkalmas-e emberig fogyasztásra, illetve állatok számára, öntözésre, vagy ipari célra. Ezt követően határozható meg, hogy milyen módszer és berendezés legalkalmasabb a tisztításhoz. Egy angol cég olyan készüléket hoz forgalomba, amely leveszi a szakemberek válláról a vegyelemzés- re szánt vízminta szakszerű begyűjtésének a gondját. A vákuumszivattyú egy központi tartályba (üvegbe) szívja fel a megvizsgálandó vizet, s az onnan kerül a 24 kis üvegbe. Az e módon való felszívásnak az az előnye, hogy a lebegő szennyezések is belekerülnek a mintába, és hogy az előző mintavételezés maradványa nem hamisítja meg a vizsgálat eredményét, a víz ugyanis nem halad át a szivattyún. A szívócsövek és a tartály tökéletes kiürítéséről akként gondoskodnak, hogy a vákuumszivattyú nyomó oldalának levegőjével átfúvatják a készüléket. Amennyiben a minta- vételezést meghatározott időközökben akarják végezni, a ciklusidő szerinti szabályozást egy kis automatika végzi el. A rekeszben egymás mellett sorakozó, Vízmintával megtöltött 24 kis üveget vagy elszállítják a vegy- elemzés helyére, (lehetőleg hűtve), vagy a helyszínen végzik el a vizsgálatot. Ez utóbbi esetben a mintavéte- lező-készülék közvetlenül összekapcsolható valamilyen automatikus berendezéssel, például egy kromatográfiai.
