Békés Megyei Népújság, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-26 / 73. szám

1978. március 26., vasárnap Damoklész kardja Elkészültek a húsvét hagyományosan kedves ajándékai, a hímes tojások. A virágos, mada­ras, sárközi motívumokat kicával írták a tojásokra. Bognár Istvánná, aki Bátán dolgozik, huszonkétszer vesz kézbe egy tojást, míg véglegesen kialakulnak rajta azok a minták, amelyekben sok-sok ember gyönyörködik hazánkban és külföldön is (MTI-fotó — KS) Az öregek napközi otthonait is segítik A munkavédelmi sza­bályt nem elég ismer­ni, de be is kell tarta­ni. Mert a szabály az sza­bály. Így hangzik az egyik közhelyszámba menő magya­rázat. S ebben a profán mondatban benne van min­den, ami a lényegre utal. A mindennapi gyakorlatban a szabály a cselekvés fonala. A megszegése következmények­kel jár. Mégpedig néha olyan súlyosakkal, amelyeket utó­lag már semmivel sem lehet jóvátenni. Igen ám, de ott az a bizonyos szócska, amely incselkedik az emberrel. Hátha nem lesz következmé­nye? Hátha! Később a kö­vetkezmény fel sem ötlik. Különösen akkor, ha jól ha­lad a munka. Egy kis sza­bálysértésre ugyan ki figyel oda? Hoffmann György, a Mező- h egy esi Állami Gazdaság gépkezelője is jól ismerte a munkavédelmi előírásokat. A múlt év októberében a bán­kúti kerületben egy burgo­nyaszedő kombájnon dolgo­zott. Beosztottja Czobor Já­nos volt. Az volt a feladata, hogy a burgonyaszedő kom­bájn üzemközi dugulását el­hárítsa. Egész nap kellett volna gyalogolnia a gép után.. Hoffmann György, hogy megkönnyítse beosztottja munkáját, megengedte neki, hogy a kiszedő gépre álljon és úgy végezze a feladatát. ' Holott jól tudta, milyen ve­szélyes üzem közben a gé­pen tartózkodni. A munka- védelmi előírás \ Is tiltotta. Mindezzel tisztában volt. Mi­vel a munka napokon ke­resztül jól haladt, és semmi­féle rendellenesség nem tör­tént, fel se merült benne, hogy a szabály megsértése bármely pillanatban súlyos következménnyel járhat. Ok­tóber 14-én délután már a munka befejezéséhez köze­ledtek. Már csak egyetlen egy szedett sor volt hátra. Arról beszélgettek a tábla szélén, hogy hazafelé indul­nak. Mikor Hoffmann György elszívta a cigarettá­ját, ismét elindította a kom­Pelle Ferenc általános is­kolai tanár, továbbképzési felügyelő nevével először egy könyv címlapján talál­koztam. ö írta meg szülőfa­lujának, Ke vermesnek 150 éves történetét. bájnt. Anélkül, hogy megbi­zonyosodott volna Czobor János helyzetéről, működés­be hozta a kiszedőberende­zést, hogy az utolsó sorral is végezzenek. Czobor János úgy vélte, hogy a telephelyre mennek. A felhordószalagon állt. A szedőgép elkapta a lábát, s a gazoló henger és a láncszalag közé szorította. Kiáltására Hoffmann meg­állította a gépet, de már ké­ső volt, a baleset megtörtént Czobor János lábát a feszí­tőhengersor között a szalag annyira összeroncsolta, hogy munkatársa alig bírta kisza­badítani. A battonyai járásbíróság a napokban hozott ítéletet Hoffmann György ügyében. Foglalkozás körében elköve­tett súlyos testi sértést oko­zó gondatlan veszélyeztetés bűntette miatt hat hó.najp szabadságvesztéssel sújtotta. Az ítélet még nem jogerős. Hoffmann György enyhíté­sért fellebbezett. Arra ala­pozta fellebbezését, hogy még gondolatban sem akart rosszat munkatársának. Ép­pen ellenkezőleg. Az volt a szándéka, hogy megkönnyít­se a munkáját. Fel se rém­lett benne az ijesztő baleset. Hiszen napokon keresztül za­vartalanul végezték a mun­kát. T agadhatálan, figyelem­re méltó a „jó szán­dék”. Csak hát mind­ez nem változtat a munka- védelmi szabályszegés tragi­kus következményén. Czobor János bal lábát a baleset miatt combközéptől ampu­tálni kellett. Jóllehet, a bal­eset csak egy pillanat műve volt .A véletlen, a kiszámít­hatatlan pillanaté. Amikor egyikük sem gondolt bal­esetre. De az ember testi ép­ségét, életét nem lehet á vé­letlenre bízni. Ezért szabály a szabály. Aki a munkavé­delmi előírásokat megszegi, afelett ott van Damoklész kardja egy vékony fonálon, amely bármely pillanatban elszakadhat. (Serédi) — Mi adta ehhez az ötle­tet? — A község 1965-ben ün­nepelte fennállásának 150. évfordulóját. Az anyaggyűj­tés azonban sokkal korábbi időpontra tehető. Szegeden, a Nem eitl a gyógyszer­fogyasztás ■ Tavaly az egy évvel ko­rábbinál 7,5 százalékkal töb­bet költöttünk gyógyszerre. Pontosabban : ennyivel na­gyobb értékű volt a lakosság gyógyszerfogyasztása. Ezt azért szükséges hangsúlyoz­ni, mert a 7,5 százalékos többlet nemcsak, nem is el­sősorban mennyiségi növeke­dést jelez. Legalább ennyire kifejezi a hosszú idő óta jel­lemző irányzatot: a hatéko­nyabb, drágább gyógyszerek iránti igények fokozódását. Az 1977. évi gyógyszerfo­gyasztási adat érdekessége azonban korántsem ebben rejlik. Hiszen a tavalyi esz­tendő volt az emlékezetes változás óta az első, mérhe­tő kerek időszak. A gyógy­szerrendelés új módjának — mondhatni — próbája. Érde­mes emlékeztetni, mennyi­szer hangzott el javaslat, sür­getés a vényírás reformjára. Az orvosok — főként a kör­zetben dolgozók — teher­mentesítésére, a vénynyil­vántartás ellenőrzésével já­ró adminisztrációs terhek csökkentésére. így került sor 1977. ja­nuár 1-én az „újításra”, amelynek lényege a korábbi 15 százalékos térítés helyett az egységes árrendszer be­vezetése, a naponta szükséges fájdalom-, lázcsillapítók, az egyes vitaminok recept nél­küli hozzáférhetősége. Ma már felesleges lenne felsorolni, milyen orvosságra milyen előírás tartozik. A patikusok — dicséret érte — hihetetlenül gyorsan megta­nulták az új rendet, és las- san-lassan a betegek is meg­szokták. Megszokták azt is, hogy nem kell nyakló nél­kül gyűjteni a gyógyszert. A fogyasztás ugyanis — bizo­nyosság rá a 7,5 százalék — nem haladta meg a korábbi évek átlagát. Sőt, valamivel az alatt maradt. tanítóképzőben a hallgatók­nak dolgozatot kellett készí­teni saját lakóhelyükről. Ol­vasgatni kezdtem a Békés megyével foglalkozó mono­gráfiákat, és eközben sok ér­dekes dologra bukkantam. A Kevermesre vonatkozó ada­tok egy részét már akkor homályosnak találtam, ami arra ösztönzött, hogy tovább kutassak. — Mikor volt ez? — Ezerkilencszáznegyven- nyolc elején fogtam hozzá az anyaggyűjtéshez. A képző el­végzése után kerültem a Dombegyház-Hermina majo­ri iskolába. Emlékszem, az első évben 52 gyerek járt egy osztályba... Tanítottam Kunágotán is. majd 1956 szeptemberében jöttem haza Kevermesre. Helytörténettel azonban csak 1958-tól kezd­tem behatóbban foglalkozni. A tanulókkal közösen ösz- szegyűjtöttük a néprajzi szo­kásokkal kapcsolatos adato­kat és visszaemlékezéseket. — Folytatódik-e tovább ez az anyaggyűjtés? — Igen. Terveim között szerepel egy újabb könyv megjelentetése is. Sok olyan adalék van, amelyet érde­mes lenne akkor publikálni, amikor Kevermes 175 éves lesz. Szeretném, ha a múlt század vége és a Tanácsköz­társaság kikiáltása közötti időszak eseményei is bele­kerülnének az új kiadvány­ba. — Milyen témákat dolgo­zott fel eddig? — A kevermesi termelő- szövetkezetek története című munkámmal a TIT országos pályázatán második díjat nyertem. Több írjsom fog­lalkozik a. ^Tanácsköztársaság kevermesi eseményeivel, az itt élő cigánysággal, a helyi A megyei tanács egész­ségügyi osztályához és szer­kesztőségünkhöz is érkeznek levelek, melyek tartalma : csatlakozás a békésiek fel­hívásához. Csaknem minden levél a következőképpen kez­dődik: Olvastuk a békési cukrászüzem brigádjának az „Ezt a sárgaréz berakásokkal díszített fokost helyi ková­csok készítették.” könyvtártörténettel és az iparosok életével. A Békési Élet című folyóiratban köz­zétettem a XIX—XX. száza­di kevermesi végrendeletek­ről készült tanulmányomat. — Miből áll a kis házimú­zeum gyűjteménye? — Az érméket 11 éves ko­rom óta gyűjtöm. A több mint ezer darabból álló gyűjtemény -között száz a római korból származik. A polcokon szarmatakori edé­nyeket lehet látni. Ezeket szántáskor az eke fordította ki a földből. A 60 leletet a helyszínen lefényképeztük, majd a tanács által hitelesí­tett jegyzőkönyv egyik pél­dányát a szegedi, a másikat a békéscsabai múzeumnak is elküldtük. A 90 darab fo­kos mind különböző. Akad­nak itt kőbalták, hadimozsa­rak, kardok, tőrök, vasalók, emlékplakettek és így to­vább. Igen érdekes az 1700- as években kiadott kalendá­rium. Egyébként összegyűj­töm azokat a könyveket és kiadványokat is, amelyek Békés megyével foglalkoz­nak. .. Bukovinszky István önök lapjában közzétett fel­hívását ... Ezért csatlako­zunk. Ilyen tartalmú levelet küldött a dombiratosi Béke Tsz két kollektívája is. Bár tagjainak száma mindössze 15, így nem lehet nagy az összeg — mint ahogy azt le­velükben is írják —, de a jószándék megvan, s a fel­ajánlással ők is hozzájárul­nak a szociális otthon épí­téséhez. A Petőfi és a Jó­zsef Attila brigád már be­fizette a felajánlott összeget. Üjabb felajánlások érkez­tek a békési kosárüzemből, ahol az Augusztus 20, és az Ady Endre nevét viselő kol- ltktíva ajánlotta fel egy na­pi keresetét. A békéscsabai Szabadság Tsz 24 tagú Mun­kácsy brigádja, a Csaba Szőnyegszövő mezőberényi telepének 21 tagú Haladás szocialista brigádja, a zsa- dányi Béke áruház Május 1 brigádja, a Békés megyei Víz- és Csatornamű, a Bé­kés megyei Állami Építőipari Vállalat egy-egy kollektívá­ja szintén csatlakozott a fel­híváshoz. A Volán 8-as szá­mú vállalat békési telepéről a Lenin brigád és a békés­csabai Szabadság mozi kol­lektívája is hasonlóképpen cselekedett. Az elmúlt két heti befize­tések is szépen gyarapítot­ták az összeget. Csupán a Békéscsabai Kötöttárugyár­ból több mint 10 ezer fo­rint érkezett. A Törekvés, a József Attila, a Március 8, a Lendület, a Kulich és a mezőkovácsházi telep Rad­nóti brigádja küldött be pénzt. Ezek közül kiemelke­dő a József Attila brigád, és a Március 8. A két kol­lektíva együttesen 5970 fo­rintot fizetett be. A Gyógyszertár Vállalat békéscsabai, valamint tót- komlósi, gyulai, dévaványai Békéscsabán a városi ta­nács egyesített egészségügyi intézményeinek szakszerve­zeti bizottsága a napokban a városi kórházban nyugdí­jastalálkozót rendezett. A résztvevőket Varga János köszöntötte a szakszervezeti bizottság nevében, majd dr. Sonkoly Kálmán igazgató fő­kollektívái is jelentős össze­get: összesen 5740 forintot fizettek be. Ezenkívül a Bé­kés megyei Víz- és Csator­namű Vállalat Kállai Éva, Április 4, XI. kongresszus és Dobó Katica nevét viselő brigádja fizetett be nagyobb összeget: 3730 forintot. Be­fizetés érkezett még a mozi­üzemi vállalat Március 8, és Balázs Béla nevét viselő bé­késcsabai kollektívájától, va­lamint Kondorosról. Ennek összege együttesen 2487 fo­rint. Az Univerzál békéscsa­bai áruház készruha osztálya kétezer, a dekorációs brigád 1470 forintot küldött be. A ZÖLDÉRT békéscsabai Erdei Ferenc brigádja 500 forintot, valamint Anasin György, bé­késcsabai nyugdíjas 1000 fo­rintot adott fel a szociális otthon építésére. Az összes befizetések ed­digi összege: 78.556 forint. Végül hadd említsük meg itt a- mi kollektívánkat is : A Békés megyei Népújság és a Lapkiadó Vállalat dolgo­zói a nemrég megtartott ta­nácskozáson határozták el, hogy egynapi keresetüket fi­zetik be e célra. * • * Még egy örvendetes hír­ről számolhatunk be. A Ha­zafias Népfront Békés me­gyei bizottsága az öregek napközi otthonainak felsze­reltségét kívánja javítani. E célra 60 ezer forintot biz­tosított. A megyei tanács egészségügyi osztályával egyetértésben olyan ottho­nok kapják meg ezt az ösz- szeget, amelyek 1976-ban lé­tesültek, s felszereltségük kiegészítésre szorul. Így egyenlő arányban 20-20 ezer forirtot kap a sarkadke- resztúri, a kétegyházi és a mezőkovácsházi öregek nap­közi otthona. Kasnyik Judit orvos adott tájékoztatót a kórház munkájáról és a re­konstrukció jelenlegi állásá­ról. A kórház személyzeté­nek fiataljai virággal kedves­kedtek, a 9-es számú általá­nos iskola 3. osztályos tanu­lói pedig vidám műsorral köszöntötték a résztvevőket. B kőbaltától a díszfokosig Egy kicsit mindig irigylésre méltóak azok az emberek, akik időt, pénzt és energiát nem sajnálva hódolnak szenvedélyüknek. Ezáltal jelentős értékeket gyűjtenek össze. Szorgalmasan kutatnak olyan régiségek után, ame­lyeket aztán — ha kell — gondosan rendbe hoznak, res­taurálnak, és féltve őriznek tovább lakásukban. Nem va­lószínű, hogy mindezt nyerészkedési szándékkal teszik, hiszen sokan közülük később felajánlják gyűjteményüket a múzeumoknak. Nyugdijastalálkozó

Next

/
Thumbnails
Contents