Békés Megyei Népújság, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-25 / 72. szám
1978. március 25., szombat Jobb számviteli szakembert a tsz-ekbe ülésezett a gazdaság- és szövetkezetpolitikai bizottság Korszerű, új nagyfrekvenciás edzőgépet kapott a békéscsabai MEZŐGÉP Vállalat kaszapengeüzeme. Ezáltal műszakonként 9 ezer darabbal több penge készülhet el, nem beszélve a minőség ugrásszerű javulásáról Fotó: Martin Gábor Szaktanácsot is adnak a bolti eladék Tegnap, március 24-én Csatári Bélának, a megyei pártbizottság titkárának elnökletével ülést tartott a megyei gazdaság- és szövetkezetpolitikai bizottság. Ezen ,az ülésen első napirendi pontként a bizottság tagjai meghallgatták a Békés megyei Állami Gazdaságok, illetve termelőszövetkezetek gazdálkodásáról szóló beszámolót, illetve a mezőgazda- sági üzemek szakember-ellátottságát elemző tájékoztatókat. Az állami gazdaságok megyénkben az V. ötéves tervidőszak első két éve alatt 20 százalékkal növelték termelésüket. s ez alapot ad ahhoz, hogy teljesíteni tudják a tervidőszakban meghatározott 35—38 százalékos termelésnövelést. Ezalatt a két év alatt mérséklődött a gazdaságok közötti differenciálódás, az 1976. évi 2-vel szemben az elmúlt esztendőben már egyetlen gazdaságban sem zártak veszteséggel. Az állami gazdaságok termelésszerkezete közelít ,a középtávú fejlesztési tervben megfogalmazottakhoz. Figyelemre méltóak a növénytermesztés eredményei, ugyanakkor fokozódnak a gondok a rizstermesztésben és a cukorrépa- illetve a napraforgó-termesztés színvonala sem éri el az elvárhatót. Megyénk állami mezőgazdaságának növénytermesztésére igen kedvező hatással voltak és vannak a termelési rendszerek. Vonatkozik ez a megyénkben kialakított rendszerekre is, így a szeghalmi lucernatermesztő, a Békéscsabai Zöldborsótermesztő Rendszerre. Ezzel szemben — amint ,azt a tájékoztató is megállapította —, a Szarvasi Risztermesztő Rendszer nem fejlődik elég dinamikusan. Az eredeti terveket az állattenyésztés ágazatai általában szintén túlszárnyalták. Minden eddiginél gyorsabban nőtt a tejtermelés, előrehaladt a sertéstartás telepeinek rekonstrukciója, de kivették részüket az állami gazdaságok. a háztáji termelés segítésében is. Az állami gazdaságokhoz hasonlóan meggyőzően fejlődtek az V. ötéves terv első két esztendejében a termelő- szövetkezetek, különösen igaz ez ,a Dél-Békés megyei Tsz- Szövetség gazdaságaira, illetve az északi terület szövetkezeteinek egy meghatározott hányadára. Megyénk északi felében a mezőgazdasági termelés igen nagy feszültséget okozó gondja, hogy a kedvezőtlen adottságok között gazdálkodó üzemek egyre inkább lemaradnak a legjobbaktól. Ezekben a szövetkezetekben átlagon aluli a szakember-ellátottság is, s őket sújtja a legjobban az a tény, amely egyébként szinte az egész megye szövetkezeti mezőgazdaságára jellemző : A számviteli munkát végzőknek csak igen csekély hányada érte el eddig a ma már megkövetelhető képzettségi szintet. A gazdasági bizottság ebben az utóbbi kérdésben úgy foglalt állást, hogy meg kell teremteni a megyében az üzemgazdasági szakképzés bázisát. A napirendi pont zárásaként Csatári Béla az MSZMP Központi Bizottságának a mezőgazdaság továbbfejlesztésére vonatkozó legutóbbi határozatára alapozva összegezte az idei feladatokat. Az ülés további részében a megyei pártbizottság gazdaság- és szövetkezetpolitikai bizottsága a konvertálható exportárualap-fejlesztő hitelek igénybevételének megyei tapasztalatairól és a Gyulai Húskombinát üzembe helyezésének feladatairól, illetve a kombinát folyamatos termelését biztosító feltételekről tárgyalt. KÉP A Békés megyei Növény- védelmi és Agrokémiai Állomás, valamint a megyei Mezőgazdasági Ellátó Vállalat közös szervezésében tegnap, a délelőtti órákban Növény» védő szer és műtrágya címmel előadást rendeztek az AGROKER tanácskozótermében. A hallgatók soraiban elsősorban a kiskereskedelmi növényvédőszer-eladók ültek. Molnár Lajos, a Békés megyei AGROKER Vállalat igazgatója megnyitó szavai után Zelenyánsziki András, a megyei Növényvédelmi Állomás főmérnöke tájékoztatta a meghívott vendégeket a növényvédelem és a tápanyaggazdálkodás időszerű kérdéseiről, s azok felhasználásának formáiról. Ezután Meszlényi Ernő, a Békés megyei AGROKER Vállalat osztályvezetője a megye 1978. évi hatóanyag-ellátásáról tájékoztatta a megjelenteket. Minderre azért volt szükség, mivel megyénkben körülbelül 50 ezer kistermelőt tartanak nyilván, s ők a szakkönyvek forgatása mellett a növényvédőszer-árusí- tó helyeken kaphatnak felvilágosítást a különböző hatóanyag használatáról. Ezen az előadáson egyébként megtudhattuk, hogy megyénkben mintegy 45 egység foglalkozik a növényvédő szerek és műtrágyák kereskedelmével, s a kistermelők csaknem 20 százaléka rendszeresen, 30 százaléka pedig alkalmanként használja ezeket a szereket.Ásványi kincsek Írországban Tíz évvel ezelőtt Írországban még semmiféle ércet sem bányásztak, de azóta mintegy tucatnyi ásványtelepet fedeztek fel, amelyekből négy már művelés alatt áll. Közülük kettő — az egyik rézércet, a másik réz- és higanyércet ad — nem különösen jelentős, a másik kettő azonban nagyon is az. Az egyik (Silvernine) Európa legnagyobb cfhkércbányája, amelyben tetemes mennyiségű ólomércet is termelnek; a másik (Tynagh) ólom-, cink- és rézércet és annyi ezüstöt ad, hogy Írország általa Európa első számú ezüstérctermelője lett. A legnagyobb bányászati szenzáció azonban a fővárostól. Dublintől északnyugatra felfedezett cink- és ólomérc- telep. Ennek pontos méretei még nem ismertek, de már az eddigi kutatások szerint is kétségtelen, hogy ez a világ egyik legnagyöbb színesérc- telepe. A meglepetések lehetőségei ezzel még nem merültek ki. A sziget környékén földgázt és kőolajat sejtenek, s a déli part előtt, Kinsalenál gazdag gázmezőket fedeztek fel. E földgázkészlet hosszú időre fedezi majd Írország szükségletét. Igen érdekes megyei vonatkozású ismertetést olvashattunk a Magyar Állatorvosok Lapja különlenyomatában. Az állatorvostudományi, valamint a Gödöllői Agrártudományi Egyetem kutatóinak közös újítása alapján kezdték meg ebben az évben gyártani a Medgyesegy- házi Fa-, Vasipari Szövetkezetben a mozgatható szarvasmarha-kalodát. Ennek jelentőségéről, hasznosságáról, a tejtermelést növelő hatásáról B. Kovács András dr., Beer György dr., és Koltay Tibor ír a különlenyomat- ban. A tehenészetekben szinte mindennapos feladat, hogy egy-egy állatot ilyen vagy olyan okok miatt vizsgálni kell, majd kezelni. Különösen gyakori a csülökszaru ápolása. Az eddig alkalmazott módszerekkel a fájdalommal járó beavatkozásokhoz a szarvasmarhát legalább három-négy segéderőnek kellett rögzíteni, nehéz és nem veszélytelen munkával, a gyógyszeres bódítás, csakúgy, mint a fenti módszer a tejtermelés átmeneti csökkentésével is járt, nem beszélve a nagyobb költségekről. Az újszerű tartási módokat, üzem- és munka- szervezési törekvéseket segítendő kísérletezték ki, mintegy kétezer tehén csülökszarujának szabályozása révén a kutatók az állatok rögzítésére alkalmas mozgatható kalodát. A kerekeken gurítható, kétcolos acélcsövekből készült kaloda hidraulikus olaj- emelővel és lá'btartóval, illetve lábfelemelővel működik, s az állat rögzítése úgy történik, hogy a kalodát hátulról rátolják a tehénre. Ezt követi az állatnak a hevederekkel történő szükségszerinti felemelése. Tudvalevő, hogy állategészségügyi okokból is célszerű a tehenek csülökszaruját ellés után szabályozni, s e régen nehéz munkáit a mozgatható kaloda rendkívüli módon megkönnyíti. A sikerrel végzett nagyüzemi próbák, valamint több száz állatorvos és állattenyésztő egybehangzó véleménye alapján fogadták el a kutatók újítását. A mozgatható hidraulikus kaloda gyártására egyedül az országban csak a Medgyesegy- házi Fa-, Vasipari SzövetKe- zetnek adtak megbízást. A szövetkezet megkezdte a tehéntartást előremozdító segédeszköz gyártását és még ebben az évben mintegy kétmillió forint értékben szállít mozgatható kalodát -a szarvasmarha-tenyésztő telé- peknek. v. d. Az államosított nagyipar 30 éve O arminc évvel ezelőtt, 1948. március 25-én adta ki a rendelkezést a kormány a 100-nál több dolgozót foglalkoztató vállalatok államosításáról, s még aznap a társadalom tulajdonába kerültek az érintett ipari, közlekedési és bányavállalatok, villamosmű- vek. Az államosítás a magyar nagytőke gazdasági hatalma ellen folytatott küzdelemsorozat döntő ütközete volt. összesen több mint 160 ezer embert foglalkoztató 594 vállalat került állami tulajdonba, s ezzel a szocialista szektor részaránya a magyar gyáriparban 80 százalék fölé emelkedett. E nagy horderejű intézkedés a szocialista építés kibontakoztatásának egyik alapvető feltételét teremtette meg. A magyar ipar egy ideig feszített, de mindvégig gyors ütemű fejlődése megszüntette a munkanélküliséget, megalapozta a nemzeti jövedelem lényeges növelését, elindította a nagyarányú társadalmi átrétegződést, s óriási tömegek számára megteremtette a szakmai képzés a művelődés feltételeit, a korábbinál sokkal jobb munka- körülményeket. A magyar ipar az 50-es évek első felében évente átlagosan 13,8, az évtized második felében 7,6, a 60-as években 6—7, a 70-es évek első felében pedig 6,6 százalékkal növelte termelését, amely indokoltan csökkenő irányzata ellenére nemzetközi mércével mérve is igen gyors ütem. Ma hét és félszer .annyi ipari termék készül hazánkban, mint 1950-ben, az ipari vállalatok vagyona csaknem hétszeresére, az iparban foglalkoztatottak száma pedig 2,4-szeresére emelkedett. Az iparosítás a nehézipar elsődleges fejlesztése jegyében indult, ami az első öt évben igénybe vette az ipari beruházásoknak 90 százalékát, ez az arány azonban 1961—65 között 81, az azt követő tíz évben pedig 77 százalékra csökkent. Az 50-es évek végétől már előtérbe került a vegyipar, majd a 60-as évektől a gépipar korszerű, kevesebb anyagot és több hozzáértést igénylő ágazatainak fejlődése. A gépipar a legnagyobb eredményeket a tartós fogyasztási cikkek gyártásában érte el, a hazai szükségleteket most már lényegében ki tudja elégíteni, s ennél még jelentősebb a gépipari export tokozása. Az ország kivitelének 28, az ösz- szes ipari exportnak pedig felét adja a gépipar, ami nemzetközi mérték szerint is kiemelkedően magas. Ebben közrejátszottak a 60-as évek második felétől a szocialista országokkal kialakult kedvező kooperációs lehetőségek, továbbá a biztos piac, amit a szocialista országok kínálnak. A vegyiparban különösen a petrolkémiai alapanyaggyártás, a műtrágya- gyártás, a műanyagipar és a vegyiszáltermelés jelzi a fejlődés vonalát, s igen jelentős gyógyszeripar jött létre, amely most már a vegyipari export 60 százalékát adja, s mind a műszaki színvonal, mind a termelőképesség szempontjából elérte vagy megközelítette a gazdaságilag fejlett országok eredményeit. Más ágazatok, köztük a könnyűipar és az élelmiszer- ipar is lényegesen fejlődtek, jóllehet arányaikat tekintve ma már nem ezek az ágazatok foglalják el a vezető helyet. Ez a struktúraváltás megfelel a nemzetközi tendenciáknak, a fogyasztásban bekövetkezett átalakulásnak. A 60-as évek második fele óta a fejlődés úí szakasza van kibontakozóban. A termelékenység növekedésnek indult, s a 70-es évek első felében, évi átlagban a termelés 5,9 százalékkos növelése a létszámnak mindössze 0,7 százalékos emelkedésével járt. Ez az eredmény már nem rosszabb, sőt valamelyest kedvezőbb, mint amit a fejlett ipari országok a második világháború utáni intenzív iparfejlesztésben elértek. Figyelemre méltó tendenciára utal az a változás is, hogy a korábbi évtizedektől eltérően a vállalatok technikai felszereltsége nem lassabban, hanem gyorsabban nő, mint általában az állóeszközállomány, vagyis a beruházási összegek nagyobb részét most már nem építkezésekre, hanem korszerű felszerelésekre költik. Sőt, a technikai felszerelések bővülésének üteme a termelés növekedésénél is gyorsabb, ami egyértelműen- * arra utal, hogy megkezdődött a technikai színvonal felzárkózásának folyamata. A dolgozók hatalmas tömegeit foglalkoztató, anyagiakban megerősödött, az egész társadalom számára döntő fontosságú állami vállalatok funkciói azonban ma már távolról sem korlátozódnak csupán a termelésre, a gazdálkodásra. A közelmúltban elfogadott vállalati törvény is kifejezésre juttatja, hogy az állami vállalatok egyben sajátos társadalmi szervezetek is, amelyek gazdasági feladataik teljesítésén kívül egyre magasabb szintre emelik a dolgozók tulajdonosi tudatát, szocialista életformáját, formálják gondolkodásmódját, segítik általános műveltségük, szakmai- politikai ismereteik gyarapítását. szociális és kulturális igényeik kielégítését. E funkciók jegyében szervezték meg meg valamennyi vállalatnál a dolgozók képzését és továbbképzését, s egyre nagyobb az üzemi demokrácia fórumainak jelentősége, ahol nemcsak szót kaphatnak a dolgozók, hanem arra a vezetők kötelesek is odafigyelni, és az ott elhangzottakkal érdemben foglalkozni. A mostani ötéves tervidőszaktól kezdve e funkciók jegyében készülnek a vállalati szociális tervek is, amelyekben öt évre előre dokumentálniuk kell, hogy mit akarnak tenni a szociális intézmények fejlesztéséért, a dolgozók helyzetének további javításáért, s e tervek végrehajtását a kollektívák számon is kérhetik. E tervek alapján az öt év folyamán hozzávetőlegesen 45 milliárd forintot költenek a vállalatok jóléti célokra, főként a lakásépítések támogatására, a munkások kulturáltabb szállítására, a távol lakók elhelyezésére, üzemi étkeztetésre, kulturális és sportcélokra, üdültetésre, gyermekintézmények bővítésére, fiatalok taníttatására. Vállalati támogatással a tervidőszak első két esztendejében becslések szerint több mint 30 ezer dolgozó jutott lakáshoz, újabb tízezer gyermek elhelyezését tették lehetővé az üzemi óvodák bővítésével. □ vállalati óvodákban most -már 32 ezer, a bölcsődékben tízezer gyermeket gondoznak, a vállalati üdülőkben évente 400 ezren tölthetik szabadságukat. A vállalatok erőforrásaikkal, a dolgozók társadalmi munkájukkal az üzemek falain kívül is a szociális intézmények egész hálózatát építik ki, a tanácsokkal együttműködve a lakóterületeken is nagy értékű szociális programokat valósítanak meg. A legfőbb program azonban továbbra is ,a helytállás a termelés korszerűsítésében, a lakosság ellátásában, s a nemzetközi piacon az egyre nehezebbé váló versenyben. Ezért a kormányzat megköveteli, s közgazdasági szabályozókkal mintegy rákényszeríti a vállalatokat arra, hogy terveik kidolgozásakor azok megvalósításának legjobb módjait alakítsák ki, korszerű szervezéssel növeljék a termelékenységet, fokozzák a gazdaságosságot, bátrabban alkalmazzák az új technikát, ha szükséges, külföldi gyártási és szervezési eljárásokat vegyenek át és gyorsítsák meg a vállalati termékstruktúra immár sürgetővé vált korszerűsítését. Somogyi Lajos Kutatók a mezőgazdaságért
