Békés Megyei Népújság, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-09 / 58. szám

1978. március 9., csütörtök lEHilUkfild Könyvkiállítások Jugoszláviában A Magyar Könyvkiadókés Könyvterjesztők Egyesülése márciusban könyvkiállításo­kat rendez a Horvátországi Magyarok Szövetsége felké­résére Eszék környéki köz­ségekben. A, kiállításon el­sősorban mezőgazdasági szakkönyvek, gyermek- és ifjúsági irodalom, valamint a legfontosabb kézikönyvek szerepelnek. Március 12-én Vörösmart lakói tekintik meg a kiállítást, amelynek programján szakíró-olvasó találkozó is szerepel, Lelkes Lajos szerkesztő, a Mező- gazdasági Kiadó munkatár­sa közreműködésével. Már­cius 13—14-én László köz­ségben nyílik kiállítás az állattenyésztéssel, háztáji gazdálkodással foglalkozó szakkönyvekből, valamint a gyermek- és ifjúsági kiadvá­nyokból. Kopácson március 15-én a gyermek- és ifjúsági köny­veken kívül elsősorban az állattenyésztéssel és a ker­tészettel foglalkozó könyve­ket tekinthetik meg az ér­deklődők. A kiállítás alkal­mából kertészeti szakíró-ol­vasó találkozót is rendeznek dr. Bálint Györgynek, a Kertészet és Szőlészet c. szaklap főszerkesztőjének közreműködésével. A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése a kiállítások keretében be­mutatja az Orbis Pictus cí­mű filmsorozat Mezőgazda- sági könyvek, illetve Isme­retterjesztő könyvek című epizódjait. Bessenyei Antal tárlata Karcagon Március 10-én, pénteken délután 17 órakor a karcagi Déryné Művelődési Köz­pontban nyílik Bessenyei Antal szarvasi festőművész kiállítása. Eddigi munkásságában életképeket, portrékat, tájké­peket, alföldi motívumokat festett. Legjelentősebb mun­kája „A török félhold ^latt” című 45 darabból álló fest­ménysorozat, amely a mohá­csi csata 450. évfordulójára készült el. Ebben nèmcsak a harcok világát mutatja be, hanem végigvezeti a nézőt a modern festészet formanyel­vének segítségével a törökök hétköznapi életén is. „A török félhold alatt” című tárlat megnyitóján az ünnepi beszédet a karcagi Városi Tanács művelődés- ügyi osztályának vezetője, Veréb József mondja. A ki­állítás látogatói pedig az al­kotások segítségével emlé­kezhetnek a mohácsi csata hőseire, s megtudják azt is, hogy 1976 júniusában került először közönség elé ez az alkotássorozat Mohácsott az országos rendezvények kere­tében. Mai tévéajánlatunk Szólítsák be a tanút! Ma este 21 órától Gimes György dokumentumjátékát látjuk. A tévéfeldolgozások kedvelt színhelyén, a bíró­ságon játszódik ez a törté­net. A vizsgálatot Fullbright szenátor vezeti, az Egyesült Államok külügyi bizottsága élén, Helms úr, a CIA volt igazgatója ellen. Sok olyan ügy kerül napi­rendre a tárgyalás során, amely ma is szerepel a hí­rekben: a chilei puccs, a Watergate-ügy, a lehallgatá­si botrány és még sok más hasonló politikai korrupció­ra és visszaélésre derül fény ezen a bíróságon. A tévéjáték a valódi vizs­gálati jegyzőkönyv alapján készült, tömörítve, de nem megváltoztatva a tényeket. Helms szerepében Inke Lászlót, Fullbrightként Rá­day Imrét látjuk. Részt vesz a tévéjátékban Horváth Já­nos, mint riporter. Rendező: Kígyós Sándor. Kürti András : Csókol: Renate 21. — Képzeld — teszi hoz­zá Renate —, azt is szeret­né, ha mindnyájan minden­nap ugyanazokat az ételeket ennénk. Tudja a testsúlytól függően az emberi szervezet kalória-, vitaminszükségle­tét, és ennek megfelelő alap­anyagokat bocsát, például, a gyári nagy étterem ren­delkezésére. Mindennap ugyanazokat. Ma már alig néhányan jámalk oda, hisz a szakácsok a legnagyobb erő­feszítéssel, leleményesség­gel sem képesek hónap­számra három- négyfajta ételnél egyebet készíteni az azonos matériákból. Bele- kotnyeleskedik a háziasszo­nyok dolgába is. Hiába ren­del a mamám hazulról, vagy az üzletben, ezt vagy azt, ami, mondjuk egy tész- tás ebédhez kell, az érkező csomagban biztosan lesz egy gerezd fokhagyma is, némi bab, pár szelet sonka, velős­csont és még mit tudom ,én micsoda. Azért, hogy a szükséges kalória-, vita­minmennyiség milligrammra bekerüljön a szervezetünk­be. A papáméba, a mamá­méba és az enyémbe. Kipukkan belőlem a ka­cagás. — Törököt fogtatok, é* most nem enged! Hans és Rena összenéz: — Bocsánat — magyará­zom sietve —, ez egy régi magyar szólásmondás, Nem érdekes. Folytassák kérem. — Megértem, hogy kine­vet — pislog a fizikus —, a külső szemlélő, az átuta­zó valóban sok komikumot láthat mindebben. Külön- külön sem jelentéktelen dolgok pedig, együtt — na­gyon kellemetlenek. A Tör­pe javaslatokkal bombázza például a városi tanácsot, tiltsa meg, hogy az emberek megbetegedjenek. szabad­ságra menjenek, mert ez nemcsak a termelésből je­lent kiesést, hanem bonyo­lítja az adminisztrációt. Ki­látásba helyezte, hogy ha nem történik változás e té­ren, nem folyósítja a sza­badságidőre járó béreket. Nem tudja, mi az az egyéni érdeklődés, hajlam, hangu­lat, mellesleg azt sem, hogy az időjárás milyen szerepet játszik az életrendünkben. Télen is üzemelteti a stran­dot, kiutalja a kabinosok, úszómesterek fizetését, fagylaltot akar készíttetni a cukrászüzemekben, folyama­tosan küldi a szükséges Hangulatképek az Új Tükör klubok országos találkozójáról Csak lazán, könnyedén Ezt választottuk jelszónak szinte már induláskor, már­cius 3-án délután, amikor az öt Békés megyei Űj Tükör klub tagjai elindultak Telki­bányára az Üj Tükör klubok országos találkozójára. A jelszóhoz hűen, igen lelkes hangulatban gyakorolgat- tuk — ki-ki képességeinek megfelelően — azokat az eredeti Békés megyei nép­dalokat, amelyekkel a klub­találkozón akartunk fellép­ni. Jó hangulatunkhoz hoz­zájárult a csodálatos tavaszi idő, meg az itthonról hozott ez-az is! Későn este első­ként érkezett meg 45-tagú csoportunk Sárospatakra, ahol a házigazdák, a pataki Üj Tükör klub tagjai gyer­tyafénynél, cimbalomkísé­rettel ropták a csárdást. Kü­lönösen a szép, szakállas, menyecskének öltözött fiúk egyéni számai arattak sikert. A XVI. századi, egykori trinitárius kolostor kápolná­jából átalakított Borostyán étterem hamarosan megtelt a különböző megyékből ér­kezett 15 klub résztvevőivel. Az Üj Tükör-olvasószolgá­lat nevében Rigó Zsuzsa nyi­totta meg a háromnapos eseménysorozatot, kívánva a részvevőknek hasznos időtöl­tést, a klubok között pedig jó barátság, új kapcsolatok kialakulását. A fenséges va­csora, vérpezsdítő discózás után izgalmas éjszakai prog­ramhoz készülődött a talál­kozó mintegy 120 részvevő­je. Éjszakai látogatás Széphalmon Alaposan megizzadtak a tájat sűrűn beborító köd mi­att a buszok vezetői. Mi sem jártunk jobban. Gyer­tyáinkat rendre eloltotta az erőszakos szél,, a kicsapódó köd kövér cseppekben tele­pedett hajunkra, ruhánkra. Előfordult, hogy az áthatol­hatatlan sötétben térdig merültünk a parkot borító vastag avar alatti gödrökbe. Kazinczy Ferenc, a „szép­halmi öreg” egykori udvar­háza helyén, az Ybl Miklós tervei alapján 1873-ban épült Kazinczy-emlékház komor, sötét tömegként meredt nyersanyagokat és így to­vább. Olyan egyedi auto­matáknak tekint bennünket, amelyekről neki kell a leg­célszerűbben gondoskodnia. Külön-külön és együttvéve. Valamint az Omnisap gyár érdekeiről. A népművelési tanácsnokunkkal a minap közölte, hogy hány „darab” és milyen képesítésű tech­nikust, mérnököt, önálló kutatót, és feltalálót igé­nyel az év végére a végzős diákok közül a gyár számá­ra. De hát nem is untatom tovább ezekkel a históriák­kal, az egészben az a leg­keservesebb, hogy valószí­nűleg nagyon gyorsan és minimális munkával kikü­szöbölhetnénk mindezt a Törpe prakszisából. Némi átprogramozás, pár ezer al­goritmikus gátló áramkör beépítése, folyamatos ellen­őrzés ... — És miért nem teszik? Ki akadályozza meg önöket ebben? — Maga a Törpe. Tökéle­tesnek tartja magát, így ahogyan van. Ez is emberi vonás. Annak a különálló laboratóriumi épületnek aj­tói, ablakai, amelyben a "örpe áll, speciális zárak­at vannak ellátva. Csak Orsted professzor ismerte a számkombinációt, amellyel nyihatók. Hirtelen halt meg, nem közölhette ve­lünk. A Törpe maga kinyit­hatja az ajtókat. Ha akarja. De nem akarja. Világosan megmondta, hogy őrajta már szükségtelen minden­fajta szerelés, javítás, ő el­érte a fejlődés tetőpontját. Mit tehetünk? Eladó a menyasszony! elénk. Gyertyáinkat elhe­lyeztük az oszlopos előtérhez felvezető lépcsőkre, majd hajnali fél kettő táján a gondnok, Zeline Miklósné (érdemes megjegyezni hevét) segítségével az emlékszobá­ba is betérhettünk, ahol el­helyeztük az emlékezés ko­szorúit a nyelvújító-mozga­lom nagy alakja, Kazinczy Ferenc szobra előtt. A Him­nusz felcsendülő dallamai óriási erejűvé dagadtak a kupola alatt, s a meghatott­ságtól sokáig nem mertünk egymás szemébe nézni... Honfoglalás Alattunk megnevezhetetlen halmazállapotú sár cuppo­gott, az idő hajnali három felé járt, s mi egymás szu- szogására figyelve battyog- tunk a vaksötétben. Hatal­mas sóhajok. Megérkeztünk! A 13 személyes, zsúfolt szo­bákban ágycserékkel, ki- sebb-nagyobb zökkenők után végre elhelyezkedtünk, s hamarosan mély álomba zuhantunk. Reggel patakzú­gás és madárcsicsergés éb­resztett. Szállásunkat, a tel­kibányai „Ezüstfenyő” tu­ristaszállót csak most szem­revételezhettük. Nappali megvilágításban egész csi­nosan nézett ki, bár mi a kevésbé „elegáns” részébe kerültünk. Mi tagadás, ' a csapból csörgedező forrás­víz miatt a mosdáskor fel­Ügy látom, a fülhuzigálás nála a gondolkodás velejá­rója, az orrnyomkodás a ta­nácstalanságé. — Azt meg sem kérde­zem — mondom, amikor már kezd kínossá válni a csend —, hogy miért keze­lik bizalmasan ezt az ügyet. Értem már, hogy a taxisnál, aki tegnap éjjel behozott, miért faggatóztam hiába. Az Omnisap gyár termékeinek kelendőségétől függ itt min­denkinek az egzisztenciája, ha elterjedne ennek a fias­kónak a híre, süthetnék meg a világpiacon az automatái­kat. Nyilvánvaló az is, hogy miért nem hatolnak be erő­szakkal a Törpe rezidenciá­jába és végzik el azt a bi­zonyos átprogramozást. Nyil­ván az a veszély fenyeget, hogy ebben az esetben a Törpe azonnal leállítja a kihautrendszer egész műkö­dését, megáll az élet a gyár­ban, a városban. : — Igen — bólint Rena —. sőt még azt is megteheti, hogy megváltoztatja a külön­böző rangú beosztott auto­maták programját, letörli a memóriaegységekben tárolt tudományos, műszaki, gaz­dasági és egyéb adatokat, összekuszálja az egész bo­nyolult rendszert. Másod­percek alatt semmivé teheti két évtizedes kemény munka csaknem valamennyi ered­ményét ... Orsted apó ki­engedte a csodatevő szelle­met a palackból és elvitte szegényt a szívroham, mi­előtt elárulhatta volna ne­künk a varázsigét, amelyre a szellem szót fogad. (Folytatjuk) röppenő sikolyok bizonyos elégedetlenségnek is hangot adtak. Négykézlábra ereszkedve A jó program mindent fe­ledtetett. A három buszra való vidám kiránduló csa­pat különböző irányba in­dulva ismerkedett a Zemplé­ni-hegyek világával. Csapa­tunk első állomása Hollóhá­za volt. Hiába volt talpra­esett vezetőnk, Hevesi József minden cselvetése, csak messziről nézhettük a Por­celán ablakaiból kikukucs­káló vázák, figurák elmosó­dó alakjait. De kárpótoltuk magunkat az ország legmo­dernebb, vasbetonból és üvegből épült templomának látványával. Hallottuk, a falubeliek nehezen barát­koztak meg vele, s nálunk is komoly szócsaták forrása lett egészen addig, míg a füzéri vár felé kapaszkodva a szusszal együtt el nem fo­gyott beszélő kedvünk is. Mi tagadás, négykézlábra eresz­kedve, összeszorított fogak­kal kúsztunk a hol sziklás, hol porhanyós meredek ka­paszkodón^ a romos vár fe­lé. Odafenn lihegve, „lazán és könnyedén” idézgettük több mint félórás turisztikai hőstettünk legapróbb részle­teit. Mézes-mákos kukorica Délután házigazdáink — lévén farsang — fonóházi maskarázásra invitáltak ben­nünket a telkibányai műve­lődési házba, ahol Pápai Istvánné, a népművészet mestere mesélt a fonóról, a fonóbeli tréfákról, ugratá­sokról. A műsorban a pécsi klub a sokácokról és a bu­sójárásról készített összeál­lításukat mutatta be, a borsodiak pedig tréfás népi esküvői szokásokat elevení­tettek fel. A férfias meny­asszony hajlandó volt bár­kivel egy forintért is táncot ropni. (Természetesen a ké­pünkön látható cserepes vi­rág nélkül.) Este, a hajnalig tartó farsangi jelmezes bálon, a fegyencnek öltözött veres- egyháziak, mint az „Üj Tü­kör rabjai” győztek. Éjfél után óriási sikert arattunk Békés megyei specialitásunk­kal, a farsangi mézes-mákos főtt kukoricával. A búcsú napja, vasárnap Látogatás Vizsolyban. A XIII—XIV. században épült református templomban a XVI. század végén könyv­nyomda működött. Itt nyom­tatták a gönci református lelkész, Károli Gáspár bib­liafordítását, amelynek ritka vizsolyi példányát csak az iszonyú hideg miatt nem tudtuk kellő áhítattal nézni. Monokon, Kossuth Lajos szülőházán megkoszorúztuk az emléktáblát, s a verőfé­nyes kora tavaszi délelőt- tön, az összetartozás külön­leges érzésével énekeltük a Kossuth-nótákat. Délben Szerencsen elbúcsúztunk a többi klubtól. A találkozó alatt igaz barátságok szület­tek, melyeket kölcsönös meghívásokkal pecsételtünk meg. Irány Békés megye! A végső búcsúzás előtt Füzes­gyarmaton, a Vörös Csillag Tsz pinceborozójában vacso­ra után hatalmas hangerő­vel, vigyázzállásban énekel­tük kiránduló^himnuszun- kat; miszerint „Nád a há­zam teteje, Rászállott a ci­nege.” (A dalt a Gyopár klub Cinke becenevű tagja ihlette.) Éjfélre járt. Haza­érkeztünk. Ünneprontás A nyakunkban, s az autó­buszokon is büszkén viseltük az Üj Tükör-emblémát. Az igényes képes kulturális he­tilapról, az utunk során meg­látogatott nevezetes helyek­ről a buszban igen fogós szellemi totókat állítottunk ki. (Hála csavaros eszű ve­zetőnknek, Hevesi József­nek.) De az emlékek meg­szépítő hatása alatt is úgy érzem, a találkozón nem ár­tott volna egy közös, kötet­len formájú beszélgetés, ahol az ország legjobb Üj Tükör klubjainak tagjai kérdéseket tehettek volna fel a lap kép­viselőinek és kicserélhették volna — módszertani útmu­tatást kapva — tapasztalatai­kat. Mert máig sem tudtam meg — pedig igen gyakran és alaposan érdeklődtem —, mitől és milyen meggondo­lásból viselik a találkozón részt vevő klubok, és mások is, az Űj Tükör megtisztelő címet? B. Sajti Emese A vizsolyi templom előtt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents