Békés Megyei Népújság, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-05 / 55. szám
1978. március 5„ vasárnap SZÜLŐFÖLDÜNK „Bz újságok hasztalan czikkeznek...” Miről ír a Szeghalom és Vidéke 1900. március 10-án? I iiWjia kftlalM. )»». «ártaw h. M <um. SZEGHALOM és VIDÉKÉ A szeghalmi helytörténeti gyűjteményben őrzik azt az újságkötetet, mely a Szeghalom és Vidéke című hetilap századfordulón megjelent példányait tartalmazza. A lap 1900. március 18-i számának vezércikke „Korcsmák vasárnapja" címmel erőteljesen kikel az iszákös- ság és dorbézolás ellen, mely — mint a cikk írója keserűen megállapítja — „a sír számára” érleli az embereket, már serdülőkorukban. A kép, amit a korabeli helyzetről fest, formáiban ugyan változhatott, de lényegében nem sokat: hiszen nehezen állíthatjuk ellenkezőjét annak, amit ez a cikk állít: „pompásan virágzik itt környékünkön a korcsma ipar”. Persze, a 78 év előtti cikk elsősorban arra figyelmeztet: milyen nyomorúságba döntötte az alkohol az amúgy is nyomorúságos sorban élőket; hogy a jó szándék, és any- nyi elfecsérelt erőfeszítés sem hozott alapos változást; hogy „az újságok hásztalan czikkeznek” a korcsmázás, az önpusztítás ellen. Olvassuk tárgyát megillető érdeklődéssel : „Van egy ország, nem a mesében vagy a holdban, hanem Európában, a hol korcsmák a munkaszünet és a vallásos buzgóság napján: vasárnap zárva vannak. Ezt az országot úgy hívják, hogy Anglia: van másik, meg harmadik — mint a Skandináv államok — hol a korcsmák jogát alaposan körül nyirbálták; a hol szeszmentes italmérő üdülő helyekkel pótolják a megtizedelt korcsmák számát, és hol a korcsA nádfédeles kis paraszt- ház bejárata fölött egy tábla: „Kraja a folkloru Dóm Totkomlósského. Tótkomlósi tájiház” Belépünk az épületbe, és Oravecz Jánosné, nyomban a tisztaszobába kalauzai. Itt kezdjük a nézelődést. A mestergerendán szlovákul : „Isten segítségével felépí-' tette ezt a házat Bogár Mihály és Motyovszki Zsófia 1886. május 1.” A tisztaszoba két parányi ablaka az utpára néz, a harmadik pedig az udvarra. Az ablakokon a jellegzetes kék színnel hímzett függönyök. Az ablakok előtt sarokpad, gazdag festéssel. Az asztal alatt ott a csizmahúzó, az asztal mellett pedig az úgynevezett gondolkodószék; kényelmes karosszék. A szúnyoghálós ágy művészien faragott, változatos színekkel gazdagon festett, s rajta hímzéssel díszített párnák sorakoznak. Ezt az ágyat, miként a tisztaszobát is ritkán használták; itt várta a látogatókat szülés után a fiatal anya, itt ágyaztak a vendégnek, s itt feküdt a nagybeteg. A leendő menyecskének a stafirba négy vagy ha módosabb volt a család, hat párna, két dunna és két derékalj járta, mindezt maga hímezte az esküvő előtt. A ruhákat a staférungos ládában tartották, úgyszintén egy kisebb ládában volt összehajtogatva a fehérnemű. Közvetlenül a bejárattól balra a kemence is népi motívumokkal festett, Bemutatjuk a tótkomlósi tájházat mint a szoba fala és a mennyezet. A kemence mellett ott áll a faragott bölcső, a falon pedig a hosszú téli estéken szórakozást jelentő hangszer, a citera. A szabadkéményes konyhában a korom vastagon rakódott a falra, a kéményen át az égre ■ látni. Balra a kutka, jobbra a kis kutka, az előbbin melegedett a kotlikban, azaz az üstben a víz, a kis kutkán pedig vaslábasban készült a rántás, az" étel. A festett tányérok, evőeszközök a stelázsin sorakoznak. A konyhából balra nyílik a hátsó szoba, amelyben aludtak, laktak, dolgoztak. Ott áll a szövőszék és a kemencepadkán sorakoznak a szövés-fonás egyéb eszközei, a rokka, a motringoló. A hétköznapi használatra való ruhákat kevésbé díszes ládában és a - „kasznyában” őrizték. A hátsó szobából nyílik a tájházban még egy helyiség, ahol a régi népviseleteket és a Tótkomlósi Háziipari Szövetkezet termékeit mutatják be. A jegyespár menyasszonya fekete öltözetben nyújtja kezét a szintén feketében levő vőlegénynek. A menyasszony fején színes virágokból apró díszekből összeállított pánt- li, s a fehér csipkefátylat két karján tartja. A jegyespár mellett kis ládikó, a pénzesláda, amiben inkább papírokat, okmányokat, iratokat őriztek. Annyi pénze ritkán és kevés családnak volt, hogy az megtöltsön akár egy negyed ládikót is. mákban nagyobb összegű szeszes italt senkinek sem szolgálnak ki. Van aztán egy másik ország, a hol a korcsmák vasárnap élik világokat, a hol a testet, lelket mérgező bunda levet olyan mennyiségben mérik ki, a mint valakinek a zsebe, vagy a becsülete, az az hogy hitelképessége futja; a hol az emberirtó italt gyermeknek, aggnak, ifjúnak és meglettkorúnak, férfinek vagy nőnek oly bőven szolgáltatják, hogy ihatik míg elvenni látja, míg állattá nem lesz tőle vagy meg nem gyullad benne;-, a hol hétköznap vagy vasárnap közt nincs külömbség, sőt a korcsmáknak épen vasárnap van a Jakab napjok, az aratások. Hogy soká ne törd a fejed rajta szíves olvasó, hogy hol a manóba lehet ez a boldog ország, hát megmondjuk, hogy itt minálunk, szép Magyarországon ! Nem tudjuk, mert hát az ilyenféléről nem igen vezetnek statisztikát ; mondom nem tudjuk, hogy egy korcsmára hány részeg ember jut Magyarországon, vagy közelebb itt járásunkban; deany- nyit tudunk, hogy korcsmákban nem szűkölködünk. .. Pompásan is virágzik itt környékünkön a korcsma ipar. A „Békés megyei Közlöny” legutóbbi számában több mezőberényi-úti lakos "azt Irjá, hőgy á 'béfényr-TSTöff levő Pollák—Laurinyecz-féle korcsma helyiségben a verekedés, bicskázás, átkozódás, s a korcsmái áldozatok feleségeinek nyomor-fakasztotta jajveszékelése a napi csendélethez tartozik. A szomszédlakosok félelemtől eltelve nézik és hallgatják az ott végbemenő borzalmas dolgokat. Az elmúlt héten egy szerencsétlen béna ember, névszerint Medovarszky János házát és két okta földjét csengette néhány nap alatt, váltóval fizetvén a korcsmárosnak. A környéken rettegést gerjesztő nagy cé- cónak végre is rendőri beavatkozás vetett véget. Sokat lehetne írni arról a bizonyos vagy bizonytalan italról, melyet nálunk pálinka néven kimérni szoktak. Jó volna ezeket vegyvizsgálót alá venni; talán ezek élvezeti (?) czélokra alkalmatlanabbak, mint azok az árté- zi vizek, melyekre a vizsgálati diagnózis ez szokott lenni. Sokat lehetne írni a gyermekek, a suhanczok korcs- mázásáról, mert hogy nem egy község van, a hol jobb érzésű ember vasárnapokon alig mer az utczára kimenni azok miatt a serdületlen korú garázda gyermekek miatt, a kik a korcsmák utczáit ellepik. Az újságok hasztalan czikkeznek ez ellen...” * » * A cikkíró ezután „a baj orvoslásának kötelességét” az elöljáróságokra hárítja, ugyanakkor a szülők felelősségét is megemlíti. Beszél a törvényről, amit nem tartanak be, és a 16 éves gyermekek korcsmázását is megengedik. .. 1900. március 18. Nagyon régen volt, és az azóta eltelt 78 esztendő alatt történt egy és más. Az alkoholizmus azonban jól tartja frontállásait. Közzéteszi: Sass Ervin Barangolás: A szép Szigetköz Halászok Nagy bajosnál (Dr. Timaffy László felvétele — KS) Szigetköz. Valamikor vadvizek országa, ma szabályozott, de szépségüket nem vesztett folyópartok, árnyas erdők, zöldellő rétek és dúsan termő fekete föld. A néprajzgyűjtő régi dalok, táncok, mesék és használatból 'kivont munkaeszközök után kutat. A geológus termálvizet talál, a termelő- szövetkezetek meleg vízzel íűtenek a zöldségnek, virágnak, s a vízparton fiatalok, öregek élvezik a napfényt. Horgászok paradicsoma, régi haj őstörténetek ; szülőhelye. Fehérre meszelt, földbe süppedt parasztházak váltakoznak emeletes majdnem- palotákkal; védelmet élvező, ritka madarak és a vízparton legelésző tehéncsorda, a Bécsbe induló igyekvő suhanó szárnyas hajó zúgását hallhatja. A múlt és a jelen olyan romantikus egybefo- nódása, ' amely már aránylag kevés helyen található hazánkban. Vigyáznak is rá azok, akik már látják a Szigetköz jövőjét. Erőmű, hajóút, növekvő idegenforgalom — ezekről egyre többet olvashatunk. De arról, mát tesznek a tervezők azért, hogy a feljesztés közben megőrizzék a táj jellegét, szépségeit, arról kevesebb szó esik. Az erőmű több mint tíz évre tervezett építési munkálatai idején Pozsony és Dunakiliti között egy kb. 15 kilométeres szakaszon 4-5 kilométerre szélesítik a Duna medrét, és így hatvanmillió 'köbméteres víztározót nyernek. A víz magassága azért is fontos, hogy a meder árvíz- védelmi célokra tiszta maradjon, s hogy ne változzon a táj jellege, ha képe szükségképpen változik is. A fejlesztésért felelős országos és helyi szervek fő feladatuknak tartják a Szigetköz ősvidék jellegének megtartását: hogy ne mocsarasodja- nak el a belső ágvízrendszerek, a. holtágak, kisvizek és az ártéri erdők. A vadállomány fő jellegzetességeiben változatlan maradjon. A romantikus táj sok kirándulási alkalmat kínál. Gyalogosan, kerékpárral, ladikkal, hajón, kocsin, lovon — nem is annyira pénzkérdés ez, mint szervezésé és ötleteké. Lehetőség lenne egyéni horgászattal és csoportos halászattal tölteni az időt; a vadászat és a ló- tenyésztés — mindkettőnek nagy hagyománya van a Szigetközben — új, nagyabb lehetőséget 'kaphat egy fejlő- dőbb idegenforgalomba ágyazva. A megyei tanács rövidesen nyilvántartásba veszi azokat a falusi házakat, amelyeket városi ember is megvehet majd üdülő céljára. Néhány héttel ezelőtt elindultak az első dózerek Dunakiliti térségében, ahol 10- 15 év múlva üdülőtelep házai virítanak majd. Orosháza „napsugaras” emlékei „Napsugaras” ház Orosházán: Szentesi út 82. Egy városban mindig található valami sajátos, egyedi az előző nemzedékek örökségéből, amit érdemes bemutatni, óvni és tiszta forrásként megőrizni az utódok számára is. Ilyenek az Orosházán és környékén jelenleg még fellelhető napsugaras oromzatú házak is, melyek a város legjellemzőbb népi építészeti emlékei. A díszítések eredetét tekintve talán pogány őseink naptiszteletéig is visszatekinthetünk. A városra jellemző, típusként számontartott napsugaras házak felkutatása során eddig 29 ilyen oromzatot és 3 kaput sikerült találni. Rendeltetésüket illetően ~ a néprajztudomány eddigi megállapításait támasztja alá a népi hagyományokat még számontartó idős emberek véleménye is, mely szerint az oromdíszeket vallási, illetve a ház lakóit védő jelképnek tekintették. Az orosházi napsugaras házak építési idejét megközelítőleg 1846—1900-ig lehet nyomon követni. Megjelenési formájuk változatos, közös vonásuk viszont, hogy egyiken sem található a háromszög, az úgynevezett „istenszem”-motívum. Mindegyik oromzat a napkorongból kiinduló sugarakkal díszített. A legegyszerűbbeken csak az oromtrapéz felső része napsugárdíszes, de található három mezőre osztott, gazdagon díszített oromzat is. Az orosházival azonos díszítésű oromzatók elterjedési köre is figyelemreméltó. A város közvetlen vonzás- körzetéhez tartozó községek közül megtalálhatók Gádoroson, ahová Orosháza népfölöslege 1818-ban és 1854- ben települt, valamint Nagyszénáson, ahová először 1826-ban települtek orosháziak. Feltehető, hogy a hagyományokat így terjesztették tovább, illetve honosították meg ezekben a községekben is. Kardoskúton és Pusztaközpontban 1942—43-ban vásárhelyi mesterek által épített „ONCSA” házakon már vegyesen alkalmazták az oromdíszítéseket: egyaránt megtalálható közöttük a napkorongos, az „istenszemes” és táblás díszítés is. E gyűjtőmunka elvégzésének időszerűségét egyszerű urbanizációs okok indokolják. A város történetében a legnagyobb ilyen irányú munka az 1965-ben közreadott „Orosháza története és néprajza” című monográfia volt. A kétkötetes rangos munka megjelenése óta több mint tizenkét év telt el. Ennyi idő városképi változásai bizonyítják, hogy az építkezésekkel párhuzamosan a városiasodás szükség- szerű áldozatokat is követel. Már eddig is sok régi ház semmisült meg, és nemcsak a városfejlesztés koncentrált területein. Szocialista fejlődésünkkel együttjáró életszínvonal-emelkedés hatására megnövekedett az építési kedv, szaporodnak az új szükségleteket kielégítő átalakítások, melyek a város külső kerületeiben sem kímélik meg a régi építési hagyományokat. Számolhatunk azzal a ténnyel, hogy a jövőben is sok régi ház fog eltűnni, hogy átadja helyét az új, korszerű, a megnövekedett igényeknek megfelelő lakóépületeknek. A jelenünket és a jövőt szolgáló fejlődés nyomán olykor szükségképp emlékké váló népiparaszti építészeti hagyományok összegyűjtésével a jövőt szolgáljuk. Nyilvánvaló, még jobban szolgálhatná e célokat egy-két ház védetté nyilvánítása. A régi emlékekben egyébként is szegényes Orosházán a népi-paraszti építészet megőrzése jól érzékeltetné a megtett út nagyságát, s együtt hatna jelenkori eredményekkel. Verasztó juntái
