Békés Megyei Népújság, 1978. április (33. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-18 / 90. szám
1918. április 18., kedd e Ezért a pénzért? Textilüzem Mezőberény peremén Mezőberény legnagyobb és legrégibb ipari üzeme a PATEX helyi gyára. Elődjét, az Alföldi Szövőgyárat 1920-ban alapították, s az első évben már 50 embert foglalkoztatott. Az évek során fejlődött, bővült a szövőgyár, 1939-ben 58 szövőgép működött, s vele szemben már csak 20 kézi szövőszék üzemelt. A II. világháború nem múlt el nyomtalanul a gyár éledében. A front egyre közelebb dúlt, s a gyár munkásai hozzáláttak a gépek leszereléséhez, megmentéséhez. Nagyobb részüket eldugták, kisebb hányadukat másutt helyezték üzembe. így a visszavonuló 41. német páncélos hadtest csaknem üres gyárban rendezhette be motorjavító üzemét. Mezőberény 1944. október 6-án szabadult fel, majd a következő napokban a gyárban is megindult az éléé. Az üzem néhány munkása elővette a korábban eldugott fonalat és szenet, megkezdték a gépek visszatelepítését, s ha nehezen is, de megindult a termelés. mrégiben egy vita ■ vagy ha úgy tetszik, ■Mi beszélgetés közben „l'ülön ütött” egy fiatal, az iskolapadból éppen csak kikerült ismerősöm megjegyzése: „Ezért a pénzért — mármint a fizetésért — nem érdemes hajtani”. Fiatal ismerősöm e kijelentést annak okán tette, hogy — amint az elmondta — munkahelyi főnöke kifogásolta az abban a hónapban végzett munkáját. A lazítás oka pedig az volt, hogy — két hét szabadságot kivéve — úgy látta, prémiumot úgysem kaphat, nem éri el azt a teljesítményt, tehát „csak” a fizetéséért dolgozik, s azért — mint az előbb idéztem — nem érdemes hajtani... Nem tudok elképzelni olyan, ép erkölcsi érzékű, munkáját szerető esztergályost, lakatost, orvost, tanárt vagy mérnököt, aki csak azért, mert kevesli a fizetését, szándékosan rosszul, hanyagul végzi a munkáját. Sokkal inkább a lusták, a munkájukat nem szeretők, a tehetségtelenek önfelmentése, magukigazolása az „ezért a pénzért...” elmélet. AzoKé, akik háromszoros fizetésért »sem lennének képesek többre, akkor sem végeznének pontosabban: akkor sem tudnának jobb, pontosabb munkát végezni. Félreértések elkerülése végett sietek megjegyezni : nem tagadom az anyagi ösztönzés fontosságát. Végzett munkánk anyagi megbecsülése egyben — bizonyos határig — erkölcsi értékmérő is. Tagadom viszont az anyagiak jelentőségének minden mást megelőző szerepét. Mert vannak — sokan vagy kevesen, annak eldöntésére nem vállalkozom —, akik úgy vélik: a fizetésért elég megjelenni Van táp Az elmúlt őszön a vártnál kevesebb kukoricát takarított be mezőgazdaságunk. Az okszerűen gazdaságos takarmányozásban éppen ezért a korábbinál nagyobb szerephez jutnak az idén a különböző tápok és keveréktakarmányok. A helyzetet látva, elemezve a Békés megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat jó előre fölkészült az igények kielégítésére. A jelzett folyamat egyébként már az 1976-os gazdasági évet követően megkezdődött, amikor szintén nem fér. mett elegendő szemes takarmány. Ezt a vállalat tápgyártásának alakulása is jól a munkahelyen, s valami tes- sék-lássék munkát végezni. De ha már valami komolyabb munkát is rájuk bíznak, ami egyébként semmi pluszt nem kíván, csupán munkaköri kötelességük teljesítését, máris tartják a markukat, azonnal várják a prémiumot vagy a jutalmat. Az a gondolat fel sem merül bennük, hogy a magasabb fizetésért valami többet is kell tenni, valamit produkálni is kell, hogy azt mondhassa az a munkahelyi vezető: X. derekasan dolgozik, mindig lehet rá számítani, megérdemli, hogy emeljünk a fizetésén. Ismerősömnél — és nemcsak nála — azonban fordított a sorrend. O azt várja, hogy előbb magasabb bért kapjon, s akkor majd megmutatja, mit tud. Véleménye emlékeztet a néhai legendás labdarúgócsapat egyik vezéregyéniségének tulajdonított mondásra: kis pénz, kis foci. Csak attól tartok, hogy a hasonló véleményt vallók közül jó páran — az említett labdarúgóval ellentétben — nagy pénz esetén sem tudnának nagy focit produkálni. Vagy ahogyan a népszerű, szatirikusán humorizáló-politizáló színművész egy „párbeszédében” megfogalmazta: „Tud úszni? — Nem. — Na, és ha megfizetem? — Akkor sem.” □ példákat és érveket lehetne még sorolni. De azt hiszem, ennyiből is világos, hogy az — utóbbi példánál maradva — aki nem tud úszni, az előbb tanuljon meg, s csak azután kérje a pénzt. S aki jobban úszik, vagyis többet. De aki „ezért a pénzért” felkiáltással csak tesz-vesz munkahelyén, az még ezt a pénzt sem érdemli meg. jelzi. Két évvel ezelőtt 1976- ban 19 és fél ezer vagon tápot állítottak elő a GMV ke- verői, 1977-ben pedig a növekvő igények alapján ez a szám 25 és fél ezerre emelkedett — ekkor a termelésben már bérkeverők is részt vettek. A Békés megyei gabonaforgalmi tudniillik nyolc saját keverőt üzemeltet, amelyeknek jelenlegi összkapaci- tása évi 22 ezer vagon táp gyártását teszi lehetővé, az ezen felüli megrendeléseknek a vállalat ebben az esztendőben is bérkeverők igénybevételével tesz eleget. A nyolc bérkeverőre és a saját üzemekre alapozva a gabonaforgalmi évi 27—28 ezer „Rásegítés” csúcsidőben Napjainkban világszerte nagy hőerőműveket létesítenek villamosenergia-termelés céljára, de ezzel még nem oldódik meg a csúcsenergiaigény fedezése. A csúcsfogyasztás általában az esti órákban van, ilyenkor hasznos, ha rendelkezésre állnak olyan „tartalék” erőművek, amelyek segítségére aránylag csak rövid időn át van szükség, de akkor aztán döntő mértékben. Leginkább a szivattyús tározós vízi erőművek — hidroakkumulációs erőművek — váltak be, mivel rövid idő alatt indíthatók, üzemköltségük kisebb, mint a gázturbinás, dízeles vagy más „rásegítő” erőműveké, ezenkívül nem igényelnek jelentős vízkészleteket, s helyszükségletük tízszer kisebb a hagyományos vízi erőművekénél. A hidroakkumulációs erőművekhez mindenekelőtt két, egymáshoz képest jelentős szintkülönbséggel elhelyezkedő víztárolóra van szükség. A felső medencében tárolt víz 100—200 méter magasságból a turbinákra zúdul, s azokat forgatva áramot termel, majd az alsó tározóban összegyűlik. Nem csúcsidőben, amikor viszont villamos energiából fölösleg áll rendelkezésre, a szivaty- tyúként is üzemeltethető — szakkifejezéssel : reverzálható — turbinák újra a felső tárolóba juttatják a vizet, hogy azután ismét kezdődhessék a körfolyamat. Az elmondottakból következik a hidroakkumulátoros erőművek egyetlen hátránya: a turbina szivattyúként járatva valamivel nagyobb teljesítményt vesz fel, mint amennyit áramtermelőként le tud adni. Ezt a „ráfizetést” azonban feledtetik a sokkal jelentősebb előnyök. vagon táppal képes ellátni a megye állattartóit. A termelés biztonságát az év végétől a Sarkadon épülő keverőüzem is fokozza, amely óránként 7 és fél tonna tápot állít majd elő. A gyomai üzemben folyó felújítás szintén az idén fejeződik be. eredményeként az óránkénti 4 és fél tonnás kapacitás 6 tonnára növekszik. A tápok keresettségének fokozódására a GMV az elárusító helyek számának gyarapításával is felkészült. Az elmúlt évi 233-mal szemben jelenleg 270 tápárusító helyen szerezhetik be igény szerint a tenyésztők a szükséges takarmányokat. S mi történt azóta? A hónap elején volt 30 éve, hogy államosították a szövőgyárat, az eltelt három évtizedben többször bővítették. Ennek ellenére még ma is a múlt századbeli technológiával dolgoznak, új gépeket alig kaptak. Hajnaltél reggelig A pára könnyű fátyolként terül szét a településen. Hajnal három órakor érkeztem a nagyközségbe, az utcán egyetlen járókelővel sem találkoztam. Alszik a település. Legalábbis úgy tűnik. A falu szélén levő gyár világító ablakai ugyanis mást sejtetnek: itt serény munka folyik. Az éjszakai portás hitetlenkedve nyit kaput: „Ilyen korán? ...” — néz kérdően rám. — A héten nyugodt éjszakáink voltak, mind a 352 szövőgépünk folyamatosan üzemelt — kezdi a beszélgetést Csipke Miklós, az éjszakás főművezető, aki 1946-ban inasként került a gyárba. A tenyérnyi irodából hatalmas csarnokba lépünk, ahol fülsiketítő zaj fogadja az idegent. Katonásan sorakoznak a muzeális értékű gépek, melyeken többféle anyagot szőnek. — Termékeinket három csoportba soroljuk. Készítünk műszaki szöveteket és kempingcikkekhez alapanyagot, bársonyféleségeket és szabadidő-ruházathoz anyagokat — tájékoztat a főművezető. Még nem értünk a csarnok közepébe, de máris kezd melegem lenni. A hőmérő hajnali 4-kor 28 Celsius-fokot mutat, a levegő páratartalma 76°/o-os. Ez utóbbi a technológiához szükséges. Az öreg masinák mellett boszorkányos kézügyességű lányok és asszonyok serénykednek. Az egyik szövőgépnél középkorú, barna asz- szony dolgozik, fűzi a fonalat. — Már 11 éve vagyok malőrfűző, vagyis azokat a szálakat fűzöm be, amit a szövőnők nem győznek — sorolja Szabados Józsefné, Korábban 9 évig szövőgépen dolgozott, s most 64 gép ellátásáról gondoskodik. — Egy-egy henger 80—90 centiméter széles, ezeken 3200—3400-at kell befűznöm. Ehhez a munkához sok türelem, jó szem, és Tavaly 250 hektáron termeltek hagymát a kaszaperi Lenin Termelőszövetkezetben. Az idén 270 hektárnyi területet vetettek be ezzel a növénnyel, amely az elmúlt esztendeinél egy hónappal korábban már földbe is került. A teljes területből 25 hektáron magról vetett dug- hagyma kel majd. Ebben a jó talajelőkészítés mellett része van a vetőgépeken végzett átalakításoknak, újínagy kézügyesség szükéges — folytatja. — Mi minden függ az ön munkájától? — Először is az áru minősége, aztán a szövők keresete. Minél hamarabb befejezem a szálazást, annál kevesebb ideig áll a gép. öreg csotrogányok ezek. Olykor előfordul, hogy nem győzöm ... A csarnok végében hat géppel kedves, fiatal lány dolgozik. Bánhegyi Máriának hívják, a műszak KISZ-alapszervezetének titkára. Frissen mozog. — Éjféltájban kávézunk, s az két-három órára felfrissíti az embert. Ez a hajnali időszak a legnehezebb, a hőségben az ember lábai elnehezülnek, szemei elfáradnak, a zaj monotonná teszi a munkát. Lényeges könnyebbségre csak a rekonstrukció után számíthatunk. Talán 1980-ban megkezdődik a felújítás, új üzemcsarnok épül, s zajtalan, automata gépeket állítanak majd üzembe. — Mit várnak a fiatalok a rekonstrukciótól ? — Jobb munkakörülményeket, a termelés növekedését, a minőség további javulását. Na és nem utolsósorban a keresetek növekedését — összegzi a KISZ-titkár. B rekordok hete Időközben lassan megvirrad. Az ablakon át krétarajzként bontakoznak ki a szomszédos üzemrészek körvonalai. A nyíló ajtókon élesen áramlik be a friss levegő. Közeledik az éjszakai műszak vége. Bencze Jánosné is nehezen várja a váltást. — Tíz éve vagyok szövőnő, azóta dolgozom itt három műszakban — kezdi a beszélgetést. — Most nyolc gépem van, s bizony nem szórakozás egy-egy műszak. — A fizetés? — Az ember annyit keres, amennyit dolgozik. Nekem éves átlagban a különféle pótlékokkal kijön a havi 4500 forint. — summázza. — Kell a pénz, mert házat építünk. Háromszobás lesz, padlástérbeépítéssel készül — magyarázza, miközben az óráját nézi. Elérkezett a váltás ideje. — Jó hetünk volt, a gyár történetében a legjobb — teszi elém az éjszakai osztásoknak is, melyet a gépműhely dolgozói Bulik Ferenc irányításával végeztek. A tsz tizenkét tagú hagymavető stábja segíti a környékbeli közös gazdaságok munkáját is. Tótkomlóson, Telekgerendáson, a Békéscsabai Állami Gazdaságban és a csanádpalotai termelő- szövetkezetben is a kaszaperi hagymavetőgépek nyomán került földbe a termés. szesítést Csipke Miklós. — A 24 órás vetéstervünk 76,6 millió, ennyiszer járja meg az utat a vetélő a szálak között, ezzel szemben 80 millió alatt nem teljesítettünk, sőt csúcsot javítottunk: a hét közepén a vetésszámunk túlszárnyalta a 81 milliót. — E sikernek több ösz- szetevője van — de ezt már Török György igazgató fejtegeti. — A kollektíva jól együtt van, valamennyi gépünk a kisebb leállástól eltekintve folyamatosan üzemelt, a kibontakozó munkaverseny újabb és újabb lendületet adott mindenkinek. A körülményeket is figyelembe véve az elmúlt esztendőben is igen jó eredményeket ért el a gyár. A különféle termékekből mintegy 7 millió négyzetméter anyagot szőttek. Ez azt jelenti: a PATEX hat gyára össztermelésének több mint 20 százalékát a mező- berényi adta, amely a tervet 10 millió forinttal túlszárnyalta. Mindezt hogyan? A kollektíva célul tűzte, hogy az eredeti vállalati tervet egy százalékkal túlteljesíti. Nos, ebből az év végére 2,5 százalék lett úgy, hogy a minőséget is tovább javították. Sűrűbbet szőnek Erre az évre is gazdag program készült. Tovább folytatják a munkaversenyt, a tervezett 6,2 millió négyzetméter anyagfelületet egy százalékkal szeretnék ismételten túlszárnyalni. — Ez a szám kisebb a tavalyinál ... — vetem közbe. — Látszatra — nyugtat meg az igazgató. — Arról van szó ugyanis, hogy a termékek ' összetételének aránya megváltozott. Az idén több sűrűn szövött anyagot készítünk, melynek értéke nagyobb, minősége jobb. Itt kapcsolódik a vállalás második része iá a tervhez: tavaly az első osztályú áruk részaránya 97,9 százalékos volt. Az idén 0,2—0,3 százalékkal szeretnénk tovább javítani az első osztályú árúk arányát. — Négy éve munkaerőgondokkal küszködtek. Hiányzik-e napjainkban a munkáskéz? — A tervszerű szakmunkásképzés, a megváltozott bérezés, a műszakpótlékok ösztönzően hatottak. A kedvezőtlen munkakörülmények és az elavult technológia ellenére van elég szövőnőnk, szakemberünk. Anyagmozgatókat és egyéb területeken dolgozókat viszont még tudnánk felvenni — válaszol az igazgató. — A munkások körében, a községben szóbeszéd a gyár fejlesztése. Egy esetleges rekonstrukció mit jelentene? — A fővárosban a kitelepítési célkitűzés a textiliparra is vonatkozik. Ennek függvénye a herényi gyár fejlesztése, s elképzelhető, hogy két-három év múlva sor kerülhet a rekonstrukcióra. Ehhez viszont 5—600 millió forintra lenne szükségünk. A fejlesztés lehetőségét vizsgáljuk. Egy biztos: a rekonstrukció után termelésünk tovább nőne, több embert tudnánk foglalkoztatni, biztosan újabb termékeket is gyárthatnánk. Való igaz, a mezőberényi gyár megöregedett. Termékeit ma még el tudják adni, de a jövő szempontjából a gyárra ráférne egy alapos felújítás. A még dolgozó szövőgépek ma már inkább a múzeumba valók. Éppen ezért sürgető lenne a mielőbbi rekonstrukció, az üzem sorsának megnyugtató rendezése. A rekonstrukció révén minden bizonnyal jó kezekbe kerülnének a régen óhajtott és várt új gépek, berendezések. Szekeres András A KGST-munkamegosztás keretében a MEZŐGÉP kaposvári gyárának csesztregi gyáregysége készíti kooperációban a speciális, cukorrépa-művelésre használható rotációs kapákat. Képünkön: Készülnek a rotációs kapák. A képen: előtérben Pósa Zoltán (MTI-fotó: Bajkor József felvétele — KS) I D. Kiss Csaba — igény szerint Földben a hagyma Kaszaperen
