Békés Megyei Népújság, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-09 / 58. szám

1918. március 9., csütörtök ízHiiUMM­bizottságaitól, alapszerveze- teitől. Rendszeresebbé, terv­szerűbbé kell tenni az ellen­őrzéseket. Jó lenne, ha a szocialista brigádok vállalá­sainak értékelésénél is fi­gyelembe vennék e társadal­mi tevékenységet, s az ed­digieknél nagyobb erkölcsi és anyagi megbecsülésben ré­szesülnének az ellenőrök. Jobb együttműködést Arra törekszenek, hogy a vizsgálatok gyakoriságának növelése mellett összehangol­ják a munkát más ellenőrző szervekkel. A kereskedelem fejlődése, kulturáltsága meg­követeli; a társadalmi ellen­őrzések színvonala is emel­kedjen, minél több szakosí­tott csoport alakuljon. Arra van tehát szükség, hogy a kereskedelmi dolgozók és a társadalmi ellenőrök között jobb együttműködés alakul­jon ki. Ma már elvárható, hogy a boltok szakszervezeti bizalmiai és szocialista bri­gádvezetői segítsék az udva­rias magatartás kialakítását, a szocialista munkaerkölcs megszilárdítását, a vásárlók érdekeinek a védelmét. Seres Sándor Fogkefék exportra Tízmillió fogkefe — a ta­valyinál másfél millióval több — készül az idén az ország egyedüli fogkefegyá­rában, a Mosonmagyaróvári Műanyagfeldolgozó Vállalat­nál A többlettermelést a fogkefeüzem korszerűsítésé­vel érik el. Az új berendezé­sekkel műszakonként 2400— 2600 kefe tömését végzik el. Megváltozik a fogkefék for­mája is: az idén gyártott kefék jobban „kézre állnak”. Lekicsinyítik a kefék fejét, s az állati eredetű sörtéből készült csomókat ritkábbra szövik, ezáltal rendeltetésük­nek és higiéniai követelmé­nyeinek jobban megfelelnek ezek a mindennapos haszná­lati eszközök. A hazai igények kielégíté­se mellett a vállalat export­ra is gyárt. A szocialista or­szágokon kívül az NSZK-ba és a Közel-Keletre is szállí­tanak fogkefét Mosonma­gyaróvárról. A dévaványai ÁFÉSZ „Május 1.” tenyésztojás-termelő és -keltető szakcsoportjának elnöke, Szabó Mihály és felesége heti átlagban 2000 tojást értékesít a szövetkezetnél kuriózumszámba menő ter­mékeiket, nem beszélve az ebben rejlő exportlehetősé­gekről. Éppen ezért érdemes meg­néznünk, hogy az ilyen kis­gazdaságok mi mindennel járulnak hozzá mezőgazda­ságunk termeléséhez. A Dévaványa és Vidéke Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezetnek hat mező- gazdasági szakcsoportja van. Név szerint a „Május 1.” te­nyésztojás-termelő és -kel­tető, az „Akácvirág” mé­hész-, a „Kossuth” nyúlte- nyésztő, a „Kunsági” juh te­nyésztő, valamint a zöldség­gyümölcs szakcsoport. Meg­alakult, de még nem műkö­dik a „Törekvés” zöldség­gyümölcs termesztő szakcso­A mezőberényi KISZ-esek teljesítették tojóállomány több mint két­szeresére emelkedett, s el­érte a 8000-et. Az elmúlt év­ben 700 ezer tojás értékesí­tésére kötöttek szerződést az ÁFÉSZ-szel. így többek kö­zött a szolnoki keltetőállo­másnak és a szegedi MÉK- nek szállítottak volna, de a terv meghiúsult, mivel e két utóbbi nem vette át a tojásokat, arra hivatkozva, hogy még sincs szükségük rá. Igaz, a saját üzem sem tartott igényt a korábban jelzett mennyiség száz szá­zalékára. Mindezek ellenére a szakcsoporttól felvásárolt termékek árbevétele az el­múlt évben megközelítette a másfél millió forintot. Fontos ágazatot képvisel az „Akácvirág” méhész szakcsoport is. Mint a legré­gibb társulásnak — 1953-ban alakult — ma már 35 tagja van. A méhcsaládok száma 800. A méhészek 20 ezer ki­logramm akác-, repce- és vegyes mézre kötöttek szer­ződést, s az elszámoláskor 35 százalékkal többet adtak lent —, s ténylegesen 16 ez­ret — vagyis több mint 6300 nyulat — adtak át a szövet­kezetnek. Ez árbevételben is több mint 500 ezer forintot jelent a csoportnak. Az anyanyulankénti átlagos sza­porulat 30 darab, amiről önkritikusan megállapítot­ták: — ez lehetne több, akár 25 százalékkal is. Kedvezőt­lenül hatott a mixomatózis néven ismert állati betegség, amelyet szervezettebb oltá­sokkal megelőzhettek volna. A dévaványai ÁFÉSZ ga­lambtenyésztői 2440 kilo­gramm húsgalambot tervez­tek leadni, de ez a terv mindössze 2250 kilogrammra teljesült. Ugyanezzel is 3,9 százalékkal többet teljesítet­tek, mint 1976-ban. A mind­össze hat éve működő szak­csoportnak ez 400 ezer fo­rint bevételt jelentett. A szövetkezet a tagoknak a közös termelés biztosítására és a termelési kedv fokozá­sára kamatmentes előleget — csaknem 100 ezer forin­tot — adott. — jávor — a dévaványai szakcsoportokban az akcióprogramot Megyénkben is zajlanak a beszámoló taggyűlések a Magyar Kommunista Ifjúsá­gi Szövetség alapszervezetei­ben. Beszámolnak az elmúlt évi munkáról, az egyéni vál­lalások teljesítéséről. Mezőberényben a Műszaki és Vasipari Szövetkezet if­júkommunistái elsősorban a gazdasági munkát értékelték. A kollektíva jól dolgozott az elmúlt évben, amelyhez nagyban hozzájárultak a fia­talok. Ugyanakkor komoly érdeklődés kísérte az ifjúsági vitakör foglalkozásait. Ja­vult a mozgalmi munka is. Feltárták a hiányosságokat, s egyben meghatározták a feladatokat. A taggyűlésen részt vett az 1. számú általá­nos iskola Arany János ra­ja. Tagjai a további jó együttműködés jegyében kö­szöntötték az új vezetőséget. A pedagógus alapszervezet taggyűlésén a XI. pártkong­resszus, valamint a KISZ IX. kongresszusa határoza­Kétségtelen, hogy mindin­kább szükség van az ÁFÉSZ-ek támogatásával, irányításával működő me­zőgazdasági szakcsoportokra. Létjogosultságukat növeli, hogy ma már nagyítóval sem találunk olyan gazdaságot, amely méhészettel, galamb­vagy akár nyúltenyésztéssel foglalkozna. Pedig hazai pia­cunk is igényli a sokszor port és az ehhez az ÁFÉSZ-hez tartozó ecseg- falvi galambtenyésztő szak­csoport is. A tenyésztojás-termelő és -keltető csoport több mint tíz éve alakult meg 61 tag­gal, az akkori törzsállomány pedig 3500 baromfiból állt. Amíg a tagok létszáma csak kettővel növekedett, addig a le. Ezzel árbevételük meg­haladta a 720 ezer forintot. A nyúltenyésztők 15 éve tömörültek szakcsoportba. A kezdeti 50-es anyanyúlállo- mány ma már meghaladja a 270-et. A szakcsoportiak szorgalmát bizonyítja, hogy 1977-re több mint 13,5 ezer kilogramm értékesítésére kö­töttek szerződést — ez mintegy 5500 vágónyulat je­tainak megvalósítása került napirendre. Az akcióprog­ram értékeléséből, a párt- alapszervezet véleményéből, az intézmények vezetőinek hozzászólásaiból kitűnt, hogy a KISZ-esek becsülettel tel­jesítették vállalásaikat. Kü­lönösen nagy előrelépés tör­tént az óvodák, általános is­kolák és a gimnázium fiatal nevelőinek együttműködésé­ben. Példamutató volt a szervezeti élet. Az év folya­mán nőtt a taglétszám. Mindez azt bizonyította: ha az akcióprogram és az egyé­ni vállalások megegyeznek az országos ifjúságpolitikai cé­lokkal, erősödik az alapszer­vezet, és a fiatalok szívesen jelentkeznek a KISZ-be. Természetesen nemcsak az eredményekről, hanem a hi­bákról is szó esett. Az ak­cióprogram és az egyéni ér­tékelés, a meghatározott ten­nivalók alapján, kiinduló­pontja lehet a következő mozgalmi év teljesítésének. A nyúltenyésztö szakcsoport egyik legaktívabb tagja Hildi József, Kiszely Andrással, a szakcsoport elnökével a nyula- kat vizsgálja Fotó: Veress Erzsi A kereskedelmi társadalmi ellenőrök múlt évi munkájá­ról, az elkövetkezendő idő­szak feladatairól hallottunk hasznos és megszívlelendő adatokat, tájékoztatást Vajda Jánostól, az SZMT közgazda- sági bizottságának elnökétől. Törzsgárda Az ellenőrzéseket irányító munka sarkallatos pontja 1977-ben mindenekelőtt a szervezettebb vizsgálatok le­bonyolítása volt, amelynek hatására csökkenteni lehet a fogyasztói megkárosításokat. Az ellenőrzések ugyanakkor összefüggtek a gazdasági te­vékenységgel is, hiszen ki­terjedtek a minőségvédelem­re az önköltség csökkentésé­re, az árak helyes alkalma­zására, az ipari és kereske­delmi vállalatok kapcsolatá­nak erősítésére. Megyénk szakszervezeti mozgalmában is kialakult a kereskedelmi társadalmi el­lenőrök törzsgárdája. Szá­muk jelenleg meghaladja a 400-at. Az elmúlt esztendő elején került sor e társadal­mi munkások választására, így több új aktíva kapcsoló­dott be a felelősségteljes, de sokszor bizony népszerűtlen munkába. Éppen ezért gon­doskodnak folyamatosan el­méleti és gyakorlati képzé­sükről. Segítő szándék Egy év alatt 2983 esetben ellenőrizték a kereskedelmi és vendéglátóipari egysége­ket. Az élelmiszerüzletekben 1428, a vendéglátóiparban 1050, a vegyesiparcikk-szak- mában összesen 372, a kis­kereskedők boltjaiban pedig 133 vizsgálatot végeztek. Ezek közül 288 jegyzőkönyvet kel­lett felvenni, illetve szabály­sértési eljárást kezdeményez­ni. Általában azt tapasztal­ták, hogy a kereskedők, a vállalatok, szövetkezetek ve­zetői nem akadékoskodó em­bereknek tartják a társadal­mi ellenőröket. Tudják: se­gítő szándékkal érkeznek az üzletekbe. A programok összeállításá­nál figyelembe vették a SZOT szociálpolitikai osztá­lya által javasoltakat, a me­gyei tanács kereskedelmi osz­tályának irányelveit. Előtér­be helyezték a napi közszük­ségleti cikkek ellátásának, a közegészségügyi szabályok, a szavatossági idők betartásá­nak a vizsgálatát. Természe­tesen nem feledkeztek meg a hús árusításának körülmé­nyeiről, a számolás, mérés ellenőrzéséről. Különösen a vendéglátás területén gyako­ri a szűk mérés és a több­letszámolás. Gyulán, a Vár­fürdőben, a vasárnapi vizs­gálódás során 10-12 forinttal is többet számoltak. Ugyan­csak a gyulai 53-as számú üzletben 2,80 forinttal csap­ták be a vendégeket. A pél­dákat szinte vég nélkül le­hetne sorolni. Az idén a SZOT elnöksé­ge, a Belkereskedelmi Mi­nisztérium ajánlásainak szel­lemében folytatják a mun­kát. Ehhez az szükséges, hogy a társadalmi ellenőrök még több segítséget kapja­nak a szakszervezet megyei Nem is olyan kevés! [ ezőgazdaságunk 1977- ben több mint tízszá­zalékos termelésnöve­kedést mutatott fel. Az 1978. évi terv pedig 2-3 százalék további emelést irányoz elő. Az idei 2-3 százalékos ter­melésnövekedés azonban nem is olyan kevés, sőt teljesíté­séhez jelentős erőfeszítésre lesz szükség. Magyarázatért az elmúlt évekhez kell fordulnunk. Két esztendővel korábban, 1976- ban számos kedvezőtlen ter­mészeti-időjárási tényező együttes hatására a mezőgaz­daság hozama nemcsak a tervtől maradt el, de az elő­ző évi szint alá is esett. 1977 viszont kivételes jó esztendő volt a mezőgazdaság történe­tében. A sikerhez, a magas termelési eredményekhez azonban nemcsak a szakma járult hozzá, szinte az egész ország is. A zöldségtermesz­tés és még néhány ágazat jó eredményeit olyan társadal­mi méretű mozgalom segí­tette, amire minden eszten­dőben nem is lennénk ké­pesek. Most pedig ezt a tavalyi rekordszintet kell még 2-3 százalékkal felülmúlni. Mi­lyen gondokat jelent ez? Minden termelési ágazatban, így a mezőgazdaságban is vannak tartalékok. Tavaly ezek nagy részét már hasz­nosítottuk. Nemcsak a külső erőkkel is támogatott zöld­ség- és gyümölcstermesztés­ben. hanem például a ked­vező közgazdasági viszonyok közé helyezett tejtermelés­ben is. Amit a tehenek kö­rül pusztán „odafigyeléssel” meg lehetett oldani, azt ta­valy már el is értük. Ráadásul az árak és ön­költségek viszonyát tekintve a mezőgazdasági termelés néhány területen a tűrési ha­tárokhoz érkezett. Ezek nem jelentéktelen részkérdések. Ide tartozik a kukorica — egyik legfőbb termékünk —, amelynek átvételi ára sokfe­lé már nem fedezi a terme­lési költségeket. De a sertés­hizlalásban és a baromfite­nyésztésben is „az utolsó 5 percben” vagyunk, az ösztön­zés hatásosságát rövidesen felül kell vizsgálni. A 2-3 százalékos termelés- növelés célkitűzése azonban reális. A tartalékoknál ma­radva elmondhatjuk, hogy a rét- és legelőgazdálkodásban, valamint a melléktermékek (pl. szalma, kukoricaszár, ré­pafej) jobb hasznosításában még könnyen feltárhatók az előrehaladás lehetőségei. Mindent egybevetve nagyon „garasos”, percekre és fillé­rekre kiterjedő intézkedések szükségesek a színvonal to­vábbi növeléséhez. Ez lehetséges, de nem ma­gától értetődően, nem köny- nyen és nem olcsón. A már említett legelőgazdálkodás­hoz és a melléktermékek hasznosításához is több mű­trágya (ez megvan) és több gép szükséges. A legtöbbet az eddig elmaradott vagy közepes szintű gazdálkodó üzemektől, ezek „felzárkóz­tatásától” várhatjuk. Csak­hogy ezek az üzemek nem véletlenül voltak eddig el­maradottak vagy közepesek. Az elmúlt esztendőkben ép­pen a legjobbaknál sikerült mindig a leggyorsabban az addig is magas szánt fokozá­sa. és a gazdaságok alsó har­madba tartozó csoportját si­került a legnehezebben meg­mozdítani. Ennek okai nem­csak a természeti adottsá­gokban, hanem a közgazda- sági környezetben is kere­sendők. a hivatalos megnyilatko­zások és a konkrét ter­vek az idei esztendőre kiegyensúlyozott ellátást ígérnek. Reméljük, így lesz. Ám hangsúlyoznunk kell, hogy a tervek teljesítése nemcsak a mezőgazdasági üzemek vezetőitől, a téesz- taaoktól és állami gazdasági dolgozóktól, hanem az ipar­tól is függ. A magyar gép­ipartól és vegyipartól, vala­mint a mezőgazdaság számá­ra szükséges gépek és anya­gok importjától. A mezőgaz­daság sikerei eddig is a két főágazat összefonódásából születtek. Reméljük, hogy az egymásrautaltság és az egy­mást segítés záloga lesz a további fejlődésnek is. Földeáki Béla Mindannyiunk védelmében Méhek, galambok, nyulak

Next

/
Thumbnails
Contents