Békés Megyei Népújság, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-04 / 54. szám

1918. március 4., szombat Szerelem A huszonnegyedik órában à tanyákat „... szembe kell néz­nünk a tanyák létező és gyorsan meg nem szűnő társadalmi, gazdasági problémáival, s azokra hosszabb-rövidebb időre szóló megoldásokat is kell találni.” (Erdei Ferenc) Békés megyében napjaink­ban több mint tízezer tanya van. Ebből a lakott tanyák száma 8299. E világ felszá­molása még hosszan tartó feladat. Ezek a kis egységek jelentős gazdasági erőt kép­viselnek a megye ellátásá­ban. Ezért a megyei tanács kiemelten foglalkozik az V. ötéves tervben a tanyai la­kosság életkörülményeinek javításával. Mintegy 12 és fél ezer ember él olyan ta­nyasorokban és csoportok­ban, ahol az életkörülmé­nyek javítása komplexebben is biztosítható úgy, hogy az egyedül álló tanyák lakói­nak jelentős része is élvez­heti a javuló ellátást. A város tornyai idáig lát­szanak. Farkashalom és Szlányi dűlő között kanya­rog a műút Gyulától Elek felé. Az út két oldalán ta­nyák fűzére kíséri a beton­szalagot. Bolt és kocsma egymás mellett. A fűszerüz­let most zárva van, vasár­nap lévén. „De a kocsma bezzeg hangos”. Igaz nincs kurjongatás. Csontgólyák koccannak, bábuk dőlnek, néhány férfi biliárdozik. Közben fogy a féldeci meg a sör. ősz hajú férfi érkezik kucsmával a fején. Jaffát kér és leül segíteni a biliár- dozóknak. A lyukas táblán írja a partit. A csapos mel­lett — aki minden különö­sebb érdeklődés nélkül fi­gyeli a játékot — táskarádió szól. Egy kicsit lehalkítja, amikor arról érdeklődöm, milyen a forgalom. — Most téli időben keve­sebb, 90 ezer körül, nyáron meghaladja a 120 ezret. Jó­nak mondható az ellátás, a gyulai ÁFÉSZ igyekszik ki­elégíteni a tanyasiak igé­nyét. Amit a városi boltok­ban árulnak, az itt is meg­kapható. Közben vége szakad a já­téknak. Felkerekednek az emberek. Megszólítom a legidősebbet és melléje sze­gődöm. — Itt lakunk a harmadik tanyában. Jöjjön nyugodtan, ha van kedve meg jó ci­pője. Itt nincs járda. Maga mellett tolja a kerékpárját, amelynek csomagtartóján két kanna van felerősítve. — Vízért voltam a köz­pontban — a Munkácsy Tsz üzemegysége. — Van ásott kutunk, de abból nemigen iszunk. Régebben nem vol­tunk ennyire finnyásak, jó volt az is. De most, hogy aránylag közel van az ar­tézi kút, sűrűn elküld az asszony. Dermesztő a hideg, jólesik úgy 300 méter gyaloglás után belépni a fehér falú tanya konyhájába. A tor­nácra nyílik az ajtaja. Bent meleget áraszt a tűzhely. Két gyerek játszik az ágyon. A gazdasszony ebédet főz. Vasárnapi, érezni a tyúk­húsleves illatát, amely a fa­zék fedője alól párolog ki. — A gyerekek a szomszé­dé, bálba mentek az este. ránk hagyták őket — mond­ja Mezei Mihályné, nehogy unokáknak véljem őket. Le­ülünk az asztal köré. — Milyen most az élet a tanyán — kérdem és érdek­lődöm: a szomszédos tanyá­kon kik élnek, vannak-e még azok közül itt, akikkel több mint 30 éve találkoz­tam. — Meghalt, elköltözött — mondja a nevek után. — Nemigen maradt abból egy sem. Inkább a fiatalok né­pesítik be az itteni tanyavi­lágot. Főleg olyanok, akik a tsz-ben találtak megélhe­tést. Van itt gépkocsivezető, állattenyésztő, takarmányos. És ami örvendetes, sok a gyerek. — Sorolják közösen, melyik tanyában hány gye­rek lakik. — Hogy milyen most itt az élet? — kérdezi, amikör ki­fogyunk a közös ismerősök­ből. — Sokat változott. Amióta eszemet tudom — 57 éve már — mindig ta­nyán éltem. A magam ta­pasztalatát tudom mondani. A konyhában még kuko­ricacsutkával tüzelnek, pet­róleumlámpa világít a falon, de a szobában már ott áll a telepes tévé, lebontották a kemencét is, nincs rá szük­ség, kényelmesebb az olaj- kályha. — Villany kellene na­gyon. Tudja mit nem értek? Amikor a téeszt alakították, istállók is épültek itt. Be is vezették a villanyt is meg a vizet. Hogv az állatoknak kell, rendben van. És ne­künk? A tanács állítólag hoz­zájárulna a villamosításhoz, mi sem zárkóznánk el a fizetéstől. Tudja, az asszony dolgozik nyaranként a tsz- ben, bizony elférne itt mo­sógép, hűtőszekrény, meg más efféle. Duruzsol a tűz. Az asz- szony is be-bekaposolódik a beszélgetésbe. — Közel a bolt, mindent megkapunk, amire szüksé­günk van. Ha meg mégsem, beugrunk a városba, nincs messze, az autóbusz szinte félóránként jár. De nem megyünk sűrűn, hetenként egyszer. A tanyához 400 négyszögöl föld van, meg­terem, ami a konyhára kell. Aprójószág is van hál’ is­tennek, piacra is jut belőle. — Van tehén, sertés az ólban, ezért nem is költö­zünk a városba. Üzemi bal­eset ért a tsz-ben, 1972-ben leszázalékoltak. Itt a jószág körül még tudok tenni-ven- ni, az asszony is besegít. Nem tudom mihez kezdenék a városban — gondolkodik el a szinte magának feltett kérdésen. Olcsóbb itt az élet. — Mit gondolnak, van jö­vőjük a tanyáknak? — Nézze, olvasunk újsá­got, nézünk tévét, tudjuk, hogy még hosszú ideig szük­ség van az itt megtermelt javakra. Kell a jószág, a zöldségféle. Képzelje el, mennyi lakást kellene építe­ni csak a tanyasiaknak, ha meggondolnák magukat és a városba költöznének. Nem vagyok tanult ember, de úgy gondolom, nem a mi időnk­ben lesz, amikor eltűnnek a tanyák. Szeretem a tanyát, a fe­hér falú házakat, az istálló rosszul záró ajtaján kiáram­ló tejszagot és a meleg téli estéket, amikor kint a ta­nya körül kóborkutyák fe­leselnek egymással, amikor a nyulak, fácánok, őzek set­tenkednek puhán a messzi­re világító ablakok körül. És amikor a forró kemencé­ből kiszedik a pirosra sült kenyeret. Amikor a korán le­szálló estében összejönnek a szomszédok, hogy meghány­ják, vessék a világ sorsát. Az V. ötéves tervben mintegy 150 millió forintot költenek a tanyai körzetek ellátásának javítására. Mindezekről, a tanyai hely­zetről, a várható fejlődésről esett szó azon a tanácskozá­son, amit a közelmúltban rendezett a Hazafias Nép­front a Szeged melletti Mó- rahalmon. Itt hangzott el egyebek mellett, hogy első­rendű cél segíteni a tanyá­kon élőket, lehetővé tenni számukra a jobb egészség- ügyi és kereskedelmi ellá­tást, kivinni hozzájuk a kul- túrát Béla Ottó A békési szociális otthon négy épülete közül hármat életveszélyessé nyilvánítot­tak a szakemberek, s ezért egyet teljesen ki kellett ürí­teni, a másik kettőt pedig kívül-belül aládúcolták. En­nek ellenére biztonságuk nem kielégítő, működésüket csak ideiglenesen engedé­lyezték. És mi lesz ezután? Az otthon múltjáról, jele­néről és a tervekről Eperjesi József igazgatóval beszél­gettem. Az intézmény — mint mondotta — a felsza­badulás előtt szegényházként működött. Az épületek idő­közben elhasználódtak és életveszélyesekké váltak. Korábban százan laktak itt, most pedig 82-en (31 férfi és 51 nő). A létszám így is ma­gas, mert 12-vel többen vannak, mint amennyit nor­mális körülmények között el lehet látni. Az itt élő idős emberek gondozását 18 ápo­lónővér, 20 tagú irodai, technikai, valamint kisegítő személyzet látja el. Naponta igénybe vehetik az otthon lakói az orvosi ellátást is. javítsanak. Nem könnyű rangsorolni: kik, miben nyújtottak segítséget már edflig is? A zsúfoltságot azonban a jelenlegi feltéte­lek mellett nem lehet meg­szűntetni. A megyében 14 szociális otthon működik, és ezek közül a nagyszénási az, amely leginkább megfelel a mai követelményeknek. Mint mondják, a békésiben a leg­kedvezőtlenebb a helyzet. Az intézet dolgozóiból ala­kult pártszervezet február 13-án egyhangúan állást foglalt azzal kapcsolatban, hogy „a szociális otthon lé­te és üzemeltetése a távla­tokban nincs biztosítva”, s ami a legaggasztóbb : a re konstrukció végrehajtásához nem áll rendelkezésre szükséges anyagi fedezet. A megyei tanács tervező vállalata néhány éve elké szítette az intézet fejleszté' si, bővítési és rekontsrukciós tervét. A rajz négy egység bői álló, 200 ember gondo­zására alkalmas komplexu­mot ábrázol. Eddig mind­össze csak a kazánház épí­A békési szociális otthon életveszélyessé nyilvánított épüle teinek egy része Kétségtelen, a megye, a város vezetői minden tőlük telhetőt megtettek és meg­tesznek a jövőben, hogy az idekerült emberek helyzetén Mi van a mérlegen? Az ifjúsági mozgalomban jeles időszak a február 1. május 15. közötti három és fél hónap: a „két taggyűlés” időszaka. Mint a KISZ KB 1974. áprilisi határozatában olvasható: „Valamennyi KISZ-szervezet tagjai és ve­zetői évenként egyszer kö­telesek számot adni egy­másnak a szövetségben vég­zett tevékenységükről; a vá­lasztási rendszer további egyszerűsítésével újjáválasz­tani a vezetőséget; kicse­rélni a tagsági igazolványo­kat; a tagok vállalásai, KISZ-megbizatásai alapján összeállítani éves akcióprog­ramjukat ... Mindez két taggyűlésen történjen: feb­ruártól május közepéig.” A határozat születése óta most negyedszer tartják ezekben a hetekben, hóna­pokban az új tervezési rendszer szerinti taggyűlé­seket a KISZ-ben. Az első taggyűléseken tehát az 1977 —78-as mozgalmi év kerül a közösségi mérlegre. Az alapszervezet munkájáról a vezetőség ad számot, ugyanakkor azt is eldönti a kollektíva, hogy a tagok személy szerint mivel járul­tak hozzá a közösség és ön­maguk gyarapításához. S ez nem könnyű feladat, hiszen az előbb említett „közösségi mérleg”-nek nincs egységes mértékrendszere, aminek segítségével pillanatok alatt kiderülne, „könnyűnek talál- tatik”-e, ami megméretett vagy sem. A kiindulási alap természetesen adott: az éves akcióprogram, melynek tel­jesítéséről a vezetőség szá­mol be. Ugyanezen a tag­gyűlésen kerül sor — az egyéni vállalások alapján — a tagok munkájának sze­mélyenkénti értékelésére. Ekkor kell dönteni a közös­ségnek arról, hogy képessé­geihez, adottságaihoz, lehe­tőségeihez képest — s min­dig ezek figyelembevételé­vel! — ki-ki teljesítette-e vállalásait, és a rábízott kö­zösségi feladatokat. S ami legalább ennyire fontos: if- júkommunistához méltó-e gondolkodása, magatartása. A második taggyűlésen történik a következő moz­galmi év megalapozása. Itt dönt ugyanis a tagság az új akcióprogramról és emeli közösségi megbízatássá az egyéni vállalásokat. Kis túl­zással úgy is fogalmazhat­nánk: a jól átgondolt, meg­alapozott, tartalmas terv fél siker! Jeles időszak tehát a feb­ruár 1. — május 15. közötti három és fél hórtap a KISZ- ben; a „két taggyűlés”, és tegyük még hozzá; a forra­dalmi ifjúsági napok idő­szaka. Ez utóbbit nem árt külön is hangsúlyozni, mert nem egy közösségben most minden figyelmet, energiát a taggyűlés, küldöttgyűlés előkészítésére, lebonyolítá­sára fordítanak. Ugyanak kor megfeledkeznek arról, a beszámolás, tervkészítés, vezetőségválasztás mellett — amely valóban megkü lönböztetett fontosságú, de nem az egyetlen feladat a KISZ-ben — más tenniva­lók is várnak az ifjúkom­munistákra. Olyan tenniva lók, amelyekhez a két tag gyűlés csupán eszközül szol­gál ... Tóth Ibolya Fotó: Martin Gábor tését kezdték el. A folytatást a pénzhiány gátolja Ezekután tekintsük át, mi indokolja, hogy éppen itt épüljön föl a kor igényeinek megfelelő szociális otthon? Legfőképpen az, hogy telje­sen beleillik a három város (Békéscsaba, Békés, Gyula) együttműködésének koncep­ciójába. Békésen is adott az egészségügyi háttér, és igen kedvezőek a feltételek. Vízről, villanyról és útháló zatról külön nem kell gon doskodni, a szennyvízelveze tés is távlatokban megold ható. A területnek mindössze csak 30 százalékát foglalnák el az épületek, s a többin kertek, parkok létesülnének. Az idős emberek zavartalan pihenését biztosítaná a tisz­ta levegő és a nyugodt kör­nyezet is. Egy dolog biztos: a szociá­lis otthon aládúcolt épületeit előbb vagy utóbb le kell bontani, és kérdésessé vá­lik a kiszolgáló helyiségek léte. Ha ezek nem épülnek újjá, az otthont bezárják, mert a személyzet képtelen lesz ellátni a lakókat. Az nem megoldás, hogy évente százezreket költsenek to­vábbi dúcolgatásokra, mert a roskadozó épületek élettar' tárnát ezzel nem lehet meg­hosszabbítani. A humánum is azt diktálja, hogy az évekre egy szobában össze zsúfolt idős embereken mi nél előbb segíteni kell. De hogyan? Üzemek, vállalatok, intézmények vezetőinek, dől gozó kollektíváinak, de a magánszemélyek nagyszerű összefogására már eddig is jócskán volt példa. És lám, most is összefogtak az em­berek. Lapunk vasárnapi számaiban folyamatosan kö­zöljük ezeket a hozzájárulá­sokat. Bizonyára még többen ajánlanak fel majd kisebb- nagyobb összegeket ilyen lé­tesítmények fejlesztésére. Talán még nem késtünk el, ha úgymond már el is érkeztünk a „huszonnegye­dik órához”. Bukovinszky István JEGYZET Ez nem tréfa Az egyik város vezetőivel a bolondját járatta Hesz La­jos veszélyes bűnöző, akinek múlt évben rendelte el or­szágos körözését a budapesti XII. kerületi kapitányság, s alig egy héttel később már vissza is vonhatták, mivel Hesz, alias dr. Hargitai La­jos, a Tv Hét c. műsorának »politikai rendezőjét" elfog­ták. E néhány nap azonban éppen elég volt neki ahhoz, hogy a város néhány vezető­jével jó barátságba kevered­jék, s miután kiderült a tur­pisság, legendák övezzék a nevét. Hesznek azért vált forró­vá a talaj Budapesten, mi­vel jól bevált szisztémáját követve most is úgy szerzett magának körülbelül 20 ezer forintot, hogy az iparcikk­kölcsönző és szolgáltató vál­lalat fiókjaiban kölcsön vett varrógépeket, tv- és magne­tofonkészülékeket sebtiben értékesítette a BÁV-nál, az egyik kölcsönzőben azonban gyanút fogott a vezető és Hesz személyi igazolványát magánál tartva a rendőrség telefonszámát tárcsázta. Hesznek tehát „télakolnia” kellett, s ennek során jutott el ama bizonyos városba, ahová a múlt év tavaszán ér­kezett, másnap pedig a vá­ros életéről készítendő ri­portműsor ürügyén sokak bi­zalmába férkőzött, „örül­tek, hogy letegeződtem velük, s hogy a Hét-ben csak a szépről lesz szó” — így mondta Hesz, a nyomozó tisztnek. S ebben sok az igaz­ság, mi sem bizonyítja job­ban, minthogy a város veze­tői jobbára kézről kézre ad­ták, s elfogadták a nagyvo­nalú áltévés szállodai szo­bájába történő meghívásait is. Egy olyan fogadásra is elvitték, amelyet egy minisz­terhelyettes is megtisztelt je­lenlétével, Hesz pedig a nem remélt sikert látva, még „rá­tett néhány lapáttal”. Az egyik gyár vezetőjétől felhív­ta az illetékes miniszterhe­lyettes titkárságát, hogy a vállalat különben jogos igé­nyeinek mielőbbi teljesítése érdekében közbenjárjon. La­kás- és egyéb „rázós” ügyek­ben lépett fel az igazság baj­nokaként, s olyan terülj asz­talokat „varázsolt” szállodai lakosztályába, ahol rogyásig volt minden, mi szem-száj­nak ingere. Még a nagyvona­lú vendégekhez szokott szál­lodai felszolgálókat is elkáp­ráztatta, hiszen 72 óra alatt csupán az italszámlája több mint 10 ezer forintra rú­gott! A szállodában „termé­szetesen” nem kértek tőle személyi igazolványt, illetve amikor ott-tartózkodása har­madik napján a területigaz­gató ezt a mulasztásukat megkésve ugyan, de pótolan­dó, felküldte egyik dolgozó­ját a „rendező” szobájába, hogy az adatait bejegyezzék a nagykönyvbe — megelé­gedtek azzal, hogy az áltévés diktálja be személyi adatait. Ezek persze hamis adatok voltak, s bár a szállodai il­letékesek kötik az ebet, hogy a portán átvették Hesz, alias dr. Hargitai személyi igazolványát — ebbéli igye­kezetüket igazán könnyű megkontrázni. Hesz személyi igazolványa ekkor ugyanis már napok óta a XII. kerü­leti rendőrkapitányságon volt. Az eset szolgáljon tanulsá­gul. M. K.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents