Békés Megyei Népújság, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-05 / 55. szám
1978. március 5., vasárnap o Bemutatkozik B Szivárvány Klub A Szirén Ruházati Szövetkezetben Szarvason 1974- ben kezdte el működését a Szivárvány ifjúsági klub, amely eredményesen dolgozott, bár a lehetőségeket még korántsem használták ki. 1976 januárjában merőben megváltozott a klubélet, mivel a Szirén Szövetkezet és a háziipari szövetkezet egyesült. Ekkor átköltözött a klub egy pincehelyiségbe. 1976—77-ben tevékenysége nem volt olyan színvonalas, mint ahogyan azt a szövetkezet vezetősége elvárta, ezért 1977 májusában a klub működését felfüggesztették. Új vezetőséggel, és részben új tagokkal 1977 novemberében kezdte el munkáját ismét a Szivárvány ifjúsági klub. Vezetőségünk öttagú, a klubvezető Kovács Pál And- rásné, a szövetkezet fiatal dolgozója. Néhányat 'említek a legjobban sikerült rendezvényeinkből. Tavaly novemberben fórumot rendeztünk, amelyen a vezetőség tájékoztatta a fiatalokat a szövetkezet gazdasági helyzetéről. Decemberben táncházat rendeztünk, amelyen a kon- dorosi néptánccsoport bemutatót tartott, majd közösen táncoltunk. A rendezvény felkeltette az érdeklődést és szövetkezetünkben is megalakult a népitánc-cso- port. Táguló ismereteink címmel tavaly decemberben vetélkedősorozat kezdődött, emellett folyamatosan rendezünk szellemi vetélkedőket, s az ott szerzett pontokat jegyezzük. A legtöbb pontszámot összegyűjtő klubtagunk az idén augusztusban jutalomból részt vesz a szegedi szabadtéri játékokon. Klubhelyiségünkben kialakítottuk az Új Tükör olvasósarkot. Klubunk fenntartója a Szirén Ruházati és Háziipari Szövetkezet, melynek közművelődési előadójával és a szakszervezeti bizottsággal szorosan együttműködünk. A VIT ’78 Kuba pályázatra, amely 1978. január 1-től június 30-ig tart, mi is beneveztünk. Büszkék vagyunk klubunkra : hetente kétszer, szerdán és vasárnap minden fiatal úgy jön ide, hogy mindig vár és kap valamit a programtól. Nagy Erzsébet klubvezető-helyettes minimaga zin _____________________________«___________________________________________________________________________________________ Kardoskúti KISZ-esek II. Rákóczi Ferenc nevét viseli a község ifjúságát tömörítő 42 tagú KlSZ-alap- szervezet Kardoskúton. A fiatalok 64 százaléka a helyi Rákóczi Termelőszövetkezetben dolgozik, így természetes, hogy a mezőgazdaság dominál a KISZ- munkában is. Ugyanakkor nem feledkezik meg a vezetőség a községi tanácsnál, az ÁFÉSZ-nél, az Orosházi Faipari Vállalatnál, az Új Élet Tsz-ben, a Táncsics gimnáziumban és a kőolaj - termelésben dolgozó, illetve tanuló tagokról sem, akik kardoskúti lakosok. A fiatalok a mozgalmi munkában a gazdasági feladatokat, a politikai képzést, var lamint a sporttevékenységet helyezték előtérbe. Maradjunk ezúttal az elsőnél, a gazdasági tevékenységnél. Mint a bevezetőben említettük, a KISZ-tagok többsége a helyi tsz-ben dolgozik. A közös gazdaság vezetősége januárban elkészítette az idei ifjúságpolitikai intézkedési tervet, amely tartalmazza a KISZ véleményét is. A KlSZ-taggyű- léseken részt vesznek az ifjúsági brigádvezetők, ami azért is jelentős, mert a tsz-ben több igen jól dolgozó ifjúsági szocialista brigád működik. A Dobi István brigád például védnökséget vállalt az 1800 férőhelyes előhizlalda felett, és nem kevesebb mint 25 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek a sertéstelepen a battéria-szerelésnél. A Szántó Kovács és az Egyetértés ifjúsági brigád a KISZ-alapszervezettel közösen folytatja a húsprogram felett vállalt védnökséget. S hogy ez nem csupán szólam, gesztus, azt bizonyítja a nyolcezer eladott hízó, a 17 kilogrammos átlagos havi súlygyarapodás, amely az ott dolgozó fiatalok lelkiismeretességét, jó minőségű munkáját jelzi. Ténykedésüket az országos védnökségi operatív bizottság ismét oklevéllel és pénzjutalommal ismerte el ; a bizottság tagjai teleplátogatáson személyesen is meggyőződtek a jó munkáról. A gépcsoportnál és a gépműhelyben dolgozó KISZ-esek a nyári és _őszi betakarításkor jártak elöl jó példával, arra törekedtek, hogy minél kisebb veszteséggel, minél gyorsabban kerüljön magtárba a termés. Gonda János koncertje után Az idén már második alkalommal látta vendégül az orosházi jazz klub Gonda Jánost, a Zeneművészek Szövetsége jazz szakosztályának elnökét, zongoraművészt. Szólózongora koncertjének címe: „Pillanatképek a jazzimprovizáció történetéből” volt. A város gazdag zenei életében is különlegességnek számító hangverseny - ■ élményének varázsa — szemben a méltatlanul gyér számú közönséggel, elgondolkoztató. Nemcsak a jazzmuzsika híveit, hanem a hazai kultúra rejtettebb értékeiért felelősséget érzőket is meglepi ez az érdektelenség. A műfaj becsületét féltők — amint arról a művésszel és pedagógussal a koncert után a klubtagságnak volt módja elbeszélgetni — úgy érzik, hogy a régi előítélet még ma is él, sokan még mindig „eretnek műfajnak” tartják a jazzt, és egyszerűen dehonesztálónak érzik elmenni egy ilyen koncertre. A két részből álló hangverseny meghitt hangulata intellektuális mélységekbe vezette a kis létszámú zömmel klubtagokból álló hallgatóságot. Nyolc kis tételben emlékezett a művész a jazz-zongorázás legnagyobb- jaira, finom plasztikával szőve, egyéni hatásokkal színezve, a játéktechnika minden gazdagságával. Gonda János rendkívül koncentrált művész és a közönség ezt azonnal megérezte, érzékenyen és egységesen fogadta a zene sugallatát. A koncert második része felszabadultabb légkörben, örökéletű jazz- melódiákat idézett fel. Emlékezetes marad a klubtagoknak a műsor utáni beszélgetés is. Nagyon tanulságos volt a gondolat- csere a zeneoktatásról, a klubprogram koncepciójáról és a nyári tervekről. További találkozásokról is szó esett: az orosházi klub támogatására tett ígéretet a jazz szövetség elnöke, aki a Nemzetközi Jazz Szövetség (IJF) európai alelnöki tisztét is betölti. P. A. „Rejtelmek ha zengenek” Ezt a József Attilától kölcsönzött címet joggal viselhette volna a Sebő-együttes hétfő esti koncertje a csabai ifjúsági és úttörőházban. Sebőék megérdemelt sikerén azonban — mintegy 400 fiatal tapsolt nekik ezen az-es- tén — az sem változtat, hogy nem a fenti, hanem a szerényebb, tárgyilagosabb Hegedős ének címet adták programjuknak, sőt, ez a mértéktartó, önismeretre valló választás még emeli is a hallottak értékét. Mert megszólalt ugyan a „Rejtelmek” — József Attila szerelmesversének megzenésített változata — az utolsó előtti számként, de a műsorban végül is semmi rejtelmes nem volt. Éppen az előadott népzenei anyagok tisztaságával értek el hatást, azzal, hogy nem tettek hozzá semmit, és semmit el nem vettek belőle. Azazhogy valamit mégis hozzátettek. Tárgyszerűen és közvetlenül, fiatalos, magukhoz és közönségükhöz egyaránt illő könnyedséggel ismertették az előadott —egy esetben el is táncolt — dalokat és táncokat, mondták el, mi köti, vonzza őket a megzenésített versekhez. Ezzel nagyjából el is mondtuk, miből állt a műsor. Az első részben alföldi (Csongrád megyei), erdélyi és somogyi népdalokat játszottak, s olyan hangszereket mutattak be, mint a duda, a dudaszerű hangzású tekerő. Sebő Ferenc dorombolt — ami nem vicc, tekintve, hogy a doromb egy bizonyos aprócska, lemezszerű népi hangszer, amit a szájhoz illesztve kell megszólaltatni : ütve pengetni. A második részben azután József Attila-, Nagy László-, Szécsi Margit- és Weöres- versek szebbnél sgebb megzenésített változatai következtek. Miben változtak, s fejlődtek-e legutóbbi csabai szereplésük óta? Abban nincs változás, hogy csaknem minden számukban uralkodó a táncritmus — nem is lehet hallgatni zenéjüket önkéntelen, ütemes mozgás nélkül. Elsősorban abban léptek előre, hogy bonyolultabb zenei anyagokat dolgoznak fel: a magyar népzene darabjain kívül egyre . több délszláv és bolgár dalt és ritmust. Ezen az estén számunkra főleg az utóbbiak különös, egyszerre feszített és tagolt, keleties hangvétele volt érdekes, már csak azért is, mert Sebőék ügyes, változatos hangszerelésben adták elő a darabokat. Egyszóval : műsoruk legalább annyira volt magas színvonalú zenei és irodalmi ismeretterjesztés, mint ameny- nyire kellemes kikapcsolódásnak, üdítő, kedvre derítő szórakozásnak is bizonyult. Nagy László ezt írta róluk: „A múltbeli értékek halottsiratása és halottá vitatása helyett: ők lelkesen kutatnak és választanak népzenei örökségünkben. Választásukkal értelmet adnak az értékeknek hangszereiken. — Az újkori versek Sebő-szerzette dallamai azért oly megragadóak, mert szigorúan őrzik a zenei anyanyelv tisztaságát.”- v. j. „Ki az erősebb, ki az ügyesebb, ki a gyorsabb?” „Húzd meg jobban...” Döntő pillanatok a kötélhúzó versenyen A címben szereplő jelmondattal hirdetett játékos sportvetélkedőt a KISZ mezőkovácsházi járási bizottsága. A versenyt az elmúlt vasárnap a mezőhegyesi szakmunkásképző intézet tornatermében bonyolították le. A járás középfokú tanintézeteit képviselő csapatok sokféle ügyességi és sportfeladatban mérték ösz- sze erejüket, gyorsaságukat. Hangos biztatások és vidámság, derültség kísérte például a pingponglabdafújó versenyt, a kötélhúzást, a kötélmászást. A versenyfeladatok között volt továbbá „talicskázás”, medicinlabdavezető verseny lábbal és ta- licskázva, pingponglabda- pattogtatás, tűzdelve akadályokkal, a szünetekben pedig sportelméleti kérdésekre válaszoltak a fiatalok. A győztes csapat díja a vándorserleg volt A játékos feladatokat ezúttal a battonyai Mikes Kelemen Gimnázium és Szak- középiskola csapata oldotta meg a legjobban, így a következő vetélkedőig övék a vándorserleg. A második helyen a mezőkovácsháziak, a harmadik helyen pedig a vendéglátó mezőhegyesiek csapata végzett. A díjakat Magyaróvári Mihály zsűri- elnök adta át. Jövőre Mező- kovácsháza lesz a „Ki az erősebb, ki az ügyesebb, ki a gyorsabb?’ verseny házigazdája. Ki az erősebb? Postánkból Az elmúlt hét végén s : orosházi ifjúsági ház rendezésében a KISZ Központi Művészegyüttes folkpódiuma mutatkozott be a városban. A Petőfi Művelődési Központ koncerttermében megtartott műsorban a Láma, a Motolla és a Vízöntő együttes, valamint Dinnyés József és Rév Tamás énekes szerepelt. A programot az Ifjúsági Magazinban meghirdetett „Üzenet Havannába” című dalpályázat győzteseinek számaiból állították össze. A közönség — a város KlSZ-alapszervezetei- nek, ifjúsági klubjainak képviselői — ütemes tapssal kísérték a műsort és rövid „gyakorlás” után a közös éneklés is jól ment. Végig kitűnő hangulatú volt az előadás, melyet vastapssal jutalmaztak a fiatalok, s búcsúzóul együtt énekelték a Guantanamera című dalt. Oiákújságírók stúdiója Már negyedik hónapja tart a KISZ Békés megyei bizottsága és a Békés megyei Népújság KlSZ-alapszerve- zete által rendezett diákújságíró stúdió, amely a középiskolai diáklapok szerkesztőinek nyújt alapvető ismereteket az újságírás elméleti és gyakorlati, szakmai fogásairól, fortélyairól. A műfajelmélet, a diákújságok feladata és a szerkesztés témái után az ifjú lapszerkesztők 1978. március 6-án, hétfőn délután fél háromkor a békéscsabai Ku- lieh Gyula Ifjúsági és Út- törőházban a laptervezésről, a tipográfiáról hallanak. Az előadás után a diákok a hasznos tanácsokat, ötleteket nemcsak saját iskolájukban kamatoztathatják majd, mert a tanfolyam zárásaként, mintegy vizsga- műként, májusban stúdióújságot készítenek. Úttörttknek — úttörőkről AZ ARANYTOLLAS A ötödikes Szabolcs ezt írta október elején a levelező barátjának: Minden héten veszek Pajtás újságot is az iskolában, mert szeretem olvasni. Azt olvastam, hogy be lehet lépni aranytollas tudósítónak. El is határoztam, belépek. Az olyan, hogy ha valami történik az őrsben, vagy a rajban, akkor meg kell írni, és hat ilyen írás után vagy táborozni lehet menni, vagy kapok oklevelet. Szabolcs ezután szorgalmasan figyelte, mi történik a rajban. Voltak egyszer a Gellérthegyen a tanámé- nivel, csúszkáltak, szaladgáltak, de erről nem volt mit írni. Aztán várt tovább, de szó se esett próbáról, testvér KISZ-alapszervről... szóval jócskán pangott az élet. S ekkor Szabolcs meglepő dologra jött rá, ha valamit meg akar írni, előbb meg kell szerveznie az eseményt, egyébként sosem lesz belőle aranytollas. Mit is lehetne csinálni? — töprengett. Megvan ! összegyűjtjük a környező házakban az újságpapírt. Vészünk egy-két diafilmet, kölcsönkérjük az iskolai diavetítőt, és klubdélutánt rendezünk a kisdobosoknak. Igen, ez jó lesz indulásnak. Aztán majd meglátjuk. S máris lesz mit megírnom a Pajtásnak! MIÉRT NEM BARÁTOK? A kedvelt kirándulóhely felé robogott az autóbusz. Egy őrsnyi fiú igyekszik az akadályversenyre. Viszik az őrsi zászlót is, s beszédükből is kiveszem, ahogy izgatottan tárgyalják a mai nap fejleményeit. Olyan jól együtt van most ez a tíz fiú. Látni rajtuk az egyet akarást, a küzdelem előtti izgalmat, a segítőkészséget. Jó barátoknak vélem őket. Talán azok is. Mégis észreveszek egy furcsaságot. A megszólítást. Így hívják egymást: Kovács, Erdős, meg Dugó, Zsiráf. Ezen nagyon csodálkozom. Hisz a jó barátainkat Jancsinak, Jóskának, Gyurinak hívjuk, meg más néven, ahogy otthon is szólítják őket. Talán nem tudnák ezt? Vagy a látszat ellenére mégsem jó barátok?
