Békés Megyei Népújság, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-26 / 73. szám
1978. március 26., vasárnap KOROSTAJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Mladonyiczky Béla: Afrod ite Torzó Ha kakasvérben mosóik, szép lesz a lány Húsvéti hiedelmek egy nyolcvanesztendős orosházi újságban Az Orosházi Űjság 1898. április 10-i számában olvastuk az alábbi cikkeit, mely „Húsvét a magyar néphiedelemben” címmel a lap első és második oldalán jelent meg. A cikk sok, már feledésbe merült népszokást sorol fel, bizonyára az ér- delődők számára ma is érdekes olvasmány. „Húsvét körül is sok régi pogánykorabeli néphiedelem csoportosul, melyek az emberi sors megváltoztatására, a rossz távoltartására, a szerencse lebilincselésére céloznak. A húsvéti ételne- műek szentelése is erre vonatkozik. A ki húsvéti szentelt tormát rágás nélkül lenyel, egész esztendőben nem lesz torokgyíkja. Ha pálinkában issza meg az ember, elhagyja őt a hideglelés. A ki húsvétkor szentelt sóból eszik, okos lesz. Húsvét vasárnapján, a midőn a szentelt ételekből esznek, a házi asszonynak evés közben nem szabad az asztaltól felkelni, különben az év folyamán nem igen lesz mit ennie. Sok helyt húsvétkor megszentelt csontot négyfelé vágnak s aztán a kert, vagy mező négy sarkán elássák; oda aztán vakondok nem jön soha többé. Néhol a húsvéti tojásból, sonkából, foghagymából, kenyérből eltesznek egy-egy darabkát s abból adnak be, ha valakinek sebe, vagy fogfájása támad, vagy ha a tehén nem ad tejet. Ha húsvétkor egy fehér fotelen tojást eltesznek, száz év múlva tánczolni fog. Azt is mondják, hogy ha valaki év közben eltéved s eszébe jut, kivel ette meg az első húsvéti szentelt tojást, megtalálja az utat. A húsvét reggelén merített víznek is titkos ereje van. A ki abból napfelkelte előtt fejős marháit itatja, az sok tejet nyer az évben tőlük. A ki ilyen vízben húsvéti első harangszókor megmosdik, az egész évben szép és egészséges lesz. Deésen ezen mosdóvízbe egy piros tojást, friss zöld csalánt s egy ezüstpénzt tesznek. A ki ebben a vízben mosdik, egész évben piros lesz, mint a tojás, erős mint a csalán, friss mint -a víz és szerencsés meg gazdag. Sok helyt azt mondják, hogy ha egy férfi húsvét első napján foghagymát te- szen a zsebébe s a templomba megy, ott megismerheti a boszorkányokat, mert azok fején nagy tehénszarvakat lát. A boszorkányok húsvét éjjelén különös kárt okoznak emberben, állatban. Kalotaszegen régente húsvét éjfélkor a toronyban harangoztak, hogy a falutól minden rossz távol tartassák. A régente mindenütt ismeretes, manapság csak félreeső, elrejtett falvakban szokásos „határjárás” is alapgondolatában a boszorkányok, a gonosz szellemek elűzésére irányul. Székely falukon húsvét szombatján este a legények a templom előtt a „határjárás”-ra ösz- szegyűlnek. Miután vezetőt választottak, halk énekszóval kivonulnak a határra. A határjárókat a falu népe meg szokta ajándékozni étel- és italneműekkel, melyeket aztán a fiatalság húsvét másodnapján mulatozás közben elfogyaszt. Néhány székely helyen a határjárásnak még egy kiegészítő része van, azon fiatal házasok, kik a határjárásban szintén részt vettek, húsvét másodnapján virradóra csoportosan bejárják a falut. A sátoros czigányo- kat utánozva, egy vajdát választanak maguknak s annak vezetése alatt elmennek a házak ablakai alá, s ott fázékonyan dideregve gyógyító- és szépítőszereket, seprűket stb. árulgatnak, a papot bibliával, a nőtlent feleséggel, a jegyzőt tentá- val kínálják, aztán jósolnak s a család titkait beszélik el. Ezért étel- és italneműe- ket kapnak ajándékba. Ez eljárás neve: „didergés”, a kik pedig részt vesznek benne, azokat „didergődnek hívják. Régente országszerte húsvét másodnapján tartották a „kakasütést.” Manapság csak félre eső vidéken dívik még ez az ősrégi szokás. Hosszú zsinórra fűzik a kakast, 's aztán egy czölöphöz erősítik meg. Azután egy legénynek szemeit kendővel bekötik és zeneszó mellett a czölöphöz vezetik, hogy néhányszor megfordítják, azután oly hosszú rudat adnak kezébe, mellyel a kakast czölöp melletti helyéről elérheti. Ha bizonyos számú ütések után nem találta el a kakast, más legény lép a helyébe. A kinek sikerült a vergődő kakast leütni, az a kakas nyakát veszi és a fejét a czö- löpre tűzi; a megölt kakas húsát közösen fogyasztják el azon étel-italneműkkel együtt, melyeket megelőző nap a faluban összegyűjtöttek. Néhol a leányok és legények két külön csoportba szakadnak. Mind a két csapat részére egy-egy czöve- ket vernek a földbe; a leányok számára egy hizlalt tyúkot, a legények számára pedig egy hizlalt kakast kötnek a czölöphöz. A leányok a tyúkot, a legények pedig a kakast igyekszenek bekötött szemmel, hosszú bottal leütni. A ki leghamarabb eltalálja az állatot, azt zeneszóval kísérik haza Annak a legénynek, ki a kakast eltalálta, egész évben minden táncz alkalmával előbb azzal a leánnyal kell tánczolnia, ki a tyúkot elütötte, mielőtt más leányt megtánczoltat. Néhol az, ki a szárnyas állatot elejtette, annak tolláit. a többiek irigykedése mellett szülei valamelyik szántójába elássa, hogy az ott termő gabonát a jég el ne verhesse. Az ily módon elejtett kakas vérét néhol nyavalyatörésben szenvedőkel itatják meg; a leányok pedig azt tartják, hogy a ki ezt a vért vízzel vegyíti és abban megmosdik, szép lesz. Sok helyt azt is mondják, hogy a húsvéti öntözéstől a leány nemcsak szépül, hanem erősödik is ; azért az öntözéskor arczá- hoz ragadt víz cseppjeit nem szabad letörölnie, mert azzal erejét is letörli. Sok helyt azt mondják, hogy a leányt azért kell megöntözni, hogy a kender magasra nőj jön; a legényt pedig húsvét harmadnapján azért kell meglocsolni, hogy az évben jó dohány- és bortermés legyen.” Közzétette: Sass Ervin Szúdy Géza versei Egymás elől futunk Egymás elől futunk, mert A szerelem gyönyöre, mint a pendülő kard: Hangja zenél, de a hegye Vérrel virágzó sebekre mutat, amelyek A szíved fölött nyílnak ' A harmadik napon. Vérrel virágzó sebekre, amelyek A szívem fölött nyílnak A hetedik napon. Egymás elől futunk, mint A felhő s az árnyéka Végtelen vizek sivatagján. Futok, noha utol nem érlek. Futsz, de utol nem érsz már, Csak a Halálban. Ad astra Egyre fanyarabbul Egyre keserűbben Mind magányosabban De magamhoz hűbben Semmiy hízelgéssel Mind komorabb szóval Sajgó igazsággal Nem sok biztatóval Mégis szerelemmel Keservesen széppel Mind mélyebb pokollal Mind magasabb éggel Mladonyiczky Béla: Leonidasz Téka Bata Imre könyve Veres Péterről Megjelent Bata Imrének a Veres Péterről írt könyve a Szépirodalmi Kiadó Arcok és vallomások sorozatában. Két találó mottóval indítja a könyvet. Az egyiket Veres Pétertől idézi, aki a szigorú és igazságos kritikát, az elfogulatlan értékelést kéri számon kritikusaitól sajátosan önjellemző hangnemben. A másik mottó a szerző szerkeszteni tudását dicséri. Dé- ry Tibornak bensőségesen szép és igaz szavait emeli magasra zászlóként kitűzve : „Szerettem és tiszteltem, s noha többnyire csak közéleti működésében, magánéletünkben ritkán találkoztunk, jelenlétét mindig úgy őriztem emlékezetemben, mint nemzeti vagyonúnknak egyik tételét.” Veres Péter vallomásos alkat volt. A Számadás, Az ország útján és a Szárszó az önéletrajz külső történetét, az író és gondolkodó belső fejlődését is tartalmazza. Ezért vállalkozott Bata Imre a puszta életrajz helyett az élet és a mű párhuzamában az életmű belső logikájának felderítésére. A szellemi fejlődés indítékaira figyelve jut el az epikai formák változatainak értelmezéséhez. Alapelvként szögezi le : Veres Péternek nem öncél volt az írás, hanem életalakító eszköz, elkötelezetten közösségi célzatú tevékenység. • Megdöbbentő az a szakadék, amely az életében köréje fonódó harsány tisztelet és a halálát követő évek csendje közt feszül. Mintha visz- szájára fordulna a kritika megszokott kétirányú túlzása : neki életében osztogattak babérkoszorút, és hallgatás veszi körül holta után. Pedig szép és értékes emlékkönyv látott napvilágot Veres Péter koszorúja címmel. Könyvei megjelennek, de csak ritkán kapnak méltó, elemző kritikát. Pedig ‘ a könyveimben fogalmazta meg általános érvényű üzenetét: a Történelmi jelenlétet. Életet és életművet meghatározó élmény volt számára a szocializmus eszménye. A szocialista Veres Péter nyílt, elemi erejű őszinteséggel tanított népben, nemzetben- gondolkodni. Lételeme volt a véleménycsere, a konstruktív vita, a közéleti szellemi szabadság. Sokáig közéleti tevékenysége, az alakja köré szövődő népszerűség, szerep árnyékolta a szépírót, a tapasztalati bölcselet eredményeit művekbe örökítő gondolkodót. De az élő irodalomból való eltávozása után éppen ezért fokozottan kellene a művekre figyelnünk. Erre figyelmeztet Bata Imrének biztos anyagismerettel eredeti szemlélettel megírt könyve is. Időrendben követi az életút és az írói fejlődés ívét. Lényegkiemelő módszerrel mutatja be a szülőtáj szerelmesét, rajzolja meg Az Alföld parasztságát, a Számadást író Veres Péter portréjának jellemző vonásait. A magyar történelmi, társadalmi fejlődés megké- settsége hozta létre a népi írók mozgalmát. Szövevényesen bonyolult korszakban vállaltak irodalmon túli feladatokat. Szocializmus és nacionalizmus, haladás és rekció, egyéni, nemzeti léthelyzet kérdései vetődtek fel élesen. A sötétülő magyar és európai horizont csak fokozta az eszmei, társadalmi ellentéteket. Vajúdó időt éltek: sok elvetélt társadalomjavító kísérlettel. A kor lényegi ellentmondásai tükröződnek a vitákban, korjellemzően a művekben. A Mit ér az ember, ha magyar? kérdésre is Veres Péter fogalmazta az egyik, vitathatósága ellenére is legértékesebb, öntörvényűén egyenes választ. Elsősorban nem őket illeti szemrehányás a tévedésért, az erőn felül vállalt feladatok megoldatlanságáért, hanem az életeket és műveket torzító magyar társadalmat. A történetfilozófia kérdései idős korában is foglalkoztatták. Alapos gyűjtőmunkával írta meg a Bölcs és balgatag őseinket, életművének egyik legeredetibb poszt- humus kötetét. Az epika vonzásában a falu szinte néprajzi teljességű világát örökítette meg. Kísérletezett az epika formáival, bár a valósághűséget, a „sült realizmus” feltétlen elvét mindvégig megőrizte. Kiemelkednek a Gyepsor novellák és a Balogh család nagy vállalkozása. A szemlélet és stílus változás révén a Kelletlen leány, Almáskert, Rossz asszony. A Pályamunkásokban tapasztalati élményét művészi erővel fogalmazta meg, írta meg a fizikai munka poézisét. így vallott a „Hortobágy mely- lyéke” és a tágabb haza iránti elkötelezettségről: „idekell hoznunk a nagyvilágot, / ide kell hoznunk mindent, ami szép, ami jó, ami nemes és / amit érdemes”. Bata Imre az illusztrációk szép és beszédes megszerkesztésére is törekedett. Könyve arról győzi meg az olvasót, hogy Veres Pétert a magyar irodalomtörténetben Németh László és Illyés Gyula mellett kijelölendő hely illeti meg. Befejezésül idézzük Németh Lászlónak a róla szóló, máig érvényes értékítéletét: „Ember ő, aki a legszebb magyar karrierben sem veszítette el a lába alól a földet, s a gerincet testében”. (Szépirodalmi, 1977.) Cs. Varga István \
