Békés Megyei Népújság, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-07 / 56. szám
1978. március 7., kedd é A megnövekedett idegenforgalomra való tekintettel Gyulán a szokásosnál korábban nyílt meg a közkedvelt várpresszó Fotó: Béla Ottó Átadták Békéscsabán az iskolai környezetvédelmi pályázat dijait Békéscsabán a Hazafias Népfront II. kerületi bizottsága környezetvédelmi pályázatot hirdetett meg a kerülethez tartozó 1-es és 2-es számú általános iskolák tanulói körében. A pályázatra ötven tanuló nevezett be rajzzal és írással. A díjakat a kerület üzemei, intézményei adták. S a zsűri végül úgy döntött, hogy a helyezésekért járó díjakon kívül minden pályázó kap jutalmat, mivel a közérdeket szolgáló pályázat nevelő hatása is igen hasznos. A zsűri — melynek elnöke Virág László, a városi tanács művelődési osztály- vezetője — gondos mérlegelés után, az írásos pályázatok közül az első díjat Kecskeméti Juditnak, a másodikat Buzássy Mártának (2-es számú általános iskola), a harmadikat pedig Seres Sándornak (1-es számú általános iskola) ítélte oda. A rajzpályázaton részt vevő alsó tagozatosok közül az első helyen Gellényi Erika, a másodikon Csávás Edit, a harmadikon Mistyu- rin Éva (2-es számú általá- iskola) végzett. A rajzpályázat felső tagozatosai közül az első helyezést Széplaki Annamária (2-es számú általános iskola), a másodikat Kővári Dorottya, a harmadikat pedig Pallagi Sándor (1-es számú általános iskola) érte el. A pályadíjakat március 5-én, vasárnap adta át dr. Siníön-Fiala János, a Népfront kerületi bizottságának tagja a II. kerületi párt- szervezet székházában. Ugyanitt rendeztek a pályamunkákból kiállítást, amely március 20-ig tekinthető meg. A pályadíjak átadása és a kiállítás megnyitása alkalmából rendezték meg a kerületben a hagyományos nemzetközi nőnapot, amelyen dr. Técsi Gyula mondott üdvözlő szavakat. Itt adjuk közre a pályázaton első díjat nyert prózai munkát. Egy kuka panaszos levele Kedves hallgatóink! Most az Vtcarádió „Postáshozta” adása következik. Műsorunkban egy panaszos levelet olvasunk fel. írója: Bádogfalvi Szemétkuka, aki... de lássuk a levelet. Mélyen tisztelt Utcarádió! Tudom, hogy a‘„Postáshozta” szerkesztői nem szívesen olvasnak fel panaszos levelet, de engem a helyzet kényszerít arra, hogy papírra vessem a bánatomat, na meg az apró kis örömömet is. Már több mint húsz éve dolgozom alkukai beosztásban. A munka nehéz, de megvannak e hivatás szépségei is. Gondolják csak el, milyen megható látvány a tiszta környezet, amit az emberek a kukának köszönhetnek. „Mi ebben a panasz,” — kérdezheti bárki ezután. Hát az, hogy az emberek manapság hanyagok, nemtörődők. Persze van sok rendes ember, ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni, ök szeretik a rendet, a tisztaságot. Ezeket az embereket tisztelem és becsülöm. Bizony, majdnem kettészakad a kukaszívem az utcán heverő hulladék és a két lábon járó sze- metelök láttán. Ezért nagy hálámat fejezeffTki a tanácsnak, hogy az egészséges környezet védelmében mindig bővíti családunkat, a kukanemzetséget. Azt viszont egyáltalán nem szeretem, ha valaki céltáblának használja a számat, messziről dobja a szemetet, és ha talál, talál, ha nem, nem! A szemét a fülem mellett lehullik a földre, a hajigáló meg csak megrántja a vállát: „Nahát, nem vagyok jó célzó.” A szemetet viszont ott hagyja díszleni mellettem. Pedig a dolog tragédiája nem a célzásban rejlik. Csak gondolják el, hogy néha ittas egyének, meg más felelőtlenek lábbal rugdossák bádog hátsómat. S ezen jót derülnek, számomra pedig ez nagyon keserves. Ám egy napon öröm töltötte el szívemet. Az utcán seprűvel, lapáttal kis úttörők jelentek meg. Alig telt el pár pillanat és a gyerekek serény munkába kezdtek. Egyik a vödörbe szedte a szemetet, hulladékot, a- másik seperte a járdát. Nagyon boldog voltam. Barátaim, a ,^árga mellé- nyesek” is boldogok voltak, mert ők jól ismerik a közmondást: „A tisztaság fél egészség!” Es ez alkalomból felhívást intézek az emberekhez: „Munkások, fiatalok, úttörők, tanulók fogjatok össze! Takarítsátok fel az utcákon, a tereken, a parkokban, az udvarokon a szemetet. Munkára fel! Vesszen a szemét! Éljen a tisztaság! Köszönöm, hogy levelemet meghallgattátok. Tisztelettel: Szemétfalvi Bádogkuka.” Kecskeméti Judit, Békéscsaba, 2. sz. Általános Iskola, 8. b o. Tej és pálinka, avagy két „dudás” egy csárdában R Fáklya írja A Fáklya március 5-én megjelenő 5. száma a nemzetközi stewardess-vetédke- dőről tudósító képekkel a címlapján köszönti a nemzetközi nőnapot. A vetélkedőről egyébként képes riport számol be. A nemzetközi nőnaphoz kapcsolódik az a ri- portösszeá 11 ítás is, amelynek szereplői a szovjet közéletben nagy szerepet játszó nők. A Pölitizdat Kiadó megjelentette Leonyid Brezsnyev rövid életrajzát — a könyvről ismertetőt közöl a lap. A sokarcú Baskír ASZSZK iparáról, kultúrájáról szóló képes riport után a KGST- országok energetikai és tu- ■ doimányos-technikai együttműködéséről beszámoló elméleti cikk, majd a Csukcs Kerületben levő Bilibinoi Atomerőműről készült riport és a moszkvai építészeti tervezők érdekes munkáját megelevenítő ugyancsak képes riport vezet el a szocialista alkotómunka érdekes területeire. Pályázati felhívás A Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Bizottsága tudományos pályamunka készítését hirdeti meg az alábbi témakörben: Alkoholisták munkaterápiás elvonókezelésének tapasztalatai. A pályázaton bárki részt vehet, terjedelemkorlátozás nincs. A pályamunkák beküldési határideje: 1979. szeptember 30. Pályadíjak : I. díj 5000, II. díj 3000 forint. A pályamunkákat a SZAB által felkért bíráló bizottság értékeli. A pályázat hirdetője fenntartja a jogot ama, hogy egyes pályadíjak kiadásától eltekintsen. A pályázati eredményhirdetésre 1979 decemberében kerül sor. Az eredményeket a meghirdető nyilvánosságra hozza. A pályázattal kapcsolatos minden kérdésben a Szegedi Akadémiai Bizottság ad felvilágosítást (6720 Szeged, Somogyi u. 7.). Magyarország legkisebb létszámú tervezőintézete a KERTI, a Kereslkedelmi Tervező Vállalat — 120 mérnököt és technikust foglalkoztat. 1953-ban, amikor a vállalat megalakult, elsősorban belsőépítészeket alkalmaztak, s meglehetően egyszerű feladatokat oldottak meg velük: 'berendezni egy üzletet, vendéglőt, áruházát — lehetőleg minél olcsóbban. Az évek múlásával a feladatok sokrétűbbé váltak. Erről beszéltünk Kovács Endre építészmérnökkel, a KERTI igazgatójával. — Éttermek, konyhák, áruházak, kis- és nagyvendéglők, üzletek, üzemi és gyermekélelmezési konyhák, raktárak, szállodák és vásár- csarnokok belső tervezése a feladatunk. Az ország nagy és kis városaiban egyaránt megtalálhatók a munkáink. Ma már kevesen tudják, hogy mi voltunk az önkiszolgálás bevezetésének úttörői Magyarországon. Békéscsabán és Gyulán zajlottak le az első kísérletek az 1960-as években, terveink alapján építették át a csabai és gyulai üzletek egy részét. Ami most megoldásra vár, Egyik vendéglátóiparban dolgozó ismerősöm a minap megjegyezte: „Nem értem, hogy van ez, mi áruljuk a kenyeret, tejet, míg a kereskedelem a szeszes italt kínálja egyre nagyobb választékban.” Természetesen ez a megállapítás sántít, de van benne némi igazság. Tudvalevő ugyanis, hogy a másfél évvel ezelőtt napvilágot látott rendelet szerint az élelmiszerüzletek helyett vasárnap büfékben, presszókban, éttermekben lehet e két alapvető élelmiszert beszerezni. Vajon miként vált be ez a kényszerű megoldás, mik a tapasztalatok? Ezekre kereste a választ Bállá Endre, az SZMT társadalmi ellenőreinek csoportvezetője február 19-én, vasárnap Békéscsabán. Kőrútjára elkísértük. Szó ami szó, biológiailag sem fér össze a tej és a pálinka. Legalább annyira fanyalogva fogadták a vendéglátósok a rendelkezést, mint az az ember, akinek a féldecire jó adag tejet kell meginnia. De hát mit tehettek: a kijelölt üzletekben, ha hetente egyszer is. de megjelent a szesz mellett egy másik „dudás”, a tiszta fejet garantáló fehér folyadék. „Sajnos nincs külön helyünk a tejnek...” Erzsébethely utcáit járjuk. A munkáskerület a hétköznapok lüktető életéhez képest csendes. Nyolc óra előtt néhány perccel lépünk be az Otthon Vendéglőbe. Nincsenek túl sokan, de azért bőven akad munkája a két csapos fiatalasszonynak. A pálinka, sör mérése közben egyikük szeme ott van a tej és kenyér elárusító helyen. Az idősebbik megtörli vizes kezét, s máris csomagolja a kétkilós kenyeret. Az étterem vezetője elégedettnek látszik. „Azt hiszem, tavaly novemberig külön eladó foglalkozott a kenyér és a t árusításával, most már a mindenkori személyzet is győzi a kiszolgálást. Az induláshoz képest legalább 40 százalékkal csökkent a forgalom ezekből a cikkekből. Az a véleményem, hogy a háziasszonyok egyre inkább az áruk raktározása, a kellő nagyságú, mindenfajta áru tárolására alkalmas raktárak tervezése. Tervezőinknek nemcsak eszitétikai elvekhez és technikai szabályokhoz is alkalmazkodniuk kél. A sok szép munka közül kiemelkedik Budapesten a Divatcsarnok átalakítása, a Royal szálló és a mellette levő Izek utcája. Az elegáns és szép megoldású Váci utmegszokják az új rendszert és szombaton igyekeznek bevásárolni.” A Tompa és a Kolozsvári utca sarkán van a vendéglátóipari vállalat 8-as számú II. osztályú presszója. Az üzletben egyetlen vendég támasztja a pultot. A helyiség közepén teli és üres tejesrekeszekbe botlunk. Az üzletvezető asszony mondja: „Sajnos, nincs külön helyünk a tejnek, a kenyeret a raktárban tároljuk. A keresletet nagyon nehéz felmérni. Ma délelőtt a 100 liter tejet, a 30 kiló kenyeret biztosan eladjuk. Olykor azonban 40 —50 liter tejet is vissza ke1 küldeni. A szomszédos bolt szombati árurendelése nagyban befolyásolja a vasárnapi forgalmunkat.” „Nyolc óra körül fogyott el a kenyér” Fél kilenc. A helyi ÁFÉSZ 18-as számú bisztrója a Szegfű utcában. A pult előtt sorban állnak a vendégek. No, nem tejért, hanem a különböző rövid italokért. Kenyeret hiába kérünk, az üzlet helyettes vezetője csak magyarázattal tud szolgálni : „Nyolc ór,a körül fogyott el a rendes és a zsúrkenyér. Általában 30—35 kilót rendelünk amiből még visszáruzunk is néhányat. Reggel úgy megrohantak bennünket, hogy nem győztük kapkodni a fejünket. Állítólag szombaton a Szamuely utcában levő házbolt nem nyitott ki és a mellettünk levő AÉ?C- áruház készlete is elfogyott.” A raktárban a kenyér helyén alumínium tepsiben cukrászsütemények, szinte egymás hegyén-hátán. Körülötte rekeszek, üvegek. Másfél év óta tehát semmi sem változott. „Nagyobb hűtővitrin kellene. Számtalanszor megígérték már a központban, hogy intézkednek, de minden marad a régiben.” — panaszkodik a „főnökasz- szony.” Az Achim L. András-lakó- telep — botrányairól is híres — ’ bisztrójában most rend és nyugalom van. A szimpatikus üzletvezetőasszony kedélyesen fogad: „Sajnálom magukat, hogy a mínusz 12 fokos hidegben cai ékszerbolt, a Csók-galéria, a Nagy OFOTÉRT. Nagyon kedves a bajdúszobosz- lói Délibáb Szálló, a balatoni Touring Hotel, a visegrádi Silvanus, a dobogókői Nimród. Utóbbi építéséért a tervező Ybl-díjat kapott. A szombathelyi, kecskeméti, pécsi, nyíregyházi vásárcsarnokokat most tervezik. Budapesten a legnagyobb munkánk az Astoria szállóval szembeni telek beépítése lesz, egy élelmiszer-áruházzal. Sok kisebb és nagyobb üzletrekonstrukció is vár ránk — országszerte. Bőven lesz tehát munkánk 1978-ban is. idefáradtak. Nálunk minden rendben van, hiszen a 200 liter tejet és az 50 kiló kenyeret 10 óráig eladjuk. Ha korán jönnek a szállító- munkások a tejért, egy ládával itt tartunk. Ami esetleg kimarad, hétfőn értékesítjük.” „Utánrendelési adtunk fel” Tíz órakor már a város szívében, a Tanácsköztársaság úti 40-es számú büfében vagyunk. Semmivel sem kisebb a forgalom a hétköznapinál. A csészékben tej, kakaó. Jó illatú meleg ételek és fogyasztásra csábító hidegkonyhai készítmények kínálják magukat. A sarokban fürge kezű lányok mérik a kenyeret, adják a tejet. Az egység helyettes vezetője mosolygós fiatalasz- szony. „Reggel 7-től este 6 óráig vagyunk nyitva. Vasárnaponként' öt mázsa kenyeret, 600 liter tejet értékesítünk. Persze előfordul, hogy még ez is kevés. Ilyenkor utánrendelést adunk fel, amit simán teljesítenek. Nem lehet fennakadás, hiszen széles vevőkörrel rendelkezünk, még a Kulich Gyula-lakótelepről is járnak hozzánk vásárolni. Ez a forgalmunkon is érződik. Havonta kétmillió forint értékű ételt, italt adunk el.” Mit szól mindezekhez a november 4-én megnyílt Kulich Gyula-lakótelepi 185-ös számú bisztró vezetője? „Nekünk sincs szégyenkezni valónk. Az üzletet annak idején havi 200 ezer forint forgalom lebonyolítására tervezték, s ma már 600 ezer forintnál tartunk. Igaz, ebbe belejátszik a vasárnapi nyitva tartás is. Reggel 6-tól este 8 óráig 600 kiló kenyeret, 360 liter tejet mérünk ki. De viszik a cukrot, a lisztet. az étolajat is, a cukrász- süteményekről nem is beszélve.” Az üzlet és a raktár viszont ilyen nagy forgalomhoz. A folyósón csak féloldalt lehet közlekedni a sok sörösrekesztől, doboztól. „Most folynak a tárgyalások az Ingatlankezelő Vállalattal. Jó lenne, ha sikerülne megállapodni velük, hogy a közeli ház felesleges fáskamráit átadnák raktárnak.” — mondja búcsúzóul. ♦ A tapasztalatokat összegezve megállapíthatjuk: néhány apróbb hibától eltekintve nincs különösebb gond a vasárnapi kenyér- és tejellátással a megyeszékhelyen. Hosszú távon befolyásolja a vásárlási szokásokat, a vendéglátóipari egységek dolgozói pedig megszokták alkalmazkodtak a feladatokhoz. Most már csak a színvonal tartására van szükség. Seres Sándor Szegedi Akadémiai Bizottság ■ KERTI 25 éve „Zárt kertek” tervezői KÖRÖSI HALÁSZ Fotó: Martin Gábor y /
