Békés Megyei Népújság, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-03 / 53. szám
O 1978. március 3-, péntek Zenei hetek Szarvason Medveczky Adám vezényel Szarvason született a múlt század végén Chován Kál~ mán, aki későbbi pályafutása során igen sokat tett a zongoratanítás, a zenei kultúra fejlesztéséért. A Zene- akadémián oktatta a jövendő zongoraművészeit és tanárait, zongoraiskolai tankönyvet szerkesztett és zenei gyakorlataiban már a magyar népdalfeldolgozásokat is igyekezett felhasználni. A Chován Kálmánról elnevezett zenei hetek nyitó hangversenyét rendezték tegnap este Szarvason a zeneiskola hangversenytermében. A szarvasi kamarazenekar Bach-, Vivaldi-, Mozart-mű- veket játszott hang Gusztáv vezényletével. A március végén záródó zenei hetek programja igen gazdag műsort kínál a zeneszerető közönségnek. Március 6-án, hétfőn 16 óra 30-kor a Tiszántúli Talajjavító és Talajvédelmi Vállalat dolgozóinak ad hangversenyt a városi kamarazenekar a zeneiskolában. Közreműködik Kovács Benedek és Dudás Júlia hegedűn, P. Kovács Gyöngyvér csellón és Lang Gusztáv zongorán. Hetedikén 18 órától ugyanitt a zeneiskola növendékei muzsikálnak. Chován Kálmán halálának 50. évfordulója alkalmából a Békés megyei zeneiskolák növendékeinek zongoraversenyét is Szarvason rendezik március 10-én 9 órától, majd 11-én tanáraik beszélgetnek a zongoratanítás időszerű kérdéseiről. Március 15-én, szerdán este 19 órától a művelődési központban a Postás Szimfonikus Zenekart vezényli Medveczky Adám. A műsorban bolgár vendégművész is fellép, Sztojka Milánóvá, aki hegedűn játszik. Nagyszabású kórushangversenyre kerül sor március 18-án, szombaton 17 órától a művelődési központban. Az 1948—49-es polgári forradalom és szabadságharc 130. évfordulója tiszteletére rendezendő „Éneklő Ifjúság” XI. járási jubileumi emlékhangversenyén még Pasang Árpád karnagy dalgyűjtéseit és szerzeményeit is bemutatják. A főként zeneiskolai tanárokból alakult városi kamarazenekar 20-án ellátogat az állami tangazdaság kákái kerületébe is, ahol a Tesse- dik Ifjúsági Klub fiataljainak zenélnek. Március 30-án este 19 órakor búcsúhangversennyel ér véget a Cho- van zenei hetek rendezvény- sorozata. A hangversenyek mellett zenei ismeretterjesztő előadásokat is szervez az állami zeneiskola, a városi művelődésügyi osztály és a Hazafias Népfront városi bizottsága. A középiskolás diákotthonban, a Szirén Szövetkezetben, az óvónőképzőben, az állami tangazdaságban, a szlovák diákotthonban, az egyes és a hármas számú általános iskolában beszélnek majd az ismeret- terjesztők nagy zeneszerzők munkásságáról, valamint az úttörőknek dalokat is tanítanak. Március 2—30-ig a könyvtárban, 6-án, 10-én és 11-én pedig a zeneiskolában rendeznek könyv- és hanglemez-kiállítást. B. Zs. Kürti András: Csókol: Renate 16. Páccs! Nyaikig vagyok a hideg vízben ! Szerencsére nem ütöttem meg magam, pár tempóval az apró úszómedence túloldalára érek. Kimászom, emelkednék fel, de látom, nem érdemes... Két borjúnagyságú szelindek bámul rám tűnődve, hogy hol kezdjenek enni? Méltatlan vég! Ebek martaléka leszek én, aki imádom az állatokat, a kutyáikat különösen, a Magyar Országos Állatvédő Egyesületnek jóformán az alapítói közé tartozom, 175-ös a tagsági igazolványom száma, egyszer már közgyűlési küldött is voltam, barátom a Kutya című lap főszerkesztője, de hát hogyan magyarázzam meg mindezt a két hatalmas dán dognak, hiszen ők joggal vélhetnék rablónak, betörőnek. — Ne ijedj meg tőlük, Tibi — hallom most a itjem felett Renate pihegését — Nem bántanak. Ez Gorm és Helga. A mi kutyáink. Ez már a mi kertünk. Megérkeztünk. Rengetegszer érkeztem már meg életemben, de ekkora megkönnyebbüléssel még soha. Kockás plédbe burkolózva, törökülésben kuporgok egy tündért kis tisztáson, a gyepen, ruhadarabjaim egy japán baraokfa ágain száradnak, Renate valami fészer- szerű faházikóban matat a hátam mögött, ennivalót készít. Lassacskán beletörődöm, hogy dán lakást nem fogok látni belülről, Renate sem hívott be a házukba, ő maga sem ment be, ezt a takarót is a fészerből hozta ki nekem. A gyepre terít. Sonkás omlettet eszünk, Coca-colát iszunk. Istenien érzem magam. — Mi történhetett a barátaiddal a garázsban? —kérdem csak úgy mellékesen. — Mit akarhatott tőlük a két bábatáskás? Talán letartóztatta őket? — Letartóztatni?! — nevet fel a házikisasszony. — Miért? Nem követtek el semmit. Egyébként nálunk nincs is börtön. Amióta az eszem tudom, Aarlesban nem tartóztattak le senkit. A műszerészeknek amúgysem lenA nőket köszöntik Találkozó a Jókai Színház művészei az őszinteség jegyében Ilyenkor, március elején megyeszerte a nőket köszöntik vállalatoknál, üzemekben, különböző munkahelyeken, apró ajándékokkal, virággal, vagy éppen ünnepi műsorral. A békéscsabai Szabadság Tsz március 4-én látja vendégül nődolgozóit a Csaba étteremben, ahol vidám zenés műsorral köszöntik őket. Fellépnek: Maday Emőke és Bicskey Károly, a Jókai Színház művészei, valamint A. Pál Olga énekes, zongorán kísér Szaniszló- János. Március 6-án, hétfőn este 18 órától az MSZMP városi bizottsága és a békéscsabai Városi Tanács rendezésében kerül sor a városi nőnapi ünnepségre a Jókai Színházban, ahol a meghívottak Marc Camo- letti: Szerelmi bújócska című vígjátékát nézik meg. Március 7-én, kedden a Volán 8-as Vállalat rendez délután két árától nagyszabású ünnepséget, ahol Zsolnai Júlia, Fodor Zsóka, Maday Emőke, Bicskey Károly és Pintér Gyula szórakoztatják a műsorukkal a női dolgozókat. Ugyancsak 7- én este a KISZÖV Gyopár Klubjában Asszonysors címmel mutatja be zenés irodalmi összeállítását Fodor Zsóka, gitáron Somló Gábor kíséri. A Jókai Színház vezetői és művészei azonban nemcsak más üzemek, vállalatok, szövetkezetek munkásait köszöntik az ünnepen, saját dolgozóikról sem feledkeznek meg. Március 8- án délután 17 órától a színház klubjában látják vendégül az itt dolgozó és a színházzal együttműködő vagy szocialista szerződésben álló intézmények asz- szonyait, lányait. HvmnmmmvmummmHmuummHmHW A békéscsabai Lencsési úti kismamaklubban szakképzett óvónő vigyáz az apróságokra, amíg anyukáik előadásokat hallgatnak vagy beszélgetnek. Ez az időnként összegyűlő gyerekközösség jó előképző az óvodai élethez is Fotó: Gál Edit ne joguk hozzá, hogy bárkit letartóztassanak. — Hát mihez van joguk? — Például ahhoz, hogy most Nagy Erik garázsában is felszereljenek dobozokat valamelyik sarokba és lila kört fessenek fel a padlóra. Bekapcsolják a garázst a (kibaut hálózatba. Kibaútnak hívjuk a kibemo-automata rendszert. — Akkor ... akkor semmit sem értek ! Miért menekültünk előlük? Ha csak munkára jöttek?! Megüt a guta, ha kiderül, hogy ez az eszeveszett rohanás valami „Fuss az egészségedért!” mozgalom keretében történt. — Nem. Miattam történt. A Törpe úgy tudja, hogy Svédországba utaztam szüleimmel, nem jelentettem be, hogy itt maradtam. Kis csalás. És azt sem kell tudnia, hogy mi veled tárgyalunk. De a barátaim miatt ne nyugtalankodj. Majd idejönnek ők is. Jó előre megbeszéltük, hogy ha valami közbejön, szétszéledünk, utána a mi kertünkben találkozunk. Ez az én formán. Ettől a slepptől nincs szabadulás. — Mikorra érnék ide? — Nem tudom. Talán egy óra múlva. — Nagyszerű ! Akkor ez az egy óra csak a miénk! Renate bólint. — Igen. És kár volna .íi- használatlanul hagynunk. A keze után nyúlok, megsimogatom. Nem húzza el. — Neked holnap vissza kell utaznod Odensébe — mondja elgondolkozva —, drága minden perc. Persze, Hans jobban csinálná. — Mit csinálna jobban Hans? — nézek rá. Huncut fények villannak a szemében. — Hogyhogy mit? Hát természetesen ő jobban magyarázná el neked a helyzetet, mint én. Okosabb mindnyájunknál. De hát azzal is időt nyerünk, ha egy és másról én tájékoztatlak, amíg ők ide érnek. Helyes? — Helyes — mondom dühösen, mert gyűlölöm az egész világot. Renát, a barátait, egész Aarlest, még ezt a két szép dogot is a lábaimnál. Micsoda hülye, megalázó állapot. Rejtélyesked- nek, futtatnak, fürdetnek. És most itt ülök meztelenül, lópokrócba csavartan, egy vadidegen ' kertben, szemben egy majdnem vadidegen nővel és folytatólagos kiselőadásokat hallgatok majd műszaki és helytörténeti kérdésekről. Mi közöm nekem mindehhez?! Mit akarnak tőlem ezek az őrült dánok? Miért játszik velem ez a lány? Csak azért nem veszem a kalapom, mert, pillanatnyilag nem hogy kalappal, de még egy fügefalevéllel sem rendelkezem. Jó, addig várok, amíg megszárad a cuccom, felöltözöm, valahogy visszaszerzem a táskámat, minthogy az a garázsban maradt, aztán ágyő! Akkor lássam Aarlest, amikor a hátam közepét. (Folytatjuk) A Békés megyei Tanács művelődésügyi osztálya nagyon komolyan veszi a megyébe érkezett egyhónapos szakmai gyakorlaton részt vevő pedagógusjelöltek patronálását. Ez egyrészt előrelátásukat is bizonyítja, hiszen a majdnem 60 tanító és tanárjelölt Békés megyei származású, akiknek jó része itthon, a megyében szeretne elhelyezkedni. Nem mindegy tehát, milyen körülmények között dolgoznak és milyen végső tapasztalatokat szereznek az egyhónapos szakmai gyakorlat alatt. A megyei tanács által szervezett találkozón, amely február 28-án zajlott le, 26 pedagógusjelölt vallott az ' egy hónap alatt szerzett észrevételeiről, munkájuk eredményeiről és gondjairól. A szegedi gyakorló általános iskolák szakvezető tanárait Drienné dr. Movik Angéla, a debreceni tanítóképző főiskolát pedig dr. Balogh Lászlóné és dr. Balogh József oktatók képviselték. A megyei művelődésügyi osztály részéről Hárs Györgyné, az alsó fokú oktatási intézmények csoportvezetője és Deák Fgrenc, a művelődés- ügyi osztály vézetőhelyettese fogadta a vendégeket, és igyekezett válaszolni a diákok által felvetett problémákra. A hozzászólásokból hamar kiderült, hogy körültekintően járt el a hallgatók kihelyezésekor a művelődésügyi osztály. Szinte minden hozzászóló elégedetten nyilatkozott a gyakorlatvezető tanárok szakmai, pedagógiai felkészültségéről, emberi < magatartásáról. A főiskolai képzés és a tanítási gyakorlatban alkalmazott ismeretek között tapasztalható különbségeket sokan lényeges, minél hamarabb megoldandó feladatként említették. Mindnyájan egyetértettek abban a hozzászólók, hogy a reális, valós igényekhez közelebb kell hozni a főiskolai képzést, mert a csak optimális oktatási lehetőségeket ismerő kezdő pedagógusoknál komoly, esetleg hosszabb időre kiható megtorpanást okozhat a „van” és a „jó volna” közti különbség. A hallgatók — talán a téli egyhónapos Békés megyei gyakorlat kedvező tapasztalatai eredményeként — bírálat alá vették a főiskolák mellett működő gyakorlóiskolák szakvezető tanárainak munkáját. Akik — a diákok vallomása szerint — sokan nem rendelkeznek a korszerűbb szakmai, módszertani tudással, és talán a hosszú évek óta folytatott szakvezetői munkába belefáradva, nem tudnak jó emberi kapcsolatot kialakítani az amúgy is gátlásokkal küszködő hallgatókkal. Ezért javaslatként felmerült az is, hogy vagy rövidebb időre nevezzék ki a szakvezető tanárakat, vagy az illetékesek sokkal meg- gondoltabban intézzék a kinevezéseket. A főiskolákat képviselő oktatók ígéretet tettek, hogy a hallgatók javaslatát, észrevételét továbbítani fogják. Az egyik Békés megyébe pályázó diák felvetette, hogy éppen a gyakorlási idő alatt kialakult jó emberi, kartársi viszony miatt helyesebb lenne. ha a pályázók abban az iskolában gyakorolnának, ahová a későbbiekben is kerülnek. Ezt természetesen nem lehet rendszerként megvalósítani, de szempontként figyelembe lehet venni — válaszolta Hárs Györgyné. Érdemes felfigyelni a hallgatók által felvetett következő két kérdéscsoportra. Az egyikben a tanítóképző hallgatói a matematika tanításakor felmerült problémákról szóltak (ugyanis másképp tanították a gyakorlat ideje alatt, mint ahogyan tanulták a főiskolán), s ugyanez a gond merült fel az orosz nyelv tanításánál is, ahol a főiskolai és az általános iskolai követelményrendszer, módszerek között észrevehető eltérések vannak. Az utóbbihoz kapcsolódik talán a másik kérdéscsoport, amelyet a tanári szabadság lehetőségeiről, a pedagógus által alkalmazható egyéni módszertani és szakmai elképzelések megvalósításáról és a pedagógusmurika értékelésének „hogyanjáról” fogalmaztak meg a hallgatók. A déli órákig tartó tartalmas beszélgetés — amelyből a megye oktatási vezetői, a főiskolák képviselői, valamint a leendő pedagógusok egyaránt hasznos, figyelmet érdemlő tapasztalatokkal távoztak — bizonyítja, hogy a pedagógusképző intézmények és a megyei vezetés között immár hagyományokra épülő jó kapcsolat alakult ki, és igyekeznek közösen megragadni minden lehetőséget Békés megye oktatási színvonalának mind hatékonyabb javításáért. B. S. E. „Öreg táncos » nem vén táncos Akár ezt a címet is adhatnánk annak a bemutatkozásnak, amelyet a Balassi néptáncegyüttes 30 éves fennállása alkalmából a Békéscsabán megrendezett előadások közönsége láthatott. Az utolsó számban, a „Fonó”-ban ugyanis régi táncosok bizonyították, hogy a csoportban eltöltött évek nem múltak el nyomtalanul, bár közülük többen már tíz vagy még több éve abbahagyták a táncolást. A siker teljes volt. Ezen felbuzdulva a napokban újra összejöttek az „öreg” táncosok, s egy másik régi, nagy sikerű számot, a „Pa- lóc"-ot próbálták. A lábak még fürgén járták, mégis gyakran leállt a munka. „Hogy is volt csak?” — próbáltak visszaemlékezni a lépésekre. Aztán kezdték újra és újra felidézni a régi dallamot, amelyre lassan-lassan „lábukra állt” a lépések sora. A csaknem háromórás próba szünetében a közös élmények és persze a család volt a fő beszédtéma. Aztán kezdődött minden elölről. A tétova lépegetések, a közös próbálkozások. Lassan összeállt a kép, a tánc eleje már kész, bár még finomításra van szükség. Bizonyára az izomláz sem maradt el, hiszen a szervezet, az izmok és ízületek elszoktak .a megfeszített munkától. Azért a következő találkozóra eljönnek, mert a régi szerelem, a tánc, a mozgás gyönyöre mindannyiukat végigkísérte ennyi éven át. A bemutatkozásig — május elsejéig — még sok munka vár az „öreg táncosokra” __ N . A.
