Békés Megyei Népújság, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-01 / 51. szám

1978. március 1., szerda Eredményes tanácsi gazdálkodás Dr. Szávai István, az új vb-titkár eskütétele Fotó: Béla Ottó Nem volt mentes gondok­tól az elmúlt év sem Gyu­lán, ami a tanácsi gazdál­kodást illeti, ám összességé­ben ismét eredményesnek ítélhető. Sok kimagasló és jelentős feladatot valósítot­tak meg, amihez csaknem 90 millió forintot használtak fel. Az összeg jelentősebb részét felújításokra fordí­tották. Óvodai célokra 114, a 2-es számú általános iskola gáz­fűtésének befejezésére 648 ezer forintot költöttek. Több mint 700 ezer forint jutott az általános iskolai diákott­honra, 300 ezer forint a sportpálya korszerűsítésére és 340 ezer forintot a ta­nácsháza épületének felújí­tására költöttek. Ezen kívül jutott a pénzből a Kohán Képtár kialakítására, asz­faltjárdák kiépítésére, a Tö­rökzugi lakótelep közvilágí­tásának korszerűsítésére, fá­sításra, parkok ápolására, belvízrendezésre. Fejlesztésre az eredetileg tervezett 57 millió forint helyett csaknem 80 millió forintot költöttek. Elkészült 60 célcsoportos lakás és szanálásokkal biztosították a jövőben épülő lakásokhoz megfelelő területet. Nem volt viszont kielégítő a la­kásokhoz kapcsolódó beru­házások megvalósításának üteme. Az elmúlt évben át­adták ugyan a 75 személyes óvodát, de a 40 személyes bölcsőde kiviteli szerződésé­nek bekötése hosszabb időt vett igénybe, mint amennyi­re számítottak, így az csak 1979-ben készülhet el. Kul­turális ellátás keretében va­lósul meg a tervidőszak legjelentősebb városi beru­házása, a 16 tantermes álta­lános iskola építése. Ta­valy már hárommillió fo­rintot fordítottak erre a cél­ra. Eredetileg tervezték a piactér korszerűsítését, de a munkák a tervek hiányában nem kezdődhettek meg. Amivel jobban büszkél­kedhet a város lakossága, az az, hogy tavaly több mint 12 millió forint értékű tánsdalmi munkát végeztek. Ez nagyobb minden eddigi év eredményeinél. Bizonyá­ra dobogós helyet jelent ez a megyei versenyben. A nagy növekedés egyrészt annak köszönhető, hogy a tanácstagi körzetekben dup­lájára nőtt a szervezett és megvalósított munka, más­részt jelentősen nőtt a vál­lalatok, intézmények által vállalt és végzett társadalmi munka is. A tanácstagi kör­zetek versenyében a 75-ös számú gyulavári körzet végzett az első helyen — tanácstagja Kovács József —, 305 ezer forint értékű munkával. Második helyre került Reinhardt Ferencné körzete 270, míg Szőke Lajos körzete, amely harmadik lett, 241 ezer forint értékű társadalmi munkát végzett. A költségvetési és fejlesz­tési alap elmúlt évi felhasz­nálását vitatta meg és fo- godta el Gyula város Taná­csának közelmúltban tartott ülése. Dr. Bereczki Sándor vb-titkárt egészségi állapo­tára való tekintettel felmen­tette tisztségéből és helyére a megyei tanács vb javas­lata alapján dr. Szávai Ist­vánt nevezte ki. A volt tit­kársági oszályvezető helyére dr. Luczi György József ke­rült. B. O. Nemzetközi Szemle ’78 II. A folyóirat februári szá­ma ismerteti Borisz Pono- marjovnak, az SZKP KB titkárának „A Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom és a jelenlegi korszak” című nemzetközi tudományos kon­ferencián elhangzott előadá­sát. Három testvérpárt kong­resszusi dokumentumait is közli a Nemzetközi Szemle: az Osztrák Kommunista Párt XXIII. kongresszusának „A válsághelyzet alternatí­vái” című határozatát, Gor­don McLeannan vitaindító előadásának részleteit Nagy- Britannia Kommunista Pártja XXXV. kongresszu­sán, valamint az MPLA- Munkapárt Központi Bi­zottságának beszámolóját a párt első kongresszusán. Egy emberöltő a Körösön Él egy ember Gyulavári­ban, à falu végén, akinek egész élete a vízhez kötődik. Pontosabban a gáthoz. Meg­élt már jó néhány árvi^t, harcolt ellene. Tizenkilenc évet töltött a Fekete-Körös partján, négyet a Fehér-Kö­rösén. Gátőrként és önkén­tes határőrként. Hogy me­lyik Vida Ferenc igazi hiva­tása? Melyik a kedvesebb? 0 maga sem tudja megmon­dani. „ .... . . Előveszi a féltve orzott ki­tüntetéseket, érmeket, elér- zékenyülve teszi elénk az asztalra. A Közbiztonsági Érdemérem arany fokozatát még 1973-ban kapta, rá egy évre a tiszai árvédekezésnél tanúsított kiemelkedő helyt­állásáért jutalmazták. A konyhában az unoka ki­váncsi szemekkel nézi a fényképezőgépet, a vaku vil­lanásától azonban megijed. Sír. A nagypapa ölbe veszi, dédelgeti, bátorítja. „Ne félj, kicsikém!. Milyen határőr lesz belőled?!” A gyerek ijedten mered rá, mit tudja ő még, mi fán terem a ha­tárőr? Pedig nincs messze az idő, mikor a nagypapa majd mesél neki az elfogá­sokról. Mind a hatról. Meséljen csak bátran, Fe­ri bátyám — biztatja az őrs­parancsnok. Az öreg meg­igazítja bekecsét, föláll, oda­lép a kályhához, néhány ha­sábot dob a tűzre. Szertartá­sosan cigarettára gyújt. Kossuthra. „Csak egy család élt a vi­déken, a mienk. A Mályvá­don állt a házunk, a Fekete- Körös partján. Harminchá­rom éves lehettem, mikor odaköltöztünk. Nem is tu­dom, mi voltam előbb: gát­őr vagy határőr, bár akkori­ban még HECS-ekről be­széltünk. Hosszú évekig nem történt semmi körülöttem a határon, míg egyszer meg­tört a jég. Sarkadra mentem élelemért meg a pékhez, mert volt ott egy híres pék­mester. Szürkült már, mi­kor hazafelé tartottam, lá­tom ott lapul egy ember a fűben. Megnézem már, ki fia, borja, de mire odaértem, eltűnt. Szóltam az őrsre, biztos, ami biztos, jöttek is a kiskatonák lóháton. Nem juthatott messze az illető, el­indultunk utána a feltétele­zett irányba. Erdős terepre értünk. Feri bácsi, vigyáz­zon a lovakra, mondta egyi­kük, és ők elindultak keres­ni a határsértőt. A koma a közelben egy sövény mögé rejtőzött. Előmerészkedett, majd futásnak eredt. Jelt adtam, mire az egyik ha­tárőr rá akart lőni, de én rákiáltottam, ne lőjj te, mert jöhetnek az erdei mun­kások. A határsértő pont a karjaikba futott...” Az asszony teavizet tesz a tűzre. Kérdez valamit az urától, de az már se lát, se hall. Azt mondja, egy re­gényre való élmény történt vele, de elvégre nem író ő. Mert ha az lenne, nyugdíj után megírná. De csak az­után, hiszen addig itt a Kö­rös, vigyázni kell a gátra, mert a víz nagy úr. Meg az­tán az sincs megírva előre, hogy ki megyen neki a ha­tárnak. .. „Másodjára bivalyerős emberrel akadt dolgom, rá­adásul csak törte a magyart, de amikor elfogtuk, a ne­kem szánt szitkokat már egészen érthetően mondta. Hajnalban vittem a borjút itatni, látom ám, jön egy fe­hér trikós koma. Mondom magamban, ne legyen Vida Ferenc a nevem, ha ez ren­des úton jár. Kérdem tőle: hová megyen, kartársam? Az meg feleli: egy barátjá­hoz jön horgászni. De tüs­tént faggatózni kezd, merre a vasútállomás? Ezzel alig­ha bírok el egymagám ! Vár­jon egy kicsit — kiáltom fe­lé —, én pedig elmentem te­lefonálni az őrsieknek. Nyo­más ki a Mályvádra, mon­dom az ügyeletesnek, gyanús alakra leltem. Ám mire me­gyek vissza, már bent ült egy csónakban, amely a fo­lyómeder közepén járt. Ki­áltok nyomban az evezős­nek: Sándor bátyám, át ne vigye ezt az embert! Nin­csenek rendben a papírjai... Néhány perc múlva megér­keztek a határőrök. A gya­núm igazolódott...” A ráncok barázdálta, szi­kár, borostás arc redőin de­rűs mosoly fut keresztül. Kezével beletúr csapzott hajába, leveti bekecsét. Nem is tudom, mi hevíti jobban: a konyha melege vagy az élmények tüze? „Kint teszek-veszek a ház körül, föltekintek a töltésre, látom, ott ballag egy fia­tal fiú. Odaszólok az asz- szonynak, a Béla gyerek jön tűzrevalóért. Eltelik egy-két perc, hát hol tekereg ez a Béla gyerek, mérgelődöm. Fölnézek, nem látom sehol, elnyelte a föld. Az asszony tüstént telefonált a szom­szédos gátőrnek, az meg ro­hant az őrsre. Én addig a koma után eredtem. Távol­ról követtem, mert tudtam, a közelben járőrnek kell portyázni, de az csak nem került elő. Én pedig türel­mesen folytattam a magán- nyomozást. A gyerek sűrűn jóbbra-balra tekintgetett, ez már gyanús lett. No, leiga­zoltatom. De mire utolérem, jönnek ám a határőrök is. A fiú szökni próbált, de fü­lön csíptük. Harminccehti- méteres tőrt találtunk nála, be is vallotta, ha igazolta­tom, belém vágja a he­gyét...” Feri bátyát — az őrsön így hívják a határőrök — ez sem rettentette meg. Ma, ötvenhét évesen sem ijed meg saját árnyékától. Eseté­ben igaz a közmondás: kicsi a bors, de erős. „Egyszer meg komppal jöttem haza Sarkadról. Az őrházig gyalog három kilo­Vida Ferenc gátőr Fotó: Sebestyén Jenő métert kellett még megten­nem. Bandukolok szép las­san, hallgatom a madarak csivitelését... közben furcsa suhogást hallok. Mi ez? Hátranézek, hát valaki kö­vet. Azt kérdi tőlem : ki vagy, te csavargó? Ezt se mondták még nékem, de megállj, túljárok én az eszeden, sziszegtem magam elé. Mondd meg te — fe­leltem. — Mire ő: mi közöd hozzá? Csak jön utánam, majd egy idő után megszó­lal. Merre van Gelvács? — Gyere csak, én is arra tar­tók — válaszoltam, ő pe­dig jött, de ekkor már örül­tem ennek. Ismertem a kör­nyéket, mint a tenyerem, csak arra vigyáztam, nehogy gyanút fogjon. Bele is sé­tált a csapdába. Csak később tudtam meg a határőröktől: a rendőrség már körözte.” Vida Ferencnek ezen a né­gyen kívül még két elfogás­ban volt része. Ezzel nem­csak a gyulavári önkéntesek között rekorder. — Igen ám — mentegető­zik —, de én huszonhárom éve vagyok önkéntes, míg a tényleges határőrök sűrűn váltják egymást. — Hány határőrrel talál­kozott? Rácsodálkozik a kérdésre, szája sarkában cigaretta füs­tölög. — Számítógép kellene — feleli — azt összeszámlál­ni... Bán Károly Fej és láb „Az igények pontos felmé­résével, a fogyasztói szoká­sok figyelembevételével igyekszünk a legjobban fel­készülni az idei esztendő termelési feladataira.” — ol­vasom az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt legfrissebb jelentésében. Semmi okom nincs arra, hogy kételkedjem eme törekvések sikerében. A megye húsellátásáért' fele­lős kereskedelmi és ipari szakemberekből álló operatív bizottsági ülésén a számok hallatán végképp megbizo­nyosodtam arról: az idén to­vább javul a hús- és hús- készítmények mennyisége, választéka. Az élelmiszer­kiskereskedelmi vállalat 246, a fogyasztási szövetkezetek 433, a vendéglátóipari válla­lat 55 vagon úgynevezett ke­retes húst és belőle készült terméket értékesít ebben az évben. Örvendetes az is, hogy kevesebb lesz a fa­gyasztott hús és több friss árut vásárolhatunk az üzle­tekben. A felmérése^ egyértelmű­en bizonyították: az utóbbi időszakban, éppen az ár­emelés miatt, jelentősen emelkedett az olcsóbb termé­kek iránti igény. És itt sze­retnék kitérni az évek óta vajúdó gondra, az ipar és a kereskedelem meddő vitájá­ra: a sertésfej és -láb érté­kesítésére. Egy biztos: a ma­lac fejjel és lábbal születik. Az idő múlásával ezek a testrészek nőnek, gyarapod­nak. Gondoljuk el: csak a Gyulai Húskombinát 1978- ban 700 ezer sertést vág le. De mi legyen a fejjel és a lábbal? A legegyszerűbb megoldás tovább adni rajta. Azt mondják_ a kereskedők­nek: ha ren'delsz ennyi és ennyi húst, kapsz hozzá eny- nyi és ennyi fejet és lábat. Természetesen mindez szer­ződésen kívül történik. Ugyanis egyértelmű, hogy ezt az eljárást a szakmai zsargon árukapcsolásnak ne­vezi, ami ellenkezik törvé­nyeinkkel. A Szarvasi Álla­mi Tangazdaság képviselője kerek-perec kijelentette: a megállapodásban rögzített 150 vagon húsnak csupán 40 százalékát hajlandó fej és láb nélkül szállítani. A gyu­laiak szintén határozottan közölték: ha a kereskedelem ragaszkodik a kevesebb fej­hez, rendben van, de akkor kevesebb májast is kapnak. Azért, mert a Debreceni Konzervgyár csak úgy haj­landó átvenni a disznóféjet, ha jóval több májat kap hozzá. A megyei kereskedelmi felügyelőség jelentésében ez áll: „A vállalatok, szövetke­zetek — mivel félsertést kapnak — egyes részek el­adását nem tudják megolda­ni még akkor sem, ha saját kockázati alapjuk terhére csökkentik a fogyasztói árat. Így a fej, köröm, karaj ér­tékesítése komoly gondot je­lent, hiszen feldolgozásukra nincs lehetőség. Az áruk nem kis része tönkre megy, megsemmisül.” Ugyanakkor az üzleteket járva a vásár­lók olykor azt tapasztalják: nincs olcsó húsféleség. Ördö­gi kör ez, s úgy látszik ne­héz kiszabadulni belőle. Látszólag mindkét félnek igaza van. Az ipar a szűkös feldolgozó kapacitásra, a ke­reskedelem pedig az értéke­sítési nehézségekre hivatko­zik. Megint csak a húsipari tröszt jelentésére utalok. Ez hangsúlyozza, hogy azoknak a cikkeknek a gyártását kell szorgalmazni, amelye­ket leginkább keresnek a vásárlók. Nos, a füstölt ser­tésfejet is kedvelik, ami ál­talában hiánycikk. Nem le­het kézlegyintéssel elintézni, hogy tudniillik minden cso­da három napig tart és nem lenne kelepje ennek az áru­nak. Éppen a vendéglátóipa­ri vállalat a megmondható­ja, mennyire közkedvelt az ebből készült étel a büfék­ben, éttermekben. Igen ám, de mit csináljon a kereske­delem, hiszen tudvalevőleg nem rendelkezik füstölővel. A húsüzemek viszont elzár­kóznak ettől a munkából. Az is kétségtelen, ha a húsipar komolyan gondolja a fo­gyasztói szokások befolyáso­lását, előbbre kell lépnie a fél. és konyhakész áruk fel­dolgozásában, a hússzéki da­rabolásban. Felesleges úgy felfogni a dolgot: mi is ká­rosodunk, évente 1,5 millió forint disznólábat dobunk a szemétbe. v A kereskedelemnek is van mit söpörni a saját portája előtt. Elég, ha csak arra uta­lok: egynémelyik ÁBC­áruházban, élelmiszerbolt­ban nem lehet beszélni — még megközelítőleg sem — szakszerű húseladásról. Per­sze mindkét szakmának megvannak a sajátos nehéz­ségei, elsősorban a szakem­berhiány. Éppen ezért arra van szükség, hogy egymásra mutogatás helyett közösen oldják meg a népgazdaság és a lakosság szempontjából sem közömbös gondot. Mi­nél előbb teremtődjön meg a fej és a láb összhangja. Seres Sándor Trapper — új farmeranyag A vásárlók igényeihez és a divathoz igazodó termék- szerkezetet alakított ki a Lenfonó és Szövőipari Vál­lalat: az idén kilenc új faj­ta felsőruházati terméket állít elő. Farmeranyagaik egyike, amelynek zsugoro­dása a Lewis farmerekhez hasonlóan alig 3 százalék, márciusban már kapható lesz a Skála Áruházban eredeti indigókék és keki színben. Az új farmer a Trapper nevet kapta. A Lewis cég több hazai válla­lat ajánlatából ezt a termé­ket választotta ki magyaror­szági próbagyártásra. A Május 1. Ruhagyár marcali üzemében már megkezdő­dött mintegy 140 ezer négy­zetméter alapanyagból a nadrágok, szoknyák és ru­hák varrása. Jó forma- és mérettartása folytán a trapperből jelentős mennyi­séget rendeltek más konfek­cionáló vállalatok is. Hiánypótló termék az úgynevezett kent (vízhatlan) áruk csoportja. Ezekből az anyagokból színes, vidám mintájú női és gyermek esőkabátok készülnek. Egyik változatuk alkalmas sport­kabátok és autótakarók gyártására. Ez utóbbiakból a Tabi Kempingcikkipari Vállalat már elkészítette a mintadarabokat, s tavasszal árusítja a MÜÁRT, az Autó- ker, a Skála és több más vállalat. Gyermekjátékokat vontak ki a forgalomból A Kereskedelmi Minőség- ellenőrző Intézet gyermek- játékokat tiltott ki a forga­lomból. A Vas megyei KÖJÁL és a KERMI ellenőrzései meg­állapították, hogy az egész­ségügyi követelményeknek nem megfelelő műanyagok és színezékek, szennyezett anyagok felhasználásával készült gyermekjátékok ke­rültek forgalomba. A kifogá­solt 18-féle játék, köztük egy nagy indiánfigura, ver­senyautó, csörgő, katona, ba­bakocsi, fésülködőkészlet, többféle baba ■— valamennyi budapesti kisiparosok ter­méke — árusítását azonnali hatállyal megtiltották. A KERMI felhívta a kereske­delmi szerveket és a ma­gánkereskedőket, hogy a nem megfelelő minőségű já­tékokat haladéktalanul von­ják ki a forgalomból.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents