Békés Megyei Népújság, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-03 / 53. szám
1978. március 3., péntek o Bőrkesztyűk belföldre és exportra Az első kesztyűsmester, Ranolder Péter 1762-ben Klattauerből érkezett Pécsre. Letelepedése után egy évszázad múlva, vagyis 1861- ben kért iparengedélyt a város tanácsától a következő kesztyűs, Hamerli János, aki a kesztyűkészítő szakmán kívül kitanulta a tímármesterséget is. A kis műhelyében a bárány- és a kecskebőröket finom kesztyűbőrré dolgozta ki. A jó minőségű bőrökből azután gondos munkával kiváló kesztyűket készített. Termékei vetélkedtek kora leghíresebb francia és német mestereinek munkáival. Gyakorlatilag ő alapozta meg a mai pécsi kesztyűgyárat. Halálakor, 1895-ben már egy százezer páros kapacitású gyárat hagyott fiának, aki az 1900-as évek elején a régi gyár helyén a kor egyik legkorszerűbb bőr- és kesztyűgyárát építette. Az 1930-as évek derekán már 200 ezer pár kesztyűt gyártottak. A felszabadulást követően jelentős fordulat következett be a gyár életében. Az államosítás után, 1949-ben a bőrgyári részleget megszüntették, ezzel egy időben megkezdődött a bőrkesztyűgyártás fokozatos fejlesztése. Új műhelyek kialakításával, a varrodák bővítésével elindult a gyár életében egy fejlődési folyamat, mely mind a mai napig tart. A világ hasonló ipari üzemeit figyelembe véve ma már az elsők között van a pécsi kesztyűgyár, mind méreteit, mind termékeinek minőségét tekintve. A hazai kesztyűgyártásnak csaknem 70 százalékát adja a gyár. Az elmúlt évtizedben mintegy tízezer modellt készítettek, s az utóbbi két évben egyre több sí-, lovagló-, motoros-, autós- és ökölvívókesztyűt gyártanak — zömét exportra. Napjainkban 20 országba szállítják termékeiket, a legtöbbet a szovjet RAZNQEX- PORT külkereskedelmi vállalatnak. Tavaly mintegy 3,2 millió pár különféle kesztyűt készítettek. Az alapanyag 40 százalékát Spanyolországból, Franciaországból, Svédországból és az NSZK-ból vásárolják. Három éve a kesztyűgyártáson kívül jelentős a bőrruházat készítése is. A Pécs környéki bányaépületekből néhányat átvettek, s ezeket alakították ki üzemrészekké. Tavaly 50 ezer különféle bőrkabátot varrtak és értékesítettek, s a tervek szerint a jelenlegi tervidőszak végére 80 ezret adnak évente a hazai és a külföldi piacokra. A termelés növekedését segíti az a 107 millió forintos beruházás, melyet a jövő év elején adnak át. A pécsi kesztyűgyár tavaly 420 millió forint árbevételhez jutott, tőkés exportra 10,7 millió dollár értékű terméket szállított. A magyar kesztyűgyártásnak egyik speciális alapanyaga a sertésbőr. A puha fogá- sú, jól kidolgozható sertés- hasszél bőrből készül a gyár termékeinek mintegy 45 százaléka. A bárány nappabőr kesztyűk gyártása az 1950-es évek végén kezdődött. A felhasznált bárány nappabőrök- •"'lékát importból szer- ’--’sztyűgyár termelési .a. lényegesen nagyobb a jelenleginél. Kihasználni sertésalapanyag hiánya miatt nem tudják, évente legalább még 350 ezer négyzetméter sertésbőrt tudnának feldolgozni. Az ebből készült termékeket pedig jó áron lehetne értékesíteni a tőkés piacokon. — szekeres — Az államosítást követően 50 speciális kesztyűvarró gépe volt a gyárnak. Napjainkban már mintegy 1000 modern géppel állítják össze a különféle bőrkesztyűket A bélelt kesztyűket összeállítás után kézformákra húzzák Fotó: Szekeres András Jelentősen fejlődik a Dürer Nyomda Évről évre tBbb könyv készül A Dürer Nyomda 1977-ben 1600 tonna nyomdai termék előállítását tűzte célul, amit 4,1 százalékkal — mennyiségben 66 tonnával — teljesített túl. Ebből csaknem 45 tonnát a Békés megyei Népújság vasár- és ünnepnapi számainak a terjedelemnövelésére használt fel. A tervezettnél több könyv és folyóirat is készült. Az árbevétel 9,66 százalékkal haladta meg a tervezettet, ami részben annak is tulajdonítható, hogy a nyomda 1977. május 1-től áttért a Békés megyei Népújság ofszet eljárással való — költségesebb — előállítására. Kötészeti árszabás-módosítás is történt. A vállalatnál tavaly 32 millió forint értékű rekonstrukciót fejeztek be. A gépi beruházás elérte a 21 millió forintot. Üzembe állítottak egy Solna ofszet rotációs gépet, valamint egy hajtogatógépet. A békéscsabai telepen két papírraktárt építettek és javították, bővítették az üzemi utat. A létszám főként a kötészetben emelkedett, amit a könyvgyártás növekedése indokolt. A bérfejlesztés átlagosan meghaladta a hat és fél százalékot. Az idei terv a nyomdai termékek előállítását 1850 tonnában határozza meg. Elsősorban több könyv készül majd, egy része a Corvina Könyvkiadó megrendelésére — exportra, angol, német, francia nyelven. A termelés fokozását a vállalat részben a munkáslétszám 4 százalékos emelésével, főként pedig szervezési intézkedéssel valósítja meg. Az árbevétel 10 százalékos növelését irányozta elő és különösen anyagtakarékossággal a nyereség jelentős növelésére törekszik. Célja az is, hogy gyártmányfejlesztéssel bővítse a termékválasztékot. P. B. Hektáronként 7 ezer liter tej Azt hiszem, napjainkra nyugodtan elmondhatjuk: véget ér>t- a csodaistállók, a kacsalábon forgó állattenyésztési telepek korszaka. Kiderült, hogy a férőhelyenként több mint 100 ezer forintba kerülő létesítmények a várttal ellenkező hatást váltottak ki. Nem nőtt a tej. és húshozam, viszont a magas amortizáció miatt megemelkedtek a tartási költségek. Nem volt nehéz rátalálni a megoldásra. Vissza kell térni a több ezer év óta ismert módszerhez: a legeltetéshez, a minél természetesebb tartáshoz. Nem valószínű, hogy doktori címet lehet szerezni a következő felismeréssel : a legeltetéshez alapvetően jó legelő szükséges. Ám ameny- nyire kézenfekvő ez a megállapítás, olyan nehéz megteremteni ennek a feltételeit. A követelmények ugyanis gyakran ellentmondásosak. Tűrje a szárazságot, ne tegyen kárt benne a belvíz, bírja a taposást, de gyorsan nőjön, és még sok-sok követelménynek kell eleget tennie az ideális gyepnek. Ilyen persze nem létezik, de azért ma már vannak olyan fajtáink, melyekkel érdemes és gazdaságos foglalkozni. Jobb a zöld Magyarországon a gyej)- termesztési és -nemesítési kutatások túlnyomó többsége Szarvason, az öntözési kutató intézetben folyik. A szakterület vezetője, dr. Ja- novszky János tudományos munkatárs, aki fiatal kora. ellenére máris a téma nemzetközileg ismert szakértője. Eddig két államilag elismert fűfajta kinemesítése fűződik a nevéhez, illetékes tehát, hogy véleményt mondjon a gyepekről. — Az, hogy gyepkultúránk csak nemrég mozdult el a mélypontról, a szemléletek káros divatjának „köszönhető”. Évszázadokig a legeltetés volt a hazai állattartás alapja, de amikor az intenzívebb tartások kerültek előtérbe, a szakmai közvélemény elavultnak, idejét múltnak tekintette a legelő- gazdálkodást. Nagyon nagy árat fizettünk ezért. Nem hiszem, hogy valaki is ki tudná számolni, hány forintba került a drága istállók felépítése, a takarmánynövények termőterületének bővítése az árunövények rovására, és teljességgel felmérhetetlen, mekkora kárt okozott az országnak a tej- és húshozamok csökkenése, minőségromlása. És hogy mindez nem egy begyepesedett agyú gyepnemesítő képzelgése, az számokkal bizonyítható. A legeltetett zöld fű átlagban 20 százalékkal több fehérjét, 37 százalékkal több zsírt, 26 százalékkal több ásványi anyagot és 17 százalékkal kevesebb nyers rostot tartalmaz, emészthetősége pedig mintegy 25 százalékkal jobb, mint a lekaszált és szénának szárított. A legelőn ritkulnak a felnevelési betegségek, s javul az anyagcsere, és mindezek eredményeként a tej minősége előnyösen megváltozik. Sárgább, sűrűbb lesz, a belőle készült vaj lágyabb, általában a tej zsír-, cukor, és kazeintartalma növekszik. Genetikai robbanás H,a ennyire előnyös a legeltetés, azt hiszem mindenkiben önkéntelenül felvetődik a kérdés: miért van vele mégis probléma, miért kél annyit beszélni a gyepterülitek hasznosításáról? Csak nem önmaguk ellenségei a gazdaságok, hogy nem használják ki a lehetőségeket? Természetesen erről szó sincs. A korszerű legelőgazdálkodás valóban nyújtja a fenti előnyöket, ezt a korszerűséget viszont meg kell teremteni. Ez részben tartási, részben termesztési kérdés. A tartási gondokon a korszerű, könnyen telepíthető villanypásztorok alkalmazásával lehet segíteni — a feltételek megteremtése itt viszonylag könnyű, mert ez végső soron csak pénzkérdés. Más a helyzet a termesztéssel. Megfelelő fajták kinemesítése 6—8 évig is eltart és utána hároméves vizsgálat szükséges, hogy államilag elismert fajta legyen. Ennek során a legjobb európai fajtákkal hasonlítják össze, és ha a növény tulajdonságai felülmúlják azokét, akkor vezetik csak be a növényfajták törzskönyvébe. Már szó volt róla, hogy a követelmények eléggé ellentmondásosak. A szívós munkán kívül tudományos megérzés is szükséges ahhoz, hogy valaki igazán jó növényfajtát nemesítsen ki. Dr. Janovszky Jánosnak ez sikerült. — Amikor hozzáfogtam a nemesítéshez, már . elfogadott nézet volt nálunk, hogy nem külföldi fajták honosításával, hanem a hazaiak feljavításával kell fellendíteni a magyar gyepkultúrát. Hiába hoztuk ugyanis be a legjobb külföldi fajtákat, azok a mi éghajlati és talajviszonyaink között hamar leromlottak. Az árterekről vett növény felhasználásával. keresztezésével, szelekcióval sikerült létrehozni egy olyan fajtát, az úgynevezett zöldpántlikafüvet, amely sok jó tulajdonsággal rendelkezik. Nem tesz kárt benne a belvíz, bírja a szárazságot, nem kényes a talajminőségre, és nagyon jó a beltartal- mi értéke is. És tegyünk hozzá mindehhez még valamit: ma intenzív gyepgazdél kodás mellett 5—600 mázsa termés takarítható be egy hektárról évente. Az újonnan kinemesített zöldpántlikafű hektáronként 1500 mázsát tud. Találó tehát az egyik szakember megállapítása: ez a fajta genetikai robbanást jelent a gyepnemesítésben. Tudomány a termelésért Jó, jó — mondják a szkeptikusok, valóban szépek ezek a tudományos eredmények, de mikor lehet mindezt átültetni a gyakorlatba? Nos, bármilyen meglepő, nagyon hamar. Ellentétben az iparral, ahol rossz hazai szokások szerint gyakran hosszú évekig vár megvalósulásra egy magyar szellemi termék, míg aztán külföldről veszünk helyette rosszabbat, a mezőgazdaságban az utóbbi években rendkívül felgyorsult a tudományos eredmények gyakorlati hasznosítása. Dr. Németh Sándor, az ÖKI megbízott igazgatója mondta, hogy ma egy fajta állami elismerése után két- három éven belül széles körű köztermesztésbe kerül. Ez rendkívül rövid idő. Miért van ez így? A többség szerint a döntő érdem ebben a termelési rendszereké, melyek fogékonyak minden újra. A rendszerek szoros kapcsolatot tartanak a különböző kutatóintézetekkel, és a partnergazdaságok között mindig akad vállalkozó egy-egy időszak kipróbálására. Ha az eredmény kedvező, akkor azt a rendszer többi tagja is azonnal megtudja, gyors tehát az ismeretek terjedése. És mivel ilyenkor a gyakorlati tapasztalatok átadásáról van szó, ezeket nem fogadja olyan kétkedés, mint általában az elméleti eredményeket. De ez azt hiszem csak az egyik ok. A másik abban kereshető, hogy a magyar mezőgazdasági tudomány az utóbbi években már többször bizonyított. Olyan eredményeket ért el, melyek gyakorlati hasznosítása nagyban hozzájárult a fejlődéshez. A gyakorlati szakemberek bíznak tehát a tudósokban, könnyebben vállalják a kísérletek mindig fennálló kockázatát. ♦ Ezt a kockázatot kellene most minél előbb a gyeptermesztésben is vállalni. Ez annál is inkább nyugodtan megtehető, mert a sikertelenség veszélye kicsi, a várható haszon viszont nagy. Átlagos körülmények között például egy hektár legelőn évente 5—7 ezer liter tej és 250—300 kilogramm hús „terem”. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a legeltetéssel árunövény-termelésre használható területek szabadulnak fel, akkor beláthatjuk, nem érdemes tovább halogatni a legelteté- ses tartás szélesebb körű elterjesztését. Ma az állattartás költségeinek 60—70 százalékát a takarmányozás költségei teszik ki, és ezen legeltetéssel lehet rengeteget csökkenteni. Miért nem tesszük hát? Lónyai László Üj formájú nyilvános telefonkészüléket tervezett a Posta Kísérleti Intézet. A Mechanikai Művek egyelőre csupán néhány példányt készített az új telefonból, amelyeket Budapest forgalmasabb pontjain szereltek fel próbaképpen. Képünkön: Újvári József a nyilvános készülékek műszeres bemérését végzi (MTI-fotó, Várkonyi Péter felvétele)
