Békés Megyei Népújság, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-05 / 55. szám
1978. március 5., vasárnap rcra-wi-fiM A párt ügyvédje 100 éve született liszté Jené Tél a pusztán A Magyar Tanácsköztársaság és a magyar kommunista mozgalom kiemelkedő egyénisége volt László Jenő. 1878. március 5-én született Szatmárnémetiben. Apja könyvkereskedő volt, így már diák korában kezébe kerültek szocialista eszmei- ségü könyvek, amelyek nagy hatással voltak későbbi szocialista, kommunista világnézetének kialakulására. Mély nyompt hagyott benne egy 1894-es május 1-i felvonulás, amelyet szülővárosában látott. A rendezett sorokban énekelve menetelő, jelszavadat hangoztató felvonulókat látva érlelődött meg benne végleg, hogy a munkások, kubikusok, szegény emberek ügye mellé áll. Nagy érdeklődéssel kísérte ezentúl a napi politikai eseményeket. A hódmezővásárhelyi parasztmegmozdulás részvevőinek perét lezáró igazságtalan ítélet hatására fogadta meg, hogy ügyvéd lesz. Elhatározása mellett kitartott, s lett a forradalmárok ügyvédje. Kolozsvárott szigorlatozott 1900-han és Marosvásárhelyen tett ügyvédi vizsgát 1906- ban. Végleg Budapestre költözött s lett a Vas. és Fémmunkások Országos Szövetségének és a Fuvarosok Szakszervezetének ügyvédje. Irodájában állandóan nagy volt az ügyfélforgalom, kora reggeltől késő estig. Igen szűkös anyagi körülmények között élt mert kizárólag a munkások peres ügyeit vállalta. Védte jogaikat a hatóságokkal és a munkaadókkal szemben. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt tagjaként 1907- től a párt ügyvédje volt. _Az Alpári Gyula vezette baloldalhoz tartozott. Hosszú évekig látta el a védelmet a munkásmozgalmi tevékenységük miatt bíróság elé állított munkások ügyében. Az 1912. május 23-i nagy politikai tüntetés után a letartóztatott munkások védelmét László Jenő és Landler Jenő vállalta. Az osztálybíróság ítéleteit nem sikerült ugyan minden vádlott esetében befolyásolniuk, de a találó érvekkel alátámasztott, nagyszerű logikával szerkesztett védőbeszédek mély benyomást tettek a hallgatóságra. Igen sok munkás felkereste később László Jenőt és mondta el neki, hogy az ő beszédének hatására vált tudatos szocialistává. A polgári demokratikus forradalmat előkészítő baloldali ellenzéki csoportok tevékenységében jelentős feladatokat vállalt. Csatlakozott az osztályharcos munkáspárt megteremtéséért küzdő forradalmi maghoz. Részt vett a Kommunisták Magyarországi Pártja alakuló ülésén. A Központi Bizottság tagjává választották, s megbízták a párt ügyvédi munkájának ellátásával. A párt jogi tanácsadója lett. Ezt a megtisztelő 'feladatot élete legnagyobb kitüntetésének, addigi munkásmozgalmi tevékenysége elismerésének tekintette. 1918. decemberében Pozsonyba utazott, hogy tanácsaival segítséget nyújtson a szlovák kommunista párt létrehozásához. A Tanács- köztársaság kikiáltása után a Budapesti Forradalmi Törvényszék politikai megbízottjává nevezte ki a Forradalmi Kormányzótanács. Ebben a tisztségében számára az egyetlen mérce a forradalom törvénye, ügye a proletárdiktatúra érdeke volt. Ennek szellemében végezte munkáját. A Tanácsköztársaság leverése után őt is elfogták. Hetekig kínozták a Margit- körúti katonai fogház pincéjében. Megkínozva, betegen, de emelt fővel állt a statáriális bíróság előtt. Itt is azt hangoztatta, hogy életének értelmet az a 25 év adott, amely alatt részt vehetett a munkásosztály harcában, segíthette a proletárok ügyét. Minden cselekedetét a munkások ügyébe vetett töretlen hit vezérelte. Halálra ítélték, és 1919. december 29-én kivégezték. Vida Sándor Zsebre tett kézzel, komótosan halad a belkötő út szélén. Nyakában táska, hátán kétcsövű puska mered az ég felé. Körülötte minden fehérbe öltözött. A pusztai szél pirosra festette az arcát, a kezét, s mint aki jól végezte dolgát, vidáman tovább nyargal. — Tud-e a puskával bánni? — Már hogyne tudnék. Jól megtanultam katonáéknál. — S mit szokott lőni vele? — Mit lőnék, veszett rókát, kártékony madarat... Laszák András, 56 éves mezőőr vaskos ujjaival a távoli földek felé mutat, ahol a magasban „acél”-számyát csattogtatja a fékete varjúsereg. Laszák András: körüljárom a temetőt, aztán visszajövök — Nehéz lelőni őket, ha távolról eresztek közéjük, úgy lepereg a sörét a tollúkról, mint borsó a falról. — Most hova megy? — Körüljárom a temetőt, aztán visszajövök. Nyáron 50-60 kilométert is megteszek naponta, ilyenkor kevesebbet. Már hat éve csinálom. A tsz-től kapok kétezer forint fizetést, ruhát, egy hold háztájit. — A faluban lakik? — Falu?! Néhány házsor, bolt, kocsma. A fiatalok itt- hagynak bennünket. A fiam agronómus Kiskunfélegyházán, a lányom Szegeden lakik. Pusztaszőlős központja a kastély. Előtte hatalmas tér, ahol megcsontosodott akácfák vigyázzák a csendet. A zöld pázsitot puha hó takarja. Szemben fiatalasszony lépked, karján kisgyerekkel. Középen artézi kút, arrébb a régi világ jelképeként a fából összetákolt harangláb. Ezzel kolompolt annak idején munkakezdéskor és ebédkor. Nagy Sándor bácsi a cselédeknek. Gróf Zichy Aladáménak volt itt 3300 hold birtoka, 150 család dolgozott'-neki hajnaltól esteiig. Egy konyhára négy cselédszoba nyílt. Ezéket azóta átalakították vagy lebontották. A településen jelenleg a 86 házban 286 ember él. Harminc év alatt mindössze két hajlékot emeltek. Azt mondják, akinek új lakás kell, nem itt építi fel, az öregeknek meg van hol lakniuk. Nem szól már a csengettyű sem, csak akkor, ha valaki örökre eltávozik közülük. A temető is megtelt, a halottakat Tótkomlóson temetik el. Szabó András 23 évvel ezelőtt került Szőlősre, amikor még Békéssámsonhoz tartoztak. Tanácstag, pártttitkár, majd 1956 óta a tótkomlósi Nagyközségi Tanács itteni ki- rendeltségét vezeti. Hetente egyszer, csütörtökön van fogadónapja. Talán ezért is költözött be néhány éve a községbe. Ül a hatalmas szobában az íróasztalánál és fogadja az ügyfeleket, miközben beszél. Arról, hogy a lakosság fele idős ember, a fiatalabbak Orosházán, Kom- lóson találnak munkát, az üveggyárban, a Viharsarók Tsz-ben, az állami gazdaságban. Az idénynapközis óvoda április 1-től november 30- ig van nyitva, az iskolások Orosházára járnak busszal, kevesebben Komlóson, a kollégiumban tanulnak. Egy hónapja könyvtárat rendeztek be, s most szervezik az öregek klubját. Dr. Magyar Balázs a körzeti orvosuk. Havonta kétszer 40-50 beteg is megfordul a rendelőjében. Sürgős esetekben éjjel és vasárnap is kihívják, s ő jön a Trabantjával. Ismét nyílik az ajtó. Hóna alatt fényes cipóval belép Gábor Sándor tanácstag, aki 1952 óta tölti be ezt a tisztséget. Leveszi a kucsmáját, megigazítja barna bekecsét és messzire tekint. Felidézi a. múltat, amikor 23 évesen a pusztára került. A felesége miatt jött és itt marad most már élete végéig. Sajnos, 58 évesen nyugdíjba kellett mennie, de a társadalmi munka nem fog ki rajta. Tagja a végrehajtó bizottságnak, az ÁFÉSZ igazgatóságának. Mert meg kell adni ám a pusztaiaknak is, ami jár. Van postájuk, járda minden utcában, sikerült kiharcolnia egy olaj- és gázcseretelepet. A közlekedés Orosháza felé jó, csak az a baj, hogy az anyaközségbe naponta egy járat van. Eddig még utcanevek sem voltak, számok szerint különböztették, meg a házakat. Most mar Erdei Ferenc neve is felkerült az utcatáblára. A vegyesboltban alig vannak néhányan. A kockás kendős néni éppen kenyeret vásárol. — Olyan szép világosat adjál nekem Marika — mondja Huszárik Mihályné boltvezetőnek. Az áruellátásra sem panaszkodnak a szőlős iek, van itt minden, enni- és innivaló, iparcikket meg a városban, a nagyközségben vásárolnak. Fogy az üdítő ital, a pörkölt kávé, havonta 120 ezer forint a forgalom. És aiszomszédos kocsmában? Szabó Antal üzletvezető szerint 50 ezer forint értékű szeszes italt eresztenek le a torkukon minden hónapban a pusztaiak. Most is teli van a helyiség. Idősebbek, fiata- lók, kezükben sörösüveg, pá- liskáspohár. Isznak, mert ilyenkor télen nincs munka a tsz-ben — világosít fel az egyik fiatalember. Két gyermeke van, s a múlt évben 38 ezer forint volt a jövedelme. A sarokban vékony, murikaruhás idősebb férfi lehangolva magyaráz. Nincs megelégedve a könyvtárral, hiszen ő Verne-regényeket szeretne olvasni, de az istennek sem kapja meg például a Sándor Mátyást. ’ Az öregember moslékot kever a nyári konyhában. Kék kötényébe törli a kezét és felém nyújtja: — Kasznár Mihály vagyok. Mióta él itt, Szőlősön? — Mióta is? Én már az 1930-as években itt voltam cseléd. — Tizenkét öthónapos malac, kilenc hízó Hivalkodik az ólban. Sok munka van ezekkel. — Régen is eleget dolgoztam. Hajnal háromkor keltem, este nyolckor végeztem. Mégse mentem semmire. Kasznár Mihály, az öreg gazda gyönyörködik az állataiban Fotó: Martin Gábor — Most mire megy? — Nézze, szeretem az állatokat. Meg aztán, ha leadom ezeket, 50 ezer forint üti a markomat. Semmi kérkedés, indulat nincs szavaiban. Mesél. A gépkocsivezető fiáról, a második osztályos unokájáról, aki már a városban tanul. Percek alatt megvonja 66 évének mérlegét. Tekintetével a havas tájat kémlel!, ahonnan a bólogató kutak segítségével felszínre kerül a föld fekete aranya, az olaj. Seres Sándor Eddig 23 ezer forint érkezett a békésiek felhívása nyomán A megyei tanács egészségügyi osztályára már megérkeztek az első befizetések az öregek megsegíté- i sére, szociális otthon építésére. A legnagyobb összeg a Békéscsabai Kötöttáru- gyár brigádjaitól érkezett, csaknem tízezer forint. A moziüzemi vállalat eleki és csorvási brigádjaitól, a szőrme- és kézműipari vállalattól, a Hungarohektár békési üzemétől is érkeztek már kisebb-nagyob befizetések. A Hungaronektár Béke és Barátság brigádja 3245 forintot küldött. A békéscsabai Univerzál Áruház osztályairól a kollektívák 3400 forintot fizettek be. Ezenkívül a battonyai 1 Május 1. Tsz Barátság bri- ; gádja és a békéscsabai MEZŐGÉP Ascőta brigádja is. elküldte hozzájárulását. Eddig 23 ezer 385 forint érkezett a megyei tanács számlájára. Mivel többen érdeklődtek a befizetés módja felöl, a megyei tanács egészségügyi osztályától kértünk erre tájékoztatást. Elmondották, hogy a megyei tanács számláján külön kezelik a szociális otthonra befizetett összeget, amit a szociális otthoni hálózatfejlesztésre használnak fel. Aki tehát befizetni kíván, az a megyei tanács egészségügyi osztályán levélben kérhet csekket. A mozgalom során az elmúlt héten -újabb felajánlások érkeztek, így többek között a Gyógyszertár Vállalat hat kollektívája, a békési szociális otthon újabb brigádja, és az otthon lakói közül is többen ajánlottak fel kisebb-na- gyobb összeget, annak ellenére, hogy a jövedelmük igen alacsony. A mozgalomhoz csatlakozott a Békéscsabai Hűtőház Jégvirág, Hámán Kató és Kilián György nevet viselő, valamint a mirelitüzem B- műszakjának szocialista brigádja is. K. J. JEGYZET H pórul járt Fortuna A szerencse változó. Nem mindig kedvez a szerencsésnek. Még annak sem, aki már nevénél fogva a szerencse kegyeltje. Fortuna János battonyai lakos is pórul járt. Pedig munkatársai is joggal állíthatták róla, hogy szerencsés kezű ember. Volt rá eset, nem is egy, hogy ezt igazolja. A múlt év novemberében, mint gépkocsivezető dolgozott a battonyai Petőfi Termelőszövetkezetben. Éjszaka kukoricát szállított. A köd sűrű volt, s az éjszaka szinte áthatolhatatlan. A gépkocsi reflektor fényébe fácánok kerültek. Közülük hármat megfogott. Másnap hatot szedett össze. Mivel jó szíve volt, négyet elajándékozott, a többit hazavitte, hogy meglepje a családját. Meg is lepte, mégpedig duplán. Először a fácánokkal, másodszor akkor, amikor a battonyai járásbíróság felelősségre vonta és 3500 forint pénzbüntetéssel sújtotta. Aprónak tűnő eset. Lám még a nevében szerencsés ember sem mindig szerencsés. Egyszer hopp, másszor kopp. Ez az ügyeskedés a battonyai vadásztársaságnak 900 forint kárt okozott. Mérhető kárt, ami felett nem tekinthetett el a bíróság. Sőt, ha az ilyen esetek láncolatát egybevetjük, akkor a következményeket egyáltalán nem lehet aprónak tekinteni. A felelősségrevo- nás szempontjából ugyan csak' lopásról volt szó. Kihatásával azonban sokkal többről. Az ilyen cselekmények veszélyeztetik a vadgazdálkodás fejlesztésének tervszerűségét. A vadgazdálkodás fejlesztése pedig társadalmi érdek. Hiszen az apró vadak komoly valutát jelentenek az országnak. Éppen ez tette időszerűvé, hogy a múlt évben megyénk népi ellenőrei megvizsgálják a vadász- társaságok tevékenységét. Több helyen mulasztásokra és szabálytalanságokra hívták fel a figyelmet és javaslatot tettek a megszüntetésükre. Arról is szóltak, hogy a vadállomány meg- dézsmáiása az utódok nevelésére is kihat. Felborítja a biológiai egyensúlyt, s a vadállomány szaporítását visszaveti. De Fortuna csak ügyeskedett. Ügyeskedett virtusból. Ügyeskedett az ügyeskedésért. Nem azért, mert szüksége volt arra a néhány fácánra. Talán nem is gondolt arra, hogy cselekményével milyen kárt okoz. Így tett Kelle András is, aki Békéscsabán hétvégi házat épített. Ü is abból indult ki, hogy amit eltulajdonít társaival a Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalattól, azt észre sem veszik és nem is fog hiányozni. Hiszen az a mintegy háromezer forint értékű műanyag léc és mintegy kétezer forint értékű beton meg se kottyan a milliókban gondolkozó vállalatnak. Neki pedig jól jön a víkendház építéséhez. Ö is csak ügyeskedett, élt az alkalom adta lehetőséggel. i szerencse is hozzápártolt, de csak egy időre. Mert a Fortuna is pórul járhat. Az ügyeskedésnek pedig ára van, amit egyszer meg kell fizetni. Jól tennék, ha erre is gondolnának a „szerencsés kezű” ügyeskedők. (Serédi)
