Békés Megyei Népújság, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-10 / 59. szám
O 1978. március 10. péntek Furcsa levelet kézbesített nemrégiben a posta. Nem a szöveg volt furcsa, — az inkább érdekes. Nem tintával, nem ceruzával, tűkkel írták. Pontosabban szólva nem írták. Betűsablonokkal szúrkálták a mondatokat a fehér papírra. Vak ember írásmódja ez. Írója Szűcs Lajos Füzesgyarmatról. hívtak, volt, hogy nem is tudtam mindegyiket vállalni, úgy összejött egy napra. Amióta beat a divat, nem igen hívnak sehova. Nem kell már a régi muzsika a mostaniaknak. — Megsimogatja az asz- szony kezét — 1954-ben nősültem, azóta együtt vagyunk. Az állomás mellett A nagy hadvezér, Zrínyi nevét viseli az utca, ahol lakik. A 26-os szám frissen meszelt új ház. A tornácról nyílik az ajtó a konyhába. Szűcs néni hájas tésztát gyúr az asztalon, az ember „Ügy sír a hangszerem' a kályha mellett ül a sámlin és cigarettázik. Tétován keresi a kezemet. — Én vagyok az, aki a levelet írta, üljön le ide mellém. — Hát ez az a ház — mondja —. Nézzen körül, lehet, hogy rendetlenség van, de azt most ne lássa meg. Tágas konyha, szoba. Fényűzésről szó sincs. Szűcsék nem tartoznak a jómódúak közé. Szegényes a berendezés, a kicserélésre még nem futotta. — Nem mostani szegénység ez — mondja halkan az ember —, a bölcsőm is csak fából lehetett, ha volt egyáltalán. Apám gazdasági cseléd volt a grófi uradalomban. Anyám 11 gyereket szült, sajnos már csak 8-an vagyunk, azok is szerteszét az országban. Hogy mikor vesztettem el a szemem világát? Csecsemőkoromban állítólag a bába hibája miatt. Nem tudom, milyen a zöld, a barna, az ég, a föld. Jó dolgom csak gyermekkoromban volt, amikor 12 éves lehettem bekerültem a vakok intézetébe. Ha jól emlékszem 1929-ben. Akkoriban a Garában laktunk, ez amolyan cselédtelep volt, ott olvasta egy gazda ember az újságban, hogy felvételt hirdetnek, ő írta meg a kérvényt. Jelentkeztem és felvettek. Hét évig volt az otthonom. Nagyon jó volt, ott tanultam meg valamennyire hegedülni. Amikor hazakerültem, vettem egy kis harmonikát — add csak ide fiam — szólítja még az asszonyt, aki kötényébe törli a kezét, úgy veszi fel a hangszert. Végigfuttatja ujját a billentyűkön, és a legújabb Express- sláger hangzik fel. Mintha magának játszana magáról. „Ügy sír a hangszerem, ha leporolni néha felveszem”. — Valamikor sokat muzsikáltam kultúrcsoportban, lakodalomban. Sok helyre Fotó: Béla Ottó volt egy kocsma, ott is muzsikáltam. A feleségem anyja egyszer bejött oda, olyan vásároskofa-féle volt. Aztán mondja nekem: Lajos, van nekem egy hadiözvegy lányom, éppen jó lenne neked, hozzád illik. Egyszer el is mentem hozzájuk, lápykérés lett a vége. Azt a házat ami itt volt, 1972-ben vettem meg 16 ezerért. Apámé volt, ő megnősült, másfelé került. Rozzant, paticsfalú ház volt, a testvéreknek kifizettem ami járt. Majdnem ránkszakadt már. Egyszer vettem a bátorságot, elmentem a tanácsházára az , elnökhöz, kértem, hogy ha tudnak segítsenek rajtam, hogy meg- reperálhassam. ^ Kijöttek, megnézték. Nem érdemes már erre költeni — mondta az elnök —, új kellene ide Lajos bátyám. Hiszen tudtam azt én is, de hát miből? Szerencsére valahogy megtudták a Vörös Csillag Termelőszövetkezetben is a bajomat és az egyik brigád, ha jól tudom a Sallai, felhívással fordult a faluban levő szocialista brigádokhoz, hogy segítsenek rajtam. Ügy tudom, 67 ezer forint gyűlt össze, adott pénzt hozzá a Vöröskereszt is, de nemcsak pénzt, munkát is vállaltak az emberek. Hamar felépült a ház. Egy nap alatt felhúzták a falakat. Én ott ültem az udvaron, hallottam, de szinte láttam is azt a nyüzsgést, ami- ott volt. Nem kértek' azok egy fillért sem. Amikor elkészült, beköltöztünk, nagy házszentelőt tartottunk. Meghívtuk a tanácselnököt is, de az valami miatt nem tudott eljönni. Szép nagy disznót vágtunk. Csak azért írtam ezt a levelet a szerkesztőségnek, hogy ezúton is köszönetét mondjak mindazoknak, akik bármilyen formában hozzájárultak ennek a kis háznak a létrehozatalához. Hiszen ezek az emberek egy nehéz gondtól szabadítottak meg bennünket. Amikor a forintjaikat feláldozták és persze fizikai erejüket is, hogy hajlékot teremtsenek nekünk. Ügy érezzük, nagy hálával és köszönettel tartozunk mindannyiuknak és kívánunk nekik erőt, egészséget, és boldogságot. Ugyanilyen boldogságot, amilyénbén nekünk van most részünk. Hát csak ezért írtam azt a levelet. Egészségnevelés az iskolai vöröskeresztes tanfolyamokon Különösen élénk vöröskeresztes élet jellemzi ezekben a hetekben az iskolai közösségeket. Elkezdődtek vagy éppen most szerveződnek ,az évenként már hagyományos egészségvédelmi előadás- sorozatok, az Ifjú Egészségőr, a Nagylányok iskolája, a Családi élet iskolája, a cse- csemőgondozási tanfolyamok. A fiatalok tízezrei ismerkednék meg ezeken a tanítási órán kívüli kötetlen és őszinte hangú beszélgetéseken az egészséges életmód feltételeivel, az egészségre káros ártalmakkal, az egészségügyi fogalmakkal. Orvosok, védőnők, gyógyszerészek, pszichológusok segítségével, irányításával fogalmazzák meg magukban a fiatalok az egészség szerepét, ismerik fel jelentőségét. Országosan 23 ezer hallgató Az elmúlt évek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy sikerült a diákok körében vonzóvá tenni ezeket a tanfolyamokat. Az elmúlt tanévben például az általános iskolában országosan megközelítően háromezer Ifjú Egészségőr tanfolyamot szerveztek, 50 ezer résztvevővel. A középfokú iskolák több mint ezer tanfolyamán 12 ezer lány és 23 ezer fiú jelent meg rendszeresen. Megyénkben is népszerűek ezek a tanfolyamok. Az elmúlt tanévben az általános iskolákban 368 különböző egészségügyi tanfolyamot szerveztek, melyeken 7438-an vettek részt. A középiskolákban — ezekbe beletartoznak a szakközépiskolák is — 119 tanfolyamon 2150 diák volt. A fiatalkori alkoholfogyasztás veszélyei Az ifjú vöröskeresztes vezetők bízvást számíthatnak munkájukban a pedagógusokra, az osztályfőnökre, ök voltak azok, akik az elmúlt évékben is elsőként ismerték fel ezeknek a tanfolyamoknak a jelentőségét. Az osztályfőnöki tantervekben is szerepelnek a felnőtté érés folyamata, az egészséges ifjú, egészséges felnőtt, az ifHHMtMMMHtMMHHMtMMMmHMMMMW Mementó nőnap után Csupán egy friss kép adja meg aktualitását ennek az írásnak, ami egy közel harminc évvel ezelőtti jelenettel való összehasonlításnak spontán kényszerét szakítja föl bennem. A friss kép a következő: A békéscsabai Lenin Tsz saját autóbusza megáll a csabai vásárcsarnok előtt, s ahogy számolom, vagy ötven asszony, lány száll ki belőle. Ki kosarakkal a kezében (a kosarakban tojás, baromfi, s a háztájiból származó más áruféleségek), ki anélkül szépen, városiasán felöltözve sétál be a piacra. Ki eladni, ki vásárolni akar. A szentmiklósi részről, vagy 10 kilométerre a várostól jöttek a tsz buszán a kertészetben, a baromfitenyésztőknél, vagy éppen otthon, a gyes-en levő asszonyok. Csak az idősebbek hordanak vastag fekete kendőt, mint harminc évvel ezelőtt, ilyenkor, télvíz idején. A fiatalabbak választékos, a konfekciós ipar divatjának megfelelő ruházatban, télikabátban, 5—7 száz forintos csizmákban vannak, nem különböznek a belvárosiaktól. És most a régi kép; amit annak idején meg is írtam egy riportban: Ügy ünnepelték akkor a szentmiklósi tanyák legfelvilágosultabb asszonyai, lányai, a szervezett nőmozgalom tagjai március nyolca- dikát, hogy nyakukba vették a tanyavilágot és tsz-to- borzásra mentek. A nőkkel beszélgettek, akiknek vál- lain nyugodott a család gondja-baja. Nyemcsokné, a Rokkából biztatta őket agi- tációra, aki a szövetkezetiek felelősségéről, a magyar mezőgazdaság egyetlen járható útjáról beszélt. Meg is értették a szavát. Hankó Mihály- né Uhrinnéval járt párban. Elmentek Csigalinéhoz, aki a sok gyerek közül ki sem látszott, elmentek Vidove- nyecnéhoz. Mindketten elküldték az agitátorokat valahová. Vidovenyecné még meg is fenyegette őket... — Egy ízben a piacon árusítottam Csabán szegényes eladnivalómat — mondta ~Hankóné. — Hazafelé — messze volt a tanya — fel- kéredzkedtem Marik Pál szekerére. Már fent ültem a szalmán, mikor láttam, hogy Vidovenyecné is a kocsin van. Ügy tett, mintha nem venne észre és jó hangosan mondta Mariknak: „Képzeld, sógor, ezek a kolhozbeliek azt hiszik, mindenki bevonul majd közéjük a nyomorba. Még arra se telik nekik, hogy ne gyalog másszanak a városba a tanyáikról!” A nőmozgalom arra is felkészítette Hankónéékat, hogy sokat nyeljenek a meggondolatlan megjegyzések miatt és türelmesen újra és újra megpróbálkozzanak mindenkinél az agitációval. „Szívünk mélyéig hittük, hogy jó és hasznos dolog az mindenkinek, amit teszünk" — mondta akkor Hankó Mi- hályné. Ma fia elnöke a Lenin Tsz- nek, sőt, megyénk egyik országgyűlési képviselője. S a többi asszony, vagy' gyerekei, esetleg unokái a tsz-ben találják meg jó megélhetésüket. A tsz-ben, amely ma már autóbuszon szállítja a piacra is a messzi majorjaiból az asszonyokat, s amely az ipari üzemekkel egyenlő szociális, higiéniai, kulturális körülményeket biztosit tagjainak, március nyolcadi- kán erről is megemlékeztek az üzemegységekben. Ahol egyébként megalakulásuk közelgő harmincéves jubileumára készülődnek jó munkájukkal. S a buszon, mely még a csabai piacra is behozza a tsz asszonyait, ma biztosan együtt ülnek Csigali néni, Vidovenyec néni, Marik bácsi meg a többi, akkor nehezen döntő tsz-tag leszármazottjai. .. Varga Dezső júkor higiénéje, a serdülők lelki higiénéje, a munka és a pihenés, a fiatalkori alkoholfogyasztás, a dohányzás, a szexuális élet címszavak, ezek megbeszélésére , azonban egy-egy tanévben legfeljebb három-négy osztály- főnöki óra jut. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a tanfolyamok vezetői gyakran a szülőket is helyettesítik. Sok szülő még ma is úgy véli. hogy a személyi higiéné, a kamasz fejlődésének biológiai problémája nem beszédtéma, a gyerek „úgyis rájön arra, hogy mit kell tennie.” Gyakran éri vád a fiatalokat, hogy nincsenek tisztában a legelemibb higiéniai követelményekkel sem, a tanfolyamok eddigi tapasztalatai viszont azt jelzik, hogy sok esetben nem őket kell ezért elmarasztalni. Hasznos kiadványok ifjú vöröskereszteseknek Nem véletlen tehát, hogy a Vöröskereszt utóbbi kongresszusai kiemelt jelentőségűnek tartják ezt az egészségnevelő módszert. A Vöröskereszt országos vezetősége túl azon. hogy jelentőségét a legkülönbözőbb fórumokon hangoztatja, számos konkrét segítséget is megad. Tavaly ismét közzétette átdolgozott formában az „Ifjú Egészségőr” kézikönyvet, amely az általános iskolai tanfolyamokhoz ad segítséget. A „Nagylányok iskolája” kézikönyv immár a nyolcadik kiadásban jelent meg, és az egészséges életmód kérdésén kívül részletesen tárgyalja a fiatalok szexuális problémáit, a család szerepét, a gyermekneveléssel kapcsolatos kérdéseket. A lányoknak írt kézikönyv sikere alapján a Magyar Vöröskereszt 1971-ben adta ki először a „Családi élet iskolája” című kiadványt a fiúk számára, s . a könyv tavaly jelent meg harmadik kiadásban. A hagyományos egészségvédelmi jelleg mellett az átdolgozott új kiadásban nagyobb hangsúlyt kaptak a nemi magatartással, a család funkciójával kapcsolatos kérdések. „A lányaimat biztatom” Közösségi ember: a fogalom nyomán legtöbbünkben közvetlen, társasági lény képzete keletkezik. Ha azonban a „közösségiség” mélyebb tartalmát elemezzük, eltűnnek a felszíni vonások, és előtérbe kerül a lényeg, a meghatározó cselekvés, magatartás, emberség. Rapcza Béláné, a MEZŐGÉP békéscsabai gyáregységének betanított munkása nem viseli magán a közösségi- ember felszíni vonásait: kevésszavú, zárkózott. Annál inkább megtalálható benne a segítőkészség, érdeklődés mások problémái iránt.. A tekercselőüzemben dolgozik, itt kerestem fel ezt az ötvenedik évéhez közeledő, sötéthajú, -szemű, halk szavú munkásasszonyt. A munkát beszélgetés közben sem hagyta abba, hiszen a normát teljesíteni kell a brigád nem maradhat le. Olgika, ahogy itt nevezik,’ sokféle társadalmi tevékenységet folytat. Évek óta vöröskeresztes aktíva, vizsgát is tett egészségügyi alapismeretekből. Sokáig volt a szakszervezeti bizottság tagja, de két éve, amikor megválasztották a vállalati nőbizottság titkárává, lemondott erről a tisztségről. — Hogy miért pont engem választottak? — kérdez vissza. — Valakinek ez is kell csinálni! — válaszol a társadalmi munkát végzők sokszor csodált természetességével. — Nem maradok magamra, sokat segítenek az asszonyok. Rendszeresen látogatjuk a kismamákat, a betegeket és a nyugdíjasokat, így nem szakadnak el a munkahelyüktől. Igénylik is a törődést, főleg a nyugdíjasok, ők sokszor alig akarnak elengedni. Kérdezem a vállalat nődolgozóinak helyéről, szerepéről, megbecsüléséről. — Elég kevesen vagyunk, meg is becsülnek bennünket — nevet. — Van lehetőség a szakmai fejlődésre, továbbtanulásra, sőt bíztatnak is erre — fordítja komolyra a szót. — Dehát nem könnyű a család, a munka mellett. Én is tanulhattam volna, három éve javasolta a vállalat. Betegség, családi problémák miatt nem tudtam letenni a szakmunkásvizsgát. — Kilenc éve dolgozom itt, azelőtt szövőnő voltam. A szőnyegszövőből a gyerekek miatt jöttem el. Még kicsik voltak, nem vállalhattam a két műszakot. — Itt jól érzem magam. Elektromos motorok tekercselését végzem. Ez egy mosógép motorja lesz — mutat a munkadarabra. — Tíztagú brigádunkban kevés a nő, hiszen ez férfimunka. Emiatt azonban semmi hátrányunk nincs, sőt! A férfikollégák udvariasak, segítőkészek, igaz, jórészt fiatalabbak is nálunk, összetartó brigád a miénk. Erre szükség is van, hiszen csoportteljesítményre dolgozunk. Evek óta részt veszünk a szocialista brigád- versenyben, többször első, második helyen végeztünk. — A nőbizottság munkája? Havonta a szakszervezet vezetőivel együtt beszéljük meg a feladatokat. Az otthon levő kismamák, nyugdíjasok látogatását közösen oldjuk meg. Szerencsére senki sem húzódik a társadalmi munkától. Közös programokat, kirándulásokat, ünnepségeket is szervezünk. — Hogyan tudja összeegyeztetni a munkát, a családot és a társadalmi tevékenységet? — A családom megértő. A nagyobbik lányom is itt dolgozik, ő gyakran részt vállal a társadalmi munkában. — Mint titkárt, hogyan fogadják a vállalatnál? — Bármilyen problémával kopogtatok, a vezetőség mindig meghallgat, segít. Sokféle lehetőségük van most a nőknek. Ha fiatalabb lennék, én is belevágnék a tanulásba. De így csak a lányaimat biztatom. Gubucz Katalin
