Békés Megyei Népújság, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-05 / 55. szám

1978. március 5., vasárnap Barátaink életéből Korunk forradalmi munkája A kovácsbrigád veze­tőjével, Nyikolaj Me- tyelkinnel tervezett be­szélgetést a műszakvál­tásra időzítettük, mivel nem akartuk őt elvonni a munkájától. Metyelkin overallban jött be az öl­tözőbe, tején elmaradha­tatlan sapkája,—amely kissé rácsúszott magas, erősen kopaszodó homlo­kára. Nagy, hunyorgó szemében mosoly búj- kált, amikor kezet szorí­tottunk. Már találkoztam vele ko­rábban is, igaz, legutóbb másfél évvel ezelőtt, ami­kor részt vett azon a „ke­rékasztal beszélgetésen”, amely az SZKP XXV. kong­resszusa küldöttjeiből alakí­tott bizottság és az MSZMP XI. kongresszusa munkás­delegációja között zajlott' le. E találkozó egyik legfigye- lemre méltóbb alakja ő volt. Nyikolaj Metyelkin robba­nékony. nyughatatlan termé­szetű ember benyomását kelti. A munkában elért ki­váló eredményeiért, a haté­konyság és a minőség javí­tása, a szocialista munka­verseny fejlesztése érdeké­ben tett kezdeményezései­ért, valamint a munka so­rán meghonosított kölcsönös segítségnyújtásért megkapta a Szovjetunió Állami-díját. Amikor gratuláltam neki, Nyikolaj Metyelkin széles mosollyal, s mindegy bocsá­natkérő kézmozdulattal azt válaszolta, hogy nem ő az egyetlen ilyen ünneplést ér- "demlő munkás az országban, de még a gyárban sem. Ez valóban igaz — ő csak egyike annak a 178 munkás­nak, akik 1977-ben Állami Díjat kaptak azért, mert méltónak bizonyultak a párt, a kormány és az egész nép hálájára és elismerésére. Metyelkin ifjúkorában Die­sel-szakmunkásként, majd kovácsként dolgozott. A szűzföldek meghódításá­nak emlékezetes évében a felfedezők, az úttörők sorai­ba lépett és sofőrként dolgo­zott a szűzföld hatalmas térségein. Később úgy dön­tött, hogy visszatér a ko­vácsmesterséghez, így került vagy 13 évvel ezelőtt a Vla­gyimir Iljics nevét viselő üzembe. Megtetszett neki és örökre ott maradt. Később, már érett, gazdag élettapasz­talatokkal rendelkező ember­ként jött rá, hogy kevés a tudása. A munka mellett kel­Három hír Penza megyéből Feléled a múlt A penzai utazási iroda a legváltozatosabb útvonalak tucatjait ajánlja kirándulók­nak és turistáknak. A Kom- szomol XVIIII. kongresszu­sa előtti időszakban különö­sen népszerűvé vált „A pen­zai Komszomol-krónika lap­jain” nevet viselő túra. A megye lányai és fiai meg­tudhatják, milyen körülmé­nyek között alakultak meg Penázban az első kommu­nista ifjúsági szervezetek; hogyan harcoltak a komszo- molisták a polgárháborúban és a Nagy Honvédő Háború­ban; valamint, hogyan dol­goztak az első ötéves terv idején... A kirándulás olyan programokkal is bő­vül, melyek már a penzai Komszomol tagjainak min­dennapi munkájáról tájé­koztatják a túrák résztve­vőit. lalat alapvető terméke az autólámpa, amely az ország valamennyi gépkocsigyárá­ba eljut. A dolgozók szak­mai ismereteinek gyarapítá­sa és a termelőberendezések állandó fejlesztése lehetővé teszi, hogy a cikkek 46 szá­zalékát a kiváló minőséget igazoló állami védjeggyel lássák el. Hamarosan elkez­dik két újabb változatban a kvarc-halogén autólámpák szériagyártását is. A rövi- debb izzóaljzat alkalmazása és a konstrukció kisebb változtatása megnöveli a lámpa tartósságát, megbíz­hatóságát. Baleseti krónika Félmilliárd lámpa A szerdobszki lámpaüzem a fennállása óta — 19 év alatt — összesen félmilliárd fényforrást gyártott. A vál­Február 1. és 14. között a megyében 28 közúti baleset fordult elő; nyolcán meg­haltak és 20-an megsebesül­tek. A vizsgálatok azt tanú­sítják: hogy 22 esetben ma­guk a gyalogosok voltak a szerencsétlenségek okozói és egyben áldozatai. Intő példa erre annak a technikumi ta­nulónak a meggondolatlan cselekedete, ki tilos jelzés­kor az úttestre lépett, elve­szítette fejét és ide-oda kez­dett ugrálni a járművek között. Végül az- egyik autó elütötte. lett a 10 osztályos iskolát el­végeznie, de segítségére volt a természetes észjárása és a kitartása. Ezekben az évek­ben ismerte meg Nyikolaj Metyelkin — ahogy monda­ni szokták — a kovácsmes­terség minden csínját-bínját. Az emberekkel jó viszony­ban volt. Szívélyessége, se­gítőkészsége, s a magas kö­vetelmény, amelyet önmagá­val és Társaival szemben tá^~ masztott, predestinálta arra, hogy brigádvezető legyen. Mindig _ lelkiismeretesen dolgozott, s már régebben is nagyon odafigyelt a minő­ségre. Nem véletlen, hogy a 8. ötéves terv teljesítéséből is annyira kivette a részét, hogy a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével tüntették ki. Ügy tűnik, hogy nagyon sok mindent elért, de — mint már említettük — Me­tyelkin nyughatatlan lélek. Így történt, hogy a X. ötéves terv tervezetét elfogadó XXV. pártkongresszus előtt Metyelkin brigádja egy új kezdeményezés elindítója lett. Képzeljünk el egy techno­lógiai láncot, amelynek Me­tyelkin, mint kovács az első láncszeme. Termékeit, a ko­vácsolt vasakat átadja az esztergályos brigádnak, ame­lyet Ivan Amoszov vezet. Amennyiben a kovácsmű­helytől felesleges ráhagyású kovácsoltvasat kapnak,, ak­kor az ő munkájuk munka­igényesebb lesz. A felesleges ráhagyások következtében nő a fémforgács is, csökken a munka termelékenysége, és a tervezettnél több elekt- roenergia fogy. Ilyen megfontolások ered­ményeként született meg a három társbrigád szocialista munkaversenyéről és a mun­kában való kölcsönös segít­ségnyújtásról szóló szerződé­se. Kötelezettségeik, vállalá­saik garantálják az egyenle­tes munkát, a tervfeladatok napi teljesítését, a munkaidő teljes kihasználását, vala­mint a munka és az anya­gi tartalékok improduktív ráfordításának felszámolását. Az élenjáró brigádok kez­deményezése nemcsak hogy kiállta a próbát, (azóta 2 év telt el), hanem a Vlagyimir Iljics nevét viselő üzem egész kollektívája magáévá tette. A gyár 3,5 ezer mun­kása, mérnöke, technikusa vesz részt az új ötéves terv kapcsán indított munkaver­senyben. Sőt, később a kez­deményezés túllépett az üzem kapuin, és elterjedt Moszkva sok vállalatánál. Több mint fél millió moszk­vai munkás, körülbelül 16 ezer brigád lett a részvevője annak a mozgalomnak, amelynek jelszava: a mun­kások biztosítják a minőség ötéves tervének sikerét. Valentyin Sztrelcsuk (APN—KS) Kisinyovban a politechnikai intézet az elektronika és az automatizálás feladatainak megoldására képez szakembereket. Az intézet második évfolyamos növendékeinek a foglal­kozása - (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) Népművészet Vietnamban Ba Nam Ninh tartományban a helyi kézműves szövetkezet szarufaragó részlegében (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) A vietnami nép a néprajz- kutatók szerint azonkívül, hogy szorgalmas, művészet­szerető is: fiai a legkülön­félébb művészetek tehetsé­ges művelői. Építészetüket egykor a vallási rendelteté­sű pagodák, ,a hajdani csá­szári palotáknak oszlopos tornácai, csúcsos ormai, bá­jos kis ereszei és sárkány­díszei dicsérik. Szobrásza- tukra főleg az oltárok díszí­tésére szolgáló fa- és kőfigu­rák a jellemzőek. A temp­lomok, meg az oltáraik bő­velkednek történelmi szemé­lyiségek és állatok gondo­san megmunkált figuráiban, ezek felületét gyakran drá­gakövekkel, ___gyönggyel__és,. e lefántcsonttal borítják be. A hatalmas, faragott sírkö­vek, az emlékművek ugyan­csak remekbe készültek. A modern épületek szintén szépek — akármelyik euró­pai nagyvárosnak is díszei lehetnének. Vietnam területén, az In­dokínai félsziget keleti felén több kultúrát tarjt számon a történelem. A legrégibb a Vörös-folyó deltavidékén az ún. Dong-son kultúra, ahol a bronztárgyak kiképzése a kínai művészet hatásáról vall. Északon erősebb volt az indiai befolyás: a dong­duong-i Buddha-szobor pél­dául az indiai művészet le­származottja. Nagyon elterjedt Vietnam­ban ma is a népi pellegű iparművészet. A kerámiák, lakkok és a csontfaragvá- nyok ősidők óta követik a kínai művesség technikáját és ornamentikáját. A kézi fo_ nás bambuszból, nádból pá­ratlan szépségű formákat hoz létre, éppúgy, mint a szaru­faragás. Az üzletek ezrei­ben, illetve mozgóárusok kí­nálják a különféle emlék­tárgyakat a nagyobb vietna­mi városokban. A mai Viet­nami Szocialista Köztársa­ságban helyi szövetkezetek alakultak a népművészeti ihletésű; ősi anyagokból ké­szült, formáiban a hagyo­mányosat őrző, mégis to­vábblépő tárgyak előállításá­ra. Régészeti szenzáció Ősmagyar sírok Lengyelországban A Przemyslben levő mú­zeum ikonjai, az ezeréves város emlékei, s történelmi nevezetességű Jaroslaw mű­kincsei méltán hozták izga­lomba az érdeklődőket. A közelmúltban egy új, való­ban nem mindennapi régé­szeti lelet fordította ide a közfigyelmet. Tudósok, tör­ténészek, régészek, s a mu­zeális dolgok iránt érdeklő­dő nem szakközönség is fel­kapta a fejét a hírre: ősma­gyarok sírját tárták fel a vá­ros határában. Kik lekenek? A múzeumban kísérőm dr. Andrzej Koperski régész, az idei nagy felfedezések hőse. Szívélyesen kalauzol fel a restauráló műhelybe, ahol a szenzációs lelet tárgyi tarto­zékait, a sírok mellékleteit hozzák rendbe a tudományos munkatársak. — A sírokat ebben az év­ben találtam és tártam fel — mondj A a régész. — A föld alatt kilencven centi mélységben bukkantunk rá. Először még sejtelmünk sem volt arról, hogy ez a feltá­rás az év nagy meglepetését hozza. A környéken ugyanis gazdag régészeti anyag ta­lálható, ami azzal magyaráz­ható, hogy Przemysl és kör­nyéke hajdanán fontos útvo­nalon feküdt. A feltárt sí­rokban olyan lelet feküdt, amely első rátekintésre is sugallta : itt olyan temetke­zési helyre bukkantunk, amely leginkább a magyar kutatások során feltárt hon­foglaláskor! sírokra emlé­keztet. Mivel ilyen vagy ha­sonló lelet eddig még sosem bukkant fel itt, és ezért joggal fogalmazódott meg a kérdés: vajon hogyan kerül­tek ide ősmagyarok? Elemzések után Koperski dr. ezután el­mondta: a sírokat alapos vizsgálat alá vetették. Meg­állapították, hogy nem harc­ban elesett katonák sírját találták meg. A közelben ta­lált asszony- és gyermeksí­rok azt bizonyították, hogy itt élhettek egykor a magyar rok. Mert a tárgyak, az ék­szerek, fegyverek, ruhama- adványok vizsgálata bebizo­nyította: csak magyarok le­hettek. A X. században itt élt, vagy erre járt magyar családról van tehát szó. — Nézze — mutatja a le­leteket Andrzej Koperski —, itt van az a könyv, amely részletes áttekintést ad a X. századi magyarok visele­téről. És figyelje meg ezzel párhuzamosan a csákányt, a kengyeleket, a női ruha dí­szeit. Szinte rá lehet tenni a képre, vagy mondhatjuk: ezek is szolgálhattak volna mintául. A harcost lovával és fegyverével együtt te­mették el, csak a lovas no­mád magyarok lehettek. Közös kutatások következnek A leletek mentése után a bronz, ezüst és vas felszere­léseket, a csontvázakat a közönség elé tárják. Az ér­deklődés ugyanis rendkívüli, hiszen mindenki számára iz­galmas kérdés: hogyan ma­radtak magyarok, s a Kár­pátokon kívül a honfoglalást követő században is. A felfedezést és következ­tetéseinket magyar régészeti folyóiratban is publikálni szándékozzuk — folytatja Andrzej Koperski. — Na­gyon jó lenne, ha a rendkí­vüli lelettel kapcsolatban a magyar és lengyel tudósok közösen folytatnák a kutatá­sokat. Mert kérdés van bő­ven. Követek voltak az itt megtaláltak? Vagy egyálta­lán nem is mentek az újha­zába, hanem a vándorláskor maradtak itt? Vagy a Kijev és Halics felé vezető út mentén volt missziójuk? A nagy ceremóniára valló te­metés során fontos szemé­lyiség is került a sírba? Ha igen, ki volt ő? Bizonyára a magyar régé­szek is érdeklődéssel fogad­ják a przemysli leletet. Bürget Lajos Dr. Andrzej Koperski przemysli régész és munkatársai ős­magyar temetkezési helyet tárnak fel (A szerző felvétele) KeresztSI-kasul Lengyelországon Karol Veczorek, gyalogos, és ezen a téren nem külön­bözik egyikünktől sem. De ha hozzátesszük, hogy Veczorek nemcsak szülővárosában, Bidgosban, hanem egész Lengyel- országban ismert, lényegesen változik a kép. Tavaly év végén Veczorek újabb utazásra indult. Célja, hogy az egész országot átszelje, északtól délre, és keletről nyugatra, tehát összesen öt és fél ezer kilométert kíván megtenni. Poggyásza egy kis szekéren elfér, amelyet hűséges barátja és állandó útitársa, Emir, a szamár húz. A fentieket még egy adattal lehet kiegészíteni, az uta­zó nemrégen töltötte be 81. életévét.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents