Békés Megyei Népújság, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-12 / 61. szám
1978. március 12. vasárnap KULTURÁLIS MELLÉKLET Az emberábrázolás fejlődése a szovjet irodalomban Ha kezünkbe kerül a szovjet irodalom egy-egy terméke, egy-egy mü, az nemcsak irodalom számunkra, hanem egyszersmind valami más, valami fontosabb is: jegyzőkönyve egy hatalmas. sorsunkat mélyen érintő folyamatnak. Hatvan év óta figyel minden ember a Szovjetunióra, népeinek harcára, új országot, gazdaságot építő, új társadalmat és embert formáló munkájára: bebizonyítja-e ez az új társadalom, hogy — Gorkij szavaival szólva — a boldogtalanság nem eleve elrendelt alapja a létnek, hanem „csak ocsmányság, amelyet az emberek félre tudnak söpörni” — hogy lehet boldog társadalmat teremteni! Módosult, de nem vesztette érvényét tehát Veres Péternek a húszas-harmincas évekre vonatkozó megállapítása arról, mit jelent számunkra ez az irodalom: „Hogyan győzhet, és milyen emberekkel győzhet egy mai forradalom, a szocialista forradalom? — ez volt a mi nagy kérdésünk.” „A Csendes Don volt az első olyan tudósítás, amely a forradalom mélyéről jött, s amelyben a forradalom és a polgárháború borzasztóságait a hit és a költészet egysége világította át.” Solohov regényének hittek az emberek. Hittek, mert benne nem hírekkel, elszigeteltségükben így is, úgy is értelmezhető tényekkel, prognózisokkal, ellenőrizhetetlen állításokkal találkoztak, hanem közvetlenül magával az orosz élettel. Az író művészi ereje révén belemerülhettek annak mindennapjaiba, azonosulhattak a főhős Gorkij Meljehov sorsával. Ez a mély, kozmetikátlan, illúziótlan, de a magát és világát -megújítani képes emberben bízó — és ezt a bizalmat a valóságos törtéDénes Sándor: Udvar nésekből merítő — irodalom, a szocialista realizmus irodalma győzte meg az embereket világszerte Gorkij műveiben arról, hogy az 1917 előtti orosz valóság gyökeres átalakítása elodázhatatlan volt; Solohov Csendes Donjában, Feltört ugarjában. Fagyejev Tizenkilen- cenjében, Bábel Lovashadseregében, Alekszej Tolsztoj Golgotájában, Biok, Jeszenyin, Majakovszkij verseiben, Gladkov, Osztrovszkij, Ili és Petrov, Bulgakov, Pausztovszkij és mások műveiben arról, hogy a megindult forradalmi változás feltartóztathatatlanul kiterjed a nép minden -rétegére: munkásokra, parasztokra, értelmiségre, az élet minden szférájára, s győzedelmeskedik mind az ellenforradalmárok, intervenciósok fegyverei, mind az emberekben szívósan élő, a múltból származó és oda vissza-vissza- húzó tulajdonságok fölött. Meggyőzően bizonyították ezek a művek, hogy a harcok borzalmai, az ország, a gazdaság építésének megpróbáltatásai közepette, vérrel és verejtékkel — de új világ, új társadalom s^iletik. És ez az irodalom tette érthetővé Szimonov, Bek, Polevoj, Fagyejev és mások második világháborús műveiben azt is, hogy ezt a munkában és harcban egyetlen hatalmas közösséggé kovácsolódott népet nem győzheti le külső ellenség. A klasszikus szovjet irodalom fő vonulata a történelem alapvető konfliktusait, osztályom összeütközését: a szocializmus gazdasági és társadalmi alapjainak lerakásáért — az új rend létéért vívott küzdelmet ábrázolta. Mint ahogy magában a történelmi folyamatban is a megütköző nagy embercsoportok általános érdekei kerültek előtérbe, és ezeknek rendelődött alá az egyes emberek sorsa, magánélete. Vagyis az ábrázolt hősöknek azon tulajdonságai kerültek előtérbe, amelyek a megütköző cjsztályok fő érdekei szempontjából fontosak voltak. Ebből a helyzetből a rossz írók tolla alatt született a sematizmus. De az igazi alkotók mindig érzékeltetni tudták az ember, az egyéniség minden irányú kibontakoztatását. Ma más a történelem parancsa. Ma erős fény vetül az egyes emberre, erkölcsére, emberségének összetevőire ebben az irodalomban. Jól látható ez az újabb háborús művekben — Bikov, Baklanov írásaiban például —, ahol fontosabb ,a szovjet katonák közötti kapcsolatok, konfliktusok ábrázolása a háború külsőségeinél. A felépített szocializmus szilárd keretei között kifejlődhet az osztálytársadalmak korában rárakódott torzulásokat levetkőző, egyéniségét a közösséggel harmóniában szabadon kibontakoztató ember. A legújabb szovjet irodalom ezt a folyamatot tükrözi. A mindennapokban: a munka, a magánélet mindennapjaiban kialakuló viszonyokat. Ember és ember, ember és szűkebb-tágabb közössége kapcsolatát, az ebben tapasztalható összeütközéseket — amelyek hosszú történelmi szakaszon át csiszolják-faragják, formálják — a közösségi, a kommunista embert és társadalmát. Az emberek maguk csinálják történelmüket — hangzik a marxizmus egyik klasszikus mondata, s ez az ember lehetőségei mellett történelmi felelősségét is kifejezi. E két mozzanat egységében ábrázolja a mai szovjet irodalom a legkülönbözőbb élethelyzetekben — a hagyományos falusi életmód keretei között, mint Belov, Raszputyin vagy Suksin; a modem városi élet kapcso- latrenszerében, mint Aksz- jonov. Scserbak vagy Trifonov — a mai szovjet valóságot. S benne a mai szovjet embert. Menyhért Jenő Téka Danes József: Utak és állomások Nagyon messziről és mélyről indult a könyv szerzője, s hatalmas akarattal küzdötte fel magát politikus újságíróvá. Ács községben —szülőfalujában — az élet az uradalom és a cukorgyár között oszlott meg, s bár apja cukorfőző mester volt, minden gyermekének keményen kellett végezni a paraszti munkát, s nem sok lehetőség akadt művelődésre. Mikor fölcseperedik, hogy könyvhöz jusson, könyvet árul a falujálban, jár házról házra, így kerül kezébe Móricz Zsigmond Űri murija, melynek olvastán tollat ragad és köszönetét küld az írónak. De azt is megvallja a levélben, hogy az olvasás miatt fél hold kukordeakapá- lás maradt el. Választ kap rá és ezzel elindul nemcsak a további nagy olvasás, de az írás is. Versekkel kezdi, s az első hamarosan megjelenik a Friss Újságban. Mást is próbál : vőfélyrigmusokat ír, gazdatanfolyamon tanul, s két lapba is írogat riportot, tudósításokat a nyomorúságos paraszti életről. Aztán a politika felé fordul, így kerül kapcsolatba — a kisgazdapárt által — Dobi Istvánnal, Bajcsy-Zsildnszky Endrével és azokkal is, akik később, felszabadulás után hűtlenek lettek még a hazához is, mint Nagy Ferenc és Kovács Béla. A könyv a szerző életének negyven esztendejét fogja össze, de ez a negyven esztendő történelem. Politikai és irodalmi szempontból is. A két háború közötti és felszabadulás utáni évek idejéből élete eseményein keresztül írókat, politikusokat mutat be érdekes szituációkban. Ezek egyike a magyar—bolgár barátsági szerződés aláírása Szófiában, melyen mint a magyar kormányküldöttség tagja vesz részt, s találkozik Dimitrowal. A kisgazdapárt balszárnyához tartozott újságíró könyve sok érdekes információt tartalmaz, s mint olvasmány is élvezetes. A Kossuth Kiadó gondozásában jelent meg. V. M. Dénes Sándor: Kismama Zelei Miklós Erős ingásaimban szereti-e levele és gyökere a fát ne válaszolj nem válaszol sem gyökere sem levele a fának én faggatózom erős ingásaim közt elfeledve hogy önmagát sem szereti a fa mérgezett házfalak közül az irtásra szabadulva én faggatózom erős ingásaimban faggatom gyökerem és leveleim Katona Judit Fametszet Még mindig bújnék fák mögé ha megverik, anyám mögé még lógnék fejjel almafán s szeretném csutkaszár babám ülnék folyosó küszöbön várnám apát, várnék. Jaj, öröm ne támadj rám, csoda lenne. Ott ülni szőkén, morcosán plézuros térddel, foltosán szipogva kegyelmek után tiltott út, szabadság után este szitkok sereglenek én lestem meg a részeget a hügom reszketés bátyám elvert feleselés a kertben kifröccsen a málnás. Anya fehér mint a fal. Anya halálba öltözött, néha látják, hogy énekel tépődik, sír a fák között s mintha keresne valamit hajlik a földhöz közelebb. Polner Zoltán Haláling Homlokomra dobott kantár, kék nyerítés. Napot halászok a szélből, didergő madarat. « Csorda-nyarak, rideg-őszök: hátukon hó. Itat engem véres tejjel kökény-fejedelem. Csillag esik téli éjből. Sír a földön, Sirmlkodik. Jajongásod pogány szavú öröm. Sós veríték marja arcom. Mellbimbóid tüzes nyársak. Kést szúrok a varangy halál elé.
